Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. MÁJ. 2. „...csak arra van szükség, hogy akarjunk táncolni"? (Világnapi töredékek) ,Ne az állam kegyéből éljetek!" Az Antall-kormány egykori pénzügyi államtitkára a kö­zelmúlt gazdasági változásairól tartott előadásában szükség­szerűségnek nevezte a kor­mány által meghirdetett sta­bilizációs programot, a túlfo­gyasztás megállítását. - Csap­dában van a magyar gazdaság és társadalom, hiszen az elmúlt rendszer az adósságfelhalmo­zással felélte a jövőnket. Ne várjuk, hogy Bokros Lajos, vagy más állami eszközökkel garantálni tudja például a teljes nyugdfjbiztonságot. Egyszerű­en nincs miből - mondotta. Botos Katalin lényegében elismerte, hogy az államház­tartási reform megkezdésével az előző kormány késlekedett. Egy kérdésre válaszolva az ak­kori helyzetet ügy jellemezte, hogy „az előző kormány sem volt homogén", azt viszont visszautasította, hogy Kupa Mihály akkori pénzügyminisz­tert a reform ügyében a kor­mány szavazta volna le. A volt államtitkár szerint a dolog másként történt: a pénzügy­miniszter részéről nem történt beterjesztés, mert Kupa, akit az államháztartási reform „aty­jaként" ismertek, képviselővé választása után „inkább poli­tikusként kezdett el viselked­ni", a kormány pedig igyeke­zett „szociáldemokrata színe­zetű poltikát folytatni". ­Egyébként az államháztartási reform intézkedéseit az akkori ellenzék hevesen ellenezte ArraTtcIl törekedni, hogy ne az állam ke­gyéből élő tömeg legye­tek, felejtsétek el, hogy a „szocializmus gyerme­kei*' vagytok. A katoli­kus értelmiségnek a posztindusztriális viszo­nyok közt meg kell ta­nulnia az öngondosko­dást - mondotta a hét végén katolikus hallga­tók előtt tartott előadá­sában dr. Botos Katalin közgazdász professzor. A Katolikus Egyete­misták és Főiskolások Egyesülete „Sodrásban - a közelmúlt változásai Magyarországon" cím­mel pénteken és szomba­ton városunkban ren­dezte tanulmányi nap­jait. volna - fűzte hozzá Botos Ka­talin. Az előadó szerint a jövő nemzedéknek most kell meg­tanulnia úgy élni, hogy az állami elosztórendszertől nem vár el többet, mint az elesettek iránti társadalmi szolidaritást. A katolikus fiatalokat is arra buzdította: tanulják meg a gaz­daság szabályait - kivéve az adócsalásokét - , így elkerülik, hogy az állam kegyétói függ­jenek. Botos Katalin a modern kereszténydemokrata-keresz­tényszociális társadalmat állí­totta követendő példaként, amelyben a tőkefelhalmozás és a társadalmi szolidaritás felvál­lalása arányban van. P. J. • Elmélet, gyakorlat és tanoncok A jóga: a szeretet egysége A jóga egyike azoknak a keleti misztikus témáknak, amiről az európai ember vajmi keveset tud. Az érdeklődés azonban e filozófiák iránt fo­lyamatosan növekszik, s a hét­végén újabb támpontokat sze­rezhettek az érdeklődők. Keleti zene, illatos füst és hívek köszöntötték pénteken este a Talent Centerben Swami Chidanand jógit, e világlátás legnevesebb európai képvise­lőjét. Látogatásának célja az a háromnapos tanfolyam volt, melynek keretében az érdek­lődók jobban elmélyedhettek a jógában. „A mindennapi életben sza­vak hagyják el az ajkunkat, de vannak olyan dolgok, melyek boldogsággal töltenek el, ha beszélhetünk róla. Számomra ilyen a jóga" - kezdte mon­dandóját a jógi. Beszélt arról, hogy valamennyien szomjaz­zuk és éhezzük az. élet külön­féle jó állapotait, s ezek a vá­gyakozások az élet értékeit fejezik ki. Az emberi motivá­ciók között az egyéget ítélte a legfontosabbnak, e mellett pedig az erőt, a tudást, a sza­badságot és az örök életet so­rolta fel. Ezek a célok azonban csak valódi béke és erő révén érhetők el; béke és erő