Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

HÉTFŐ, 1995. JAN. 2. BELÜGYEINK 3 • Göncz Árpád újévi beszéde „A társadalom közérzete rosszabb, mint az állapota „Honfitársaim! Kedves Barátaim! Azt hiszem, az év végeztével valamennyien végiggondoltuk az esztendőnket: mit hozott és mit vett el tőlünk? Mit tettünk jól, és mi az, amit jövőre majd jobban csinálunk? S szembe néztünk tulajdon lelkiismeretünkkel: van-e szégyellnivalónk, s van-e, amire joggal vagyunk büszkék?" - kezdte újévi köszöntőjét a Magyar Köztársaság elnöke. Az alábbiakban beszédének egyes részleteit közöljük. j január elsején ünnepélyesen fogadom, hogy többet még ÍJ viccből sem írom le, hogy felértékelték a forintot, mert az átlagos türelmű bankárok és az optimista, valutakeret kiváltását halogató ügyfelek átka egyszer még fog rajtam; mindig megnézem az Egy százalék valutatáblázatát, nehogy egy négy hónapos adatsor közlése után olyan kényes kérdésekre kelljen válaszolnom, hogy „mondja már, szerkesztő úr, hol vásárolhatok én ilyen olcsón márkát"; nem próbálok guggoló járással és gyors indítással megszökni a fizetőparkolóban a díjbeszedő elől, még akkor sem, ha csak mozijegyet vásárolok a szűk öt perc alatt; ezután mindig eső után egy nappal - s nem előtte mosatom le az autómat; nem állok meg emelkedőn 19 centimérre egy pótkocsis vontató után, hogy az 23-at guruljon vissza; nem próbálom meggyőzni a nagykörúti gumist, hogy jó még egy darabig az az abroncs, amit ő dupla nullának minősít; éjfél után a jó szomszédság valamint a zenés ébresztő elkerülése - érdekében mindig kétszer is megnézem, oldottam-e a riasztót, mielőtt kinyitom az ajtót; idén sem szervezem meg titokban nagy múltú kollégám, Majoros Tibor búcsúmeccsét, és legalább minden hónapban adok neki egy gólpasszt; egy méterre az üres kaputól soha többé nem találom el gól helyett az óvoda falát a radnótis tanárok elleni mérkőzésen; mindig felfújom a labdát és lesz nálam még legalább két pár tiszta zokni; nem szólók a főnökömnek, hogy ne szóljon be már a mérkőzés elején, ha úgysincs cserénk; soha többé nem kövérezem le csapattársaimat; pozitív bundaként sem ajánlok fel több láda sört az Alfának az Egy százalék labdarúgó-csapatának jobb helyezése érdekében; figyelmetlenségből nem dobok több szúró lapot az „A" ligás römipartin, elrontva ezzel a többiek játékát, 51-nél kevesebbet nem is próbálok lerakni, valamint közelitőt is csak akkor dobok, ha már nagyon muszáj; nem gondolkodom el olyan dolgokon, hogy a kávés cégek áremeléseinek hasonlóságán miért akad fenn a Versenyhivatal, miközben a benzinárak egyezőségén nem; az idő- és energiatakarékos könyvesbolti bevásárlás helyett ezután testre szabottabb módszert alkalmazok családtagjaim karácsonyi megajándékozásánál; mindig megdicsérem kolléganőim új frizuráját; a menzán ezután nem csak a körömpörköltből, hanem a grízes tésztából is megeszem a dupla adagot... Elhunyt Kovalik Károly 1994-ben kétszer választottunk. Elsőként az országgyűlési képviselőinket. Az ország megnyugtató többséggel nyilvánította ki, hogy mit kíván és mit nem. Ezzel hitet tett a rendszerváltás során közmegegyezéssel létrehozott politikai intézményrendszer - a parlamenti demokrácia - folyamatossága mellett. Másodjára önkormányzati választást tartottunk. A polgármesterek majd kétharmadát újraválasztottuk, ami arra vall: az ország elfogadta, magáénak érzi az önkormányzatokat, s a polgármesternek nem a pártállását, hanem emberi tisztességét, rátermettségét veszi figyelembe, amikor eldönti, hogy rá szavazzon-e. Az esztendő politikai sikerének, nagy előrelépésnek ítélem a helyi önkormányzatok