Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-20 / 142. szám

Sópajta, sóház Akik ma a Felső Tisza-parti Sóházi Diszkontban vesznek ezt-azt, talán nem is sejtik, mennyi verejték hullott hajdan annak eredeti kövezetére. És arra sem gondol(gat)nak, hogy a tágas termekben hatalmas só­garmadák tornyosodtak, alig fél évszázaddal ezelőttig. Igen, sótömeg, sóhegyek, amelyeket a Tisza vizén só­hajók szállítottak ide Erdélyből, a sóbányáinkból. És amikor ezek a sóhajok megérkeztek, tucatnyi, szinte feketére égett, napsütötte ember hordta belőlük az éle­tet adó sót a sópajtákba, vagyis, újabb nevükön a só­házakba. Szegeden valamikor volt Sóház utca, a mai Kossuth Lajos utca, sőt, Sóhordó utca is, amelyről Bálint Sándor a Szegedi Szótárban írja: „Sóhordó u. 1522. Plathea Sohordó. Nr. Nyilván Felsővároson, a mai Kiskörút (Tisza Lajos körút) északkeleti része tá­ján terült el, ahol a sóház volt, és van." A hajdani sópajták közelében állott Szeged legré­gebben felállított Nepomuki Szent János szobra.kö­zelében, a fák hűvösében várakoztak a koplalósok. vagyis azok a fuvarosok, akik a sót hatalmas, murakö­zi lovakkal vontatott kocsikkal hordták az ország tá­volabbi részeibe. Merthogy földrajzi helyzeténél fog­va Szeged sóközpont volt. A só, a sóház, illetve a só szállításának szegedi történetéről a Város pennája né­ven is emlegetett városi jegyző, történetíró részletesen ír, amelyeket Bálint Sándor is felhasznált a Szegedi Szótár, illetve a Szögedi nemzet című műveiben. Az egyetlen épen maradt sóraktárban - amely ere­deti formájában ma is látható a Felső Tisza-parton, il­letve a Maros utcában - még az 1950-es évek elején is hatalmas kősóhegyek tornyosodtak. Kisdiák kó­romban is láttam, amint a sóhajókról kubikostalicská­val tolták az emberek a sót. Egy nagyon vastag, hosszú pallódeszka szolgált ki a partra a hajóról, ame­lyen szinte ritmusra léptek a talicskát toló emberek úgy, ahogyan a palló a lépteik nyomán hajlott. A part­tól egy kiépített lejtőn haladtak tovább a keréknyo­mon. Majd amikor a töltés tetejére értek, áthaladtak a villamossíneken, és a másik oldalon, téglából épített lejárón ereszkedtek le a macskaköves útra, onnan pe­dig be, a sóházba. Főként tanítás után, ha éppen só­hordás volt, órákon át néztem a napbarnította, inukat feszítő embereket, amint egyetlen szó nélkül rámolták a sót a hajóról a raktárba. Ritkán közös pipahuját tar­tottak. Akkor se igen beszéltek, csak csöndeskedtek. A raktárba 1954-ben jutottam be, amikor hentesi­nas koromban Drobni János hűtőmesterrel a húsok só­zásához, a páclébe, illetve a szalámi- és más húské­szítményekbe való sóért, kis kézikocsival átmentünk a szalámigyárból. A sóhalom - amelyben akár tízkilós darabok is voltak - mellett voltak kisebb-nagyobb ka­lapácsok, amelyekkel apróbbra lehetett törni a na­gyobb kősódarabokat. És volt egy hatalmas, kalapá­csos daráló, amellyel porrá lehetett törni. Nos, mi mindig daráltunk. Emlékszem, milyen port csaptunk. Amikor rakományunkkal átértünk a szalámigyárba, rohantam a vízcsaphoz, mert nagyon szomjas voltam. Jani bácsi csak nevetett. Ő már megszokta. Ő is vett a szájába vizet, de csak kis kortyokat, amelyekkel