Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-30 / 125. szám

10 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. MÁJ. 30. • Műhelytitkok Fegyelmezett szenvedélyesség A családi legendáriumban a feleség őrzi a diákjaitól kapott, jövőbe látó rajzot. Ketten mennek biciklin, könyvekkel megpakolva, három gyerekkel, és mind a három fülig könyvbe bújik. Amikor az ötéves érettségi találkozóját tartotta az az osztály, akkor mondta, a jóslat bevált, bár a három gyerek még nem olvas útközben. Az Árpás család Sakkparti a padlón. (Fotó: Hárs László) Családi hajszálcsövesség Amikor Árpás Károlyról frtam, akkor még az építőipari szakközépiskolában tanított, és ha jól emlékszem, még egy gyermekük sem volt. Most már itt a három, tündérszépek és okosak, és ő a Deák Gimnázium tanára. Kiskőrösről indult a bölcsészkarra, néminemű borászati előképzettség után, és itt találkozott Varga Magdolnával, aki viszont Pusztaszerről való. Történelmi kiránduláson érkezett el az a történelmi pillanat, amelynek történelmi szerelem lett a vége. Szokott ez így lenni. Három gyerekek, ne feledjétek. A borászkodás, persze, teljesen álalakull a klasszikusok hatása alatt. Három gyerek! Csodálkozva mondja az is, aki ötgyerekes családban nőtt föl, sokkal mostohább körülmények kö-zött. Mostanában a kettő is soknak számit, a korábban agyonszapult ormánsági egyke lett a mérce, sajnos. Vagy az egy se. Mintha a központi akarat is ezt szeretné. Tanári fizetésből élnek, és némiképpen gyarapodtak is. Albérletből először a Lomnici utcába költöztek, saját lakásba már, iszonyatos pénzért, de kicsi lett igen hamar. Belevágtak, még nagyobbat vettek, részletfizetésre. Amikor szorultságában kedvező ajánlatot tett az állam, mondván, ha a tartozás felét kifizetik, a másik felét elengedi, a határidő utolsó napján tudták befizetni a maradékot. Most megint azon rágódnak, kezd kicsi lenni a ház. Mert rajzon ugyan jól mutatnak az alig lukak, de egy gyereknek is kicsi darabja. Ősszel már iskolába megy András, aztán követi Ágnes, ketten egy szobába be se férnek. És ha a A tabló Emlékszem, úgy 6-7 évvel ezelőtt, amikor gimnáziumba jártam, életem nagy részét nem csak a tanulás töltötte ki, de az iskolában mindig a legjobbra törekedtünk, s voltak jól és rosszul sikerült dolgaink is. A negyedik év vége felé a Kárász utcán, az egyik kirakatból már áprilisban visszamosolyogtam magamra a tablónkról. A gimiben eltöltött évek után büszkén húztam ki magam kirakatunk előtt: érettségizni fogok. A feszült, idegőrlő napok után, érettségizetten még egyszer elmentem a Kárász utcára, hogy kapjak egy mosolyt, a tablónkról, tőlem. Idén az öcsémmel és osztálytársaival ez nem történhetett meg. A tabló nem készült el, bár az egyik szülő vállalta az elkészítését. Rákérdeztünk, egyszer majd elkészült a tabló, de kitéve nem lesz. Megrökönyödve rá kellett kicsi Annamária is csatlakozik majd? Ágnesnek most beteg a mandulája, de nem látszik a kedvén. Amikor mondom neki, biztosan ki kell majd venni, örömében ugrál. Mert akkor fagylaltot kap majd! Jó lenne, ha kórházi emlék helyett is a fagylalté maradna. Magda hetedik éve gyesen van. de „szervezetileg" a Tömörkény gimnázium tanára. Minden másodperce beosztva. A katedrára visszatérnie nem lesz egyszerű, az biztos. Még egy éve van hátra. Károly azt mondja, hosszú ideje pihenőben van a család csörgő órája. Hajnali négy és öt között ébrednek a gyerekek, így is éppen-éppen odaérnek úgy az óvodába, hogy ő se késik el az iskolából. Hálás az órarend összeállítóinak, az első óráját mindennap szabadon hagyták. • A dolgozatok? - Számítsd ki! Négy osztályban tanítok, százhuszonnyolc gyerek átlag huszonnyolc-harminc írásbeli munkáját kell javítanom, és osztályoznom. • Szorzok. Háromezernyolcszázhetven, évenként. - Haza, ha csak lehet, egyet se hozok. Itthon más föladatok vámak. • Voltunk mi együtt egy jönnöm, hogy - ez a másnak talán kevésbé fontos dolog — hiányként örökre ottmarad emlékezetükben. Igaz, a tablójukhoz szükséges fotók elkészültek, de mégiscsak más az, amikor a kirakat mögül vigyorog rám kisfiús mosolyával, pelyhedző bajszával a kisöcsém. Na meg a csajok sem kuncoghatnak a „csonkásokon", bírálva-álmélkodva a tablójuk előtt - hiszen nincsen. Végezetül annyit, szégyellje magát az, aki miatt ez így alakult, illetve sehogy sem alakult. K. Á. Kedves KÉL! Az már igaz, hogy egy egész osztállyal, benne az l tfX \ % llTflIÍ iPTS: <1 Jókai-vetélkedőn a televízióban. Úgy tudtam, te utána fölcsaptál Jókaikutatónak a kritikai kiadás előkészítésében. - Nagy kalandnak ígérkezett, de hamar vissza kellett adnom. Szegedről, tanárkodás mellett, nem lehet Pesten kutatni. • Saját irodalmi ambícióid Ls voltak. - Maradtak is. Két kis „kéziratos" verseskönyv mellett legutóbb regényem is jelent meg, Hajtóvadászat a címe. • Hallottam azt is, biciklin járva is olvasok - Régen volt már, de akkor még bicikliúton mehettem. • Azóta ti se költöztetek, és az út is megvan. - De azóta kiderült, ellopták az útból a cementet. Akkora gödrök lettek rajta, kénytelen vagyok megint a kocsiúton járni. Könyv nélkül is életveszélyes. • Mégis, hogyan lehet biciklin olvasni? - Csak szépirodalmat, ahhoz nem kell nagy figyelem. A feleség szól közbe: - Félelmetes a memóriája. Lapozva olvas, és két év múlva is pontosan emlékszik rá. - Van, aki kertészkedve pihen, én olvasva fújom ki a fáradtság gőzeit. Mostanában illető saját gyermekével így kitolni nem illik. És az is biztos, hogy egy élménnyel kevesebbet, de talán eggyel többet is kaptak' ezek a fiatalok. Ugyanis tovább emlékeznek azokra az évfolyamokra, osztályokra, akik valami miatt kilógtak a sorból. Amikor ön érettségizett, akkortájt történt az, hogy matekból kiszivárogtak a tételek, s mindenki az évvégi jegyét kapta. Másoknak pedig késik a tablójuk. De abban bizonyára egyetértünk, hogy az a tabló sokkal többet jelent majd az. 5., a 10., a 15. stb. érettségi találkozón. AeL Btrow jtüIT ^f'1 VJl már csak akkor olvasok útközben, ha rossz az idő, és busszal járunk. Az Emberi színjátékot így olvastam el. MÉs a tevőleges irodalom? - Arra való az éjszaka. • Hangos az írógép! - Már csöndes. Kaptam a Deák-alapítványtól egy számítógépet, éjszaka szolgál leginkább. Nyaranként tankönyvpótló jegyzeteket írok rajta, és az összes tanítási segédanyag azon készül. De lehet azon verset is írni. Andris hetenként kétszer sakkiskolába jár, viszi-hozza az apja. Amikor hazajön, mint például most is, négyéves húgával sakkozik. Szünetekben pedig házi föladatként sakkföladványokat old meg háromszázával, az apjával. Tapintatos, enged, ha Ágnes indulatoskodik egy kicsit. Annyi romantika azért szorult bele apai örökségként, hogy vívóiskolába is szeretne járni. Járhatna is, ha nem a város másik felében lenne. És a lányok? A balett izgatja őket, meg a tánc. Sajnálkozik az anya, egyre kevesebb ideje marad a gyerekekre. Nagy baj azért nincsen, amit Andrisba beleolthatott, az szépen eljut a többibe is. Dolgozik a családi szellemi hajszálcsövesség, csak igazítgatni kell az útját. A legkisebbet még csak az apja tudja elaltatni. A másik kettő már maga nyomkodja a magnót, ha apa meséjét szeretné hallani. Az is a hajszálcsövességet szolgálja. Még a feleség boldog Népköztársasági ösztöndíjából lett, valamikor régen, de már Sanyo. A Szent István csatahajó emléke A Délmagyarország május 15-i számában jelent meg egy közlemény a Szent István csatahajóról. Nagyon szépen köszönöm a közleményt. Az alábbiakban közlöm, hogy miért. Nagyapám ennek a hajónak volt a mérnöktiszje. Nekem még kisgyermek koromban sokat beszélt e sajnos igen rövid életű hadihajóról. Néhány éve a Délmagyarország hírül adta, hogy a hajót megtalálták: ez volt az első pontos közlemény. A Hadihajók című könyv egy Aliorjay Tamás hatgyermekes családapa. Végzettsége szerint építészmérnök. Fotójával azonban nem csak a Vedres István Építőipari Szakközépiskola tablóin találkozhatunk, hanem a Szegedi Nemzeti Színház előcsarnokában is. A magyarázat egyszerű: egyúttal a szegedi operatársulat kitűnő basszistája is. • Hogyan lesz egy mérnökből operaénekes? - A budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szereztem diplomát, eleinte tervezőként dolgoztam. Kilencévvel ezelőtt azzal a hátsó gondolattal kezdtem tanítani, hogy fgy több időm jut majd az énektanulmányaimra. Szüleimnek hála, zongorázni tanultam, amit középiskolás koromban ugyan abbahagytam, de jött a katonaság és az egyetem, és úgy éreztem, hiányzik valarrp az életemből. Nagyon érdekelt a szimfonikus zene, ezért rengeteget jártam hangversenyre. Az éneklésre már 18 éves koromban is gondoltam, de akkor még nem mertem ezt a bizonytalan pályát választani. Érett korban, ötödéves egyetemistaként kopogtattam be a II. kerületi zeneiskolába, ahol Billerné Stibló Anna volt az első tanítómesterem. A szegedi konzervatóriumban 1983-ban Berdál Valériánál kezdtem tanulni. 1994-ben esti tagozat indult a zeneművészeti főiskolán, ahová az önkormányzattól kapott ösztöndíj segítségével iratkozhattam be. Jelenleg is Berdál Valériánál tanulok, még konzis koromban sok hasznos szakmai tanácsot kaptam Sinkó Györgytói is. A színházban ismerkedtem meg Adorján Ilonával, akihez alkalmanként Budapestre is feljárok. Az énektanulást sohasem szabad abbahagyni, szeretnék mindegyik zenei korszakban otthonosan mozogni. • Hogyan lehet a tanulást, a tanítást és a színházi munkái összehangolni? - Pál Tamás ajánlatára 1989-ben Gregor József vett fel a Szegedi Nemzeti Színházhoz, amiért nagy hálával gondolok rájuk. Akkor még főállásban tanítottam, és mellékállásban dolgoztam a színháznál. Ez a második évad, amikor ez a helyzet megfordult, és az iskolában már csak óraadó vagyok. A főiskolai óráim szombatonként vannak, így könnyű egyeztetnem. • Hogyan fogadták tanítványai a színházi szerepléséi? - Sok diákomnak van bérlete, többen jelezték, hogy láttak a színházban. Ebben az évadban már az is előfordult, hogy én szereztem az érdeklődőbbeknek jegyet. Azt hiszem, nem vétkes dolog ezt a lehetőséget a közönség „újratermelésére" felhasználni. Á színházi szereplés és a tanítás hajót közöl támadóként, pedig - ahogy önök írták - két olasz gyorsnaszád süllyesztette el. Az elsüllyesztés nem egy, hanem kél rátában történt. Az első találatkor a hajó kisebb sérülést szenvedett és nagyapám, Weöres Aladár Alfréd korvettkapitány parancsára a lankás partra orrészét felfuttatta a partra és kijavították a hibát és újra harcképes lett a hajó. Ezért később kitüntette a császár Signum 1-audis-szal és korvettkapitánnyá léptette elő. Kevés emlékem maradt nagyapámról. Gyermekkoromban a volt zubbonyából csináltattak nekem télikabátot, s kaptam tőle ajándékba egy könyvet, amit a Hadtörténeti Múzeumnak ajándékoztam. Tisztelettel: W. R. nyugalmazott vegyésztechnikus Az építészből lett basszus: Altorjay Tamás. (Fotó: Somogyi Károlyné) egyébként sem teljesen idegen egymástól, hiszen a katedrán is pódiumon áll az ember. Az építészetet továbbra is nagyon szeretem, de ma már az éneklés közelebb áll hozzám. 1989 őszén az Aidában, Ramphis szerepében debütáltam, az első bemutatóm a Rigoletto Monteronéja volt. Talán a kései pályakezdés miatt, szinte mindegyik szerep a felfedezés örömével hat rám, mindegyiket szívesen énekeltem. Az Anyegin Greminjét éppúgy, mint legutóbb a Szerelmi bájital Dulcamaráját. Szerencsére nem érzem, hogy valamilyen szerepkörbe beskatulyáztak volna, változatos feladatokat kapok. Gyakran hívnak hangversenyekre is, aminek nagyon örülök, mert oratóriumokat és dalokat is boldogan énekelek. • Jelenleg milyen szerepekre készül? - Csütörtökön délután Purcell Dido és Aeneas című operáját adjuk elő a Deák gimnáziumban a Király-Kónig Péter Zeneiskola tanárai és növendékei közreműködésével. Ennek az operának a fegyelmezett szenvedélyességét szeretem. A színházban készülünk a tavaly bemutatott két egyfelvonásos, az Oedipus rex és a La Lupa felújítására. Nyáron a városházán Pál Tamás vezényletével előadjuk Rossini Kis miséjét, amelyben szólót énekelek. A következő évadban új feladatom lesz a Turandot Timurja, és valószínűleg A végzet hatalmában is énekelek. • Milyen érzés ugyanazt a szerepet egy világsztárral felváltva énekelni? - Gregor József igazgatóm is volt, ó adott először lehetőséget a bemutatkozásra. Azóta is mindig érzem a jószándékát, támogatását. Természetesen nem kis lelki tehertétel volt Dulcamarát felváltva énekelni vele. Nagyon figyeltem rá, sokat tanultam tőle, ugyanakkor igyekeztem a saját egyéniségemből kiindulva a testhezálló karaktert megtalálni. HoUósi Zsolt Tisztelt Utam! Ritka élmény lehet egy ilyen ember rokonának lenni. Nem is gondolnánk a lapkészítés mindennapjai során, hogy miféle érzelmi szálak húzódhatnak meg egy már valóban történelminek számító emlék mögött. Annál is inkább, mert leveléből megtudtuk azt is, hogy nagyapja gépgyárat alapított, malomhenger rovátkológépet gyártott, sőt, mobil aszfaltfőzőgépet is készített. (Ezekre a dolgokra természetesen nem veti árnyékát az sem, hogy nekem például fogalmam sincs, mik ezek a szerkezetek.) Magunk nevében annyit ígérhetünk, hogy továbbra is ügyelünk a Szent István csatahajóval kapcsolatos közlésekre, hiszen immár szegedi vonatkozása is van a hajónak. Üdvözlettel: Arató László