Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-28 / 24. szám

1995. JANUÁR 28., SZOMBAT mm mí h * Gyermekáldás A „gyümölcsözzetek és sokasodjatok" parancs - mérvadó források szerint - akkor lett kihirdetve, amikor a Föld lakossága még csak két személyből állt. (William Inge angol teológus) • „Huncut törvények" • Nem támogatnak, hanem elvesznek Panaszok a Fészekből Édesanya. Édesapa. Annyira szép és oly mély érzéssel teli mindkét szó! E megszólítást miért használjuk annyira ritkán? - ötlött föl bennem a kérdés, mikor a halk szavú Király Veronkát hallgattam. Szegeden 1988-ban alakult meg a Nagycsaládosok Egyesülete, a Fészek. Talán azért is, mert akkor kezdték igazán érezni a iöbb gyermekei vállalók a „Szorítsuk meg a nadrágszíjat!" szlogen őket különösen sújtó következményeit. Egymás megsegítésére, önmaguk - tagdíjakból és maradék energiából fedezett — támogatására szövetkeztek akkor. Arra, hogy a nagy családok egy még nagyobb családi közösségben erősítsék biztonságérzetüket. Azóta, hogy a nagycsaládosok megálmodták a Fészek névre keresztelt közösséget, sok vlz lefolyt a Tiszán, volt rendszer- és kormányváltozás. Érdekelt, közérzetük hogyan alakult eközben. Pefyea bnréné hatgyermekes titkárral, valamint a négy gyermeket nevelő vezetőségi taggal, Nagy Ferenccel ültünk le beszélgetni erről. Fájlalják, hogy az előző kormány adta adóalap-kedvezménytől mára búcsút kellett venniük a többgyermekeseknek. Az. hogy csökkent a gyermeknevelés támogatása, éreztette hatását más területeken is. Három gyermek után például 2 millió 200 ezer forintra emelkedett újabban a lakásépítési támogatás. Igen ám, de míg korábban visszaigényelhették az áfát, ezt a lehetőséget ez a kormány eltörölte. így a nagycsaládok ugyanott vannak, mint annak előtte: marad az 1 millió 200 forint, miközben az árak egyre följebb emelkedtek. Márpedig házat építeni ma 5 millió alatt aligha lehet. A rendelkezés eredménye: a családok nem képesek otthont teremteni, a kereslet csökken, a piac megszűnik, a munkaerő fölöslegessé válik. Ugyancsak a nagycsaládosok a leginkább szenvedő alanyai az energia drágulásának is: a gyermekenként 600 forint, fél évig járó kompenzálás aligha fedezi a többletkiadásokat, nem beszélve arról, hogy a különböző termékek árai nyárra is magukkal cipelik a magasabb energiaköltségeket. Más: most a tb-járulók 25 százalékát lehet adócsökkentésként elszámolni. Ez a rendelkezés januártól - a decemberi keresetéhez képest - 2400 forinttal csökkenti négygyermekes beszélgetőpartnerem jövedelmét. Nem csoda, ha a szociális érzékenységet ígérő kormány rendeleteiről a nagycsaládosoknak az a véleményük: igen huncutok, nem támogatnak, hanem elvesznek. Az önkormányzatra nincs panasza a Fészeknek: adja, amit tud. Működési támogatást, raktárhelyiséget kapott az egyesület. Bizonyos jövedelemhatárhoz kötötten lakhatási támogatásban, nevelési segélyben, átmeneti segélyben részesülnek rászoruló tagjai. Az egyesület önkéntesei ügyintézés, jogi és szociális tanácsadás, közös kulturális rendezvények, kirándulások szervezése mellett kutatják a lehetőségeket kedvezményes vásárlásokra is. Korábban nagyobb sikerrel tették ezt. Amint a titkár elmondta: néhány önként segítő cégen kívül nem száipítanak másokra: lemondanak a további kilincselésről, megalázó koldulásról. Elhatározták: jövöre a maguk apránként összegyűjtött forintjaikból ajándékozzák meg a 620 család kétezernél több gyermekét közös karácsonyukon. Önsegítő energiáikat igyekeznek még inkább összeszedni a jövőben, hiszen úgy tűnik: néhány nagycsaládosnak valahogy még arra is marad ereje, ideje, hogy sajátjaik mellett mások gyerekein is segítsen. Ha kell, főzéssel, gyerekfeiügyelettel, téglarakással vagy mosógépjavítással. Körükben a perselyezés sem szégyen, és ha igazán indokolt, nem is sikertelen. Ilyenkor más vidékek egyesületei sem maradnak érzéketlenek. „Példánkkal be akarjuk mutatni, hogy a sok gyermek nem átok. hanem áldás. Nem nyűg: önként és dalolva vállalja az ember..." Csak ebben a rideg világban ajkukra ne fagyjon a nóta! Németországban egy háromgyermekes család teljes létbiztonságban élhet, ha az apának van munkája. Az anya nem is igen futkos állás után, ha csak nem megszállottja a hivatásának. Ott ugyanis olyan az adórendszer, hogy ha a gyermekeket nevelő párok osztanak, szoroznak, kiderül: szinte jobban jönnek ki, ha a feleség htb-ként otthon melengeti a közös tűzhelyet. Angliai négy gyermekes, munkanélküli ismerőseim lakása, berendezésévet együtt, nem különbözik dolgozó szomszédjáétól, jőkedélyű, ápolt kislányainak öltözete pedig bármelyik osztálytársukétól Nemhogy a gyermekbarát adórendszer, de még a munkanélküli segély nagysága, a különbözőjuttatások, a lelkekbe hagyományosan elültetett, egyházak és civil szervezetek szervezte jótékonyság is megóvja a nagycsaládosokat attól hogy szociális hullámvölgybe kerülvén elsüllyedjenek. Hasonló a helyzet Amerikában is. Chikán Ágnes É

desapám hozott be a kórházba, mert nagyon csúnyán köhögtem. Ide kaptam egy pillangószúrást - mutatta Veronka gömbölyded karján a „szűri" helyét. Elővette színes ceruzáit, a füzetét. - Édesanyám rajzolta ezt a lepkét. Mire kiszínezem, eljön értem és hazavisz... Vera négyesztendős kora ellenére jól tűrte a kórházban töltött napok nehézségeit, az időnként rátörő honvágyat, a bezártságot, a „tétlenséget", a fehér köpenyes idegeneket. Úgy is mondhatnám, magabiztosan várt a gyógyulásra. Anya és Apa. Esetleg Anyu és Apu. Elvétve Anyuci és Apuci. Vagy divatosan Mama és Papa. Néha Mami és Papi. Ez a szülők megszólításának mai kínálata. Elárid-e valamit az. ahogyan a gyerek szüleit szólítja? Amikor Vera otthonában, a Király családnál vendégeskedtem, úgy éreztem, hogy igen. Ott számomra az „édesanya", az „édesapa" szó megszűnt irodalmias kövület lenni, feltöltődött az összetartozás, a biztonság, a melegség, a szeretet, a tisztelet érzetével. A család érték Az újszegedi „paloták" között egyáltalán nem föltűnő a családi ház, ahol most tízen, néhány hét múlva tizenegyen laknak. A Király-ház nem „királyi", inkább egyszerű, mégis nagyszerű, mert célszerű. A földszint az idős szülőké, az emeletet a második és a harmadik generáció birtokolja. - Két különálló lakást nyertünk, mikor hat éve hozzátoldhattunk, emeletet húzhattunk édesapámék házára - vezetett körbe a birodalmukban Király Imre. - Azelőtt négy gyerekkel egy 64 négyzetméteres rókusi panelben éltünk. Most, hogy a hetedik gyermeket várjuk, úgy gondoljuk, e 120 négyzetméteres lakás befogadóképességének határához érkeztünk. • Úgy képzelem, hogy egy-két, esetleg háromnégy gyermeket kíván