Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

SZOMBAT, 1995. MÁRC. 18. • llia Mihály Széchenyi-díja Folyóirat nélkül is szerkesztő maradt A VÁROS 5 Az egész világ magyarsága tudja róla, Tápén született, tápainak vallja magát, de Szegeden lakik. Közhely, hogy a régi falu fiának nagyon régi szokása, mindenkivel levelez, aki érdemes rá. Van ugyan telefonja, és nem győzné számlálni, hányan hívják azon is, de megmaradt a levélnél. Mert a telefont le lehet hallgatni? A levelet is föl lehetett bontani, át lehetett világítani. De a levél a legszemélyesebb műfaj. Kazinczy óta ismerjük a benne rejlő hatalmas irodalmi szervezőerőt, és Veres Péter is gyakorolta. Közhely ez is: folyóirat nélkül is szerkesztő maradt, amikor a Tiszatájtól meg kellett válnia. Gondja volt vele a rendőrségnek. Van egy professzor az egyetemen - mondta annak idején a szegedi rendőrkapitány -, aki soha nem vállal közvetlen szereplést, de tanítványai mindenhol ott vannak. Intézkedést sürgetett ellene. Műhiba lehetett, könyveit, leveleit hetekig gyűjtötték, és egyszerre ömlesztették postaládájába. Tévedett a főrendőr, llia tanár úr akkor se volt professzor, mint ahogy most sem az még, de valóban nem szeret nyilvánosan szerepelni. Meglépés fajtának tartják sokan, az utolsó pillanatban is képes visszalépni inkább. Természetes védekezése lehet a halmozódó fölkérések ellen, nehogy divatfigurája legyen a közéletnek. Sajnos, olyan föladatok elől is menekül alkalmanként, amelyet ó tudna ellátni egyedül. SokSdik kitüntetését kapta, amikor talán az eddigi legnagyobbat, a Széchenyi-díjat átvehette. Sokéves „önmegtartóztatás" után löketszerűen adják mostanában. Tartással vette át ezt is. Jó szögből nézte a televízió kamerája, láthatta mindenki természetes tápai szerénységét. Láthatta azt is, hogy az államelnök kézfogását llia Mihály (Fotó: Gyenes Kálmán) elfogadta, de a mellette ülő két potentátot fejének meghajtásával köszöntötte csak. Szigorúan őrzi az egyik legősibb falunk zárt szokásait, szigorú erkölcsét, és az új idők ritkán betartott illemét. Soha nem volt törleszkedő fajta, pedig de sokszor megtehette volna. Figyeltette a IlI/III-as társaság is. Irodalmi műveltségét gyarapította, aki figyelte, bár való tény, a magyarság pillanatnyi állapotával párhuzamosan kapta. Nagydoktorit írhatna belőle utólag is, ha rendszerezni is tudná - és ha ki merne állni vele a világ elé. Tisztessége nem engedte, hogy elfelejtse, milyen leckével küldte - és küldi naponta Tápé. Kalendáriumos feje van. Legendás memóriája a legjobb számítógépekével vetekszik, ha lexikális ismereteit vesszük, de a számítógép ritkán értékel, ő viszont mindig. Súlya van nála az embernek. Csöndes szavának is mázsás súlya van. Édes faluja, és fogadott városa köszönti közvetlen melegséggel, Széchenyi-díja okán. Örülünk, hogy köszönthetjük. Egy nép osztozik örömünkben, akárhol élnek is tagjai. Horváth Dezső „Asztal kérdezik, hogy én mivagyok. Nem tom hogy kivagyunk. AaszJatmongyák, hogy hüjevagyok. Asztán aszt mondják, hogy okos vagyok. Nem tuom, hogy mifojik de bisztos, hogy nagyban fojik. A ki buta az legyen." M mikor a krónikás új sorozatba fog, mm többnyire keres valami mottót, valami ars poetica-szerú, frappáns néhány mondatot, amihez aztán tartja - vagy nem tartja - magát. Az én mottóm egy szegedi autista gyermek verse, és ennél szebb, megrázóbb és megszégyenítőbb olvasmányom nem igen akadt mostanában. Akár a Hölderlin nevű fiúcska versikéje homokozás közben. Egyik kollégámtól kaptam, köszönet érte. Betűhíven közlöm, mert ennek a versnek még a helyesírása is a mű elidegeníthetetlen része. Ezek a mondatok vezetnek majd engem e sorozatban, mely sorozat szigorúan és csakis a mi városunkról kívánna szólni, erről különös és zavarbaejtő helyről, Szegedről, amely az otthonunk, és ahol, na persze, éppúgy élünk, mint a pécsiek Pécsett, vagy a győriek Győrött, de azért a helyzet mégsem ilyen egyszerű. A budapesti szerkesztőségben rendre megállít egy őszhajú literátor, és összehúzott szemekkel, akárha vizsgáztatna, rendre fölszólít, fejteném ki világosan, ékesen hangzó magyar nyelven, mi a csoda történik mostan Szegeden. És en minden héten csak vonogatom a vállam, mismásolok, hebegek és dadogok, mert igazából nem tudok kielégítő válasszal szolgálni. Feleletem szekunda. Az a Szeged, amelyikről az idős, egykor sűrűn idejáró irodalmár kérdezősködik, nos az egy véres, egy elborult, egy balkáni Szeged. Ebben a városban embert és műkincset rabolnak, családot irtanak, templomot robbantanak, múmiára találnak ágyneműtartóban, újszülöttre szemetes konténerben, ebben a városban fényes nappal bérgyilkolnak, üzekednek, valuA mértékről táznak és orgazdáskodnak. Ebben a Szegedben egyfelől lelkesen folyik a vadkapitalizmus rendszerének kiépítése, másfelől a déli szomszéd szíves jóvoltából átköltözött a háborús morál is. Ez Igy, egyszerre, egy kicsit sok. Könyebb és nehezebb fiúk osztják, osztogatják a piacokat, a félárnyékos gazdasági területeket, és ez egy darabig így fog menni, ilyen vadul, ilyen gátlástalanul, ilyen Istentől elrugaszkodott módon. A bűnnek errefelé momentán nincs mértéke, de beletanul. A vadvállalkozó réteg első nemzedéke idővel szépen kiöregszik, és akkor jönnek a fiúk és a kékszemű kisunokák, akik már a Yale-en vagy Cambridge-ben - és nem a JATÉ -n, Tandori vagy Róna-Tass tanár uraktól - vettek stúdiumokat. Ezek a gyerekek már egy szilárd alapokon álló, törvényesített üzleti rendszerben sokkal elegánsabban és természetesebben érvényesítik majd az érdekeiket, mint a nagypapáik. Műveltek lesznek és ápoltak, és bár Újszegeden laknak ők is, a lelkük mélyén megvetik az apáikat és a nagyapáikat, akik még szagos állatbőrökkel, szőkített olajjal, vagy jugoszláv konyakkal kezdték. És nem verőlegényeket használnak, hanem copmuter spekulátort, vagy tőzsdeügynököt. És például az ebéd elköltése közben nem helyezik maguk mellé a mobiltelefont, mert tudják, hogy az ilyesmi komolyabb körökben finoman szólva nem dívik. De addig még körbejár néhányszor a Napocska Juhász Gyula szobra körül. Azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy szoros időn belül leszünk még tanúi néhány elképesztő és fölháborító bűnténynek, minek hallatán majd dermedten bámulunk magunk elé, s arról morfondírozunk, Jiogy a képzeletnek van határa, az életnek viszont, úgy látszik, nincsen. De én nem erről a városról akarok beszélni. Hívatlanul, de eltökélten egy másik Szegedről szólna e sorozat, a békésebb, mindennapibb, a napi htrek és tudósítások alá szorult városról, amelyben pénz, helyi művészet, tudományos siker, sport és borivás éppolyan természetes relációban van az élettel, mint fű az esővel. Az én hősöm, ha úgy tetszik, kíváncsiságom tárgya nem egy elvetemült bérgyilkos. A szerb bérgyilkos tetszik, nem tetszik - a személyes életünk része lett, viszont értse meg a Jóisten, ha van kedve hozzá, róla és barátairól egy nyomorult szót se többet. Hanem az a nyugdíjas bácsi, aki ötven éve kortyolgatja a Stühmerben a feketét, és amikor magánosítják a kávézót, hetvenegynéhány esztendejének minden méltóságával protestál az önkormányzatnál. Hát ő az én hősöm. Az én hősöm az a titokzatos hölgy, aki 1994 május másodikán az ajakrúzsával firkálja össze egy mészfehér Peugeot 19-es autó szélvédőjét az Oskola utcában: „Nő vagyok, és különben is a te mamucikádat! ". Az én hősöm Szuromi Pál művészettörténész, amint egy szegedi borozóban a csend hatalmáról értekezik. Az én hősöm a városatya, a tanár, a helyi taxis, aki ösztönösen, vagy tudatosan, végtére is egyre megy - vágyna egy cívis mentalitásra, nemcsak lakója, helybéli idegenje lenne ennek a városnak, hanem polgára is. Polgár pedig az, aki tudja a mértéket. Mert csak a mérték épít. Gondolnám tehát tisztelettel, most ez lenne a legfontosabb. A sorozat tgy indul, a mérték tiszteletével. Lesz, ami lesz, időnk van elég. Szív Ernő Pezsgővel nyitott a Hági Rövid, egyhetes szünet után tegnap este ismét fogadta a vendégeket a Hági. Méghozzá mindenkit egy pohár pezsgővel. Beljebb pedig kellemes szalonzene köszöntötte a népszerű vendéglátóhelyre betérőket. A PRT muzsikált, ez a zenekar játszik majd a későbbiekben hét végenként a táncesteken. Az új tulajdonos, a Hági Kft. sörcsarnokként kívánja üzemeltetni az éttermet. • Napközben Szegedről Munkaügyi központ - nyitott stúdió • Éjfél helyett. Az I. postahivatal vezetőhelyettese, Pópity János közérdekű információval keresett meg bennünket. Tudatja az adózó állampolgárokkal, hogy az SZJA bevallás március 20-án éjfélkor esedékes határideje elméletileg igaz, de a feladás lehetősége csak néhány budapesti postahivatalban adott eddig az időpontig. Szegeden a nagypostán 20-án megerősített szolgálattal, de csak este 8 óráig tartanak nyitva. • Nemzeti adó. Tucatnyi telefonálónk, igen változatos tálalásban sérelmezte, hogy tegnap és tegnapelőtt délelőtt nem lehetett fogni a magyar egyes műsort a tévén. Felhívtuk a Szentesi TV-állomást, ahol elmondták, hogy az antennaszerelési munkák miatti kikapcsolásokat újságban, rádióban és televízióban egyaránt be szokták jelenteni. A mostani esetre nem számítottak előre, így a tájékoztatás sem lehetett teljeskörű. Antennaszerelés miatti adáskimaradásra legközelebb a jövő hónap közepén számíthatunk. • Nyeretlenül. A 473-576ról telefonáló úr '95. január 16-án hajnali 4 óra 25 perckor Gergely Róbert kazettát nyert a Danubius rádió telefoCSÖRÖG A k(C<f>))))))}) IVNlESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal, Tóth Szeles Istvánnal oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pedig 14-től 15 óráig várjuk hívásaikat. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. nos játékán. Többszöri reklamáció ellenére sem kapta meg. Állítása szerint ismerősei közül is jártak már hasonlóan. Mostani jelzése a leendő nyerteseknek szól: nehogy túl hamar örüljenek, valójában csak az a nyeremény, ami tapintható. • Jövedéki sorfal. R. I.-né tipegőt vásárolni indult a Cserepes sorra. A villamosról leszállva, elképedve látta, hogy a bejárathoz csak az italt és cigarettát árulók sorfala között juthat el. Furcsállja, hogy e nem túl bizalomgerjesztő hölgyek és urak rendszeres, utcai kirajzása nem zavarja a rendre és a törvények betartatására hivatottakat. • Sínen van az ügy. A Csörögben többször szóvátett csattogó villamossínek cseréjének eljött az ideje, tudatta velünk Radics János az SZKT-től. A tüneti kezelések nem vezettek eredményre, így a Petőfi Sándor Sugárut és a Vitéz utca sarkán március 20án, hétfőn felbontják a vágányt. Ez azzal jár, hogy a javítás ideje alatt e helyen a Vitéz utcába járművel behajtani, illetve onnan kihajtani nem lehet. • Bábáskodás. V.A.-né a 321-814-es telefonon jelentkezőnek vissza tudná adni a Bajai úti Bába-keresztnél elvesztett CJN - 324-es rendszámtábláját. • Tukmálják a jobbat. Több hívás egybehangzó tanúsága szerint a vásárlók azt sem díjazzák, ha a bizonyítottan jobb terméket ajánlják nekik. Sz. T. például délután nyolc boltban keresett hiába normál zacskós tejet, mindenütt a három napig eltartható, homogenizáltat találta. A tejipar szakvéleményekkel tudja bizonyítani, hogy utóbbi a korszerűbb, a jobb termék. A fogyasztók konzervatívak, s most is sokan állítják közülük, hogy a tartós tej ízében számukra nem az igazi. Ezért jáiják az üzleteket. • Üldözés. Cs. L. ezúton mond köszönetet annak az ezüstmetál Golfos úrnak, aki hétfőn felvette a kocsjába és rádiótelefonja segítségével tevékenyen résztvett a 9 éves kislányát a liftben megtámadó férfi elfogásában. Ezúttal a rendőrök előtt is le a kalappal. TAXI tltCID SZEMÉLY-, TEHER-AUTÓMENTÉS DM-KLUBKÁRTYA-KEDVEZMÉNY 10 Ft/km WANTF.D nyereményakció a KM Tours Utazási Iroda fődíjaiért. Ha a Mikszáth K. u. 21. szám alatti Wanted Farmerboitban vásárolsz, megnyerheted álmaid utazását. További nyeremények: farmerutalványok, McDonald's menükártyák. Szegedi Kulturális Kalauz-előfizetések. A Kossuth Rádió Napközben című műsora március 21-én, kedden délelőtt 9-től 11 óráig Szegedről és Békéscsabáról „szól". Pontosabban a két város munkaügyi központjai válnak egy délelőttre nyitott stúdióvá. Az élő műsorban a két megye munkaerőpiaci helyzetéről, gondjairól, a pályaválasztás nehézségeiről lesz szó többek között. Az adás vendégei, a munkaügyi központ vezetői, dr. Nagy Ágnes és Vladiszavlyev András lesznek. A műsorban dr. Cselőtei István a Munkaügyi Tanács elnöke, dr. Szilágyi János, az Állás-Pont Liga titkára és Garzó Lilla, a MÜM helyettesállamtitkára is várja a hallgatók kérdéseit. A 485-285-ös telefonszámon ugyanis bárki bekapcsolódhat majd az élő adásba. Az adás ideje alatt a Csongrád Megyei Munkaügyi Központban tanácskozás is folyik, ahol a munkaügyi központ vezetői, a szegedi alpolgármester és karitatív szervezetek képviselői beszélgetnek arról, hogyan lehetne a jelenleginél hatékonyabban segíteni a munkanélkülieket, milyen módszerekkel csökkenthető környékünkön a munkanélküliség. Az országban egyedülálló koordinációs megbeszélésről a Kossuth Rádió is tudósít. KÖZÉLETI NAPLÓ J HÉTFŐM JOGSEGÉLYSZOLGÁLATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Eszperantó utca 3-5., I. em. 5., tel.: 473-633) 14-16 óráig. A kérdésekre dr. Hajdú István ad felvilágosítást. A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4. I em. 123.) dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsadást tart. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. PASKUJ MÁTYÁS, a 19es választókerület (Felsóváros, Fodorkert) képviselője fogadóórát tart 17-18 óráig a Csongrádi Sugárúti Általános Iskolában.