Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-29 / 305. szám

• Újabb „újratemetés"? BaffiMfe tata Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester levélben kérte az orosz kommunisták támogatását ahhoz, hogy eltemettethesse Lenint, a szovjet állam megalapítóját. Szobcsak levelét Gennnagyij Zjuganovnak, az Orosz Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága elnökének küldte el. - Nem kell pogányoknak lennünk - írta a városatya, - mivel az emberre mérhető legnagyobb büntetés az, ha nem temetik el tisztességgel. Szobcsak már korábban is azt javasolta, hogy a világ proletárjai 1924-ben elhunyt vezetőjének testét Szentpétervárott adják át az anyaföldnek. A politikus most valószínűleg azért fordult a kommunistákhoz, mivel eddig az ügyben semmiféle segítséget nem kapott az orosz kormánytól. Az orosz komunisták még nem reagáltak a levélre. Lenin bebalzsamozott testét még mindig a Vöröstéren lévő mauzóleumban őrzik. • Ha durran, szóljon is! Az olajszőkítőkről, a szesz- és fegyvercsempészekről már szinte minden valamirevaló magyar napilap cikkezett. Leleplező sorozatok jelentek meg mesés vagyonra szert tevő maffiózókról, a magas politikát is beárnyékoló, a legfelsőbb struktúrákba is beépülő „üzletemberekről", akik céljük elérése érdekében semmitől sem riadnak vissza. Ha valaki az útjukba téved, az eleve halott, írhatja a végrendeletét. Nem mondom, hogy ebből az üzletből még néhány évig nem lehet úrimód megélni, tippeket sem óhajtok adni, hisz itt a végeken élők nálunknál úgyis sokkal jobban tudják mikor mivel érdemes üzletelni, kijátszva az állam és az adóhatóság éber figyelmét. Az új varázsszó a petárda. Különösképpen így ünnepek előtt. Igaz, nálunk tiltják az árusítását, használatát, de mindaddig, amíg az érintettek enyhe pénzbírsággal megúszhatják, addig élnek ezzel a jövedelmező lehetőséggel. (Folytatás a 3. oldalon) CSÜTÖRTÖK, 1994. DEC. 29., 84/305. ALAPÍTVA: 1910-BEN ÁRA: 19,50 FT Szegedi idegenforgalom: visszaesés? tér marad Néhány napos csend után bontják a karácsonyi vásáron főszerepet kapott Széchenyi téri pavilonokat. Mint a vásárigazgatóságtól megtudtuk, idén 600 négyzetmétert sikerült értékesíteni, közel száz, zömében visszatérő vállalkozónak. A legdrágább, vagyis a Kárász utcához legközelebb eső négyzetméterekért 19 - tavaly 18 ezer forintot kellett fizetniük a bérlőknek. Ebből fedezte a vásárigazgatóság a takarítás költségeit, a rendészetet, a közterület-használati díjat, valamint fizetett a pavilonokért a budapesti Interer Hungáriának. Az utóbbi cég egyébként már három éve építi és bontja a Széchenyi teret. A rendészet jói dolgozott, mi több, túl is teljesítette feladatát, amikor egy közeli elektromos üzlet kiráRend lesz, remélhetőleg szilveszterkor is... (Fotó: Schmidt Andrea) molását hiúsította meg. A megzavart betörők így csak a kirakatüvegben okoztak kárt. Tizenhat gyermekkel áldotta meg őket az Isten • Él Kiskundorozsmán egy házaspár, Farkas Áron és felesége. Hírük-nevük eljutott a város-, sőt az országhatáron túlra is, hiszen ők ketten nem mindennapi áldozatra vállalkoztak. A nehéz ötvenes években egybekelvén ugyanis nem osztottak, nem szoroztak: tették, amit a természet és a Biblia tanításai megköveteltek tőFotó: Gyenes Kálmán lük. Minden gyermeküknek, aki a világra kéredzkedett, életet adtak. Összesen 16-nak. Mára valamennyien fölnőttek egészségben, tisztességben, legtöbbjüket szárnyára is bocsátotta a család. Hogy mindennek mi volt az ára? S hogy mindezért mi a jutalom? Erről szól riportunk lapunk 11. oldalán. Kaviár és lencse ^ms's"nházban A színház újabb, ünnepi csemegével örvendezteti meg a szegedi közönséget. Giulio Scarjiicci és Renzo Tarabusi -vígjatékát mutatja be három részben, ma este 7 órától a Szegpdi Nemzeti Színház társulata, a kisszínházban. A darab szereplői: Rácz Tibor, Müller Júlia, Markovits Bori, Szanka Dóra, Kancsár József, Sinka Károly, Flórián Antal, Jakab Tamás, Szabó Mária, Bicskey Lukács, Galkó Bence, Dobó Alexandra, Bobor György, Kiss László, Halász Gábor és Janik László lesznek. A díszleteket Mira János m.v., a jelmezeket Bartha Andrea m.v. tervezte. A darab rendezője Salamon Suba László m.v., zeneszerzője pedig Kiszin Miklós, aki lapunk 5. oldalán nyilatkozik arról, mit jelent számára a színházi feladat. (Fotó: Révész Róbert) Szegednek remek adottságai vannak - halljuk, olvassuk a városról különböző prospektusokban és nyilatkozatokban. Kérdés, hogy ezeket a tulajdonságokat hogyan lehet a gyakorlatban kamatoztatni, milyen hasznokat remélhet ebből a szegedi idegenforgalom. Körkérdésünkben három szegedi üzletembert szólaltatunk meg, akik jelentős szerepet játszanak a város turizmusában. A válaszokból többek között megtudhatjuk azt is, hogy a balkáni konfliktus változatlanul meghatározó szerepet játszik Magyarország déli fertályának megítélésében. (Fotó: Somogyi Kórolyné) Egy kárpátaljai magyar elmondja az életét Májusban lesz nyolcvannyolc éves e történet hőse, Púkh Sándor, aki Munkácson született, még a Monarchiában. Élt tehát a császár alattvalójaként, majd csehszlovák állampolgár lett, aztán magyar, utána pedig szovjet - anélkül, hogy szülővárosából kimozdult volna. Végigjárta a kárpátaljai magyarság keresztútját; noha sose volt katona, hadifogolyként került a tbiliszi lágerbe, s hazajutva újra nulláról indult, ahogy a cseh érában is. Hetvenéves korában, 1977-ben adta meg neki a sors, hogy egy agyafúrt budapesti házasságkötési ügy után kivándorolhasson Amerikába, és végre megalapozhassa a jövőjét. Úgy véli, hogy járna neki az ukrán állampolgárság, de a magyarért is hiába harcol évek óta. Unokatestvére a budapesti Pákh Tibor, aki „ideát" a Kádár-korszakot ellenzékieskedte végig, többször is börtönnel és politikai-pszichiátriai kezeléssel büntetve. De a Pákh-ok szívósak. Erről szól a 2. oldalon folytatásokban közölt történetük. Zelei Miklós Kártyahírnnlc a 4. oldalon található! Szegeden a lap! t^LMAQYARORSZÁQ ELŐFIZETŐI KLUBKÁRTYA