Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYAROBSÚ HÉTFŐ, 1995. JAN. 2. TÖRTÉNELMI KRÓNIKA Január 2. új évre Senfl^HKMHkftKfá NATO főtitkár-helyettese az MTI-ne^^^^^HfRfr Rádiónak adott újévi nyilatko­zatában aVpPTjegkiábrándítóhb fejleményeként" a boszniai válságot említette, s hasonlóképpen 1995 „legkí­vánatosabb eseményei" között is elsőként a délszláv válság megoldását nevezte meg. 69. A felső-germániai lé­giók Kölnben császárrá ki­áltják ki Vitellius római hely­tartót (Galba ellencsászár, aki 68. XII. 22. óta császár). A hét germániai légión kívül Vi­telliushoz csatlakoznak a galliai és hispániai provinciák légiói és a britanniai légiók. 1511. Sárszegi István diák, a szegedi sókamara ispánja és testvére, Benedek egyezséget köt arra vonatkozóan, hogy amennyiben nem fizetnék vissza a három krakkói pol­gártól felvett kölcsönt, akkor a hitelezők lefoglalhatják szegedi házukat. 1686. Az ez évi török had­járat fővezére (szerdárja), Amhát pasa, Belgrádban sza­badon engedi Thököly feje­delmet. Thököly ezután, né­hány rövid megszakítással, 1690 nyaráig a magyarországi török hódoltságban, illetve a török birodalomban tartóz­kodik. 1705. Zinzendorf császári ezredes az 1704. április 16-i megegyezés értelmében Eger várát átadja a kurucoknak. 1718. A tárnoki ítélőszék Budán a tárnoki jogú városok közé iktatja Szegedet. 1776. Mária Terézia csá­szárnő Ausztriában eltörli a kínvallatást. 1807. I. Napóleon francia császár a lakosság lelkes ün­neplése közepette bevonul Varsóba, és bevonja Lengyel­országot a Poroszország és Oroszország ellen folytatott harcba. 1867. Császári nyflt pa­rancs február 26-ra összehívja Bécsbe a rendkívüli birodalmi tanácsot a magyar kiegyezés ügyében való „közreműkö­(Folytatás az I- oldalról.) Akasi Jaszusi az ENSZ­főtitkár délszláv ügyekben illetékes különmegbtzottja üdvözölte az ellenségeske­dések leállításáról szóló szer­ződés elfogadását, s kijelen­tette: „Minden készen áll, hogy a rendezés következő sza­kaszába lépjünk, s felújítsuk a tartós béke megteremtését célzó tárgyalásokat." A japán diplomata közölte, hogy a szarajevói kormány csak ke­mény tárgyalások után egye­zett bele az egyezmény elfo­gadásába, majd hozzátette: ez is azt bizonyítja, hogy komoly és nagy jelentőségű egyez­ményt sikerült kidolgozni. Ratko Mladics a boszniai szerb hadsereg főparancsnoka hangsúlyozta: eljött az ideje désre". A rendkívüli birodal­mi tanácsot a konzervatív fö­deralista többségű tartomány­gyűlések delegálják. 1882. John Davison Rockefeller amerikai gyáros megalapítja a Standard Oil trösztöt. A sokszoros millio­mos család a tudomány me­cénásaként is kitűnt. 1906. Hajdú vármegye Debrecenbe érkező új főis­pánját véresre veri a kineve­zésén felháborodott tömeg. A főispán nyomban lemond. 1920. Szegedre érkezik Franchet d'Esperay tábornagy, a balkáni antant csapatok fő­parancsnoka. 1959. Fellövik a világ első űrrakétáját a Szovjetunióban. 1975. Megkezdődik a ja­nuár 22-ig tartó általános né­pességösszeírás. 1980. Megkezdődik a ja­nuár 15-ig tartó általános nép­számlálás Magyarországon. 1990. Jugoszláviában új pénzt vezetnek be: az ún. kon­vertibilis dinár 10 ezer régi dinárral egyenértékű. 1991. A szovjet belügyi csapatok különleges egységei Vilniusban és Rigában köz­épületeket szállnak meg. - Kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak reggel 5 és 7 óra között a mozdonyve­zetők, hogy érvényt szerezze­nek bérkövetelésüknek. A MÁV vezetősége és a szak­szervezet azonban nem tud megállapodni. 1992. Grúziában Tengiz Szigua volt kormányfő veze­tésével az ellenzék átveszi a hatalmat, és megadásra szó­lítja fel a magát másfél hete a parlamentben elbarikádozó Zviad Gamszahurdia elnököt. annak, hogy a fegyverek elhallgassanak, s a diplomácia vegye át a kezdeményezést. Michael Rose, az ENSZ­erők boszniai főparancsnoka is üdvözölte az egyezményt, s kijelentette: reméli, hogy a szemben álló felek a jövőben kevesebbet fognak beszélni, s többet tesznek a dokumentum pontjainak megvalósítása ér­dekében. A január végén tá­vozó brit tábornok azt is hang­• Mint fogalmazott, tavaly el­keserítő volt, hogy a szövetség nem tudott teljes körű és hatékony segítséget nyújtani az ENSZ-erőknek annak érdeké­ben, hogy véget vethessenek a konfliktusnak. Kérdésre vála­szolva elismerte, hogy ennek forrása részben a boszniai mű­veletek kettős (NATO-ENSZ) irányításában (a „kétkulcsos rendszerben") rejlik. „Bebizo­nyosott, hogy a boszniaihoz hasonló helyzetben a katonai műveletek egységes irányítása elengedhetetlen" - jegyezte meg. Emlékeztetett arra, hogy Boszniában pillanatnyilag két különböző katonai misszió zajlik: az egyik a szárazföldi békefenntartás, amit az ENSZ­kéksisakosok hajtanak végre; a másik a békefenntartás támo­gatása és erősítése, amire a NATO vállalkozott. E két fel­adat irányítása alig-alig oldha­tó meg a „kétkulcsos" rend­szerben, ami gyakorlatilag a kettős vétó rendszerét jelenti. Szövetségi részről le is vonták azt a tanulságot, hogy ameny­nyiben a NATO-t a jövőben felkérik, nyújtson támogatást a • Afganisztán: Kié lesz a hatalom? A hatalomátadásról tárgyalt szombaton Burhanuddin Rab­bani afgán elnök szövetségese­ivel. A kabuli megbeszélé­sekről a helyi rádió adott hírt. súlyozta, hogy az ENSZ-nek több katonára lenne szüksége az ütköző zónák megszál­lására, s tűzszünet betartásának ellenőrzésére, ám a kéksisako­sok így is igyekeznek mindent megtenni, hogy teljesítsék fel­adataikat. Ejup Ganics boszniai alelnök szerint a szarajevói kormány azért írta alá az egyezményt, hogy szavatolja a segélyszállítmányok szabad boszniai ENSZ-egységek átte­lepítéséhez, netán kivonásá­hoz, a műveletek egységes szövetségi vezénylését Brüsz­szelben alapvető kérdésnek fogják tekinteni. Általában is elmondható: a jövőben nem kívánatos, hogy a NATO a jelenlegi döntéshoza­tali rendszer mellett teljesítsen megbízatást, mert ezzel nem csak katonák életét, de a Szö­vetség hitelét is komolyan koc­káztatják - szögezte le a NATO főtitkár-helyettese. Ba­lanzino az új év másik fontos kihívásának a békepartneri program kibontását, a benne rejlő lehetőségek maximális kiaknázását nevezte, rögtön ez után említve a Szövetség maj­dani kiszélesítéséről induló belső felmérést és párbeszédet A tanácskozásra - amelynek fejleményei egyelőre nem ismeretesek - egy nappal az ENSZ közvetítőjének érkezése előtt került sor. Rabbani a múlt hétfőn egy­oldalú tűzszünetet hirdetett, és bejelentette lemondási szándé­kát. Ellenfelei azonban megté­vesztésnek minősítették mind a két lépést, és nem szüntették be a harcot, bár azóta súlyo­sabb összecsapásokra nem ke­rült sor közöttük. haladását. „A polgári lakosság­nak élelemre van szüksége, s nekünk nincs elég fegyverünk ahhoz, hogy magunk nyissuk meg a segélyszállítmányok által használt utakat" - mondta a muzulmán politikus. Alija Izetbegovics boszniai elnök azt hangsúlyozta, hogy a szarajevói kormány fenntartja a jogot a harcok felújítására, ha a szerbek nem lesznek hajlan­dóak bizonyos engedmények­re. „Készek vagyunk bárhol és bármikor tárgyalni, ha azon­ban az ellenség az elkövet­kezendő négy hónapban nem mutat hajlandóságot a józan politikai rendezés elveinek elfogadására, nem hoszszab­bítjuk meg az ellenségeske­dések leállításáról szóló egyez­ményt" - mondta Izetbegovics. is. Az utóbbi kapcsán támasz­tott orosz ellenvetésekről szólva emlékeztetett arra, hogy Andrej Kozirev orosz külügy­miniszter legutóbb Brüsszel­ben hangsúlyozta: Oroszország mindenekelőtt tisztázni akarja a helyzetet, biztosítékokat akar arra nézve, hogy a kiszélesítés megkezdéséről hozott decem­beri döntés nem irányul ellene. Ebben a helyzetben a NATO-nak mindenekelőtt a párbeszéd folytatására kell törekednie Moszkvával, s egyúttal tettekkel is jelét kell adnia annak, hogy nem áll szándékában Oroszországot elszigetelni, nem akar újabb elválasztó falakat teremteni ­mutatott rá a főtitkár-helyettes. Hozzátette: Oroszország sza­bad és demokratikus ország, s • Gorbacsov: Mihail Gorbacsov volt szov­jet elnök és pártfőtitkár társa­dalmi mozgalmat kíván létre­hozni a szabad oroszországi választások érdekében. Gorba­csov a Nyezaviszimaja Gazeta újévi számának nyilatkozva úgy vélekedett, hogy jelenleg a szabad választásokért folytatott harc egyben az orosz demok­ráciáért való küzdelmet jelenti, ugyanis - Gorbacsov szerint ­a diktatúra felé halad az or­szág. A politikus szerint jelenleg lényegében parancsuralmi rendszer van hatalmon Moszk­vában. A csecsenföldi esemé­nyekre való reagálás megmu­tatta, hogy nincs szinte olyan ember ma Oroszországban, aki szerint normális lenne a jel­enlegi helyzet, és jó lenne az alkotmány. - A döntéseket szűk körben hozzák, és bár­mely pillanatban megváltoz­hatnak az erőviszonyok - fi­gyelmeztetett. Mint mondta, a jelenlegi ha­talom bebizonyította, hogy nem képes olyan politikát folytani, amely a demokratikus választás alapján biztosítaná a reformokat és a válságból ki­vezető utat. Nem lehet viszont végül is Moszkván múlik, hogy kész-e felismerni az igaz­ságot. A Szövetség nem akarja elszigetelni Oroszországot, de nem tud segíteni, ha Moszkva döntéseivel maga választja az elszigeteltséget. Végezetül Balanzino az új esztendő nagyon fontos felada­tának nevezte a NATO „euró­pai pillérének", a Nyugat­európai Uniónak a megerő­sítését. Mint fogalmazott, az elmúlt év egyik kedvező fejle­ménye volt az, hogy egyértel­mű és világos döntés született a párbeszéd megkezdéséről a NYEU-val, ennek kiteljesítése is az új évre vár. „Bizonyos jelei tapasztal­hatók annak, hogy a tengeren­túlon arra számítanak: az euró­pai szövetségesek készek na­gyobb részt vállalni a közös felelősségből" - jegyezte meg ennek kapcsán, hangsúlyozva, hogy bizonyos értelemben ez elismerés is. „Úgy gondolom, hogy az európai pillér erősítése a Szövetség egészének az erős­ítése szempontjából is megha­tározó fontosságú" - szögezte le végül a NATO főtitkár-he­lyettese. kidolgozni az új politikát, ha nem sikerül megállítani a jelenlegi rendszer diktatúra felé haladásának folyamatát. - A kormányon lévők a hatalom megtartásáért szállnak ringbe, viszont kezdik belátni, hogy nem képesek megnyerni a választást. A jelenlegi hata­lom aggasztó módon elszakadt a társadalomtól. Grobacsov rá­mutatott: a „legsúlyosabb következményekkel járó forga­tókönyv közvetkezhet be, különösen a hadsereg jelenlegi helyzetében." E forgatókönyv mibenlétét viszont nem rész­letezte. Gorbacsov előrehozott vá­lasztásokat szorgalmazott, és hangsúlyozta, hogy széles tár­sadalmi mozgalmat akar létre­hozni a szabad választások érdekében. A lehetséges szö­vetségesekre vonatkozó kér­désre válaszolva jelezte, hogy feltétlenül számít a reformer Grigorij Javlinszkijre, s a sza­bad választásokért szervezett mozgalomban részt vehetne Jegor Gajdar is. Nem zárta ki Gorbacsov a nacionalista hú­rokat pengető Alekszandr Ruc­koj volt orosz alelnök részvé­telét sem. • Újévi ajándék Fegyverszünet Boszniában A diktatúra felé halad Oroszország • Egy kárpátaljai magyar elmondja az életét (4.) A kaukázusi fogoly Munkács, Szolyva, Szánok, Ocsamcsira, Tbiliszi: ez volt az útja Pákh Sándornak és két testvérének a szovjet lágerbe, civil „hadifogolyként" 1945-ben. • Tbilisziben szétosztottak bennünket munkára. Irtózato­san elkezdtünk ott éhezni, s mi volt ennek az oka? A konyhára tőlünk válogattak embereket, akik arra hajlandóak voltak, ők aztán elmondták. Sanyikám, mi a helyzet itten? Ti mindig panaszkodtok, hogy nincs ka­lória, hogy a kevésből még kevesebb marad. Hát minden lágerben volt NKVD-iroda. A miénkben is ült két-három naplopó, azok mitiden reggel lejöttek a konyhára, de nagy titokban mesélte ezt a szakács, és az olajat, a kis cafat húsokat mind kikanalazták a lábasokból. Napról napra jól bezabáltak a foglyok adagjaiból. Ehhez kapcsolódva fontos megjegyeznem a következőt. Egyszer otthon maradtam a lá­gerben mint beteg, s találkoz­tam a főszakáccsal, Karcsival. Lógatja a fejét, s azt mondja, olyan helyzetben vagyok Sa­nyikám. nem is tudom, mit csi­náljak. Képzeld el, kaptam a betegek részére másfél kiló rizst. Volt egy raktár, amiből ő mindennap kapta a produktot, az élelmiszert. Bejött a kony­hára az NKVD-nek a főnöke, egy boforc major, azt mondja, sto ti polucsil szivódnya? Mit kaptál máma? Sorolni kezdem, hogy egy kis rizst, rám néz, da­vaj. Én is ránézek, de ő megint, davaj, davaj! Kénytelen voltam odaadni neki a betegek másfél kiló rizsét. Betette a táskájába és elvitte. És kétségbe volt es­ve az ember. Jelenteni? Ugyan. Szsibériában találja magát, mert megrágalmazott egy NKVD-s májon. Ilyen körülmények között éltünk, ami azt eredményezte, hogy az éhség kezdett rajtunk megmutatkozni, mégpedig nagy mértékben. Amikor a munkahelyekről mentünk haza, mert már nem kellett kísérni bennünket, hisz ötezer kilomé­terre az otthontól, hova szök­tünk volna, a láger nagykapu­jában két oldalt ott álltak ezek az NKVD-sek, jó tokával ugye, mi meg az éhségtől már csak csoszogva tudtunk