mellett a félezernyi nemzetiségi önkormányzat létrejöttét. Szívemből remélem: ezek közös hazánkban élő nemzeti kisebbségeink kulturális autonómiájának megalapozói, nemzeti hagyományaik védelmezői lesznek. Mindennapjaink 1994-ben nem lettek könnyebbek: sok család sok mindenről volt kénytelen lemondani, hogy hétköznapjai törékeny egyen• 1990-ben az ország nyolc régiójában létrehozták a Köztársasági Megbízotti Hivatalt, és minden megyében a hozzá tartozó kirendeltségeket. Egy év múlva a minisztériumok kiépítették maguk megyei képviseleteit is. Az egykori megyei tanácsok feladatait rövidesen 30-35 hivatal próbálta ellátni. Ezen a tarthatatlan helyzeten változatott az Országgyűlés, amikor az önkormányzati törvény módosításával december 11-én, a választások napján megszüntette a köztársasági megbízotti rendszert, és létrehozta a Megyei Közigazgatási Hivatalokat. • A gyors szervezeti változás nem okoz fennakadást? - kérdeztük dr. Kara Pált, a súlyát, fiai-lányai tanulását, olykor napi betevő falatját biztosítsa. Helyzetünk a világban - ha változott - a javunkra változott. Mindinkább részesei vagyunk egy történelmi folyamatnak, az európai egység létrejöttének. Menetrend birtokában vagy anélkül, leszögezett alapfeltételek ismeretében vagy azok nélkül, NATO-n belül vagy kívül, Közép-Európa többi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordíthatatlanul közelebb kerülünk a politikai Európához, az Európai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb kerül a törvényalkotásunk, gazdasági szerkezetünk és kapcsolatrendszerünk, tudományos életünk, társadalmi tudatunk és értékrendünk. Van ebben jó és van Belügyminisztérium helyettes államtitkárát. - Megszűntek a közös tanácsú községek, országszerte csaknem 3200 önálló önkormányzat alakult. Ezeket nem lehetett sem a fővárosból, sem a nyolc régióból felügyelni. Á tényleges munka a köztársasági megbízottak megyei irodáira hárult. Gyakorlatilag ezekre az irodákra építjük fel az új hivatalokat is. • Hányan dolgoznak majd a megyei hivatalokban? - Országosan mintegy nyolcszázharminc fős apparátust hozunk létre, az új szerebben rossz: ideje volna végiggondolnunk csatlakozásunk várható gazdasági, társadalmi és kulturális következményeit. Ideje volna elkészítenünk valószínű mérlegét, és felkészülnünk mindarra, amit nyerünk és veszítünk rajta. Mert, hogy nyerünk is, veszítünk is, áz biztos. Csak egyvalamit nem engedhetünk meg magunknak: hogy önmagunkat nemzeti énünket veszítsük el. Ez a gyorsuló, mindannyiunkat, mindennap nehezen elfogadható és nehezen irányítható feladatok elé állító átalakulási folyamat határozza meg évek óta társadalmunk állapotát és közérzetét. Ami roszszabb, mint az állapota. Mert egy kialakulatlan versenytársadalom létbizonytalanságát a kényszerű alkalmazkodás szorongását tükrözi. A jövőkép vezet vezetői minisztériumi főosztályvezetői rangot kaptak. • Az új hivataloknak új hatáskörük is lesz? - Nem, a feladatuk változatlanul a törvényesség ellenőrzése, a másodfokú hatósági ügyintézés. Szeretnénk, ha a hivatalok önkormányzatbarátok lennének: felvilágosítással, tanácsadással igyekeznének megelőzni a bajokat, hogy minél kevesebb hibával dolgozzanak az újonnan választott önkormányzatok. Ugyanakkor szeretnénk, ha az állampolgárok is segítőjüket látnák a hivatalnokokban. hiányát. Aminek csak része a gazdaság állapota. Amely most az év végén úgy tetszik jobb mint amilyennek érezzük. Úgy tetszik, 1994 nemcsak a politikai élet, hanem a társadalom és a gazdaság állapotát tekintve is az érlelődő fordulat éve volt. A tavalyi év végleges gazdasági mérlege még nem készült