kiöb­lítette a száját, a fogait, és a vizet kiköpte. És amíg ő nem, addig én úgy izzadtam a sok lenyelt víztől, mint a konflis lova. Máskor már én is vigyáztam; csak öb­lögettem. A napokban - csupán nosztalgiázni - bementem a Sóházi Diszkómba, hogy emlékezzek. És csodálkoz­zak azon, hogy lám, megmarad(hatot)t hírmondónak az utolsó sópajta - vajon másnak eszébe szokott e még jutni - eredeti rendeltetése? Aligha. Nos. írásom­mal most visszapillanthatunk, miként is jutott aszta­lunkra a létfontosságú só a Maroson és a Tiszán, a ma már alig hallható sóúton. iq. Lele József • Véleményem szerint Ballagási színjátékok Nagy Istvánnénak igen kellemes ballagási élménye volt, s ezt osztotta meg ve­lünk is. A nagy esemény után ugyanis a Kék-Fekete sörözőben rendelték meg az ebédet, s igen bőséges ellá­tásban volt részük. Az ételek nemcsak kiadósak, hanem ízletesek is voltak, méltóak a rendkívüli alkalomhoz. Nagy Istvánná az ott dogozó pincérnek is köszönetét fe­jezte ki. Ugyancsak ballagással kapcsolatos Sötét Ibolya le­vele, azonban ez már kevés­bé jóízű. Olvasónk a Gedói Altalános Iskola igazga­tónőjének búcsúbeszédét pe­dagógiából elégtelenre érté­kelte. A szónoklat ugyanis „ízekre szedte" a 8. b. osz­tályt, ahová levélírónk fia is járt. Név szerint említette a jó tanulókat, de - idézzük olvsónkat - „beszélt a kis újítókról, másként gondolko­dókról, megnevezve azt a néhány fiút. akik való igaz, időnként renitens módon vi­selkedtek, néha pimaszok voltak - közöttük az én fiam is -, a kamaszkor kezdetére jellemző „ki ha nem én stí­lusban". Mi csak néztünk egymásra fiammal talpig vö­rösen és megszégyenülten, magamban ordítva: miért kell ez egy ballagáson, ami "egy meghitt ünnepség és mindenkinek el kellene fe­ledni a rosszat, miért kell ennyire megalázni, kipellen­gérezni emberkéket?!" Sötét Ibolya megjegyezte még az igazgatónőről: „Hogy mennyire utálta a fiamat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy közölte a gyerek­kel: el tudja intézni, nehéz sora legyen a Dériben, ahol tovább tanul". Nagvné Boái Edit, a Wood­lands Kft. ügyvezető igazga­tója lapunknak és a támoga­tóknak mondott köszönetet a „Hét előtt...tíz után" című színházi rendezvényben való közreműködésért. A levélből megtudtuk, hogy a rendezők szándéka szerinrezt a szín­házi eseményt jövőre a báli szezonban tartják: „még na­gyobb hangsúlyt adva a színházi élet és a társasági élet elválaszthatatlanságá­nak". Ugyanúgy száguldozik, mint mindig. Most is ügyiratok dagasztják aktatáskáját. Ugyan­úgy késik a megbeszélésről, mint korábban. Igaz, négy évig a polgármester előszobá­jában, most pedig két ügyvédi irodája közül valamelyiknek az előterében kell annak vá­rakoznia, aki dr. Lippai Pállal óhajt beszél­ni. Parola Orbán Viktorral - ez már a múlt. (Fotó: Schmidt Andrea) A gesztus aligha Ványai Évának szól... Ugyanúgy, mint mindig, most is érdekli, mi történt velem azóta, hogy nem talál­koztunk. • Hogy van? - kérdezek vissza „bemelegítőként", miután a kényelmes fotel­ba huppanok. - Köszönöm, nagyon jól. Ismét olyan ember vagyok, aki cselekedeteiért önmagá­nak és ügyfeleinek tartozik felelősséggel. Ha hibázom, akkor rajtam kell elverni a port. Viszont ha eredmény van. akkor is itt vagyok ­mondja mosolyogva. Ez új, mert a város első közjogi méltóságaként mosolyogni nemigen láttam. • Visszatért az ügyvédi irodába. A polgármester­séget kalandvágyból vál­lalta? - Nagyon jól éreztem ma­gam mint ügyvéd, s az akko­ri 2. számú ügyvédi munka­közösség vezetőjeként sike­res és megbecsült ember voltam. 