járni. Elerőtlenedtünk az állandó éhezéstől. Ők nézték ezt, és mosolyogtak, mint a Belzebub. Az mentett meg bennünket az éhhaláltól, hogy sokan koldul­ni jártak közülünk a gruzinok közé, s amit nem bírtak meg­enni, krumplit, hagymát, azt szétosztották a többieknek. Egyszer látom, hogy kívül, a szögesdrót mellett keresztet árul valaki. Mi is ezt fogjuk csinálni! Öreg teherautók ki­dobott hűtőiből szedtem ki a rezet, s a testvérem csinálta meg. De ehhez is szerszám kellett. Fűrész, reszelő. Szeren­csénkre a mi lágerrészle­günkben dolgozott egy félkezű gruzin, ő hozott egy amerikai reszelőt, meg egy kis fűrészt. Megindult a keresztgyártás. Azok a fiúk adták el, akik kint a városban dolgoztak. A János nevű egy kukkot se tudott oroszul. Mondom neki, te Já­nos. hát hogy tudod eladni a kereszteket? Tizennyolc éves, jóvágású gyerek volt. Hogy, Sanyi bácsi, kérdezi. Beme­gyek egy varrodába, csupa lány dolgozik ott, rám néznek, és úgy veszik, mint a cukrot. Mi tíz rubelt kaptunk a kereszt darabjáért, ők meg amennyiért el tudták adni. Tizenkét rube­lért, tizenötért. A János néha húszért is! Nagyon szociálisan volt megoldva. Nem tudtunk annyi keresztet gyártani, amennyit a viszonteladóink kértek, mert a munkahelyün­kön is dolgoznunk kellett. De annyi pénzt már kerestünk, hogy átmehettünk a saját kony­hánkra. A bazárban bevásá­roltak nekünk, főztünk, s fel tudtuk magunkat táplálni, a keresztből. Az öreg gruzinnal, Kucsusvilivel, aki nekünk a re­szelőt adta, haláláig tartottuk a kapcsolatot. Amikor az öcsénk megbe­tegedett, és kórházba került, Kucsusvili két kislánya közül az egyik, még csak nem is tinédzser, hanem olyan nyolc­tízéves forma gyerek, naponta megjelent a drótnál, átvette tőlünk a jó cukrozott tejet, volt már pénzünk rá, és vitte a kórházba. Trópusi maláriát kapott az öcsénk, nagyon magas lázzal feküdt, táplál­nunk kellett a szívét, s Kucsus­vili kislánya mindennap tram­vájon hordta neki az ételt. Lágeri viszonylatban elképzel­hetetlen, hogy te mindennap tudd segíteni a halálos beteg testvéredet. És mi tudtuk. Ezt a családot ma is segítjük. A lágert aztán likvidálták, ami azt jelenti, hogy hazaen­gedtek bennünket. Mint ké­sőbb kitűnt, mi internáltak voltunk. De ezt ott nem tudtuk. Senki nem mondta meg ne­künk. Viszont, amikor vissza­hoztak, és Máramarosszigeten, a nagy szétosztó lágerben kaptunk egy elbocsátó szala­got, otthon van Amerikában, de sajnos, nem az enyém, csak egy lágertársamé, mert amikor kivándoroltunk, Moszkvában a repülőtéren megkoboztak, és azt is elvették. Na, azon a szalagon van, hogy internált­ként voltunk fogva tartva, de mint vojennij plennyik. Hadi­fogoly. Én, aki soha nem vol­tam katona, hadifogolyként szabadultam ki a lágerből. Nem csak én, a többi ezer és ezer. Micsoda aljas hazugság! Csak most tudtam meg nem­régen, hogy miért kellett ez nekik. Az igazságok lassan feljönnek, az elhantolt sírok ordítani kezdenek. Azért kel­lett ez, mert a Dzsugasvili, ez a tömeggyilkos Sztálin abban lelte örömét, ha minél több ha­difoglyot mutattak ki neki. Amit innen kicipeltek civil ma­gyarságot, azt beírták vojennij plennyiknek. Hogy növeljék a hadi dicsőséget. (Folytatjuk.) Zelei Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom