Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK őt ama és valami más Marinko Magda akár néhány évvel is megúszhatja, állítja az ügy másodrendű vádlottjának védőügyvédje, Krajkó Zoltán, a Magda-ügyként ismert tárgyalássorozat megkezdése előtt egy hónappal. Már a felvetés is elképesztő. Szerintünk. Véle­ményét az ügyvéd arra alapozza, hogy Magda a magyarországi gyilkosságokban statisztának vallja magát, tetteseknek pedig társait nevezte meg. • Inkább egy többszörös gyilkosnak hisznek? • A nyomozóknak kapóra jött a Porschéval száguldozó Tamasi • A szálak Magyarországon is magasra vezetnek... számított. Géppisztolyokat ta­láltak a házkutatás során lak­sán a nyomozók. Az egyik magyar titkosszolgálathoz fű­ződő kapcsolatát eddig senki sem cáfolta. Jelenleg, milyen furcsa, szabadlábon védekez­het, Attila pedig nem. - Azzal számol, hogy a tárgyalás előtt megke­resik? Beszélgetésünk alatt most fordul elő először, hogy nem válaszol azonnal. Előbb ránéz a kezében tartott tollra, utána az asztalon siklik végig a te­kintete, látszik, töpreng, ki­mondja-e, ami a fejében jár. Visszakérdez: - Kire, kikre, vagy mire gondol? - Mind a két oldalon elég sokan állnak... - Nincs szándékomban megkerülni a választ. Felsóhajt, de folytatja: ­Persze, hogy számolok azzal a lehetőséggel. Az ügy elején már figyelmeztettek, vagyis megfenyegettek. Igaz, névte­lenül. Ahogy Ön mondta, mind a két oldalon elég sokan állnak. - És mit tesz akkor, ha a hivatalos oldal kéri, hogy egy általuk megírt forgatókönyv szerint képviselje Tamasi Attila védelmét? Belemegy és kottából mondja a védő­beszédét? - Nem megyek bele sem­milyen alkuba! Már történt ilyen próbálkozás.... Azt sem fogadtam el. A pénz nem számít - És a másik oldal meg­keresésére mit lép? A válasz változatlan: - Sem­mit! Állva maradok. Konok ember. Semmi nem hozza ki a sodrából. - Egyébként jó buli Mag­da-ügyben a másod­rendű vádlottat képvisel­ni? - Lehet, hogy most sokan csodálkozni fognak, de ebben az ügyben a pénz, legalábbis nálam, nem sokat számít. Tehát, ha csupán az anyagia­kat nézzük, nem jó buli. - Hanem akkor mi szá­mít? - Nézze, Tamasi Attilát rég­óta ismerem. Nem hiszem, hogy tippadó volt. Más ember. Sajnos, most nagyon egyedül maradt. Barátnője elhagyta, barátai közül is alig maradtak mellette, erkölcsi kötelessé­gemnek érzem, hogy befejez­zem, amit tizennégy hónapja elkezdtem. - Miben bízik, hiszen Ön is azt mondta, a gyilko­sságok valódi hátterét talán soha nem tudjuk meg? - Erre a kérdésre csak a bíróság adhat kielégítő választ! Oláh Zoltán • Marinko Magda bemagolta a „forgatókönyvet"? Az ügyvéd szerint Marinko Magda egyezséget kötött! A z ügyben nyomozó rend­őrök még ma is álmatlanul forgolódnak, ha arra gon­dolnak. Magda megszökhet. De lemondott, vagy el sem vállalta a főgyilkos jogi képvi­seletét több kirendelt, valamint a Magda-család által felkért ügyvéd is. Miért tett vallomást? Úristen! Mi lehet a háttér­ben? Ha valóban halálosztag söpört végig Kecskeméten, Orosházán, Szegeden, Pali­cson, Szabadkán, amire sok gyanús körülmény utal, ki adott parancsot a három gyer­mek, az öt nó és az öt férfi likvidálására? - Magda mintha kottából mondta volna jegyzőkönyvbe a vallomását Szegeden, a Csil­' lag börtönben és Budapesten, a Gyorskocsi utcában - állítja Krajkó Zoltán. Látszik, az ügyvéd már ezerszer végiggondolta a ke­gyetlen ügy minden, általa is­mert mozzanatát, figyelembe vette az összes körülményt, amikor rászánta magát, hogy engedve az „erőszaknak", megszólal. - Sok minden alátámasztja ezt. Honnan tudta Magda, hogy nem adják ki, és hogy a külfüldön elkövetett gyilkossá­gokért, a gyakorlattól eltérően, hazánkban nem ítélkeznek felette, ha erről nem biztosí­totta, vagy inkább úgy fogal­mazok, nem világosította fel előzőleg valaki? Miért vállalja el a jugoszláviai bűncselek­ményeket, a magyarországia­kat pedig miért tagadja, vagy csak statisztának mondja ma­gát? Egyáltalán: miért tett val­lomást? Meggyőződésem: egyezséget kötött! Ami egyéb­ként valami miatt borult, sze­rintem nem tartható, ezért vonta vissza Magda az összes vallomását, arra hivatkozik, erőszakC?) hatása alatt tette, és játssza a bolondot. - Ügyvéd úr, kérem, ne szaladjunk ennyire előre. Ön azt állítja, hogy a tippadó, Tamasi Attila ártatlan, őszintén szól­va, az ellenkezője tenne a meglepetés, vagyis az, ha azt jelentené ki, bogy a védence bűnös... Szinte felkiált: - Ingatag a vád! Csupán Marinko Magda mondja ezt. Azon pedig el kel­lene gondolkodni, kinek lehet hinni: egy nemzetközi bűnö­zőnek, a többszörös gyilkos­nak, akinek ráadásul egymás­nak ellentmondó, hazugságok­kal tele vallomásai születtek, vagy egy büntetlen előéletű fiatalembernek, akinek szülei Szegeden köztiszteletben áll­nak. — Azt tudom, ha Magda valakire fegyvert fogott, nem igazán járt jól, de azt nem gondoltam vol­na, hogy az is ilyen ve­szélyes, ha „csak" kije­lent valamit. Próbáljon még meggyőzni, mert az eddigi, beláthatja, kevés. - Nem nekem kell bizo­nyítanom Tamasi ártatlanságát, hanem a vád képviselőjének, az ügyésznek azt, hogy bűnös. De válaszolok a kérdésére. Biztosra veszem, a nyomozók­nak kellett valaki, s jól jött nekik Tamasi Attila, egy gaz­dagnak mondható, Porschéval száguldozó fiatalember, aki­nek ráadásul valóban volt valamilyen kapcsolata Magdá­val. De nem több egy bőr­dzseki adás-vételnél. -Még ez is kevés. - Folytatom: egyetlen tanú sincs, legalábbis olyan nincs, aki bizonyítaná Magda állítá­sát. A szembesítés sem hozott eredményt. Mellesleg, mivel Magda visszavonta az összes vallomását, akkor a tizennégy hónapja letartóztatott Attila ellen már semmi nem szól. — A közvélemény úgy tudja, Tamasi tippadó. Több, mint egy éve elő­zetes letartóztatásban van. A letartóztatás­hosszab itásókat pedig Kevesen tudják, hogy a még el sem kezdődött Magda-per már elfogyaszt­ott egy ügyészt és egy bírót is! A vád­iratot elkészítő ügyésznő, miután alá­irta az utolsó oldalt, azonnal le­mondott a vád képviseléséről. Az először kijelölt bíró három hete kö­vette; ő is bedobta a törölközőt, szin­tén lemondott. Vajon miért? Hiszen csak (hihető-e, hogy „csak"?) egy köz­olyan bíró irta alá, aki megalapozottnak tar­totta az alapos gyanút a tippadásra. - A szabadlábra helyezési kérelmeket mindig azzal utasították el, hogy a gyanú­sított szökésétől lehet tartani. Látszólag mulasztás történt -Még nem győzött meg... - Tudja, mit? Most elkezdek hangosan gondolkodni. Jegy­zetelhet, a magnót is bekap­csolva hagyhatja, meg is ír­hatja. Önre bízom. - Hallgatom. - Azt állítom, hogy az ügy szálai nagyon magasra vezet­nek. Jugoszláviában és Ma­gyarországon. Ismert, hogy Horváth Antalt, feleségét, és egy jugoszláv állampolgárt 1993. december 19-én gyilkol­törvényes bűncselekmény-sorozatban kellett volna képviselnie az egyiknek a vádat, a másiknak pedig ítélkeznie. Az ilyen ügyekben pedig nem monda­nak le ügyészek és bírók. Mit tud­hatnak, hogy mégis erre a szokatlan lépésre kényszerültek (?), amit mi talán soha nem ismerünk, ismerhe­tünk meg? i Krajkó Zoltán: Ingatag a vád! (Fotó: Révész Róbert) Z. Nagyék már nem beszélhetnek... ták meg Kecskeméten. A nyo­mozás adatai és a vád szerint Magda és társai. Magda egy nappal később megkapta a magyarországi letelepedési en­gedélyt. Mulasztás történt? Vagy más? A helyszínen, Kecs­keméten találtak egy cetlit, rajta egy üzenettel: „Marinko, hívd fel a Peppínót!" Úgy tu­dom, az Információs Hivatal, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal a bűncselekmény után jelezte, Magdának köze lehet a hármasgyilkossághoz. Három nappal később három férfi bizonyítékokkal kereste fel a Bács-Kiskun Megyei Rendőr­főkapitányságot, ahol bejelen­tették, Magda és társai végez­tek Horváthékkal. Magdát azonban nem gyanúsították meg. nem is hallgatták ki. A gyilkosságok pedig folytatód­tak. Vajon Magda miért nem menekült el? Miért volt nyu­godt? Miért nem kér fel jogi képviseletére, vagyis védelmé­re ügyvédet? Meg tudná fizet­ni. - Bocsásson meg: miért nem? - Mert biztos a dolgában, tudja, mi vár rá! - Életfogytiglan! - Nem biztos. Sőt! Ez is csak azt támasztja alá, hogy forgatókönyv készült, Marinko Magda tudja, mire számíthat. De folytatom. Z. Nagyék meg­gyilkolása után az egyik jugoszláv napilap azt írta, hogy Z. Nagy Bálint fegyver­kereskedő volt, megbukott, utána együttműködött a ma­gyar titkosrendőrséggel az ille­gális fegyverkereskedelem fel­számolásában. Ezt senki nem cáfolta. Ha a Z. Nagy család kivégzése aljas indokból elkö­vetett emberölés, köznyelven rablógyilkosság, akkor miért rettegtek már hónapok óta, miért nem engedték gyerme­keiket az utcára, s kik figyel­hették őket?! Csupa megvá­laszolatlan kérdés. No, meg az is érdekes lenne, ha kiderülne, hogyan támadta meg Magda a kihallgatáskor a rendőrtisztet, s előzőleg miért vitték be a főkapitányságra. Rejtélyesek Magda őrizetbevételének kö­rülményei! Névtelenül megfenyegették — Ügyvéd úr, nem fél? Önt nem érdekli, hogy kollé­gái sorra meghátrálnak, itthon és Jugoszláviában ügyészek, bírók monda­nak le, a rendőrök közül pedig néhányan még jelenleg is nagyon aggód­nak. mert belekevered­tek ebbe a kegyellen ügy­be? - Most mit vár. mit mond­jak? Nem félek, már csak be­csületből is végigcsinálom. — Mi a véleménye a bar­jnadrendű vádlottról? - Látja, ez is érdekes: Dob­nik János Magda vallomása alapján szintén tippadónak

Next

/
Oldalképek
Tartalom