1990-ben a két libe­rális párt kért fel polgármes­ternek. Ezt akkora amire nem lehet nemet mon­dani. Úgy gondoltam, hogy ha bíráltuk a korábbi rend­szert, a vezetési stílust és a munkát, akkor az a tisztessé­ges, ha megmutatjuk: így is lehet csinálni.. • Fél éve „szabad em­ber". Megérte a négy év városházi kaland? - Nagyon rögös úton kel­lett járnom. Mégis azt mon­dom: nem bántam meg - fe­leli szinte dacosan. • Mi kerül az egyik, s mi a másik serpenyőbe, ha mérlegre teszi a polgár­mesterséggel töltött négy évet? - Ami történt: csapatmun­ka eredménye. Az a négy év nem volt hiábavaló. Nem az az eredmény, hogy a város él és működik, hanem az, hogy fejlődött. Például elké­szült a harmadik körút. Em­líthetném a Dóm tér rekonst­• Dr. Mappái Pál már kivüiról figyeli a politikát - Erről nem tudok. • A mai közgyűlésben jóval több a , funkcioná­rius", mint az előzőben. A közpénzeket jobban fo­gyasztja ez a képviselő­testület, mint elődje? - Kisebb létszámú testü­letben, mert 53-ról 45-re csökkent a létszám, a koráb­binál jóval több pozíciót ala­kítottak ki. Ez valószínűleg a nagykoalíció elérésének az ára. A megszorító intézkedé­sek, az alacsony pedagógus­bérek, az orvos munkanélkü­liség fenyegető réme idején arra is kell gondolni, mennyibe kerül nekünk ez a testület. • Most a pálya széléről mond véleményt? - Megtehetem. Az orszá­gos és a városi politikát nem belülről, hanem kívülről fi­gyelem. A fölszabaduló sza­badidőm nagy részét a csa­láddal töltöm. Amikor a tízé­ves lányom hozzám bújik, s azt mondja, milyen jó, hogy mindig itthon vagy, az sem­mihez sem hasonlítható töltődést jelent. A hétéves fi­ammal ismét uszodába já­rok. A hobbimra, a bé­lyeggyűjteményemre is jut időm. • A politikával már nem kacérkodik? - Nem zárom ki annak le­hetőségét, hogy egyszer még szüksége lesz a tapasztalata­imra, a személyemre a vá­rosnak... Együtt indulunk, mert egy másik megbeszélésre rohan. Az ajtóból mégis visszafor­dul. Még el kell intéznie egy telefont. Egy panaszos kere­si? Vagy ingatlan, esetleg gazdasági ügyben utazik? Nem derül ki. Miközben a telefonkagylót tartja, a tit­kárnőnek iratot ad át, hogy gépelje le, s egy cetlire két tefonszámot ír, hogy azokat is hívja tol... Ujszaszi Hona A pálya szélén? testület, amikor elődjét vádolja, például a parko­lók ügye miatt? - Alaptalan vádak hang­zanak el olyan képviselők­től, akik elsőként fogadnak el a polgármestertől jól fi­zető pozíciókat, külföldi uta­kat. Remélem, hogy konkrét munkában is meg­mutatkozik! Egyébként oki­ratok igazolják: az akkori vagyonkezelő bizottság rossz döntése következtében alakult ki a parkolókban az áldatlan helyzet. • Ez ügyben a volt pol­gármester személye is tá­madások kereszttüzébe került. Azzal is vádolják, hogy jól fizető fel­ügyelőbizottsági tagságot vállalt, például a Temet­kezési Kft.-ben... - A korábbi jogszabályok nem tiltották, hogy a polgár­mester gazdasági társaság­ban vezető tisztséget vállal­jon. Ennek ellenére követke­zetesen elutasítottam a felké­réseket. A Temetkezési Kft. felügyelőbizottságában ak­kor vállaltam tagságot, ami­kor lejárt a polgármesteri megbízatásom. • A jogfolytonosság, az elődök és utódok jó kap­csolata egy város életé­hen rendkívül fontos. Ezért oly'feltűnő, hogy a Szeged napja idei ünnep­ségsorozatára a mai pol­gármestertől az első sza­bad választások eredmé­nyeként a város első em­berévé avatott dr. Lippai nem kapott hivatalos meghívót... - ... A városházi mecha­nizmus ismeretében biztos vagyok abban, hogy egy­szerűen technikai hiba miatt, nem szándékosan maradt le a nevem a meghívandók lis­tájáról. • De tapasztalataira tá­maszkodik-e a mai város­vezetés? - A választásokhoz köze­ledve kimutatást készítettem a folyamatban lévő ügyekről és elképzelésekről. Fölaján­lottam a segítségem is. Ez idáig nem kerestek. De ennél rosszabbul esik, hogy létező és kimunkált elképzelé­sekről, a város hosszú távú fejlesztési tervéről, az okta­tási és a kulturális koncepci­óról állítják, nincsenek. Per­sze lehet hibás az, amit az előző közgyűlés elfogadott, de semmisnek nyilvánítani nem szabad. Égyébként Básthy alpolgármesterrel több konkrét ügyről beszél­tünk már... • ... Kinek a kezdemé­nyezésére? - A kezdeményezés tőlem indult ki. De hát azt a négy évet Erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy ha erre külön nem kérnek, akkor is megte­gyem, amit tudok. • A közgyűlésben ki­sebbségben maradók, de városházi hivatalnokok is, mint hallom, állás­pontjuk erősítendő, a ko­rábbi önkormányzat bi­zottsági elnökeit, esetleg az előző polgármestert is megkeresik. Létezik egy­fajta árnyék-polgármes­ter, vagy árnyék-önkor­mányzati bizottság? rukcióját. Számos tornate­rem épült, befedtük a műjég­pályát, 12 új trolibusz került a városba. Különböző terüle­tek fejlesztési koncepciói ké­szültek el. Megpróbáltam egy széles konszenzuson alapuló városvezetést meg­valósítani. A másik ser­penyőbe azt teszem, hogy az önkormányzati törvény és a rá épülő jogszabályok miatt, ha nincs mögötte jelentős többség, akkor Az anyagi források csökken­tek: 1990-bén az új költség­vetés 20 százalékát fordít­hattuk új- fejlesztésre, beru­házásra. Ez az arány négy év alatt 12 százalékra csökkent. Azt is nehezen viseltem el, hogy a legnagyobb erőfeszí­tésre, a kimagasló teljesít­ményre se kaptam pozitív visszajelzést. • A jelenlegi polgármes­ternek nem kell gúzsba kötve táncolnia, hiszen maga mögé tudta sora­koztatni az önkormány­zati képviselők jelentős többségét. Az ön „utódjá­nak" helyzete irigylésre méltó? - Az előző testületben erős ellensúly létezett. A je­lenlegi nagykoalíció veszé­lye, hogy a behozott elkép­zelések, úgy is mondhatnám, politikai döntések a leggyor­sabb formában át tudnak menni közgyűlési állásfogla­lássá Ez a többség lesöpri az apparátust, holott ott ta­lálható az információ és a szaktudás. Tehát a szak­szerűség is veszélybe kerül­het. s elveszhet a felelősség. • Felelősöket keres az uj

Next

/
Oldalképek
Tartalom