össze­függő, egymást feltételező fo­galmak. Szintén ilyen fontos támasz a szeretet. Nem szeret­jük a testünket, hanem elvá­runk tőle valamit. Ezért szen­vedünk. Összegezve tanítását a jógi (gy fogalmazott: a szeretet lényege: eggyé válni. A jógi tanításait nagy figyelemmel hallgatták az érdeklődők, jól­lehet gondolatrendszerét na­gyon nehéz néhány mondatba sűríteni. A találkozó hátralévő két napján az elméletet gya­korlatba ültették át a tanoncok, s testük és szellemük útján pró­bálták átélni a hallottakat. A. L. • Katolikus fíatalok találkozója Fülöp Viktor életműdíjat kapott. (Fotó: Oláh Csilla Harangozó-díjas és Sebestyén Csaba (Operaház) Schmidt Andrea) szegedi szponzorok jóvoltából sikerült „előadni" - se enni, se inni. Úgy értettem az a véle­ménye, hogy a világélvonalban lévő hazai táncművészet po­csék körülményei dacára van a világélvonalban. Művelői meg­szállottan gyakorolják a huma­nizmus művészetét, miközben embertelen viszonyok között leledzenek, szűkmarkú, korlá­tozott szellemi képességű és döntéshelyzetben lévő más egyedeknek „köszönhetően". Akik folyton szavalnak, de amit tesznek, "azzal agyagba döngölik a világot. Nem tudom: mi lesz itt? A táncművészet világün­nepén úgy tesz a szakma, mint­ha még lenne. Találkoznak egymással a vidéki végeken egymástól elszigetelten műkö­dők, s az üdvözlés után rögtön a „nincs" szavával értik meg egymást. - Nem panaszkodom, csak a tényeket mondom - közli kissé idegesen a Harangozó-díjas Herczog István, a pécsi kore­ográfus. Amikor az együttes­hez került, 35 táncosa volt a Pécsi Balettnek, ma 21-en van­nak. Három éve nem volt fi­zetésemelés. A háromtagozatú színház az idén 16 millióval kap kevesebb támogatást, mint tavaly. Nem jut produkciókra, a költségvetési pénzt a műkö­dési kiadások emésztik fel. Ilyenkor, egy évben egyszer tudnak kimozdulni otthonról; nemcsak őket nem látják má­sok, ők sem látnak senkit. Nincs pénzük az utazásra. Nagyjából ugyanez - akár­kit kérdezel. Miért lenne más a táncművészet helyzete, mint általában a művészeté? A kul­túráé? Ahogy Tata mondja az ominózus rövid szóval, amely az sz-el kezdődik, az r-el végződik, a közepén pedig az a van... A helyzet ilyen. Viszont mégis vannak művek. Nem valószínű, hogy a jövőben az emberiség jobb belátásra tér és tudatosan tá­mogatja a támogatandókat; de esetleg mindig lesz, aki akar táncolni. És aki ebben akar gyönyörködni. Ki tudja? S. E. Murray Louis azt üzente New Yorkból a tánc világnapjára, április 29-re, hogy „A tánc olyan élő tevékenység, amelynek műveléséhez csak arra van szükség, hogy akarjunk táncolni." Szokás mondani, hogy tánc­ban is világhatalom vagyunk, akárcsak más egyéb, tálentu­mot kívánó emberi tevékeny­ségekben, művészetekben, tu­dományokban, játékban, meg a hivatalojc éberségét kijátszani mindig kész vagabundus fogla­latosságokban. Abban hiszek, hogy sem­milyen emberi tevékenységben nem vagyunk rosszabbak má­soknál, ha akarjuk (azokat művelni). De akarjuk? Az idei világnapon Szeged­re költözött a honi táncmű­vészet. Felléptek a színházi gálaműsorban » néptánc repre­zentánsai, a Magyar Állami Népi Együttes és a Honvéd Táncegyüttes; a klasszikus ba­lett és a modern táncszínház művelői: az Operaház balett­együttese, a Győri Balett, a P­écsi Balett és a Szegedi Kor­társ Balett. Az elmúlt évadban kitüntetett művészek táncoltak, vagy a műveiket táncolták és most is osztottak két kitünte­tést: életművéért kapott díjat Hidas Hedvig, akinél Markó Iván, Ladányi Andrea, vagy a külföldön élő, de éppen Sze­geden már vendégeskedett Harbay Ferenc és Vámos György is tanult, sokakkal má­sokkal egyetemben. Ugyanez­zel a díjjal tüntették ki a Kos­suth-díjas művészt, Fülöp Viktort. Juronics Tamás, a há­zigazda szegedi együttes Philip Morris-dtjas művészeti vezető­je világnapi köszöntőjében el­mondta, hogy a tánc lényege megfogalmazhatatlan... Egy francia kritikus szerint manapság arra a bírálói menta­Szántay Hajnalka és Demcsák Ottó Harangozó-díjas (Győri Balett) litásra van szükség, amelyik a tömegkommunikációban a rendelkezésére álló helyet a jó művek dicséretével tölti ki. Nem arra játszik, hogy meg­keresse a fércmunkát, s tob­zódva becsmérelje; haneqi ar­ra, hogy erősítse a közönséget abban a tudatában: igenis szü­letnek jó versek, regények, ze­nék, táncok, képek, szobrok... Mintha azt mondaná ez a kriti­kus, hogy a művészetek ve­szélyben vannak, s legalább az ne bántsa őket, aki hivatalból foglalkozik velük. Nem tudom. Tata dühöng az ünnepen. Tata az ünnepen is dühöng. A táncművészet közismert, min­dig szókimondó és mindig te­vékeny, egész életét a táncnak szentelő „Tatája", Nóvák Ferenc nyomdafestéket nem tűrő szóval válaszolt arra az ­elismerem, minden eredeti­séget nélkülöző - kérdésre, hogy: milyen ma a táncmű­vészet helyzete? A felöltőjét kereste a színház előcsarnoká­ban és nem volt hajlandó az ünnepi fogadáson - amelyet Fizikaverseny Szegeden • A TIT Csongrád megyei szervezete az 1994—95-ös tan­évre is meghirdette a levelezős, háromfordulós fizikafeladat­megoldó versenyt, amelynek döntőjére szombaton délelőtt került sor az Odessza II. Szá­mú Általános Iskolában. A ve­télkedősorozatba bekapcsoló­dott közel 300 diák közül 26 hetedikes és 21 nyolcadikos nyújtott olyan teljesítményt, hogy részt vehetett az írásbeli és önálló kísérletezési felada­tokból álló megyei döntőn. A Csongrád Megyei Ma­tematika-, Fizikatanárok Sze­.gedi Alkotóműhelye által meg­rendezett szellemi próbatételre rajtuk kívül meghívást kapott még 11 határainkon túl élő ­szlovákiai, erdélyi és vajdasági - magyar gyerek is. Az igen színvonalas, jó hangulatú ver­senyen a hetedik osztályosok -kategóriájában: \. Dombi Ani­kó (JGYTF I. Sz. Gyak. Ált. Isk., felkészítő tanára: Hor­váthné Fazekas Erika), 2. Flach Attila (Makkosházi Ált. Isk., fk.: Tarnai Magdolna), 3. Sánta Zsolt (Tisza-parti Ált. Isk., fk.: Juhász Nándorne), 4. Náday Attila (Makkosházi Ált. Isk., fk.: Tarnai Magdolna), 5. Pethö László (Dugonics A. Ált.Isk.. fk.: Tápai Gvuláné). A nyolcadikosok közül: 1. Jász Judit (JGYTF I. Sz. Gyak. Ált. Isk., fk.: Horváthné Fazekas Erika és dr. Miskolczi József­né). 2. Végh Zoltán (Makó, Kálvin T. Ált. Isk., fk.: Oros Károly), 3. Takács József (JATE Ságvári E. Gyak. Ált. Isk., fk.: Bucsu Ferenc), 4. Széli András (Sándorfalvi Ált. Isk.', fk.: Szabó Judit), 5. Pap János (Hódmezővásárhely, Szent István U. Ált. Isk., fk.: Zsilinszky Emiiné). A helyezést elért tanulók az oklevél mellé könyvjutalmat kaptak, az első hat gyerek részt vehet a sze­gedi nyári nemzetközi mate­matika-fizika táborban is. Az Odessza Vándorkupát az első helyezett hetedik, illetve nyol­cadik osztályos gyerek kapta meg. A Tatán megrendezésre kerülő országos fizikaverse­nyen az első három helyen végzett nyolcadik osztályos diák képviseli majd megyén­ket. A versenyen különdíjat kapott egy-egy hetedik-nyolca­dik osztályos gyerek, mégpe­dig a Mega Modell ajándékát, valamint a vendéglátó iskola legjobb versenyzője, a D­Stúdió különdfját nyerte el. A nagy sikerű vetélkedő támoga­tói voltak: a szervezésben résztvevő tanárok alkoltókö­zössége, a Mozaik Oktatási Stúdió, a TIT, a Nemzeti Tankönyvkiadó, valamint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei csoportja. N. R. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom