Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-24 / 95. szám

HÉTFŐ, 1995. ÁPR. 24. • Befejeződött a vasutassztrájk Drága bakter úr... BELÜGYEINK 3 99 99 Szentgyörgyi Tamás, a MÁV Rt. gazdasági vezérigazgató­helyettese elmondta: a kollektív szerződést a munkarend, vala­mint a várakozási és osztott munkaidő meghatározása szem­pontjából sikerült új alapokra helyezni, úgy, hogy közben a munkáltatói és a munkavállalói érdek sem sérül. Ha a munka­rend módosítása miatt lét­számváltoztatásra kerül sor, akkor az új munkarend beve­zetéséig a MÁV Rt. vezetésének és a szakszervezeteknek előze­tesen meg kell állapodniuk a MÁV Rt.-nél más munka­helyeken elhelyezhetők szá­máról, tehát az érintettek további foglalkoztatásáról. A várakozási és osztott munkaidók díjazása a jövőben sávos rendszerben történik majd. Ez lehetővé teszi, hogy adott határokon belül, de a helyi érdekeknek megfelelően lehessen a vasutasoknak bért Vége a vasutassztrájknak. „Ezért dolgoztál, nem épp semmiért". (Fotó: Schmidt Andrea) fizetni. Szentgyörgyi Tamás tá­jékoztatása szerint a MÁV Rt.­nek mintegy másfél hónap szükséges még a sztrájkból adódó veszteség felméréséhez. A kollektív szerződés aláírását követően Rigó Zoltán és Káinoki Kis Sándor közös nylatkozatot adott ki. Ebben leszögezik: a kollektív szerződés aláírásával megteremtődött a jogi feltétele annak, hogy piacgazdasági szemlélet érvényesülhessen a MÁV munkaügyi kapcsolatai­ban. Márkus Imre, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke leszö­gezte: a 86 órás sztrájk ered­ményes volt. A szakszervezetek számára megnyugtató módon sikerült a kollektív szerződésben megállapodni. Véleménye sze­rint ez azt bizonyítja, hogy a szakszervezetek kizárólag a törvényben biztosított jogaikért álltak ki és nem követeltek olyan jogosítványokat, amelyek már a munkáltató jogkörébe tartoznak. Márkus Imre a megállapodás után tett sajtónyilatkozatában nyomatékosította, hogy a sztrájk jogszerűen folyt. Ezért a MÁV­nál bekövetkezett veszteségekért a szakszervezeteknek nincs kártérítési felelőssége. • Szegedi értékelés Mindkét fél fegyelmezetten viselkedett A MÁV Szegedi Üzletigazgatóságán Ábrahám Lajos igazgatóhelyettes az el­múlt három és fél nap történéseit értékelve elmondta: a sztrájkoló és a nem sztrájkoló vasutas dolgozók között semmiféle ellen­tét nem volt. Az operatív bizottság min­dent jól kézben tartott, döntéseit mindenki zokszó nélkül elfogadta. Az igazgatóhe­lyettes szerint nagyon fontos volt, hogy ál­landó és folyamatos egyeztetés folyt, így sikerült a sztrájkegyezségben nem szereplő kérdésekben is elfogadható döntéseket hozni. Ennek köszönhető, hogy teljesíteni tudták a többletigényeket, hiszen Szeged­Kiskundorozsmáról terven felül két, ka­mionokat szállító, úgynevezett RO-La sze­relvény, Algyóról pedig két gázszállító vo­nat is indult az orosházi üveggyárba és Szajolba. A fegyelmezettség a sztrájk lefú­jását követően is megmaradt, ennek kö­szönhető, hogy az igazgatóság területéről már fél 4-kor elindult az első, menetrend szerinti szerelvény. Móri Gábor, a Vasutas Szakszervezet területi titkára is a fegyelmezettséget tar­totta az elmúlt három és fél nap legfonto­sabb jellemzőjének. A sztrájk lefújásakor éppen bent lévő vasutasok - függetlenül a szolgálati beosztásuktól - mindent megtet­tek azért, hogy mielőbb menetrend szerint elindulhassanak a vonatok az állomások­ról. A szakszervezeti titkár azt is fontos­nak tartotta megemlíteni, hogy a MÁV Szegedi Üzletigazgatóságának munkahe­lyein fokozatosan nőtt a sztrájkolok ará­nya, és az utolsó órákban már többen sztrájkoltak, mint ahányan nem. Ez szerin­te visszavezethető a MÁV vezetőinek rosszul sikerült nyilatkozataira, amelyek­ben bejelentették a kollektív szerződést pótló vezérigazgatói utasítás felmondását. Bár ezt később cáfolták, a hír sok ingado­zó vasutast állított a sztrájkolok oldalára. • Magyarok Világszövetsége Megvédték Csoórit Állásfoglalásban utasította vissza az MVSZ-t, s annak el­nökét, Csoóri Sándort ért tá­madásokat a szervezet választ­mánya - hangzott el a testület vasárnapi, budapesti sajtótájé­koztatóján. A közelmúltban 52 értelmiségi fordult az Ország­gyűléshez, az MVSZ „megújí­tását" szorgalmazva. A hétvégi ülésen a választmány megvizs­gálta az MVSZ gazdálkodásá­val kapcsolatos vádakat is. Szöllőssy Árpád, a Számvizs­gáló Bizottság elnöke elmond­ta: nem igazak azok az állítá­sok, amelyek szerint az MVSZ tulajdonában lévő Pax Panno­niae Kft. elherdált, vagy kül­földre „síbolt" volna 60 millió forintot. Ezt az összeget vállal­kozás keretében egy cégnek adták kölcsön. Később azon­ban az a döntés született, hogy költségvetési forrásból szárma­zó pénzt csak államilag garan­tált értékpapírba fektetnek, ezért felmondták a szerződést. A kölcsönvevő cég a 60 milliót három részletben fizeti vissza. Csoóri Sándor elnök cáfolta azokat a vádakat, hogy a világ­szövetség egy politikai eszme­rendszer mellett szerveződne. Az állítás már csak azért is va­lótlan, mert a tagság több mint kétharmada az anyaországon kívüli területeken él. Mint kije­lentette: az 1992-es világtalál­kozóra meghívták valamennyi párt és ideológia képviselőjét. - Sokan azonban nem jöttek akkor el, ma pedig kívülről tá­madják a szövetséget - mondta Csoóri. • Könnyűbúvárok vasárnap a bécsi Új-Dunában megtalálták annak a kinai szakácsnak a fejét, aki több mint egy hete tűnt el. A "szerencsétlen „séf" főnöke, egy 27 éves bécsi étterem-tulajdonos, aki alaposan gyanúsítható beosztott­ja meggyilkolásával és feldara­bolásával, már hétfő óta őrizet­Szakácsfej a Dunában ben van, de makacsul tagad. Le­tartóztatása óta egyébként a sza­kács testének három másik darab­ját is megtalálták - Döblingnél. Bem apó előtt s Zolitokon van Közép-Európa egyik legnagyobb, vagy talán a legnagyobb teherpályaudvara. Ez csak azért fontos, mert ebből el lehet gondolni, milyen nemzetközi hatása volt a magyar vasutassztrájknak. Hogy micsoda ka­varodás lehetett Ausztria, Szlovákia, Románia nemzetközi teherforgalmában. Úgy tűnik, mintha a kormány ezektől az adatoktól meg akarta volna kímélni a magyar közvéle­ményt. Úgy tűnik, mintha a kormány a vasutassztrájkot egy cég, vagyis a MAV meg a munkavállalók konfliktusává szerette volna egyszerűsíteni. Holott ez a sztrájk a moz­donyvezetők (a vasutasok) meg a kormány harca volt. Nem véletlenül soroltam a „vasutasokat" a mozdonyve­zetők mögé, s még ott is zárójelek közé. „Vasutas" bárki­ből lehet, akinek a fejéhe nyomnak egy kalauzsipkát. De fölülni a villanymozdonyra, a hátam mögött több ezer ton­nával, ahhoz komoly ember kell. Meg képzettség, meg szel­lemi és fizikai erőnlét, valamint állandó tanulás. Az elmúlt napokban kiderült, hogy a vasútnál a mozdonyvezetők azok a munkások, akik értelmiségiek. Akik feketén-fehé­ren fölismerték, micsoda őrület az a hatalmi elképzelés, amely kollektív szerződés, vállalati alkotmány nélkül akart volna működtetni egy olyan hatalmas közlekedési birodal­mat, mint amilyen a MA V. A mozdonyvezetők kitartottak küzdelmükben, s Ma­gyarországnak a külföldi teherforgalomból való kikapcso­lása miatt olyan nemzetközi nyomás nehezedett a Horn­kormányra, hogy teljesítenie kellett a sztrájkolok követelé­seit. Tegnap aláírták az új kollektív szerződést. A vasutassztrájk kapcsán egyébként gyakran emleget ték az 1990-es taxisblokádot. Az a kormány szempontjából akkor törvénytelennek, illegitimnek számított; végül is am­nesztiávalfejeződött be. Törvénytelensége ellenére a taxis­blokád a teljes nyilvánosság előtt folyt le. Az összes tárgya­lást közvetítette a televízió. A blokádvezetők, a miniszter­kék, az istenadta nép, meg a provokatőrök egyaránt ott iz­zadtak a kamerák előtt. z3 vasutassztrájk teljesen törvényes volt, a tárgyalá­sok azonban mégis zárt ajtók mögött folytak. Kiknek volt (és van!) titkolni valójuk? A mozdonyvezetőknek? A kormánynak? Hol van a Nyilvánosság Klub, amelynek ezeket a kérdé­seket már rég'föl kellett volna tennie? Ne feledjük el, a zárt ajtók mögé szorított demokrácia a szocialista demokrácia. A szocialista demokráciát más szó­val ma már diktatúrának szoktuk nevezni. Valamint azt se felejtsük el, hogy a „zártkörű nyilvá­nosság" - amelyben a Kádár-korszakban éltünk - nem más, mint a diktatúra izzadt hazudozása. Horn Gyula miniszterelnök meghívására vasárnap kora dél­után Budapestre érkezett Józef Oleksy, a Lengyel Köztársaság miniszterelnöke. Oleksy vasár­nap délután virágcsokrot helye­zett el az 1848-as szabadságharc lengyel származású hadvezéré­nek, Bem tábornoknak a szobrá­nál. Az esti órákban a magyar és a lengyel miniszterelnök szűk körű megbeszélést folytatott a nyil-vánosság teljes kizárásával. Ma, hétfőn kerül sor - katonai tiszteletadással — az ünnepélyes fogadtatásra a Kossuth téren. MODUL BAO 20% árengedménnyel: - Pietra csempék - Fagyálló padlóburkolók MODUL BAU KFT. Szeded, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/474-481, 62/491-022 Szentes/József A. rí. Tel.: 63/314-011 Az MSZP jelöltje továbbra is Göncz Árpád A Magyar Szocialista Párt országos választmánya - egy tartózkodó szavazat mellett ­úgy döntött, hogy egyetértve a pártelnökség javaslatával tá­mogatja Göncz Árpád köztár­sasági elnökké jelölését - je­lentette be a testület szombati tanácskozását követő sajtóérte­kezleten Vitányi Iván, a vá­lasztmány elnöke. A szavazás­nál a testület püspökladányi küldöttje tartózkodott. Vitányi Iván beszámolt ar­ról, hogy az államfő-jelölttel kapcsolatos választmányi vitá­ban felvetődött: állítson-e saját jelöltet az MSZP, tekintettel parlamenti többségére. A tagok túlnyomó része azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy olyan köztiszteletben álló köztársasági elnököt kell vá­lasztani, aki a társadalom na­gyobbik részének, ugyanakkor a szocialista pártnak is élvezi a bizalmát. Nem az a cél tehát, hogy szocialista jelöltet állítsa­nak, hanem hogy olyan sze­mélyt válasszanak, aki képvi­selni és mintegy jelképezni tudja a társadalom legjobb tö­rekvéseit, s akinek személye erkölcsi garanciát jelent a kö­vetkező öt esztendőben is a de­mokráciára, a társadalmi átala­kulásra. - Az MSZP Göncz Ár­pádban látja azt a személyt, aki mindezt teljesíteni tudja - han­goztatta a választmányi elnök. • A magyarországi Francia Intézet programsorozatának keretében, az Impala Ház, a Roczkov Galéria és a szegedi Alliance Francaise szervezé­sében az elmúlt hét végén nyílt meg az Impala Házban Kiss Ilona festőművész „Liv­res-Objets" („Könyvtárgyak") című kiállítása. A budapesti képzőművész könyveit több­ségében nem lehet kinyitni, és nem olvashatók, mégis, az alkotások könyvek maradnak. Társak, amelyeknek csupán a jelenléte már boldogságot okoz. A művésszel a megnyi­tó előtt beszélgettünk. • Bevallom, nem sokat hallottam még a könyvtár­gyakról. Mennyire új ez a fajta képzőművészeti stílus Magyarországon? Alkal­mazott művészet-e az, amit csinál? - Elöljáróban elmonda­nám, hogy végzettségemet te­kintve alkalmazott grafikus vagyok. Eddig több mint száz könyvnek terveztem meg a borítóját, tipográfiáját, illuszt­rációját. Ezek közül talán a Boris Vian könyvsorozatom a legismertebb. Nos, a sok-sok © KÉRDÉS A festőművészhez Könyvek, amelyek nem olvashatók könyvterv után 1989-90 tájé­kán úgy döntöttem, készítek egy olyan könyvet, aminek minden részletét én határo­zom meg. Megszületett az el­ső könyvtárgy, egy festett könyv, amit mindenhová ma­gammal cipeltem, dédelget­tem, szeretgettem és mutogat­tam. Azt hittem én vagyok az egyetlen, aki ilyet csinált a vi­lágon. Aztán elmentem a frankfurti könyvvásárba... Ott egy egész emelet volt tele ha­sonló könyvekkel. Elhatároz­tam, utánanézek, hogy kik, hogyan és miért művelik ezt a műfajt. Szisztematikusan ku­tattam a témában, s közben itthon is ráleltem néhány kol­légára, akikkel 1993-ban meg­alapítottuk a Magyar Művész­könyvalkotók Társaságát. • Hány tagja van a társa­ságnak? - Jelen pillanatban huszon­hármán vagyunk. A kollégák egyébként a legkülönfélébb területekről jöttek; vannak grafikusok, mint Árva Ilona és Vasvári László Sándor, textilesek, mint Sóváradi Vali és Kelecsényi Csilla, vala­mint szobrászok, mint Módel Rezső és Budahelyi Tibor. • On végleg elkötelezte magát a könyvtárgyak mellett? Teljesen feladta a könyvtervezői munkát? - Nem. Az alkalmazott grafikával nem szeretnék fel­hagyni. Már csak azért sem, mert ebből élek. Nekem a ter­vezés nem nyűg; örömmel végzem. Inkább úgy fogal­maznék, hogy kéttornyú temp­lomot építek. Az alkalmazott Kiss Ilona grafika és a képzőművészet templomát. Mára odáig jutot­tam, hogy egyikről sem tud­nék lemondani. A több éves munka során egyébként is ta­pasztaltam, hogy az egyik se­gíti a másikat. A grafikában kikísérletezett technikák a képzőművészeti megoldások­ban is helyet kapnak. De ez visszafelé is igaz. Azokat a motívumokat, színharmóniá­kat, amelyeket a könyvtár­gyaknál alkalmaztam, el tu­dom adni egy grafikai megbí­zásnál is, mondjuk egy pros­pektusnál. Sz. C. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom