Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-27 / 73. szám

A DM KFT. HETI GAZDASAGI MELLEKLETE Harminchárom autósiskola helyett három? A vizsgadíj alig több, mint egy gyakorlati óra A valóság nem videójáték Kiss Edina túl van az első bukáson. Október elején iratkozott be az autósiskolá­ba, hogy jogosítványt sze­rezzen. Eddig ötvenezer fo­rintjába került a dolog. Most kényszerszünetet tart, egy­szerűen azért, mert elfogyott a pénze. Azt persze tudja, amíg gyűjti a pénzt a folyta­tásra, sokat elfelejt majd ab­ból, amit eddig begyakorolt. Bertáné Magdi 17 éve dolgozik oktatóként, most az MK Autósiskolában. - Nem irigylem azokat a fiatal oktatókat, akik most kezdik a pályát - mondja. ­Itt is ugyanaz a probléma, mint másutt; az embereknek nincs elég pénzük. Régen az oktató döntötte el, mikor vizsgaérett valaki. Kevesebb volt a kudarc, a tanulóknak és az oktatóknak is. Ma a kötelező óraszám után a leg­többen megpróbálkoznak a vizsgával, hiszen komoly pénzekről van szó. • A kötelező óraszám, vagyis a 4 óra rutin, 14 óra város, 4 óra országút, 2 óra éjszakai vezetés ki­nek elég a jogosítvány­hoz? - Szinte csak azoknak, akik - képletesen szólva ­autóval jönnek vezetni. Az egész tavalyi évben csak 6-7 olyan tanulóm volt, aki az alapvezetés után sikeresen vizsgázott, az egyikük trak­toros volt. Ha pedig valaki­nek nem sikerül az elsó vizs­ga, de nincs elég pénze a folytatáshoz, jön a kínlódás, a "szimplaórázás", a heti kétszeri vezetés, az egész hetes kihagyás. Ami persze nem hozza közelebb a jogo­sítványt. • Az ember azt gondol­ná, a modern világban egyre kevésbé lehet meg­lenni autózás nélkül, kö­vetkezésképp az autós­oktatásnak mindig lesz piaca. - Ez egyre kevésbé igaz. Az elmúlt 3-4 évben állan­dóan csökkent a kereslet. A középkorúak szép lassan el­tűnnek a jelentkezők közül; aki akarta és tehette, már megszerezte a jogosítványt. Maradnak a fiatalok, velük kapcsolatban viszont úgy ér­zem, a vacsoránkat is meg­esszük reggelire. Már az is­kolakapuban elkapjuk őket 17 évesen, ők viszonylag könnyen és rövid idő alatt levizsgáznak, így nem tu­dom, néhány év múlva kiket oktatunk majd. • Mennyire jövedelmező manapság autós-oktató­nak lenni? - Nem szeretek panasz­kodni, ezért csak számokat mondok. Egy óráért 80 fo­rint oktatási díjat és 360 fo­rint üzemeltetési díjat ka­punk. Ez utóbbiból kell fe­dezni a benzinköltséget, a ja­Oktató és tanuló. Egyedül nem megy (Fotó: Révész Róbert) vitásokat, az évenkénti mű­szaki vizsgát, ebből kell al­katrészeket vásárolni, és összegyűjteni a pénzt a kö­vetkező autóra. Az üzemel­tetési díjat még 1994 szep­temberében állapították meg; akkor 88 forint volt egy liter 92-es benzin, most 120. Császárné Rózsa a TÜV­ATI iskolavezetője leszöge­zi, manapság luxusnak szá­mít a jogosítvány. Egy tan­folyam, a minimális kötele­ző óraszámmal legalább 40 ezer forint, de az alapórák csak a tanulók töredékének elegendők a sikeres gyakor­lati vizsgához. - Minden képző cég pró­bálkozik valamilyen tanuló­csábító akcióval: ingyentan­könyvvel, kedvezménnyel, részletfizetéssel, de a vég­összeg nagyjából ugyanak­kora lesz. Az árakat emelni nemigen lehet, mert akkor nem lesz jelentkező, csök­kenteni meg azért nem, mert akkor nem tudjuk fedezni a működési költségeket, nem tudjuk kifizetni az oktatókat. • Az ATI a rendszervál­tás előtt a legnagyobb képzőintézmény volt. Versenyt legfeljebb az MHSZ és az Autóklub je­lentett, bár abban az idő­ben annyi volt a jelentke­ző, hogy nem is igen le­hetett versenyről beszél­ni. Hogyan viselték a sok új szereplő megjelenését a piacon? - Úgy, hogy a rendszer­váltás előtt az ATI hatalmas apparátussal több mint ezer tanulót oktatott évente, ma ez a szám alig több, mint 400. Csak úgy tudunk talpon maradni, hogy a hagyomá­nyos oktatás mellett szaktan­folyamokat is indftunk; áru­fuvarozóit, veszélyes áru­szállítóit és taxistanfolyamo­kat. Ezen a téren előny az, hogy "régi motorosok" va­gyunk. Az ilyen képzéseket a kisebb iskolák nemigen engedhetik meg maguknak, ugyanakkor kereslet folya­matosan van, egyrészt azért, mert a munkaerőpiacon min­dig új igények merülnek fel, másrészt azért, mert ezeket a szakosított vizsgákat öt évente meg kell ismételni. Csiszár Ferenc az elsők között indított magán autós­iskolát a megyében, 1988­ban. Korábban az ATI igaz­gatóhelyettese és oktatásve­zetője volt 13 évig. Tapasz­talatait úgy foglalja össze: régen a tanulók jártak pro­tekció után, hogy minél ha­marabb bejussanak egy-egy tanfolyamra, ma az iskolák szaladgálnak a jelentkezők után. - Amikor az ATI-nál dol­goztam, a jelentkezőknek néha hónapokat kellet várni, hogy elkezdhessék a tanu­lást, most minden tanulónkat azonnal beültetem a tanfo­lyamra vagy az autóba. Nem akarok panaszkodni, a hoz­závetőleg 600 tanuló, aki ná­lunk szerez jogosítványt évente, nem kevés, de 70 százalékuk középiskolai di­ák, ami intő jel a jövőre néz­ve. Aki 17 évesen megszerzi a jogosítványát, nem lesz kuncsaftunk többet. • Hogyan lehet azt elér­ni, hogy a több, mint har­minc megyei autósiskola közül éppen az önökét válasszák? - Úgy vettem észre, aki­nek a neve jobban forog, ah­hoz mennek. Az árakkal nemigen lehet variálni, olyan kicsi a haszonkulcs. Persze, olyan is van, hogy egy oktatóról elterjed, hogy jól végzi a dolgát, és divatba jön, azzal a céggel együtt, amelyiknél dolgozik. • Tegyük fel, hogy elha­tároztam: jogosítványt szerzek, és tudni szeret­ném, melyik cég milyen hatékonysággal dolgozik, vagyis milyen az egyes autósiskolák vizsgasta­tisztikája. Meg tudja ezt nekem mondani a ható­ság? - Sajnos, nem áll mó­. JÍ? sr* A táblákkal kell kezdeni dunkban ilyen felvilágosítást adni - mondja Balló Zoltán, a Csongrád Megyei Közle­kedésfelügyelet igazgatója. ­Való igaz, hogy a jelenleg működő 33 autósiskola sok egy ekkora megyében, majd mindenki egyetért azzal, hogy akár 3-4 is elég lenne. A természetes szelekcióhoz pedig valóban szükség lenne a minőségi mutatók nyilvá­nossá tételére. De ezt a hiva­tal nem, csak a kamara teheti meg. • Milyennek találja a je­lenlegi képzési rendszert? - Rosszabbnak, mint a ré­git. Különösen azt tartom veszélyesnek, hogy az elmé­leti oktatásban kialakult a konzultációs rendszer, vagy­is a régi 80 óra helyett csak tizenkettőn kell részt venni­ük a tanulóknak. A gyerekek ma 17 éves korukban meg­kapják a jogosítványt, az­után úgy közlekednek az úton, mintha a valóság is vi­deójáték lenne, ahol, ha el­tolnak valamit, újra lehet kezdeni. • Ön szerint mennyire befolyásolja a jogosít­vány megszerzésének a folyamatát a pénz? - Tavaly a több, mint öt­ezer tanulónak mindössze egyharmada szerezte meg a jogosítványt úgy, hogy egyetlen vizsgán sem bukott meg. Úgy érzem, ez minősít. De miért is ne próbáljon meg valaki átcsúszni akkor, amikor a vizsgadíj alig több mint egy gyakorlati óra ára. Kiss József vizsgabiztos kilenc éve szemléli a „végki­fejletet", vagyis, hogy mi­lyen felkészültséggel érkez­nek a tanulók a megmérette­tésre. Határozott véleménye, hogy a jogosítvány megszer­zésének alsó korhatárát fel kellene emelni 18 évre. • A jogosítvány manap­ság nem olcsó mulatság. A vizsgabiztos adott eset­ben négyszemközt ül a vizsgán a tanulóval. So­sem próbálták még meg­vesztegetni? - Szerencsére soha. Olyan természetesen előfordul, hogy a tanuló nehéz anyagi helyzetére hivatkozva kéri, engedjem át, olyan is van, hogy az oktató segíteni pró­bál a vizsgán a tanulónak, és az sem ritka, hogy baráti ala­pon felhívnak, segítsek iksz­nek vagy ipszilonnak. De mindig visszautasítjuk eze­ket a próbálkozásokat, e te­kintetben bármelyik kollegá­ért tűzbe tenném a kezem. A vizsgán anyagi szemponto­kat nem lehet figyelembe venni, az oktatói trükköket is ismerjük már jól (minden vizsgabiztos tudja, hogy a tollcsattogtatás kinnfelejtett indexre figyelmeztet). Nem hiszem, hogy egy vesztege­tési ügy sokáig titokban ma­radna, az efféle dolgok ter­mészete, hogy rövid időn be­lül az egész város tudná, ki­től lehet jogosítványt venni. Keczer Gabriella Védett menedzserek? r Mitikusaink és hivatalnokaink gyakorlatilag elmozdfthatatlanok helyükről, még akkor is, ha sorozatban követnek el baklövéseket. Ezen már jószerével nem is csodálkozunk - a politika és a bürokrácia ilyen; állftjuk. Az azonban annál meglepőbb, amit a Czipin Partner, egy osztrák termelékenységi tanácsadó cég állít a magyarokról: hazánkban a vállalatvezetők is jóformán büntetlenül hibázhatnak. Főnökeik ugyanis a kitűzött célok el nem érése esetén még csak nem is mérlegelik, hogy elbocsájtsák őket. A felmérést végző cég közel száz, ötszáz főnél több alkalmazottat foglalkoztató társaság vezetőjét kérdezte meg egy reprezentatív felmérés során. A válaszadók a vállalatvezetés hierarchiájának csúcsán, vagy közvetlenül a második vonalban található menedzserek közül kerültek ki. Mit tennének, ha az egyik közvetlen alárendeltségükbe tartozó vezető nem érné el a számára kitűzött célt? - kérdezték a kutatók. Nos, a válaszadók több mint fele mindössze „személyesen elbeszélgetne" a hibás vezetővel. A főnökök közel egyharmada még mindig túl toleránsnak bizonyult, hiszen az adott helyzetben úgy döntene, hogy részletesebb terveket készít és sűrűbben ellenőrzi beosztottjait. A válaszadók tizenöt százaléka szakmai továbbképzésre küldené az eredménytelen vezetőt. Érdekes, a sikertelen menedzser leváltását, vagy kiléptetését senki sem vállalná a megkérdezettek közül. Valóságban azért ez is szóba jöhet, viszont a nyilvánosság előtt a vállalatvezetők ma sem szívesen vállalják a keménykezűséget. Miközben a magyar vezetők nem örömmel szabadulnak meg nyilvánosan sikertelen középvezetőiktől, Európában és a világban ezzel ellentétes tendenciák érvényesülnek. Az elmúlt néhány évben a nagy nyugati cégek komplett vezetői szinteket szüntettek meg, s az érintettek - ha alkalmasak voltak - más beosztást kaptak. P rsze ez Nyugat-Európában sem igazán népszerű, de még mindig elfogadhatóbb, ha az eredménytelen gazdálkodás következményeit nemcsak a munkások és alkalmazottak szintjén, hanem a felelős vezetők között is érvényesftik ­kommentálja a körkérdés eredményét a vezetési tanácsadó cég ügyvezetője. Messze vagyunk még Európától! OlA J A papírárak nem nőnek az égig A VILÁG PAPIRTERMELESE ES A CELLULOZARAK sói r 1984 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 2000 Töretlenül növekszik a vi­lág papfrtermelése, rapszódi­kusan ingadozik viszont a gyártásnál meghatározó cel­lulóz ára. Látványos áresés kezdődött a közelmúltban a papírfák piacán, Svédország­ban például több cellulózü­zem leállította vásárlásait. Történt ugyanis, hogy az őszi magas árszint a svéd er­dőtulajdonosokat kitermelés­re ösztönözte, közben azon­ban visszaesett a finompapír iránti kereslet. A cellulóz és papírkészletek pedig folya­matosan duzzadtak. Mindezt tetézte az, hogy a novemberi viharok terven felül „kiter­meltek" néhány millió köb­méter fát, tovább növelve ezzel a kínálatot. Következ­mény: a köbméterárak há­rom hónap alatt 25 százalék­kal csökkentek. Európa leg­nagyobb cellulózexportőre nemrégiben 150 dollárral, tonnánként 750 dollárra csökkentette a cellulóz árát. A kérdés csak az, hozzánk mikor gyűrűzik be mindez olcsóbb papír formájában. K. A. Jegyrendelés telefonon Mindig bajban voltak a vidéki nézők, ha budapesti színielőadásra vagy koncert­re voltak kíváncsiak, távol­ból ugyanis nehezen lehetett jegyet venni - eddig. A né­hány hete működő InterTic­ket jegyiroda ugyanis lehető­vé teszi az OTP bankkártyá­val rendelkezőknek, hogy belépőjegyüket a telefonon keresztül vásárolják meg. Egyetlen telefonhívással információt kaphatunk a programkínálatról, kiválaszt­hatjuk az előadást és a meg­felelő helyárat, a jegyet pe­dig azonnal meg is vásárol­hatjuk. Csak a személyi ada­tokat és a bankkártyán ol­vasható adatokat kell be­diktálni - a szolgáltatás tranzakciós díja 50 forint. A jegyet az előadás előtt a pénztárban lehet felvenni, a ' bankkártya felmutatása után. Ha elmaradna az előadás, akkor három napon belül visszautalják a pénzt. S ha meggondoltuk volna magun­kat, vagy valami közbejönne a színházlátogatás előtt, ak­kor sincs gond - az előadást megelőző hetedik napig a jegy visszaváltható, ekkor 10%-os kezelési költséget számolnak fel. T. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom