Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-19 / 272. szám

SZOMBAT, 1994. nov. 19. UARKERT 15 A Függetlenségi Front három pártja jegyezte Ötven éve indult újra a Délmagyarország Az 1910-es alapítás és 1925. névvisszaadó májusa mellett 1944. november 19-ét tekinthetjük a Délmagyarország harmadik születésnapi dátumának - mondotta tegnap a Sajtóház klubjában Péter László egyetemi tanár, aki az Erdei Ferenc Társaság rendezvényén beszélt az ötven évvel ezelőtti napokról és Erdei Ferenc parasztpárti fró-politikus akkori szerepéről. A 1938-ban a zsidótörvények életbe lépése miatt az akkori laptulajdonos Pásztor József és testvére 25 ezer pengőért eladta a részvények 70 százalékát Balogh István és testvére részére, majd Balogh páter - jórészt Glattfelder püspök nyomására, aki nehezményezte a plébáhos túlzott részvételét a társadalmi ügyekben - továbbadta a többségi tulajdont a Szatmárnémetiből érkező Berei Gézának: ő volt a többségi tulajdonos, amikor 1944. április 16-án a hatalomra került Sztójaykormány betiltotta a Délmagyarország megjelenését is. Péter László Erdei Ferenc szerepének előzményeként az egymást követő tulajdonosok idejéből három Erdeicikkre hívta fel a figyelmet. 1937 karácsonyán jelent meg az íróperekről szóló Irodalom vagy politika?, 1938. január elsején a makói gazdálkodás viszonyairól írott A hagyma legendája, ugyanazon év karácsonyán pedig a Kinek a városa Szeged? Ez utóbbi vetette fel a városmegye gondolatát, mely a gazdasági és közigazgatási értelemben elavult régi vármegyék helyett a városokra és vonzási körzetükre osztotta volna azok közigazgatási feladatait, s mely gondolatot később Bibó István fejtette ki. 1944. nyarán Erdei Ferenc is bújkált a németbarát kormány elől, ősszel viszont öccsével, Sándorral a Magyar Front képviseletében már a szovjet csapatok által megtisztított Szegedre igyekezett, hogy ba felszabadított területeken megkezdjék a Parasztpárt szervezését. November elején Bukarestből Aradon keresztül Szegedre érkeztek az addigi szovjet emigráns magyar kommunisták, ugyanazzal a céllal: megszervezni a pártot. Többek között Gerő Ernő és Nagy Imre társaságában megjött Révai József is, akinek Erdei Ferenc mellett szintén nagy szerepe volt a lapújraindításban. Erdei és Révai november 9én találkoztak. Péter László szerint a Délmagyarország korábbi munkatársa, zenekritikusa, a Révait korábbról ismerő Donászy Kálmán javaslatára határozták el, hogy Mórahalmon felkeresik a korábbi többségi tulajdonost, a kisgazdapárti Balogh István plébánost, akivel meg is egyeztek egy náciellenes függetlenségi frontlap indításában. A plébános a megegyezést a „szegedi kézfogásként" emlegette - mondotta egy Balogh Istvántól kapott levélre hivatkozva a helytörénész. A megállapodást azonban csak az első szám megjelenésének harmadnapján, november 22-én keltezték, melyben megalakították az új hírlapkiadó vállalkozást. A Dachauba hurcolt Berei Géza távollétében feleségétől, Csányi Piroskától vették meg a többségi tulajdont, 10 ezer pengőért, s gazdaságilag megszűntették a jogviszonyt a vállalkozás elődjével. De egy másik, jelentősebb megállapodás is született. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front három pártja, a Független Kisgazdapárt (képviselője Balogh István dr.), a Nemzeti Parasztpárt (Erdei Ferenc) és a Magyar Kommunista Párt (Révai József) különmegállapodást kötött a Délmagyarország követendő politikai irányvonaláról is. A lap a demokratikus, független Magyarország elkötelezettje lett, mely ellenségének a németeket és a nyilasbérenc erőket tekintette. Mint Péter László mondotta, a Délmagyarország „különbséget tett a nyilas és a Horthy-rendszer között", de nem állt az utóbbi legitimitásának álláspontján és kritikusan viszonyult hozzá. Az első szerkesztőségi ülés november 18-án volt, a Délmagyarország másnapi, 19-i száma mintegy 20 ezer példányban jelent meg. Fejlécén feltüntették a szerkesztőbizottság három tagjának, Balogh Istvánnak, Erdei Ferencnek és Révai Léftótsz. (XX. 17. M.) Szegtd, 1S44 ts.vasfcu» Lcvts tum in 40 Mtiér DELMAGYARORSZAG tVo-l 1 Váras Jáaosszizata \irfu. Jmo$ vumirccoh 6 Marcrtú VUI vezérkart Waokc. trrkMucM M*ue uéuUi . iM*r„r kzUokkkéz. KantonUHuan Irtatta u. exatataartl. urr — ttz tktivr le — kctzvltsk (éke. múiutu. vuro. kw .kitti Ve. — •—. — — —— -. •• „ ütemért*. Alt. aaMl bm vart, m tJWS mer uv lélév eJrttt. Veniterl Ifetau SirtataeteM Unew hrlrtjM nvverték U mát. :iu» IVHk< btáa. Ml tair^viaek utn.it mrUwMz erv Aj'i. taacv Vem, km timlf wonal thvtlbavzkt mi nm. tnka, .......i 1.1 —. i azért 1.1 lvk.it izmuuMz Verne Jéevuuk. lucv i. ék. Búrella eú.1 VKK Mviktei aka/ta a „ ...dkitr", •kivel wuate kell (untatni. tUv.are.1 (Int akar. Veie* ivtiuz vvrev+evlu — Ikvevval júlnru. Ki' A. a k-. , Wvcv .ú..M wdek Uílerlvk UnnnMnlaaíúua «m»t wriejckTv s Unrte Uk ctúrv. larvailét a matrai úkerivk. aki walúli « etneMk««* Ofuatenaár ette., rvwaledk>ii t„ki,.Orovreiaúir tfiv.„«"»il. Mevakvató. vuWIM le a l«l>túrtrtu.-l. kurv CenlUaUl brvvvraket a iwnetek rtu.1 Ca •kit a vurt Ir.tivit. túiuni ae t';'vnv.„l,«i Krv tearvar útormk. inc. aa jűtHKÓC |rtrafivúlue talál iHkiieOéket a .*«< vet terv tavT* alanton! kelte aaerl rttaaett bueevkék « a aurvar kanalak eemea kinktlak 6. ami mellett mavt VII. ruv Jvhua viúnirale l> uneektakk. herv a .varvar iiurckn. vrert nem Meukva." taIt: dtoaifa. V«eta Jáuov vcréiranie. mk tiur.é iát MI vállak: wkfe te"ónt Nkvaeaek elvan 5». A avernt lúborata. vaM lémvítrl IteA kt «Wá lée tenni — cteMtaée. • toetrrtrtekta*. íervvereifcet a e tea* ne mteJt in.tktrtl.iik a airl.akUmktkMki ceUuétt t. e Marvar Kanul famlnikd Frr.il kcart avult azoknak • aaevar irttnrnkokMt né - nme JJrtht leért Jaknkl MM Irt* Km év v-'<« láaet vetér.aiertrtck 3 én »H mm* keverve, ueualala'«» ektrtva. vérre minták latr atUta At 'na Marinak nen akartaim Vörös vwémradm a magyar krrvel rveartaimnee rtWéa a tartan fceav kn • ti i terVerti I *»,« te" ••rt*^-' A Maever Mneaeti r>Á ékééiért rraet nMA. ml Urrtttak értve rt.aiiia .!••• Mrúeata é'l.vfv.neke. ael, eek K**U e Vv-néee m aaékke M a knavérttkai fcrrverva kama ac orvaar aénet tkevo. nk ataa. Ml aem Ifertav J a rtnreilmérl rVmi év a koevédUeailaar. a aért él a kartwrva - véeM la - trvnévi ta'V Egymásra Az újraindulás első címoldala 1944. november 19-én Józsefnek a nevét és párthovatartozását, s mint Péter László előadászárójában mondotta: ez a helyzet 1945 júliusában változott meg véglegesen, amikor Erdei Ferenc decemberi belügyminiszterré jelölése után a kisgazdák és a szociáldemokraták is saját lapot indítottak Szegeden. A Délmagyarország ettől kezdve kommunista tulajdonban jelent meg. P. J. A kommunista Révai József és a kisgazda Balogh István plébános a Nemzeti Függetlenségi Front asztalánál. (A Fekete Ház képanyagából) Újra van lapja Szegednek, újra van lapja az országnak: megindult a „Délmagyarország". Azt a sajtót, mely szájkosár és megbéklyózás ellenére a háború alatt mert magyar érdekeknek hangot adni és ha virágnyelven is, de kifejezésre juttatta, hogy a magyar nép zöme nem a fasiszta zsarnoksággal, hanem a szabadságszerető népek ügyével rokonszenvez, március 19-ike után elhallgattatták a hazaárulók. Betiltották a „Délmagyarországot" is, szerkesztőit, munkatársait üldözték, internálták, a Gestapo kezére adták. (...) Az uj „Délmagyarország" azoknak a szervezett, demokratikus erőknek a lapja, A „Délmagyarország" megindulása elé Részlet a háború utáni első lapszám cikkéből Erdei Ferenc a Délmagyarország szerkesztőbizottságából lett belügyminiszter melyeknek vállaira fog nehezedni az ország újjáépítésének roppant terhe. Az uj „Délmagyarország" azoknak a demokratikus, nemzeti erőknek a lapja, melyek nem akarnak belenyugodni abba a szégyenbe, hogy az országot az oroszok a magyarság hozzájárulása nélkül szabadítsák fel a német iga alól és amelyek akarják és tudják mozgósítani a magyar népet - még most, az utolsó percben is - arra, hogy a demokratikus nemzetek, a Szovjetunió, Anglia és Amerika fegyvertársaként vegye ki részét a magyar haza felszaíbaditásában. A „Délmagyarország" a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. A „Délmagyarország" megindítását három párt vette a kezébe: a Független Kisgazdapárba Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Kommunista Párt. E három párt együttműködése nem itt Szegeden és nem a „Délmagyarország" kiadásával kezdődött. Az ország német megszállása, 1944 március 19-ike után, amikor a német-bérencek föld alá kényszerítették a Szociáldemokrata Pártot és a Független Kisgazdapártot is, a német-ellenes, demokratikus pártok nemzetmentő összefogásának eszméje gyorsan testet öltött. Budapesten megvalósult a Magyar Front (vagy teljes névvel: a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front), a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt, a Parasztpárt és egy katolikus-demokrata csoport részvételével. Az összefogás célja a haza megmentése volt, a Hitlerrel való szakítás kiharcolása. És hogy októberben végre az ország kormányzó körei is belátták a fegyverszünet szükségességét, abban a katonai vereségek mellett, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front harcának is része van. Amikor október 15-ikén a nyilas-banditák a nemzet hátába döfték a kést és meghiúsították a fegyverszünetet, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front csatát vesztett, de a harcot nem adta fel. Azt vallotta, hogy a hazát megmenteni sose késő. Folytatta a harcot Budapesten, elnyomatásban, a föld alatt és folytatja Szegeden, nyíltan és szabadon. A szegedi „Délmagyarország" megindítása és a budapesti hazafiak hősies küzdelme a németek és a Szálasi-féle bitorlók ellen öszszetartoznak: részei annak a magyar szabadságharcnak, amely - ha elkésve is, de kibontakozik. (...) A „Délmagyarország" céljaiból következik, hogy az orosz hadsereggel való feltétlen együttműködést, az orosz hadsereg minden erőnkkel való támogatását fogja hirdetni magyar nemzeti érdekből. Támogatnunk kell a vörös hadsereget, mert meg akarjuk gyorsítani hazánk felszabadítását a német járom alól, mert azt akarjuk, hogy a magyarság is hozzájáruljon saját felszabadításához. Mohács óta nem volt olyan súlyos helyzetben az ország, mint ma. Államiságunk alapjai rendültek meg. Nincs kormányunk. A Dunán tuli részeken a németek és a nyilas bitorlók garázdálkodnak, a Dunán inneni részeken is súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk az élelmezés, a forgalom, a mezőgazdaság, az ipari termelés területén. Leküzdeni a nehézségeket, egyesíteni az országot, kiérdemelni, hogy újra legyen kormányunk, mely az újjászületés feladatait a magyarság őserejével oldja meg: ezt akarjuk! Erre a célra akarjuk egyesíteni a nemzetet! A nemzet nem fog széthullani, mint az oldott kéve! Lesz boldog, erős, független, szabad Magyarország! (1944. október 19.)