Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-30 / 230. szám

SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK Stefánia valami más A VI. szegedi nemzetközi bibliaikonferencián a bibliai messianizmusról esett a legtöbb szó, arról az eszméről, amely összeköti, s el is választja a keresztény és a zsidó vallást. A konferencia egyik legnagyobb érdeklődéssel hallgatott előadója dr. Fröhlich Ida bib­liakutató ókortörténész volt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának ta­nára, a nagy hírű Qumran-kutató, Amuszin professzor tanítványa. Beszélgetésünk a bibliai idők messiásvárásáról, politikai propagandájáról és jelképeiről szól. • A messiástól a hegy gyomrában alvó vitézig Július 1-31. 1. Róbert Tine: Vírus (Intercom) 2. Ken follett: Az ígéret földje (Victoria) 3. J.R.R. Tolkien: A gyűrű keresése (Szűkíts) 4. G.G.Márquez: A szerelemről és más démonokról (Magvető) 5. Vámos Miklós: Anya csak egy van (AB OVO) 6. B.B. Siegel: Életet a napoknak (Édesvíz) 7. Alexandra Ripley: A gardéniás hölgy (Európa) 8. Mika Waltari: Szinuhe (Európa) 9. Angelica Montemaggiore: Borostyán (Fabula) lO.Robert Merle: A gyermekkirály (Európa) Augusztus 1-31. 1. Vermes Géza: A zsidó Jézus (Osiris) 2. Vámos Miklós: Anya csak egy van (AB OVO) 3. Vavyan Fable: My Fair Lord (Fabyen) 4. Henri Troyat: Nagy Katalin (Pesti Szalon) 5. Stephen King: Az (Európa) • ő.Marcello D'Orta: Rómeó alulról jegyezte el Júliát (Európa) 7. Angelica Montemaggiore: Borostyán 4. (Fabula) 8.Jack Kerouac: Művésztelep (Szűkíts) 9. Heikki Jokinen: Finn falfirkák (Magánkiadás) 10. James Jones: Az a mámoros május (Fabula) Kilenc könyvesbolt, a szegedi Bálint Sándor, a Gondolat, a Humanitas, a Medicina, a Radnóti Miklós, a Sík Sándor, az S és S könyvdiszkont, valamint a hódmezővásárhelyi Petőfi Sándor és a makói Lord - Szeged kft. Mintabolt legnagyobb példányszámban eladott könyveinek összesített listája. Azért van, hogy megszegjük? Kicsoda a bibliabeli szabadító? • Fröhlich Ida ókortörténész, bibliakutató Magabiztosan nyilatkozik a ne­ves politikus, méghozzá imígyen: „Az a párt, aki...". Személlyé ma­gasztosítva egy tömegszervezetet. Tanult barátomra is ráragadt az újmódi nyelvhasználat, amikor azt fejtegeti: nem érdemli meg a képzett szakembereket az a mun­kahely, aki nem fizeti meg a tu­dást. Hárpiaként rohanom le sze­gényt: miht első, szemtől szem­ben tetten ért áldozat lakol a töb­biek megtorlatlan „bűne" miatt is. Mint hajdanvolt, Helyesírási sza­bályzaton nevelkedett magyar szakos valóságos fájdalmat érzek, ha helytelen használatát olvasom az a mi, amely vonatkozó név­másnak, s ha vessző éktelenkedik a mint előtt akkor is, ha nem ha­sonlítás kifejezésére hivatott. Az anyanyelv védelmezői mondogat­ják is a magukét, ha csak tehe­tik. Jó esetben nem küldik őket sehova, legföljebb legyintenek: ma már nem kell olyan mereven értelmezni ezeket a szabályokat! Igaz is: nem lenne okosabb, ha a már tömegesen elterjedt helytelen nyelvhasználatot emelnénk tör­vényerőre? Panaszkodik az egyik hatóság szakembere: képtelenek törvény által előírt kötelezettségüknek eleget tenni. Azért tartják, azért fi­zetik őket, hogy ellenőrizzék: a rendeletekben előírt követelmé­nyek szerint működnek-e az egyes intézmények. Amióta nagypénzű vállalkozások is kény­telenek alávetni magukat ezek­nek a vizsgálatoknak, az ellen­őröknek megszaporodtak az ál­matlan éjszakái. Ha jegyzőkönyv­be veszik a szabálytalanságokat, s az előírt szankciókkal élni akar­nak, előfordul, hogy megfenye­getik őket. A szabályok ellen vé­tő, tengernyi pénze-hatalma tuda­tában, jogot formál a mások érde­két negligáló öntörvényűségre. Azt mondja a püspöki kon­ferencia elnökévé újabb öt évre megválasztott egri érsek: hiába iktatták törvénybe hazánkban a vallásszabadságot, hivatali ideje kevés lesz ahhoz, hogy az elmúlt 40 év okozta hátrányokat behoz­za az egyház. Az apró lépések­nek is örülnünk kell. Annak pél­dául, hogy ki-ki bátran vallhatja ­és némelyek fennen hirdetik is hogy gyermekeiket hittanra já­ratják, hogy naponta elmondják a Miatyánkot, s hogy ismerik a Tíz­parancsolatot. Akad azonban, aki azzal már nem mer dicsekedni, hogy aszerint is él. Mert környe­zete netán a fejére olvassa ma­gánélete apróbb-nagyobb félrelé­péseit, irigység motiválta, feleba­' ráti szeretetet nélkülöző döntése­it, hogy valójában egy istene van, a pénz, s hogy ennek oltárán föl­áldozni nem csak a felebarátait, hanem a hajdani kebelbarátokat sem röstelli. Hogy a Tízparancso­lat túl szigorú? Bizonyára benne, az emberiség - két évezrede ugyan bevált - erkölcsi alaptörvé­nyében van a hiba. Talán meg kellene reformálni. Miként újabban legszívesebben ezt tenné az Alkotmánnyal, az or­szág alaptörvényével is a kor­mány, miután „mozgástere szűkí­téseként" értékelte az Alkotmány­bíróságnak a Bokros csomaggal kapcsolatos újabb határozatát. A szabályok azért vannak ­tartotta a Tízparancsolatot 40 év­re lelakatolt ideológia -, hogy megszegjük őket. Csakhogy, mi­ként az egész eszmerendszer, ez a kitétele is megbukott. Ideje len­ne észrevenni, hogy most tör­vényben deklarált jogállamban élünk. Afféle társadalomban, amelyben a káoszt, az összeom­lást éppen azáltal lehet elkerülni, hogy a politikusok és állampogá­rok egyaránt szabály- és törvény­tisztelők, s amelyben mindekire nézve kötélező előírások érvé­nyesülnek, megszegésük esetén kiszámítható következményekkel. Mert azt még egy jó szabómes­ter is tudja: ha elszabta a zakó uj­ját, nem a kuncsaft karját kell „hozzáigazítania"... Chlkán Ágnes • — Egyetért azzal a nézettek hogy a bibliai messiásvárás a korabeli politikai aktuali­tásoktól függött, s hogy bi­zonyos társadalmi kontex­tusban a korábbiaknál job­banfelfokozódott? - Annál inkább egyetértek, mert a messiás-fogalom alatt a kezdet kezdetén csak a politikai várakozások beteljesítőjét értet­ték. Ez alakult át fokozatosan, miközben jelentésmódosulásokat szenvedett, s idővel, amikor már jelképek is kötődtek hozzá, a messiást valami általános szabadi­tóval azonosították. Mindenesetre az Újszövetség idejéig a Messiás kifejezetten politikai fogalom volt. A szó azt jelenti: fölkent; eleinte kizárólag uralkodókra és papokra használták. Masjah (a szóban nincs benne a Jahve is­tennév rövid formája), vagyis a fölkent melléknevet kapta példá­ul Dávid, de korábban mindenki akit olajjal megkennek. A megke­nés a régi zsidóknál egyszerűen a beiktatás terminusa volt. Nos, bibliai szöveghelyekről nyomon lehet követni egy bizonyos válto­zást, amely ezután következett be; az áttörés akkor van, amikor a Deutero Izajásnak, vagy Máso­dik Izajásnak nevezett próféta könyvének egy helyén egy per­zsa királyt, Küroszt nevez Jahve felkentjének. Azt a Küroszt, aki Babilont elfoglalta és aki az ott raboskodó zsidók számára a sza­badulást jelentette, hiszen haza­engedte őket. Míg a zsidók az új­babiloni királyok uralmát úgy te­kintették, mint büntetést, amelyet Jahve szabott ki rájuk, a perzsák babiloni megjelenését viszont Má­sodik Izajás, az események kopr­társa úgy értékeli, mint a megen­gesztelődést, s ezért nevez egy perzsa királyt messiásnak. Alkal­maz is rá egy képet: akinek jobb­ját Jahve fogja. Tehát nem vélet­len a dolog; pontosan úgy érti, hogy Isten akaratából rendelt uralkodó. Ezután sokáig csönd van; nem sokat tudunk a perzsa korról. Valószínűleg a Makkabeu­sokkal kapcsolatban jelenik meg ismét ez a messianisztikus elkép­zelés, ekkor viszont már külön­böző jelképekkel összekapcsol­tán. - Érdekes fordulat, amikor valami konkrétről és egy­szeriről általánosodik a fo­galom. Kérem, beszéljen ezekről a jelképekről - A jelképek ebben az idő­szakban a Makkabeus szabadság­harccal szembeni várakozást tük­rözik. Az úgynevezett Etióp He­nok könyvében a 85-90. fejezet­ben olvashatnak egy különös le­írást, az úgynevezett állatszimbó­lum-apokalipszist, amely tulaj­donképpen áttekintés Izrael törté­netéről. Állatok benne a szerep­lők; van benne bika, van tehén, s Jákob leszármazottai, a nép: ju­hok, s közöttük is vannak ki­emelkedő kosok. A történetek bibliai történeti hagyományokra utalnak vissza, de mindig jelké­pes formában; olvasás közben ki lehet találni, hogy ki, kicsoda. Ennek a könyvnek a végén jele­nik meg egy messianisztikus alak, egy kiválasztott szabadság­harcos vagy szabadító, akit való­színűleg Júdás Makkabeussal le­hetett azonosítani. — Gondolom, az ilyesmit propaganda célokra is fel­használták. - A Hasmoneus-dinasztiával kapcsolatban eleinte volt bizo­nyos messianisztikus várakozás, de azután meg lehet figyelni, ahogyan ők maguk, az uralkodók megteremtik a nekik megfelelő propaganda-messiásképet. Mind­ezt azzal párhuzamosan, hogy va­lódi politikájuk népszerűsége, amelytől az emberek a szabadu­lást várták, az ellenkező irányba fordult. Amennyire élénkek vol­tak a Hasmoneusok uralkodása elején a messianisztikus remé­nyek, olyan „rossz sajtójú" lett vé­gül a királyságuk. Ennek szakad vége, amikor Kr. e. 63-ban a ró­mai sereg elfoglalta a területet. Ekkor már nem volt lehetőség ar­ra, hogy messiás, vagyis felkent uralkodó vezesse őket. — A messiás fogalma, amint általánosodott, ugyanúgy járt, mint egy másik bibliai fogalom, az ígéret Földje. - Az ígéret Földje a pátriárka­történetekben szerepel elsőször; ez az a bizonyos Ábrahámnak megígért föld, ahová megsokasí­tott utódai betelepülhetnek. Ez az ígéret az Exodus-történetek után Józsua könyvében valósággá vá­lik, mert akkor valóban belépnek az ígéret Földjére, elfoglalják, le­telepednek, s megkezdődik a ki­váltság korszaka. Ezt követi a ba­biloni fogság, amikor a nép egy részét elhurcolják, jórészt Mezo­potámiába; majd a perzsa uralom és a szabadulás következik. A perzsák általában minden fajta népnek engedélyezték, sőt segí­tették saját hagyományaik újrate­remtését. Amikor tehát Kürosz ki­rály kiadta a rendeletet, miszerint a zsidók hazamehetnek, azok több hullámban visszatelepültek az ígéret Földjére. Sajátos, hogy az Ezra útját leíró bibliai rész úgy beszél a visszatérő csoportokról, mintha újra elfoglalnák az ígéret Földjét. Nyilván, úgy értelmezték, hogy ők, akik túlélték a bünte­tést, ismét jogot szereztek ehhez a földhöz. Érdekes a terminoló­gia: ezekben az új könyvekben (Ezra 9:1) olyan népeket sorolnak fel, mint az ígéret Földje lakóit, amelyek a pátriárkák történetei­ben is szerepelnek (kanaániak, hettiták, jebúsziak). Márpedig biz­tos, hogy ebben az időben ilyen nevű népek már nem éltek. Ez a tudatos archaizáslás arra volt jó, hogy megint úgy tűnjék fel, mint­ha a visszatelepülök éppen akkor kapnák meg az ígéret Földjét. Következésképpen a fogságot úgy tekintik, mint a pusztai tar­tózkodást, amely után belépnek a földre. Egyszóval tiszta lappal akartak indulni. -Jézus megjelenésekor az emberek számára már nem keltett magyarázni a fogal­mat: őt magát is messiás­nak tekintették. - Pedig Jézus egyszer sem mondta magáról, hogy ő messiás. Őrá csak mondták. Pilátus előtt az egész pere e körül zajlik. Ott szintén nem mondja, hogy ő a messiás, de mégis ezért ítélik el, mint a zsidók királyát. Mint mes­siásjelölt - függetlenül attól, hogy ki jélöli őt: maga, vagy mások ­bizonyos belpolitikai várakozások középpontja lehetett volna, és politikai akciót indíthatott volna. Ezért ítélték el, mégpedig gyor­san és az ünnep, vagyis a tömeg megérkezése előtt. Ö azonban sem tanításaiban, sem az evangé­liumokból igazolható szavaiban nem mondja magáról, hogy poli­tikai uralomváltás jelöltje lehetne. Amikor a hatalomról van szó, el­határolja magát azzal, hogy nem evüági hatalomról beszél. — Száz évvel később újabb függetlenségi lázadás tör ki, Bar-Kocbba vezetésével Lebet-e tudni, bogy őrá is alkalmazták-e a messiássá­got? - Keveset tudunk a Bar-Koch­ba-lázadás történeti körülményei­ről, de bizonyos, hogy a vezér személyét összefüggésbe hozták a messiási fogalommal. Mégpedig a neve - Simon bar Kosziba ­miatt, amelyet kissé megváltoztat­va a „csillag fia" - bar Kochba ­jelentéssel értelmeznek. A csillag­szimbólum a Számok Könyvéből származik (Móz. IV. 24:17): „Csil­lag kel föl Jákobból és legyőzi Iz­rael ellenségeit" Ezt a szöveghe­lyet prófétai helyként magyaráz­ták, így aztán számos későbbi messiás-értelmezés forrása lett. Valószínűleg a Bar Kochba nevé­nél is erről van szó. — Kérem, mutasson rá a kü­lönbségre, amely a messiás és a megváltó fogalom ere­dete között van. - A megváltó - pontosabban: kiváltó - a történeti bibliai tárgyú elbeszélésekben az a személy, aki megváltja, visszavásárolja a nemzetségéhez tartozó birtoko­kat, s visszajuttatva korábbi tulaj­donosaihoz, helyreállítja a koráb­bi birtokviszonyokat. Bizonyos próféták - így a már említett Má­sodik Izajás is - Istent, Jahvét és megváltóként említik. Nála persze nem ugyanaz a szó jelentése, mint korábban. Ó történeti pers­pektívában beszél megváltóról, aki a fogságba vitt és ezért koráb­bi bűneiért megbűnhődött Izraelt kiváltja, megszabadítja, és fogva­tartóit, a káldeusokat megbünteti. Mindezekkel egyben helyreállítja népével, Izraellel a korábbi hely­zetet, a szövetséget. Második Iza­jás a fogságból való szabadulás tanúja volt a Kr. előtti 6. század­ban. Az ennél jóval későbbi evangéliumi messianizmusban a messiási címmel ez a megváltó, helyreállító szerep, illetve a bű­nök alóli megváltás ígérete kap­csolódik össze Jézus személyében. — Bizonyára más vallási kultúrákban is megjelenik a messiásvárás motívuma. - Több kultúrában élnek vára­kozások olyan személyekkel kap­csolatban, akiknek a megjelené­sét a jövőre várják, és akik egy csoportot - népüket, vagy hívei­ket - megszabadítják elnyomott vagy szorult helyzetükből. Ilyen­nek tekinthető az iszlámban élő elképzelés Mahdi eljöveteléről, vagy az európai folklórban szá­mos helyen élő legenda a hegy gyomrában alvó vitézről, aki, ha nagy szükség van rá, felkel, har­col és legyőzi népe ellenségeit. Ezek az elképzelések persze nem azonosak a messianizmus fogal­mával. Minden népben, csoport­ban él a vágy, hogy természetfö­lötti erőt tudjon magáénak. Panek Sándor •81 • Bakos András Bemutató A feleség leszaladt a parton és bemászott mellénk a hajóba, mely, ahogy a nő beszállt megindult a hatéves fiú pedig, kiemelkedett a vízből, és egy ideig VALÓBAN ÜGYESEN SÍELT; néha oldalt majdnem a hajó vonaláig siklott előre. Ahogy oldalazott finoman emelgette a lábát. A fotós fotózott, én pedig a kopasz férfi biztató kiáltásait jegyeztem föL A strandhomok előtt a fiú későn engedte el a kötelet hasraesett már állt amikor a hajó partot ért Az öccse kiugrott, felcsatolta a léceket A KISSRÁC négyéves, de máris látszik a LÁBMUNKÁJÁN, milyen tehetséges. A hajó oldalának dőlve jegyzeteltem, ám amikor elindultunk, a rázkódástól nem tudtam folytatni az írást A kicsi is jól Indult, ám a hullámok elérték a kötelet följebb emelte a kezét de elvesztette az egyensúlyát és elhasalt. Amikor visszakanyarodtunk érte, csapkodva hátat fordított és nem válaszolt a férfi kérdéseire. A hajó ezután időnként meglendült aztán megállt a férfi is elhallgatott én pedig folytattam a jegyezgetést

Next

/
Oldalképek
Tartalom