egy fiatal pár, mikor a jövendőröl álmodozik, de éppen hét utódot tán még az se tervez, aki nagycsaládra vágyik. - Azt, hogy sok gyerekünk lesz, természetesnek találtuk, mert mindketten nagycsaládban nőttünk föl - válaszol a feleség, Kocsis Magdolna. Időközben a nagyszobába szivárognak a gyerekek, hallgatják övéik történetét. - A Radnóti gimnáziumban ismerkedtünk meg. Én akkor 15 éves voltam - idézi föl a diákszerelem-idószakot Magdi. - Már akkor beszélgettünk Imrével arról, hogy sok gyermekünk lesz. Konkrét számról persze nem volt szó, s egyiket se „terveztük". Ahogy „érkeztek" a gyerekek, fogadtuk őket, mert értéknek tartjuk a családot. • Igen, a legtöbb ember fgj' van ezzel de miért jó a nagycsalád, a sok gyerek? - Mert belső tartást ad. Mert egymásra tudunk, de kényszerülünk is figyelni. Mert sok mindenről le kell ugyan mon% Ha testvéreket nem adsz, már nem adtál meg mindent... A gyermek: ajándék w • Veronka, még egészségesen, az otthoni ágyiköban dánunk, de ennek nevelő ereje van - érvel Magdi, miközben gyakorlott mozdulatokkal fésüli Ági hosszú haját. - A szüleim is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a család értékét, mélységét, erejét átérezzük, megéljük az összetartozás élményét. Felejthetetlenek a nagy ünnepeket kísérő ceremóniák, a karácsonyi, a húsvéti készülődések. Édesanyám ezekre az alkalmakra verset írt, műsort tanított be nekünk, gyerekeknek. Mi ezt folytatjuk. Akikre ujjal mutogatnak • Hogyan fogad titeket a tágabb környezet, a munkahely? - Csodabogárnak könyvelnek el, a munkahelyemen „rám hagyják", egyfajta különcségnek fogják föl, hogy ennyi gyerekünk van - mosolyodik el Imre. - Végigméricskélnek, s tán pirulnom kéne. úgy néznek rám az asszonyok például a terhestanácsadáson. Egyesek megmosolyognak, mások sajnálnak, s van, aki mentegetőzik - összegzi élményeit Magdi. • Gondolom, elsősorban anyagi okokra hivatkoznak azok, akik titeket látva „mentegetőznek", hogy „csak" egy-két gyermeket nevelnek. - Igen, a leggyakrabban azt mondják, hogy náluk azért van egy vagy két gyermek, hogy annak vagy azoknak „mindent megadhassanak". „Ha testvéreket nem adsz, már nem adtál meg mindent" - ez az én válaszom - idézi föl a gyakorinak tetsző párbeszédet Magdi, s ösztönösen simogatja domború hasát, az ott megbúvó hetediket, a legkisebbet. - Nálunk a nagyobb gyerekek is átérzik, hogy egy életet várni szebb, mint bármely divatos igényt kielégíteni. Az élmények, a családi emlékek kísérnek életünk végéig, nem a pénzért megszerezhető javak... De nem mindenkinek ez a dolga. Nem is mindenki alkalmas arra, hogy több gyereket neveljen. Azt gondolom, mindegy, hogy mit csinálunk a • A 13 esztendős Márti furulyán, Bálint csellón, András zongorán játszik. • Édesanya gyakorlott mozdulatokkal fonja Ági hosszú haját. világon, csak azt a legjobban csináljuk. • Ez igaz, mégis beszéljünk az anyagiakról! Mennyiből gazdálkodtok? - Egy fizetésből, a gyesből, a családi pótlékból, s a várostól kapott rendszeres nevelési támogatásból gazdálkodunk. De ezt az összeget nem éljük föl, egy része tartalékba megy - von mérleget Magdi. - Nem értünk egyet a sok panaszkodással. Ha valaki csak az anyagiakat nézi, s jól utánaszámol, akkor számára is nyilvánvalóvá válik, hogy egy nagycsaládban jobban lehet gazdálkodni, mint egy kisebb létszámúban, mert például gazdaságosabban lehet főzni, vagy egy-egy ruhát kihasználni. • A nagycsaládon, a baráti körön kívül másfajta támasz is szükséges ahhoz, hogy erőtök legyen ennek az életformának a vállalásához -gondolom. Ez az erőforrás a hit? - Igen. A hit az élet alapját jelenti - mondja mindenféle pátosz nélkül, természetes hangon Magdi. - De a hitünk nem bárgyú vakságon alapul. Felelősebb gondolkodást, életformát jelem, belső tartást és igényességet. Nem azért van több gyermekünk, mert a hitünk ezt követelné, hanem azért, mert hisszük az élet Istentől kapott ajándék... Tévézés csak hétvégén - Nem maradunk ki semmi jóból - tagadja a nagycsaládosokról kialakult „hátrányos helyzetüek'-képet a nagyszobába visszatérő Imre. - Mi is kirándulunk, nyáron üdülünk, mint a legtöbb család. Az utazás nem probléma, a vasút nekünk olcsó, de ha szükséges,'kibérelünk egy mikrobuszt, s már úton is vagyunk. • Milyen nálatok egy egyszerű hétköznap? - Az ébresztő az este bejelentett igények szerinti, lép• A mindig vidám Orsika Édesapával dajkáitatja magát. (Fotó: Schmidt Andrea) csőzetes. A legnagyobb, Márti a Rókus I-ben tanul, s teljesen önállóan szervezi a napját, a különóráit. Az őt követő három gyerek, Bálint, András és Ági a Karolinába jár. Az ötödik, Veronka óvodás, őt a nagyapa kíséri el, ehhez mindketten ragaszkodnak. Reggel kilencre a két és fél éves Orsikával marad Magdi. Én a környezetvédelmi felügyelőségre indulok, ott füstgázméréssel foglalkozom. Sokat kell vidékre utaznom, késő délután érek haza. - Délelőtt - folytatja a „napirendi pontok" taglalását Magdi mint minden családban, én is takarítok, megfőzöm az ebédet, csinálom, ami éppen adódik. Délután négy körül érkeznek hav.a a többiek, akkor kezdődik az iskolásoknak a gyakorlás, a tanulás, majd egy kis lazítás. Mert este hatkor már rendet raknak a szobájukban a gyerekek, vacsorázunk, s nyolckor mindegyiküknek az ágyban a helye. Tévézésre csak hétvégén jut idő. A nagyöbbak, főleg Márti nekem is sokat segít: kérés nélkül elmosogat, kitereget, jó pedagógiai érzékkel neveli a kicsiket. t A hetediknek mi lesz a neve, fiút vagy lányt vártok? - A nemek arányán javítana, ha fiú lenne a kicsike. Még nincs végleges döntés, de ha lány. akkor Kinga, ha fiú, akkor talán Márton lesz a neve... • Hét gyereket tehet egyformán szeretni? - Minél több gyerekem van, annál jobban tudom az egyes gyereket szeretni, még az idegent is - mosolyog Magdi. Most is többen vagyunk, nálunk vendégeskedik egy keresztlányunk. - Mindegyiket külön-külön, az egyénisége miatt lehet szeretni - néz végig Imre az ismét körénk sereglő utódain. Ráadásul mindegyik gyerektől tanulunk... • V

eronka a kórházi ágyon összegömbölyödve feküdt. Az édesapától kapott piroskaticás hajcsatot szorongatta a kezében. Szomorú volt. Aztán felült, a könnyeivel küszködött. - Most legyezőket hajtogatok - jelentette ki határozottan. - Édesanyámnak, édesapámnak és a testvéreimnek. Mert nagyon sajnálnak ám engem, hogy kórházba kerültem! - Veronka serényen dologhoz látott, hogy elkészüljön az ajándékokkal a délutáni látogatási idóre. Néztem és hallgattam a kicsi Verát, miközben a rácsoságyakkal zsúfolt kórteremben a hányingerrohamoktól, hasmenéstől elgyötört kisfiam ringattam... Verától én is tanultam valamit. Újszászi Ilona