Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-13 / 292. szám

A DM KFT. HETI GAZDASAGI MELLEKLETE • Megegyezéssel — alacsony licitarak utan • Csongrád megyében is kisbirtokrendszer • Éves bérlet: 28 fillér négyzetméterenként Egyelőre nincs ára a földnek Hagymaszedők. Nem mindig azé, aki megműveli. (Fotó: Enyedl Zoltán) A föld magántulajdonba kerülése nem jelenti egyben a tényleges birtokbavételt. A korábbi nagyüzemi (szövetkezeti) földterület jó része nyugdíjasokhoz vagy külső tulajdonosokhoz került, akik közül sokan nem tudják vagy nem akarják megművelni földjeiket (vagy azok egy részét) és azt - bérleti díj fejében - hasznosításra engedik át elsősorban a szövetkezeteknek, de ilyen bérművelő gazdasági társaság és egyéni gazdaság is lehet. Ugyancsak a szövetkezetek művelik azok földjét, akik használni szeretnék azt, de a birtokbaadás még nem történt meg. A Földművelésügyi Hivatal tájékoztatása szerint a földkiadó biztonságokhoz a részaránytulajdonú területek kijelölésére 70 ezer kérelem érkezett, amelyekből eddig 56 ezret sikerült, többségében csak ideiglenes birtokbaadás szintjén elbírálni. Földhivatali határozat 15 ezer kérelemre született. Ismert tény, hogy a föld privatizálásának eredményeként az országban — ugyanígy Csongrád megyében - 50 év után Ismét kisblrtokrendszer |ött létre. Földhivatali becslések szerint a megyei 117 ezer hektáros részarány földalap 81 ezer tulajdonos között oszlott meg, ami nem egészen másfél hektárnyi parcellát Jelent átlagban. A tagi alkalmazotti földalapból 31 ezren Juthattak egyenként egy hektárhoz. Legnagyobb birtokokat a kárpótlás révén szerezhettek az érintettek; a Kárrendezési Hivatal adatai szerint az I. kárpótlási földalapból az árveréseken elkelt 113,4 ezer hektár 30 ezer tulajdonoshoz került, ami 3,8 hektáros átlagterületet Jelent. A Jelenleg folyó II. kárpótlási földalap árverésein a felfokozott érdeklődés miatt kisebbek a megszerezhető parcellák. A meghirdetett 33 árverésből eddig 31-et tartottak meg, 1,2 hektárhoz Jutott a 789 új tulajdonos. A földhasználat szerkezete tehát lényegesen különbözik a tulajdonosi szerkezettől, a földbérlet a földhasználat fontos tényezőjévé vált. A megye nagy- és közepes méretű gazdálkodó szervezetei 1995-ben földterületüknek közel felét - a szántó több mint kétharmadát - az egyéni gazdaságok (részben becsülten) 15-16 százalékát haszonbérletben művelik. Ez utóbbiak által bérbevett terület kétharmada szántó, egyharmada gyep, míg a szövetkezetek, gazdasági társaságok elsősorban szántójukat gyarapították külső forrásból (a bérbevett területük 85 százaléka szántó). A megye homokvidékein, ahol az egyéni gazdálkodásra való hajlam (az itt elterjedt szakszövetkezeti forma által támogatottan) mindig is erősebb volt, kevés föld közvetlen hasznosításáról mond le a tulajdonos, a bérbeadás a megye másik két tájkörzetében sokkal jellemzőbb. A bérbevett területekért forinban vagy természetben - fizetett díj nem mondható magasnak, ami az ágazat alacsony jövedelmezőségét tükrözi. Az összesen bérbevett mintegy százezer hektár éves díja közel 360 millió forint, így egy hektárra átlagosan 3600 forint jut. A gazdálkodó szervezetek által fizetett hektáronkénti bérleti díj ennél valamivel magasabb, míg az egyéni gazdálkodók az átlagosnál kevesebb pénzért jutottak plusz területhez. A kialakult átlagos bérleti díjak jelentős különbségeket takarnak. A megállapodások nem elsősorban a földek minőségét, sokkal inkább a piaci viszonyokat, a kereslet-kínálat arányait tükrözik. Jelenleg az előírt művelési kötelezettség által is támogatottan a túlkínálat a jellemző, így a díjak sok esetben nyomottak, sőt nem ritka az ingyenes használatra való átengedés sem. Természetesen az intenzív termesztésre berendezett, például öntözhető vagy fóliás területért fizetett összeg az átlagosnál sokkal magasabb is lehet. A földterület növelésének másik - és elsősorban az egyéni gazdálkodókra jellemző - formája a vásárlás. A szabadforgalomban 1994. május 31. és 1995. május 31. között a nagy- és közepes méretű gazdálkodó szervezetek (elsősorban gazdasági társaságok) 264, az egyéni gazdálkodók (részben becsülten) közel másfél ezer hektár földet vásároltak. Az előbbiek többségében szántójukat, az utóbbiak gyepterületüket gyarapították. A földforgalom alacsony szintje (egy év alatt az összes használt földterület 0,4 százaléka cserélt tulajdonost) a kárpótlási földeket terhelő elidegenítési tilalom lejártával várhatóan emelkedni fog. Ha a földbérlet díjtételei alacsonyak, ez még inkább elmondható a vételárról. Egyelőre nincs ára a földnek, amiben valószínűsíthetően a földárverések sokszor megegyezéses alacsony licitárai meghatározó szerepet játszottak. Átlagosan ötévnyi bérleti díj fedezi a vételárat. A kárpótlás végleges lezárulását követően a földkoncentráció várhatóan felgyorsul. A kínálat szűkülése, a kereslet növekedése szükségszerűen feljebb tolja majd az árakat. A föld értéken való elismerésének viszont a mezőgazdasági termelés alacsony jövedelmezősége szab korlátot. PálfaM Zsoltné (KSH) t Táblavita V

Jóságos állóháború alakult ki az elmúlt hetekben: vajon meddig lehet még srófolni az adótábla felső kulcsát? Negyvennégy vagy negyvennyolc százalékos elvonás? — ez itt a tét. Persze csak látszólag, mert a valóságban ezt a csalfa kérdést fel sem szabadna tenni. Számoljunk! Nyolc éve, amikor az adórendszert bevezették hazánkban, ha jól emlékszem, ötszázezerforintos jövedelem felett negyven százalékos elvonásra ítéltettünk. Azóta közel kétszáz százalékos infláció csorgott össze, az adósávokat viszont senki sem korrigálta. Nyolc éve a vezérigazgatónak volt felmilliós bruttó fizetése, ma már lassan átlagos jövedelmet csinált ebből az infláció. Veszedelmes dolog az adótáblán keresztül is egymásnak ugratni társadalmi rétegeket. Hiszen azt halljuk, hadd fizessenek a gazdagok! Én inkább azt kérdezném: miért az igyekvőket, a felfelé araszoló középosztályt kell unos-untalan „megkopasztani"? Hiszen a felső sávba januártól az is beleesik, aki negyvenezer körüli nettófizetést visz haza, s két gyermek mellett ugye senki sem akarja azt mondani, dúsgazdagon él? Egyébként is, a folytonos adóprés éppen onnan szívja ki a pénzt, ahol mostanság a legégetőbb szükség lenne rá: a fizetőképes kereslet bicsaklik meg folytonosan. Márpedig gazdasági növekedést enélkül aligha lehet majd elérni. A gazdaságtörténet nem nagyon jegyzett fel olyan históriát, ahol ezzel a módszerrel sikerült volna kilábalni a bajból. A

mostani táblavita is egészen másról szól: gazdaságpolitikusaink ismét a legkönyebb megoldást választanák. Csak éppen egyben a leghaszontalanabbat is. Jobb megoldásnak szívesen szurkolnánk... • Sztrájkokkal terhelten • Wall Street Journal Europe Ikarus, válaszút előtt Az állami többséggel menedzselt régi Ikarus-üzem nem csupán külsőségeiben idézi az ötvenes évek gyárait - szemben az amerikai NABI (North American Bus Industry) ellenőrzése alá kerül üzemrésszel, ahol a tisztaság, a számítógépek és fiatal szakemberek jelenléte egyaránt az újabb kor szellemét mutatják -, hanem gazdasági mutatóikban is sokatmondó a kettőjük közötti különbség - véli a brüsszeli kiadású lap budapesti keltezésű riportja. Miközben a „régi" (állami) Ikarus teljesítményét a KGST piac összeomlása óta a „szabadesés" jellemzi (a 80-as évek 13 ezer darabos szériája mára évi 1500 darabra zsugorodott), addig a NABI-féle Ikarus (a nevet ők is megőrizték) betört a finnyás amerikai piacra: Miami, Baltimore, Buffalo, Washington D.C. ma már egyaránt vásárol tőlük buszokat, ráadásként most írtak alá 400 jármű eladásáról szóló szerződést Philadelphiával is. A NABI mindezt 240 magyarországi és 160 alabamai munkással érte el az „állami Ikarus" veszteségén jelenleg 4200 foglalkoztatott osztozik, jóllehet, ez nagyságreddel kevesebb a hajdan volt 11 ezerhez képest. A riport ugyanakkor megemlíti, hogy akadnak jelei a megújulásra való készségnek az utóbbi „anya-üzemben" is. Utal a Várnegyedben közlekedő, környezetkímélő korszerű kisbuszokra, mint a koncepcióváltás Az Ikarus autóbuszgyár állami kézben maradt és privatizált részlegel közötti különbségek számbavételével Jellemezte a Wall Street Journal Europe azt, hogy miféle válaszútat kínál a magyarországi Iparfejlesztés. egyik megnyilvánulására. Ma még piaci esélyei is lennének, lévén, hogy a szovjet utódállamok területén ma is közlekedő mintegy 200 ezer „régi Ikarus" pótlása mindenütt napi szükséggé vált, és a már bevezetett márka „rámozdulhatna" erre. Új piac is kínálkozik, például a Közel-Keleten és Ázsiában. Ehhez azonban „friss tőkére" (s a meglévő hatalmas tartozások szanálására) volna szükség - állapítja meg a lap értékelése. Végezetül olyan véleményt idéz, amely szerint a gyár vezetését ma is még inkább a régi beidegződések vezérlik és nem igazán nyitottak a tényleges megújulásra. Annyi mindenesetre tény, hogy a német DaimlerBenz, a kanadai Bombardier és a svéd Volvo egyaránt érdeklődött már az üzem megvásárlása iránt, de egyelőre egyikből sem született megállapodás - zátja a „Privatizáció ismét repülni segítheti Ikarust" című írását a brüsszeli Wall Street Journal Europe. Mélyszántás. Kisparcellára egy traktor is elég. (Fotó: Gyenes Kálmán) Két lóerő. Az útalap költségei nem terhelik. (Fotó: Schmktt Andrea) Eladó! / /V W>A /V z-.rí ef dízel Uz.em.iZ teherautó! Irányár: 1 ,2 M Ft Érdeklődni: 7.00-15.00 a (62) 325-399 telefonon, vagy személyesen: •S z.egecl, Fonógyári út S. Ugyanitt szabad telekrész, irodák, raktárak bérelhetők'.