Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-07 / 209. szám

8 KITEKINTŐ DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1994. SZEPT. 7. Kétszáz éves fennállását ün­nepli ezekben a napokban a viccek, a harcok, a filmek és a tenger városa, a dél-ukrajnai Odessza. Az útikönyvek a Fe­kete-tenger gyöngyének neve­zik, talán joggal, bár ez a jelző ma már nem teljesen igaz, az általános ukrajnai nyomorúság megkoptatta a város egykori fényét. A XIII. században Kotjubie­vónak, a török hódoltság idején Hadzsibejnek hívott település spanyol, francia és angol építészek keze nyomán nyerte el mai szerkezetét. Ezen a sok háború sem változtatott sokat, bár századunk másdűik világ­égése súlyos nyomokat hagyott maga után. A virágkor kezdetét II. Ka­talin uralkodásának idejére te­szik. A cárnő Szuvorov tábor­nokot btzta meg, hogy tengeré­szeti és kereskedelmi bázist építsen a környéken. A munká­latokat a spanyol Deribas ad­mirális vezette, nevét azóta is őrzi a város egyik legforgal­masabb főútja. Az építkezések újabb lendületet kaptak a 19. században, amikor Odessza hat évtizeden át szabadkikötőként működött. A kikötő vonzotta a török, bolgár, görög és zsidó kereskedőket, de szép számmal jöttek ukrán és orosz vállalko­zók is. A francia fonadalom elől Oroszországba menekült Ar­mand Richelieu herceg, a híres francia bíboros dédunokája 1803-14 között a város kor­mányzójaként, de később is, sokat tett Odesszáért. Ráérő városkutatók az el­múlt években - a kétszáz éves évforduló közeledtével - erejü­ket megsokszorozva akarták bebizonyítani, hogy az Odesz­sza városnév a közeli Bug fo­lyó mentén egykor volt görög település, Odesszosz nyomán ragadt a városra. Elfogadható bizonyítékot mindeddig nem találtak, de a szándék is azt mu­tatja, hogy az itt élők - bármi­lyen is legyen a politikai rend­szer - mindig is vonzódtak a klasszikus kulturális értékekhez. A mai vendégek többnyire az ukrajnai körülményekhez képest viszonylag jónak szá­mító élelmiszerellátást és per­sze az Eizenstein nevezetes filmjéből ismert Patyomkin­lépcsőt említhetik, ha a városra gondolnak. Folytatva a híres babakocsi útját, a kikötőben gondolkodhat el igazán az ide­gen: mi minden várhatna erre a városra, ha lenne igazi gazdája az ügyeknek. Merthogy ma­napság még mindenkié a sok hajó, a daruk és a konténerpá­lyaudvarok. Mindenkié, vagyis senkié. Ha lenne végre tulajdo­nos, ismét kifuthatna a sok veszteglő hajó, szállodák, utak, éttermek és irodaházak épül­nének. A Primorszkij bulvár megtelne valódi üzletekkel, a Deribaszovszkaja ulica a helyi Váci utca lehetne. A mostani évfordulón azon­ban erről nem esik szó, az ilyen vágyakkal ébredők hangját el­nyomja a harsogó esztrádzene, a tömeg pedig csak azon kapja magát, hogy néhány napig me­gint kolbászt ehet és sört ihat utána. Mastar Nándor • Jugoszlávia minden polgárá­nak - függetlenül nemzetiségi hovatartozásától - szavatoljuk az állampolgári és a vagyonbiz­tonságot - jelentette ki Szavo­vics Margit szövetségi emberi jogi és kisebbségi miniszter a Vecsernje Novoszti című lap­nak adott nyilatkozatában. Arra a megállapításra vála­szolva, mely szerint kijelentései és állásfoglalásai alapján a mi­nisztert „nagyszerb" politikus­nak tartják, Szavovics kijelen­tette: „Ismerem ezeket a véle­ményeket, azonban én nem ér­zem, hogy ez igaz lenne. Min­denkivel szolidaritást vállala­tok, akit igazságtalanság ért, s pillanatnyilag a világ a szerbek­kel viselkedik a legigazságta­lanabbul. Tudom, hogy a Bujku ctmű koszovói lapban „úgyne­vezett" kisebbségi miniszternek neveznek, míg a magyarok kis m betűvel, írják a keresztneve­met, és szerbül a vezetékneve­Szavovics Margit, a „kisebbségsanyargató született, Palicson lakik „Jugoszláviában nem folyt és jelenleg sem folyik etnikai tisztogatás. Bár elszigetelt esetekben felszínre tört nemzetiségi türelmetlenség és politikai szélsőség, orszá­gunknak, miután érzékelte első jeleit, sikerült legyűrnie ezeket az indulatokat." met. A vajdasági horvátok ve­zetője nyilvánosan „kisebbség­sanyargatási miniszternek" ne­vezett. Úgy vélem azonban, hogy becsülettel végzem mun­kámat. és szem előtt tartom az összes nemzetiség érdekeit." Szavovics Margit szerint a világ országainak az a célja, hogy teljesen lejárassák Jugo­szláviát. „Amikor nem igazoló­dott be az az állítás, hogy Jugo­szlávia agresszor, megkezdő­dött az a propagandahadjárat, amely azt akarta bizonyítani, hogy Jugoszláviában megsértik az emberi, és kisebbségi jogo­kat. „A nemzetiségi kisebbsé­gek státusával való foglalkozás azt bizonyltja, hogy egyes kül­földi erők arra számítanak, hogy a mostani Jugoszlávia és Szerbia is szétesik, s a kisebb­ségek elégedetlensége és pa­naszai szolgálnának indftékot Jugoszlávia újabb zsarolására" - mondta a miniszter, aki sze­rint a kisebbségek ügye belügy, s e kérdést nemzetközi beavat­kozás nélkül kell megoldani. A cikkben Szavovics el­mondta, hogy Békéscsabán szü­letett, s 22 évvel ezelőtt tanulni jött Jugoszláviába, itt ment azonban férjhez, s itt telepedett le. Családjával együtt Palicson lakik, s innen jár be mindennap belgrádi hivatalába. Szuperbotrány készül Bonnban A régi sztori új fejezete idén nyáron kezdődött. Egy hétfői napon heidelbergi rendszámú Mercedes érkezett a Salzburg­München autópálya határállo­mására, hogy Ausztriából át­lépjen Németországba. Utasa, az 53 éves elegáns iraki üzlet­ember, Abdul Dzsebara rajta volt azoknak a listáján, akik nemkívánatos személyek Né­metországban. A makulátlan külsejű úr ugyanis tiltott fegyverkereske­delem vádjával hosszabb időt töltött német börtönben. Bün­tetéséből különleges eljárással elengedtek 847 napot, azzal a feltétellel, hogy ha kiutasítása után ismét megpróbálna bejut­ni a szövetségi köztársaságba, automatikusan le kell ülnie a hátralékot. A tét tehát túl nagy volt ah­hoz, hogy Dzsebara illegálisan próbáljon becsusszanni az el­vesztett paradicsomba. Ehe­lyett előhúzta egy német bíró­ság menlevelét, ami igazolta: fontos ügyben tanúkihallgatás­ra hívták Némethonba, és en­nek érdekében kitiltását törvé­nyesen felfüggesztik, (gy aztán Abdul Dzsebara annak rendje és módja szerint meg is jelen­hetett az augsburgi tartományi bíróság büntetőtanácsa előtt. Mint elmondta, 1978 és 1986 között, „a német kor­mány tudtával és beleegyezé­sével", ő közvetítette azokat az akciókat, amelyek során a müncheni Telemit Electronic GmbH százmillió márka érték­ben adott el árut az iraki hadse­regnek. A német titkosszolgá­lat akkori főnöke, az ország je­Bonn felett viharfel­hők gyülekeznek. Érik az utóbbi idők talán leg­látványosabb szuperbot­ránya. A jelek szerint az ügyben a teheráni aja­tollahoktól kezdve Mu­ammer Kadhafi líbiai diktáron át Szaddam Hu­szeiníg és nem egy jelen­legi német politikusig „mindenki" benne van. lenlegi külügyminisztere, Kla­us Kinkéi éppúgy mindent tu­dott az üzletről, mint az ország első számú rendőre, a Szövet­ségi Bűnügyi Hivatal elnöke, Heinrich Boge. Kiderült, hogy az Öböl-há­borúban az iraki hadsereg a Telemit távközlési technikáját használta a szövetséges csapa­tok ellen. Az is bebizonyoso­dott, hogy egy líbiai állami cég Kadhafi sógorának aktív köz­reműködésével és gyakori müncheni utazásaival hatalmas üzleteket bonyolított le a Te­lemittel, sőt állítólag a cég részvényeinek egy részét is megszerezte. Ezek a tények vetítik most előre a politikai botrányt Bonn­ban. A végső pont persze még messze van a hosszú mondat végén. A minap is történt egy váratlan fordulat: az említett Abdul Dzsebarát a bírósági menlevél ellenére letartóztat­ták. Ügyvédje, Peter Borlein így kommentálta az őrizetbe vételt: „Ügyfelem túl sokat )ud..." (FEN) Kedves Előfizetőnk! Az előfizetői kártya lé­nyege - amely az előfi­zetéssel együtt jár Ön­nek és családjának ­az, hogy nemcsak szín­vonalas és szórakoz­tató olvasnivalót kap la­punkkal, hanem olyan előnyökre tesz szert általa, amellyel az elő­fizetésre kiadott cse­kély összeg többszö­rösen megtérül. Köszönjük, hogy el­fogadja szerkesztősé­günk ajándékát, az előfizetői klubkártyát. ^b/íetics főszerkesztő, ügyvezető igazgató TJÉLMAQYARORSZÁQ • KLUBKÁRTYA. v> mert előfizető ^ MIRE TUDJA ÖN ÉS CSALÁDJA FELHASZNÁLNI A KÁRTYÁT? J-k A kártyán szereplő kártyaszám kizárólag az Öné . Ez a szám hétről hétre automatikusan részt vesz egy sorsoláson. A díj mindig egy-egy értékes, a háztartásában jól használható eszköz. Szeptember 13-i, keddi lapszámunkban közöljük az első nyeremény fényképét, majd utána csütörtökön az első nyerte­sünk kártyaszámát, nevét és címét. P^v Közkedvelt szolgáltató- és kereskedőcégekkel kötünk szerződést, akik a kártya tulajdonosainak, tehát lapunk előfizetőinek vásárláskor - termé­szetesen a kártya felmutatása esetén - engedményt adnak. Ha ügyesen használja klubkártyáját, az előfizetésre költött csekély összeg többszörösen megtérül családjának. A kézbesítők a napokban felkeresik Önt és átvételi elismervény ellenében átadják az előfizetői kártyát. Kérjük, hogy a kártyához mellékelt tájékoztató lapokat majd alaposan olvassák el. (Amennyiben még nem előfizetőnk, most gyorsan pótolja ezt a hiányt!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom