Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-15 / 39. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAQYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1996. FEBR. 15. Január 24-i lapszámunkban összeállítás foglalkozott a szegedi univerzitás belvárosban tervezett fejlesztési programjával. Koczor György építész interjúban fejtette ki véleményét, miszerint az univerzitás távlati fejlődéséhez a „latin negyed"-elképzelésnél alkalmasabb a campusmegoldás, amely nem a belvárosban, hanem városon kívüli beépítetlen területen képzeli el az egységes univerzitást. Az alábbi interjúban Takács Máté építész, városépítési szakmérnök, a Délterv Kft. Komplex Műszaki Tervező Iroda vezetője fejti ki ellenkező éleményéL • Mérnök úr, mi1 tart a belvárosi univerzitásfejlesztés mellett szóló legfontosabb érvnek a campusszal szemben? - Egy humánus érvet. Nehezen tudom Szegedet elképzelni az Universitas 11 ezer hallgatója és 3 ezer oktatója nélkül. A város hangulata, de talán még a polgárai is megváltoznának, ha a városon ktvül lévő campus fogadná be az egyetemeket; és a hallgatóknak sem lenne mindegy, hogy a városban, vagy a város szélén élnek. Érdemes utánanézni, hogyan jöttek létre az első campusok. Leginkább Amerikában lettek életképesek, de nem az állam vagy az önkormányzet hozta őket létre, hanem kivétel nélkül az alapítványok. Város közelében épültek ugyan, de jelezve, hogy akik ott tanulnak, azok olyan szellemi közösséget alkotnak, olyan szoros összetartozást képviselnek, ami végigkíséri őket életükön. Hetvenéves korában is büszke valaki arra, hogy a Harvardra, vagy a Yale-ra járt. Himnuszuk van, futballcsapatuk, s egyáltalán: olyan körítés, amely az elkülönültek összetartozását emeli ki. Európában is - kivált Franciaországbsan - kipróbálták a campust, de sokkal kevesebb sikerrel. Egyrészt, a telepítők nem voltak annyira gazdagok, másrészt pedig a campus-tervek félig-meddig kényszerből születtek, hiszen az egyetemek már nem voltak képesek a városban terjeszkedni. így hát nem nyújthattak teljes körű szolgáltatást a campuson, s sokan nem is akartak kimenni a városból. • Kollégája javasolt egy lehetséges helyszínt a város nyugati részén; ahhoz, mit szól? - En nem tudok Szeged igazgatási területén olyan alkalmas természeti környezetet találni, ahol 100 hektárnyi terület kijelölhető egy akár csak magyar színvonalú campus céljára. A szegedi felsőoktatás összterülete jelenleg 64 hektár. A volt szovjet laktanya 102 hektáros területe területileg éppen elegendő volna egy campushoz, de ez a környezet miatt alkalmatlan. Koczor György „Európában nem jött be n campus" Takács Máté építész a belvárosi univerzitásról Takács Máté építész: «A hallgatóknak sem mindegy, hogy a városban, vagy a város szélén élnek" javaslata szerint a Maty-ér környékén lehetne kijelölni a campust, ám a közelben ott a repülőtér, amelyet fejleszteni kell, és az autópálya, amely hamarosan megépül; a kettő között 2 kilométeres távolság van, ahol ki lehetne jelölni a 100 hektárt, a két közlekedési létestmény azonban zavaró környezet az egyetem számára. Végül pedig egy apróságról se feledkezzünk meg: campusnak már a területelőkészítése akkora összegeket emésztene fel, amelyből többezer kollégiumi férőhely épülhetne. Vadonatúj infrastruktúrát kellene teremteni, mlg a városban ennek nagyobb része rendelkezésre áll. 0 Hány hallgatóra, és egyenként mekkora teriiletet számoltak a szegedi univerzitásban? Gondolom, összevetette már a szegedi adatokat a debreceni campus terveivel. - A hallgatói létszám megállapításakor arra a kormánykoncepcióra hagyatkoztunk, amely szerint az ezredforduló után el kell érni, hogy a korosztály egyharmada felsőfokú oktatásban vegyen részt. Magyarországon a korosztály nem egészen 11 százaléka jár nappali képzésre, és 16-17 százaléka vesz fészt a felsőoktatás valamilyen formájában. Nos, eszerint Szegeden a jelenleg 10 800 fős hallgatói létszám az ezredforduló után - mondjuk 10-15 évvel - 17 és 20 ezer között lehet. Nincsenek normák arra, hogy egy hallgatóra mekkora felsőoktatási alapteriilet juthat; mi a meglévő szegedi univerzitási teriiletet elosztottuk a hallgatói létszámmal, és azt hasonlítottuk össze a debreceni pályázat számaival. A debreceni közgazdaságtudományi kar esetében egy hallgatóra 12 négyzetméternyi hasznos területtel számoltak, mlg Szegeden az átlagos egy hallgatóra jutó hasznos teriilet pillanatnyilag 29 négyzetméter. Ez a magas érték a más célra épült házak rossz kihasználhatóságából is ered. Külföldi tapasztalatból okulva a 18—20 négyzetméter az optimális. Nos, azután megvizsgáltuk, hogy a Szegeden elképzelhető fejlesztési területeken mennyi hasznos terület építhető. Kiderült, hogy a belvárosban a szükségesnél többet is meg lehet valósítani. Húszezer hallgató esetén is mintegy 500 ezer négyzetméter hasznos terület helyezhető el a meglévőkkel együtt. Ekkor 24-25 négyzetméter jutna egy hallgatóra, ami kitűnő ellátottságnak látszik. • Szeretném, ha végigvennénk a belvárosi egyetemfejlesztés fontosabb helyszíneit. - Látni fogja: már csak azért is a belvárosban kell hagyni fejlődni az univerzitást, mert abból a 64 hektárnyi területből, amely most a felsőoktatást szolgálja, mintegy 48 hektárnyi ott található. De haladjunk sóiban. Az orvostudományi egyetem déli területén, amely csak részlegesen van beépítve, nagy lehetőségek vannak. Sokat ígér a tiszai teherpályaudvar északi csücske is, amely egyébként sincs megfelelően hasznosítva és amelyet a leendő déli híd különben is elvágna a vasüti teriilettől. Kitűnő fekvése van; hozzá lehet csatolni a klinikai területekhez. A fejlesztés másik nagy lehetősége a Dugonics tér-Árpád lér-Honvéd tér-Ady téri együttes és környéke. Áz Ady téri épület az univerzitás egyik legnagyobb ingatlanja, s mellette ott van a városszerkezeti helyéhez képest kevéssé hasznosított sportpálya. A Honvéd téri volt laktanya szintén jobb sorsra érdemes: itt lehetne az univerzitás központi adminisztrációs épülete, s a később díszburkolattal kialakítón téren pedig a hallgatók találkozóhelye, szabadtéri aula magna jöhetne létre. A laktanyaépület udvarán kongresszusi terem, efölött pedig aula épülhet. Az Ady tér beépítetlen részére kollégiumokat, sportcsarnokot, uszodát, és egyéb szabadidős létesítményt, a beépítetlenül maradó helyeken pedig szabadtári pályákat gondoltunk el. A felsorolt létesítmények, az Ady tértől a Honvéd térig akár épített kapcsolatba is kerülhetnek. • Milyen lépésekbem gondolja, hogy mindez megvalósul? - Ugy tudom, most a legnagyobb hiány kollégiumi létesítményekben van, először tehát kollégiumok épülnének. A növekvő hallgatói létszám ezután oktatási épületeket tenne szükségessé. Mihelyt a városi parkolóalap létrejön, elkezdődhet a paritolóházak megépítése. Gondolom. 2005-ig néhány oktatási épület megvalósulhat. A közgyűlés mindenesetre már jóváhagyta, hogy az univerzitás belvárosi fejlesztésének területigénye beépüljön a város készülő általános rendezési tervébe. Erre is igaz azonban az, ami minden városrendezési tervre érvényes: nem azért készült, hogy valami épüljön, hanem azért, hogy ha mégis épült, akkor jó helyre kerüljön. Újság(író)-olvasó találkozó „Hosszú ideje vagyok előfizetője lapjuknak, és bár lassan nehezen fizetem ki az egyre emelkedő előfizetési díjat, de maradok az újság mellett. Sajnos, nincs valami nagy irodalmi képességem, de most úgy gondolom, sok sorstársam egyetért azzal a megállapításommal, hogy aki tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermeket nevel, gondoz, ápol családjában, soha nem volt könnyű helyzetben. Most aztán kaptunk egy jó nagy pofont a kormánytól! Eddig néhány éve már „ápolási díj" címén az önkormányzattól minden hónapban megkaptuk a mindenkori „minimál bért". Ezt minden évben szépen, lassan emelték. Most viszont értesítést kaptam(tunk), hogy 1996 március I -tői csak a minimál nyugdíj összegét, 9600 forint/hó bruttót kapunk. Ez szerényen számolva is kb. havi 2-3 000 forinttal kevesebb, mint eddig! Azt gondolják talán, hogy ez nekünk valami kegyes ajándék? Szeretném tudni, mennyibe kerül egy súlyosan testi fogyatékos, önálló tevékenységre teljesen képtelen ember intézeti ellátása az államnak? Mi lenne, ha most minden ilyen ápolásra szoruló emberkét egyszerre állami intézetbe adnánk? Gondolom, tisztában vannak azzal, hogy ha egy család 30 éven át ápolta otthonában gyermekét, az ezután is mindent megtesz az otthoni ápolás fenntartásáéit. Remélem, hogy a Miniszter Úr legközelebbi javaslata nem egy „Tajgetosz" -hoz hasonló hegy kijelölése lesz. Ezzel ugyanis megteremtené a további takarékosság alapjait. Elnézést kérek indulatos és keserű soraimért. Szeretném, ha ez a gond eljuthatna pl. Rózsa Edit képviselőnőnkhöz, s ha a Miniszter Úr válaszát is megtudhatnánk. Tisztelettel: egy régi előfizetőjük (Név és cím a szerkesztőségben) Kedves Olvasónk! Minden tiszteletem azoké, akik vállalják fogyatékos hozzátartozóik otthoni ellátását, az intézeti helyett családi légkört teremtenek nekik. Önfeláldozó tevékenységüket bizony sokkal jobban meg kell becsülni! S ennek a megbecsülésnek anyagiakban is meg kellene nyilvánulnia. Nem visszafejlődő formában! Abban azért biztos vagyok, hogy a visszafejlődés nem „Tajgetosz-irányú". Mindazáltal magam is szívesen olvasnám levele címzettjeinek válaszát. Üdvözlettel: Szabó Magdolna Kedves szegediek! Fellélegezhetünk, egyelőre megúsztuk, a Tisza ismét saját medrében folytatja útját. Levonult az első, ilyen időben szokatlanul korán érkezett árhullám. Megkönnyebbülten hátradőlhetünk karosszékeinkben, elhordta, átrendezte a folyó az árterületére emberek által odahordott szemetet. A hegyekben a leesett hó még ezután olvad, a májusban esedékes zöldárnak ne adjunk munkát! Kérek mindenkit, ne tévesszék össze a Tisza árterületét a szeméttelepekkel, ne hordják oda a szemetet! Ez mindannyiunknak fontos. Tisztelettel: Molnár Zoltánná Kedves Molnárné! Köszönjük, hogy legalább szóban próbál úszni az (szemétjár ellen. Csatlakozunk felhívásához, és kéljük olvasóinkat, a városlakókat, ne hordják az ártérre a szemetet! S ne hordják szanaszét a város más „elhanyagolt" területeire se, csakis a szeméttelepre! - Halkan megjegyeznénk, különösen csúnya dolog a más kukájába, konténerébe „becsempészni" a hulladékot, a szállítás árát mással fizettetni meg. Sz. M. Az terjedjen, ami világhírű Fü/-orr-gége; Cx/gner Jenő , Nagyhírű trhfff akartam én Ihhil,* (Foto: Gyenes Kaimon) 0 Gyermekgyógyász abból az orvosból lesz, aki szereti a gyereket. A nőgyógyászra se lehet mondani, hogy gyűlölné az asszonyokat... - Tehát hogyan lettem én gégeorvos? Véletlenül. Az átlagdiák nem mindig tudja, mibe lép bele. Nagyszerű körzeti orvosunktól kaptam csak biztatást, hogy orvos legyek, és mivel bütykörésző gyerek voltam mindig, hamar kikötöttem a gondolatnál, sebész leszek, öt első dolgozatom még az érsebészet témakörében született, egyetemista koromban, aztán bevonultam katonának. Pécsi egyetemistaként katonaidőmet is Pécsen töltöttem, katonaruhában mentem be egyszer a klinikára, és mondja egyik tanárom, éppen ilyen kiszolgált hadfi kellene ide. • A nagyszerű ajánlat mindig jó! jön! - Kapásból nemet mondtam. Nagyhírű sebész akartam én lenni, nem fül-orr-gégész. Aztán elkezdett ketyegni a fejemben a gondolat: akkoriban „túltermelés" volt sebészekből, akik fölöslegként kerültek ki a klinikáról, még kórházakban se nagyon tudtak méltó helyet találni maguknak. Ha netán én is kisodródnék, legföljebb általános orvos lehet belőlem. Augusztus utolsó éjszakáján még mundérban ügyeltem a sebészeti klinikán, szeptember l-jén reggel már emitt voltam. Vigasztaltam magamat, végeredményben ez is sebészet. 0 A legelső operációk? - Állatműtéteket rendszeresen végeztem, sőt demonstrátora is voltam az egyetemnek, így az első emberen végzett mandulaműtétre igen hamar, már két hónap múlva sor került. Azért is, persze, mert a mi klinikánkon éppen kevés volt az orvos. Mögöttem állt természetesen a docens, nehogy kárt tegyek tétovaságom révén a betegben. Másodikként Fekete nénit operáltam. Ma is emlékszem szavaira: Doktor úr, maga csinálja nekem a harmincnegyedik orrpolip műtétemet! Zavartalanul lezajlott az is. Öt hónap múlva, jutalmul, már mondta a professzor: itt ez a beteg, fülének egyik oldalát én operálom, és te leszel az asszisztens, a másik oldalánál cserélünk. Bauer Miklós mellett röpülve futottam a klinika „múzeumába", hogy a csontok minden bütykét még egyszer átvegyük. Még nem voltam szakorvos, amikor a klinika kiadta egyik dolgozatomat: „A gégeiák kórismézésének és kezelésének története az utóbbi 20 év alatt". • Pécs után? Tíz évvel ezelőtt jött Szegedre a Fülorr-gégeklinika tanszékvezető professzorának Czigner Jenő. Hamarosan jubileumi üléssel tisztelegnek előtte orvostársai, mi sajátos hangulatú beszélgetésre kértük. - Docensségig vittem Pécsen, 1978-ban Pestre kerültem, az Uzsoki úti kórház osztályvezető főorvosaként. Innen pályáztam meg a Ribári Ottó távozása után meghirdetett tanszékvezetői állást, és el is nyertem 1986. január l-jén. • Miért a kivétel? Professzorokat általában július l-jével neveznek ki. - Július 1 -jén ment el Ribári, akkor írhatták ki a pályázatot. Fél év a normális lefutási ideje ennek. • Ribári Ottót kitűnő fiilészként tartja számon a tudomány is, és a betegek sokasága is, Ön pedig elsősorban gégész, illetve nyaksebész - Valamikor különváltan mozgó két szakma volt ez, csak később vonódott össze, de ez nem okozott gondokat. Változatlanul kezeljük azokat is, akiknek a fülével van bajuk, és hitem szerint ugyanolyan eredményességgel, de engem valóban a gégészet érdekel jobban. Akadémiai doktori téziseimet is a „szervmegtartó gégeráksebészet" címen nyújtottam be. Nemrég meg is védtem. • Mit értsünk a „szervmegtartó " kifejezésen ? - Azt, hogy nem vesszük ki a gégét, ha csak lehet. Nem is marad tehát nyitott vágás a betegek nyakán. • Más szakmában hallottam, a teljes rákos szervet el kell távolítania az orvosnak. - Mondtam, ha csak lehet. A gége másként viselkedik, és nagyszerű műszereink vannak hozzá. • Például? - Itt van például a lézer. Viszonylag gyorsan, könynyen, tökéletes munkát végezhetünk vele. • Ez a csöndes profilváltás mindenképpen változásokat hozott a klinika dolgozói körében is. - Sajnos, nem olyan radikálisakat, mint amilyenre szükség lett volna.Visszahoznám törvénybe, vidéken senki nem lehet professzor saját korábbi klinikáján. • Ebben mi lenne a jó? - Az, hogy a professzori stallumra érett nagyszerű emberek nem arra várnának, hogyan tudják megfúrni főnöküket, székének reményében. Az a változás, amivel az idegenből jött új professzor jár, jót tesz az egész intézetnek. 0 Ha ennyire jó, miért fosztanánk meg tőle a pesti klinikákat? - Azért, mert onnan úgyse szívesen jönnek vidékre. 0 Eleven cáfolat éppen Ön, de kapásból tudnék másokat is mondani, akik Pestről jöttek. - Ne feszegessük, tiszteletre méltó kivételek valóban vannak, de például én se klinikáról jöttem. 0 Vigyázzunk, a szegediek azért szidják a várost, meri nem tudja megtartani tehetséges embereit. Még a törvényt is ránk hozná? - Orvosprofesszorok esetében ez a bezártság végzetes lenne. Olyan, mint házasságban a belterjes párválasztás. 0 Jó, akkor ezt meghagyjuk a fővárosnak! - Mivel tenni úgyse tudunk ellene. Elmúlt már este nyolc óra, pedig legföljebb 6-ig terveztük a beszélgetést. Megrendezni se lehetne jobban: kopognak az ajtón, hírnök jő: Professzor úr, tessék azonnal a műtőbe menni, baj van! A professzor úr azonnal indul, de futtában megkér még, föltétlenül várjam meg. Tisztes idő elmúltával tér vissza, a műtősapkája még a fején van. 0 Mi történt? - Vérzés lépett föl az egyik frissen műtött betegnél. Leszorítottuk az eret, már hívták az aneszteziológust, a továbbiakban rám már nincsen szükség. 0 Befejezés előtt a szokásos: mit mond a professzori hitvallás? - Az enyém végtelenül egyszerű. Ha csak én tudok valamit, az holtom után semmivé válik. Azt szeretném, amit én honosítottam meg Szegeden, folyamattá válna, és később is használnák, amíg jobb megoldások nem születnek. 0 Ezt elsősorban a gégeműtétekre értsük? - Azokra föltétlenül, de például a fülészetben is azok a módszerek honosodtak meg inkább, amelyeket Pécsről hoztam magammal. Egyik professzorom szokta mondani: A Schmoll-paszta jó paszta, de amellett világhírű is. Azt szeretném, az a jó terjedjen inkább, amelyik egyúttal világhírű is. Horváth Dezső