el: de annyi már megállapítható, hogy hosszú és meredek hanyatlás után ipari termelésünk közel 10 százalékkal emelkedett. A korábbinál fél százalékkal kevesebb energiafogyasztás mellett. A lakossági megtakarítások összege mintegy 20 százalékkai, a beruházások összege összehasonlító áron - előzetes becslés szerint - 25 százalékkal emelkedett. A munkanélküliség, hosszú évek óta az idén először, nemcsak a statisztika tükrében csökkent. Az ország valutatartaléka eléri a 7 _ milliárd dollárt. Ennyit siralmas leértékelődésünkről, katasztrofális válságunkról. Naponta hallom és olvasom, hogy nekünk semmi sem sikerül, Magyarországra összeomlás vár, az ország halálosan beteg. Külföldre szakadt hazánkfiai, akik hazai újságokból és itthonról kapott levelekből értesülnek az ország válságos állapotáról, olykor levélben közlik velem őszinte részvétüket. Erre mindig ugyanazt felelem: legalább várják meg Mohácsot, s csak utána kezdjenek temetni. Addig nem időszerű. • Személyi változások is várhatók? - A köztársasági hivatalokban kivétel nélkül mindenütt régi megyei szakemberek dolgoztak. Jól képzett jogászok és közigazgatási szakemberek, akik nem politiázáltak soha, „csak" feladataikat végezték. Mára mellettük igen sok, jól képzett fiatal is felnőtt, akik a nyugdíjba vonulók helyére tudnak állni. Talán nem tévedek, ha azt ígérem: a régi-új hivatalok az eddiginél jobban fogják majd teljesíteni feladatukat. Koós (FEB) Hosszan tartó súlyos betegség után 67 éves korában vasárnap elhunyt Kovalik Károly. A népszerű, vásárhelyi születésű újságíró Szegeden kezdte pályafutását, majd 1951-ben a Rádióhoz került. A magyar televíziózás kezdetétől, 1957-től, 32 éven keresztül volt az intézmény főmunkatársa. Kovalik Károly műsorvezetője volt Magyar Televízió első élő magazin műsorainak, egyebek mellett A Hétnek és az Ablaknak. Regi-uj megyei hivatalok A természet és a társadalomtudományok a bankokban A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán negyedik és ötödik éves villamosmérnökök bankinformatikai képzésben részesülhetnek. Elsó'sorban a gyengeáramú mérnökök érdeklődnek e kiegészítő szak után. Világirányzat a természettudományok és a társadalomtudományok összeházasítása. Nemrégiben tizenöt, európai egyetem olyan tudományos fokozatot hozott létre, amelyet akár tudományközinek is mondhatnánk. A neve: Európai Társadalom-, Természet- és Technológiai Tudományok Mestere, angol rövidítésben ESST. Ebben a programban olyan egyetemek vesznek részt, mint a svájci Lausannei Szövetségi Polytechnikai Intézet, a barii, a limburgi, a kelet-londoni, az osloi, a madridi, a sienneai egyetem és az athéni Közegészségügyi Főiskola. E kurzus keretében sohasem tanítanak „vegytiszta" ismereteket: a tudást mindig valamely konkrét körre alkalmazva közvetítik, s szívesen fogadják a legkülönbözőbb végzettségű diákokat, a nyelvészektől a mérnökökig. Olyan, döntésre képes szakembereket akarnak képezni, akiknek átfogó elképzelésük van a holnap műszaki fejlettségéről és társadalmi környezetéről, s azokról az eszközökről, amelyek a döntések előkészítésére szolgálnak. Olyan iskolát teremtenek, amely inkább hasonlít a „méretes szabóságra", mintsem egy ruhagyárra: a hallgató egyéniségéhez, cégéhez, kulturális környezetéhez igazítják a tanmenetet. A BME kezdeményezése, úgy érzem, ennek az európai képzésfilozófiának szellemében született. Talán a vidéki egyetemeken is meg lehetne teremteni a posztgraduális képzés ilyen „méretes szabóságát". A pályaktydőket fenyegető állástalanság gyógyírjeként a szükségből lehetne erényt faragni. Bácskai Tamás (FEB) • Atmoszférafestészet - talán így lehetne jellemezni Zoltai Attila képeit. A fiatal kisteleki festő idén szerzett diplomát, önálló kiállítása volt már Forráskúton, Szegeden és a finnországi Haukipudasban. Második kisteleki tárlata nemrégiben fejeződött be. A kiállításon bemutatott lírai akvarelljei és olajképei az alföldi, a folyóparti táj különleges atmoszféráját tükrözik. „Mint amikor kávét iszol, a gőze elszáll, de a hangulat és az aroma emléke megmarad." - vallja képeiről Zoltai Attila, akit műtermében kérdeztünk. • Hogyan kezdett festészettel foglalkozni? - A nagymamám férje amatőrként nagyon szép akvarelleket festett. Talán az ő hatására kezdtem képzőművészettel foglalkozni. Postaforgalmi szakközépiskolába jártam, ott sajnos nem tanítottak rajzot, ezért sokáig szakmai irányítás nélkül festettem. Érettségi után valamilyen kreatív szakmát szerettem volna választani, s ezért műbútorasztalosnak jelentkeztem. Azt hittem, különleges stílbútorokat készítünk majd. Kiderült, hogy műla^pokból dobozbútorokat kell összeállítanunk. A katonaságnál is asztalosként dolgoztam, mellette festettem is. Végül jelentkeztem a JGYTF földrajz-rajz szakára, ami KÉRDÉS • A pályakezdő rajztanárhoz Atmoszférafestészet elég nagy bátorság volt, hiszen a szakközépiskolában egyik tárgyat sem tanultam. A második próbálkozásra sikerült bejutnom. A csoporttársak többsége művészeti szakközépiskolába járt, keramikus, grafikus végzettsége volt, én pedig sohasem tanultam komolyan rajzolni. Dér István csoportjába kerültem, aki sohasem szólt bele a munkáinkba, hagyott mindenkit saját stílusa szerint szabadon dolgozni. Ha nagy ritkán mégis mondott valamit, akkor az annyira találó és lényeges dolog volt, hogy hónapokig foglalkoztatta az embert, és ezzel nagyon sokat segített. Amikor Dér tanár úr harmadév végén meghalt, Nóvák András tanár úr vette át csoportunkat, aki szintén magas szakmai színvonalon tanított. A diákévek felejthetetlenek voltak, nagyon bulis csoport jött össze. Cafe-Cafe néven együttest alapítottunk, amelyben gitároztam, szájharmonikáztam. Nagyszerű tanáraim voltak, akiktől most is sok segítséget kapok, például Nóvák tanár úr rögtön elvállalta egy festőművész barátjával a kiállításra kerülő képeim zsűrizését. • A rajztanításban is van sikerélménye? - Amikor Finnországban volt kiállításom, ott váratlanul egy rajzórát is kellett tartanom. Sok sületlenséget mondtam akkor a gyerekeknek, olyan dolgokat is, amelyeket nekik még nem kellett volna, hiszen még nem érthették meg. A kisteleki művészeti iskolában már vannak eredményeim, sikerült egy lelkes, érdeklődő csapatot kialakítani. A gimnáziumban viszont teljes az érdektelenség, a rajzot nem veszik komolyan. Pedig ugyanolyan fontos tantárgy mint bármely másik, s talán ez fejleszti leginkább a kreativitást. Az érettségizők többsége félművelten kerül ki az iskolákból. Lehet, hogy tudják történelemből és magyarból az évszámokat, de alig vannak élményszintű ismereteik. A képzőművészet és a zene terén még rosszabb a helyzet... Zoltai Attila • Festőként milyen tervei vannak? - Szeretném, ha minél többen megismernék a munkáimat. A képeimet nem tartom még véglegesnek és befejezettnek. Ez a tanulás egy stádiuma, valahol az út elején járok még. Finnországba újabb kiállításokra várnak vissza, terveim szerint szeptemberben az Egyesült Államokba megyek három vagy hat hónapra. Floridában és a texasi Amorillóban lenne egy-egy kiállításom, amelynek anyagát kint kellene megfestenem. Nyaranta rendszeresen visszajárok a mártélyi és a Veránka-szigeti festőtáborba. Ott nemcsak tájképeket festek, hanem az aktok, portrék, zsánerképek is izgatnak. H. Zs.