Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-30 / 125. szám

Dr. Czigner Jenő professzor: - A klinikán nem szűnik meg az ügyelet Néhány hete vita kezdődött a SZOTE és a város egészségügyi vezetése között az orr-fülgége ügyeleti rendszerről. Olyan hírek is felröppentek, hogy a klinika kiszáll az ügyeletekből. Dr. Czigner Jenő, az orrfül-gégeklinika professzora: - Nem az ügyeletek szűnnek meg a klinikán, s a klinika nem száll ki az ügyeleti rendszerből, hanem azoknak a betegeknek az ellátását nem tudjuk tovább vállalni, akik járóbetegrendelésnek tekintik a klinikai ügyeletet. Nem egy és nem két esetben fordult elő, hogy fülmosásra jött a beteg a hétvégi ügyeletben, vagy egész napos fülfájással kivárta az esti ügyeletet, mondván, hogy ott úgysem kell várakozni. Az egyetemi klinika felvételes ügyeleti feladata ellátni nemcsak a város, a megye, hanem a dél-magyarországi régió legsúlyosabb orr-fül-gégészetí eseteit, a vérző, a fulladó és egyéb súlyos betegeket. Ennek a feladatunknak továbbra is eleget teszünk, mint sürgősségi ügyelet, de nem vállalhatjuk fel azoknak a betegeknek az ellátását, akik a járóbeteg-rendelés helyett veszik igénybe a klinika ügyeletét, s akik sokszor kéDr. Csenke László főorvos: - Meghosszabbítjuk a járóbeteg-rendelést nyelmi szempontok miatt választják az esti, hétvégi ügyeletünket. Dr. Csenke László, a város egészségügyéért felelős alpolgármestere: - Úgy gondolom, évek alatt kialakult rossz szokássá vált a szegediek körében, hogy az ügyeletet meghosszabított járóbeteg-rendelésnek tekintették, s a nem sürgős és súlyos esetekben is a klinika, vagy éppen a kórház ügyeletét keresték fel. Sajnos ebben szerepet játszottak a háziorvosok is, akik az ügyeletre utalták be a betegeket. Ezen a gyakorlaton kell változtatni, ami valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe. Az egyetemmel úgy egyeztünk meg, hogy az ügyeleti renden nem változtatunk, hanem meghosszabbítjuk a rendelőintézetben a rendelési időt. Minden munkanapon este 7 óráig fogadják a betegeket az orrfül-gégészeten. Ha valakinek gégészeti problémája van, akkor eddig az időpontig elmehet az egyes rendelőbe. Reméljük, hogy a járóbeteg-rendelés idejének meghosszabbításával elejét vesszük annak, hogy indokolatlanul terheljék az ügyeleteket a betegek. K. K. Évek óta a klinika és kórházak között oszlik meg az orr-fül-gégészeti esti-éjszakai, illetve hétvégi ügyelet. Igaz, nem egyenletesen, hanem 5:2 arányban. A klinika a hét 5 napján, a kórház pedig 2 napon tart ügyeletet. A hétvégi ügyeleten pedig - ugyancsak a klinika javára 3:1 arányban osztozik a klinika és a kórház. A Délmagyarország 85 éves. A születésnapi ünnepségsorozatot záró gálaműsor szünetében néhány vendégtől azt kérdeztük: miért olvassa a lapot, számára mi az érték és a mérték? • Véleményem szerint Köszönetek hétével) s enélkü! Méhes János szegedi olvasónknak a kormánycsomagokkal van gondja. "Nem tudom, számolja-e valaki, mennyi csomagot kaptunk eddig - írja. Isten bizony, akár egy csomagküldő szolgálat. Nem szereptévesztés ez?" Levele végén pedig felteszi az újabb kérdést, vajon köteles-e ő az ilyen csomagot átvenni. A pusztamérgesi általános iskola elsősei rajzokkal és papír-textilbábokkal neveztek a DM által meghirdetett Walt Disney pályázatra. Leírhatatlan örömmel vették tudomásul, hogy egyik nyertesként elutazhattak Budapestre, a Globe Színházban lévő kiállításra. Az iskolások hálásan köszönik a lehetőséget, s név szerint is kiemelték Takács Viktor kollégánkat, aki az egész program zökkenőmentességét biztosította. Ugyancsak köszönik Börcsök Antal polgármester segítségét, aki a Pusztamérges és Szeged közötti díjmentes utazásról gondoskodott. így zárják levelüket: „Olyan csodálatos élményt éltünk át ezen a kiránduláson, amelyet bizonyára évek múlva is színesen felidézünk az ott készült fotók nézegetése közben." Régi olvasónk, Sánta Istvánná félje táppénzét keresi. A munkáltató január végén adta be a táppénzes papírt, s májusban még mindig nem kaptak egy .fillért sem, a reklamációk ellenére sem. így bosszankodik: „Már meg sem merem kockáztatni, hogy a márciusi táppénzt mikor kapjuk. Lehet, hogy abból tudunk a gyerekeknek karácsonyi ajándékot venni?" A szegedi városi kórház Ideg-elme osztálya önzetlen segítségért mond köszönetet. A pszichiátriai osztályok sivárságán, szegényes felszereltségén segített a Flóra Design Stúdió Kft., valamint a szőregi Csiszár dísznövény és faiskola, amikor virágokat, dekorációkat, díszfákat ajándékoztak. Az említettek nagylelkűsége nem egyszeri, hanem továbbra is fennmarad e betegek és ápolók számára hasznos kapcsolat. Bálint Sándor-szoba Szeged Európa-hírű tudósfia immáron másfél évtizede halott. Olvasva is, hallva is: lehetetlen! Pedig igaz. Mi mégis úgy vagyunk, hogy itt van velünk: sajátos csoszogó, apró léptű járásával jön be hozzánk a múzeumba, sietve nyargal a könyvtárba, az antikváriumba, sőt olykor megmegjelenik egy-egy jelesebb kiállítás megnyitóján. Igen, merthogy nemigen van olyan helye a szegedi tudományos életnek, ahol - ha hárman-négyen összesereglünk - előbb-utóbb ne kerülne szóba. Legtöbbször a műveinek idézése, amelyek nélkül ma már nem lehet Szegedről beszélni; anélkül úgysem lennénk teeljesek. Máskor őt, személyét, egy-egy sajátos mondását idézgetjük, hovatovább derűjét, merthogy az is volt. A napokban az alsóvárosi temetőben lévő sítjánál találkoztunk, nem sokan, hogy a 15 évvel ezelőtt meghalt Nagy Mester sírjánál emlékezzünk, koszorúzzunk. Estefelé pedig elmentünk a nevét viselő újszegedi művelődési házba egy rendhagyó nyugdíjas foglalkozásra. Itt már sokkal többen voltunk, hogy meghallgassuk a ház gazdáját, Kis Ernőt, amint Bálint Sándor Szögedi nemzetének köteteit elemezgette, kiválasztva néhány jellemző részletet. Ilyenkor ébred rá az ember: valóban milyen hatalmas munka is van ebben a könyvben. Pedig ez csak egy igaz, háromkötetes a sok közül. Legendák, történetek, érdekes szavak magyarázatai, az 1522. évi szegedi tizedlajstrom ős-szögedi nevei, az állatokhoz kapcsolódó tréfás szólások, mondások éppúgy kivételes figyelemre késztették a hallgatóságot, mint a város történetének, népéletének Bálint Sándor által minél tökéletesebben feltárt, és műveiben bemutatott részletei. Hamar megéreztem, és talán nemcsak én, hogy ilyen „ismeretterjesztő előadásokat" nem ártana mindegyik szegedi kultúrházban, és legfőképpen az iskolákbaní!) rendszeresen tartani. Félek, vannak, akik megkérdezik most: miért? Mások ezer magyarázattal válaszolnak, hogy miért nincs rá idejük. És ez nagy baj! Ha csak annyi időt és teret szánunk reá, mint amennyit ő egyedül miránk, máris gazdagabbak lennénk. Már ami a silány városismeretünket jelenti. A szögedi nagy táj ismeretével pedig éppenséggel sehol sem vagyunk (!). Fogadjuk el tehát egyszersmind örökre már Bálint Sándort Szeged népének nagy tanítójának, hiszen ő sem akart más lenni soha. Mondotta is: „Ha újra lőhetne kezdeni az életöt, pedagógus lönnék." Az újszegedi kultúrházban most egy állandó jelleggel látható fotó- és dokumentumkiállítás látható, amelynek a neve: Bálint Sándor-szoba. Szerény, mint amilyen maga Bálint Sándor volt. Legyen nekünk is az otthonunkban, az iskoláinkban, és a lelkünkben egy-egy parányi kis szoba, egy kicsiny polcocska, amelyen Bálint Sándort őrizzük, és olvassuk őt, engedjük bensőnkbe: ő mindig megérkezik, és velünk marad. IQ. Lele Jozsaf • Én úgy látom... Az ügyelet nem járóbeteg-rendelés HMM A Szerencsés csillagzat alatt született, aki elmondhatja magáról: 85 esztendős. Így vélekedünk, ha nagyapánkat ünnepeljük. Ha egy gazdasági vállalkozás, egy városi újság éli meg a 85. szülinapját, akkor meg különösen érdemes megállni egy pillanatra, s végiggondolni ennek jelentőségét. Péter László Péter László irodalomtörténész, a JATE professzora, a Szegedért Alapítvány fődíjasa: - A város napi életét jól tükrözi a Délmagyarország. Ezért ma minden szegedi „a város lapjának", mindennapi olvasmányának tekinti. Lapszámai később helytörténeti forrásul használhatók. Viszont a hagyományokat követve a művészeti és irodalmi örökséggel bőkezűbben bánhatna. Sportot nem olvasok, a kül- és belpolitikáról pedig nem a Délmagyarországból, hanem az országos lapokból tájékozódom. A helyi riportokat, inteijúkat szorgosan elolvasom. Lippai Pál ügyvéd. Szeged első „szabadon választott" polgármestere: - A közügyek iránti érdeklődésem megmaradt. Ha valaki ügyvéd vagy bármi, de nem polgármester, akkor elfogulatlanul fogja kézbe a lapot, nincs görcs a gyomrában, hogy mit olvas a Csörögben, mit lát a Feketepont rovatban. Egy városi lapnak mindenféle politikai erőtől egyforma távolságot kell tartania. A Délmagyarország e szempontból független. Az pedig, hogy kritikusan lép fel, nagyon helyes. A sajtónak mindig is ez a feladata. Weininger Richárd karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Lippai Pál Weininger Richárd Totik Vilmos • Ön miért olvassa a Délmagyarországot? Szülinapi (m) értékek Konzervatóriumának igazgatója: - A Délmagyarország 85 évvel ezelőtti lapszámát lapozgatva látom: már akkor is szóltak a város zenei életéről. Később hullámzó módon. Volt idő, amikor a zenei élet minden rezdülésére figyelt a Délmagyar. A legutóbbi időben sajnos nem fgy van. Örülnék, Gazsó L. Ferenc. (Fotó: Schmidt Andrea) ha ez a születésnap is rádöbbentené a lapot, hogy jobban föl kell vállalnia a zene ügyét, többet kell foglalkoznia a művészettel, a tudományos élet mozgásával. Totik Vilmos akadémikus, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára, a Bolyai Intézet igazgatója: - A napot a lap olvasásával kezdem. Az egész újságot átböngészem. Nagyon jók a mellékletek, de hiányolom a küpolitikai hírmagyarázatokat. Örülök, hogy a tudományról annyit is szól a Délmagyarország, amennyi helyet erre a témára szán. Úgyanis a társadalomban egyre inkább leértékelődik a tudomány szerepe. Manapság mindenki rohan valamiért, a legkevésbé az érdekli, hogy mi történik a tudományos berkekben. A Délmagyarország mindent megtesz, amit egy napilap tehet. Gazsó L. Ferenc újságíró, a Mai Nap főszerkesztője: - A Délmagyarországnál az a fantasztikus, hogy „ügyelnek a részletekre". Mint lapkiadó irigylésre méltónak találom az itteni hirdetésmennyiséget. A sajtópiacon szinte példa nélkül állóan gazdag melléklet-anyag nagyon „sürü" és erős szakmai gárdát feltételez. Kizárólag a vidéki sajtó lehet biztonságban. Ennek oka a hagyomány, a komoly előfizetői kör, a stabil hirdetési bázis. A vidéki lapok között a Délmagyarország viszi a prímet.