Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-07 / 157. szám

6 NEMZETKÖZI VÁSÁR DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 7. M mi lépcsőházunkban mm fiatal családok laknak. A tömb előtti homokozó délutánra olyan, mintha számtalan bölcsőde és óvodalakó tartana ifjúsági világtalálkozót, megbeszélve a legfontosabb dolgokat, úgymint az anyatej minőségét, a hintapalintázás és a csúszókázás örömét. Azt mondja nekem valamelyik nap a szomszéd, gyakorló apa, fogalmaznám már bele az újságba, már ha ilyesmi a foglalkozásom, hogy nincsen a háznak telefonja. Hogy a közelben, úton és kereszteződésen innen nincsen egyetlen nyomorult fülke sem. Egyfelől tisztában van azzai hogy nem is lehet, bólintott az apuka, viszont mégis írjam meg, hogy nincsen. Úgymond, dacból. Néztük közben a szép, sárgapiros telefontornyot, ami a körülbelül a házunkra dőlne, ha ledőlne. Ha cinikus vagyok, mondhattam volna az apukának, ha annyira telefonálni akar, ballagjon szépen el a sarokig, és kérje el a fiúktól a mobiltelefont, de azt hiszem, kaptam volna egy frászt. Különben is, ha jól értettem, az apuka minimálprogramot tolmácsolt. Ha korábban volt is olyas ideája. mára már nem maga-magának kívánna készüléket, nem házitelefont akar, éppen csak egy fülkét a házhoz. Ha már annyi itt a méter alatti emberkezdemény. Az a nagy helyzet, hogy a mübékagyártó váltakozó iksz forint, letétele után megkapja a vonalat. Ez valószínűleg nagyon helyes és szeretetre méltó dolog. Kapja csak meg, mert a vállalkozások fogják előrevinni az országot. Be kell ugyanakkor látni, hogy a telefonhoz jutás szempontjából vannak mérvadó vállalkozások, és vannak nem egészen mérvadóak. Kérem szépen még a mennyországban is van sorrend. Mármost aki szilikonbékát, gurulós vaskarosszéket, vagy mosolygó műanyag anyóst forgalmaz, úgy lehet, könynyehhen jut' vonathoz, mint az olyan, aki csak három visító, naponta belázasodó gyerekember fölött diszponál. Persze hogy értjük, momentán véges a kapacitás, nem juthat mindenfelé vonal. Az is világos, hogy a régebben épült telepek és városrészek régebben állnak sorba, hamarabb is kapnak tehát vonalat, ámde ez mit sem változtat, ama nem túl szívderítő tényen, hogy az újabb házakban és házrészekben több a fiatal család, több a csecsemő, a kisgyerek, következeképpen nagyobb a veszélyhelyzet. A múltkoriban, mert én se vagyok normális, szemerkélő esőben jutott eszembe, hogy telefonálnom kell. A legközelebbi fülke a sugárút túloldalán piroslik, átballagok tehát, látom is, hogy foglalt, bent anyuka telefonál, arca komoly és rezzenéstelen, a három éves gyerek a pocsolyában tologatja a darus kocsit. Idáig azt hittem, hogy minden anyukát szeretek, de negyed óra múlva ezt az anyukát már nem annyira szerettem. Nem is az volt a baj, hogy addigra már kemény húsz perce telefonált, és még volt körülbelül két nejlonszatyor fémhuszasa, hanem a közönyössége boszszantott, hogy egyetlen pici, türelmet kérő mozdulattal sem jelezte, hosszan fog beszélni. Úgyhogy fél óra múltán egy másik fülke felé ballagva arra gondoltam, ha éppen az urát könyörgi viszsza, akkor jól teszi az ember, ha nem megy haza még egy darabig. MWallom, nagybeteg költőMM barátom sem kap soron kívül készüléket, pedig protekcionáltak érte, végtére is tényleg nem kell attól hasra esni, hogy a kapcsolattartás neki most életet jelenthet, s hogy olyan kvalitású lírikusból, mint ő, nem sok funkcionál a hazában. Talán ha 6 is spanyolvisszal kereskedne. Néhány napja eljött hozzám egy ismerősöm, megállt a házunk előtt, és hosszan elbájolva bámulta a szemközt magasló telefontornyot. Őszintén szólva ez az ismerősön nem egy műszaki zseni. Hogy felétek milyen szép víztornyok vannak, mondta egyszerre, és közben elismerően megveregette a vállam. Hát igen, mondtam és nem világosítottam föl. Végtére tőlünk akár víztorony is lehetne. Vagy ufó. Szív Ernő Megjelent a Pompeji Megjelent a Pompeji ctmű Irodalmi, művészeti, bölcseleti folyóirat idei első két - öszszevont - száma. A lapban Méhes Károly, Juhász Anikó. Belányi György, Zsávolya Zoltán és Ember Lili versei olvashatók; prózát közöl Húsz Róbert, Panek Sándor, S. Balta László, Egon Bondy, Latzkovits Miklós, Kolozsi László és Podmaniczky Szilárd; esszé olvasható Egyed Péter, Balog Iván és Farkas Zsolt tollából. A Pompeji bölcseleti rovata „Miből lesz a szubjektum?" címmel hoz összeállítást, benne Kiss Attila. Michel Foucault, Júlia Kristeva, Slavoj Zizek, Maurice Blanchot és Gilles Deleuze írásaival. • Szerdától felfüggeszti megjelenését az egyik legszínvonalasabb francia országos napilap, a Le Quotidien. A hírt az újság keddi számában jelentette be Philippe Tesson, a lap vezetője, különböző gazdasági nehézségekre hivatkozva. Szerinte a Le Quotidien végzetét részben a beindított tőkeemelési akció sikertelensége (a várt 95 millió frank helyett csak 73 millió jött össze), részben a reklámbevételek csökkenése, részben pedig az újság tavaszi árcsökkentése okozta. Ekkor ugyanis a lap vezetése - abban reménykedve, hogy olcsóbb Le Quotidien • Komolyzenei lemezhűek Ötvenéves a varázslónő áron nagyobb szeletet hasíthat ki magának a francia sajtópiacból - 6 frankról 4 frankra csökkentette a lap árát. A változás - amely együttjárt az újság eredeti nevének, a „Le Quotidien de Paris"-nak lerövidítésével, illetve a lap formátumának megváltoztatásával - nem hozta meg a várt eredményt: csak 10 ezerrel nőtt az olvasótábor a rentabilitáshoz szükséges 30 ezer helyett. Kiri Te Kanawa, a világsztár (és világszép) szoprán, aki az elmúlt évtizedekben valóban elvarázsolta közönségét, most ünnepelte ötvenedik születésnapját. A születésnapot mint a Decca (a művésznő első számú kiadója), mind a Philips új lemezzel ünnepli. Utóbbi cég „A varázslónő" címmel gyűjtött össze Hándel-áriákat, a Decca pedig a március 10-i londoni születésnapi koncert legszebb pillanatait rögzíti az új CD-n ( a koncert egyébként videón is megjelent!). Az ünnepi albumon az opera mellett a musical is képviselteti magát, ráadásként pedig a művésznő hazájának, Új Zélandnak népzenéjét bemutató együttes teszi fel az í-re a pontot. Pierre Buolez - akinek Bartók-felvétele (Cantata profana, A fából faragott királyfi) tarolt az idei Grammy-díjkiosztáson - a Berlini Filharmonikusokkal Ravel-ciklust jelentetett meg. Az albukm ásza természetesen a Bolero, de ott van mellette a Spanyol rapszódia és a Lúdanyó is. Most jelent meg egyébként Boulez másik nagy érdeklődéssel várt újdonsága Debussy Pelléas és Mélisande című operájának videofelvétele. Az előadás a Wales-i Nemzeti Opera produkciója, Peter Stein rendezésében, a címszereplők Alison Hagles és Neill Arhcer. A komolyzene rajongói előtt nem cseng ismeretlenül a Double Decca név, mely egy sorozatot takar, ahol szebbnél szebb régebbi felvételek jelennek meg. S ami nem közömbös: a két lemez ára annyi, mint egy teljes árú CDé. A szerzők és előadók között számos magyart találunk: Solti György (Richárd Strauss: Don Bár többen megpróbálták már eltemetni, a komolyzenei lemezkiadás csillaga nem áldozott le hazánkban. Sőt! A nemzetközi lemezcégek természetesen a könnyűzene területén jelentek meg hazánkba, hiszen a PolyGram jóvoltából itt van a Decca, a Deeutsche Grammophon és a Philips is. Szemelgessünk újdonságaikból! Jüan, Till, Zarathustra), Doráti Antal (Kodály össze nagyzenekari műve: a Háry-szvit, a Galántai és a Marosszéki tánco, a Páva-variációk, a Concerto, a Szimfónia és a Nyári este), Ferencsik János pedig a B-dúr zongoraversenyt vezényli Julius Katchen Brahmslemezén. Ebben a sorozatban jelenik meg szeptemberben a felejthetetlen Kertész István Háry János-felvétele is, magyar énekesekkel, a prózai dialógusok helyett Peter Ustinov összekötő szövegével. S ha már jubileummal kezdtük, akkor stílszerűen hasonlóval is fejezzük be: Michael Nymán március 23-án volt 50 éves. Pályafutása elválaszthatatlanul összekapcsolódik a mozival, 17 Greenaway filmhez írt zenét - talán a leghíresebb a Prospero könyvei -, de ő a tavalyi canne-i nagydíjas, idén pedig* több Oscart elnyert A zongora zeneszerzője is. Az ehhez kompnált zene alapján írta meg „A zongoraversenyt", amely az MGV (Nagysebességű zene) társaságában jelent meg a születésnap alkalmából. T. ¥. • Másvilág címmel az Új Mandátum Kiadó gondozásában jelent meg Tamás Gáspár Miklós politikai esszéinek gyűjteménye. A kötet nemcsak súlyra tekintélyes - becslés s/.erint két kiló negyven deka. amolyan asztalszakasztó. Radnóti Sándor azt írja: „A rendszerváltás után, mint az ország egyik, ha nem a legkiválóbb publicistája (TGM - a szerk.), rendkívüli erudíciójú, kivételesen szellemes, s íróilag is jeles újságcikkei miniegy tükröt tartottak az eseményeknek, s részben alakították is azokat... a belőlük összeállított kötet legújahbkori történetünk egyik páratlan dokumentuma." A s/.erző „műfaji" meghatározása: „A köztársaság védelme tollal". Szegeden az elmúlt hét végén a Liberális Alapítvány szervezte meg TGM könyvének bemutatóját a Virág cukrászda Zöld Szalonjában: a volt Csongrád megyei SZDSZképviselő filozófust otí kérdeztem • Évszámokat mondok , ön pedig meséljen, melyik évben milyen volt a közérzete: I9H9? - Meglehetősen lelkes voltam és elkötelezett. Azt gondoltam - illetve igazán hevesen átéreztem -, hogy a közéleti és politikai cselekvésnek gyorsan nagy haszna van. Végülis ez egy forradalmi esztendő volí. A kelet-európai demokrácia általános sorsát illetően akkor sem voltam különösebben derűlátó, elvégre itt nőttem föl és nem vagyok vak • Ebben különbözött a legtöbbünktől. - Meg is kaptam érte a magamét. Nagyon érdekes, hogy az ember általában másként emlékszik a dolgokra, mint amilyenek valójában voltak. Ha nem volnék író és nem lenne dokumentálva, hogy mikor mit gondoltam, hajlamos lennék azt hinni, hogy sokkal optimistább voltam, mint ma. De hát nem voltam az. Nemrég olvastam újra egy angol folyóiratban, a Times heti irodalmi mellékletében '90 áprilisában megjelent cikkemet: azt írtam, hogy a rendszerváltásban több a folyamatosság eleme, mint a szakításé, hogy a politikai struktúra, a politikai világnézet, a gazdasági elképzelések, az állampolgárok állam iránti elvárásai, még a politikai indulatok is, amelyek nagy szerepet játszanak minden ilyen váltásban - mind az elmúlt rendszerben gyökereznek és nagyon sok dolognak csak a neve új, a lényege maradt. Ez a meggyőződésem nem változott meg. Mindig azt gondoltam, hogy itt egy forradalmi eseménysor által fölgyorsított reformról van szó. Ami nem baj. Mindenesetre az a tény, hogy a volt szovjet tömb 27 államából 23ban van kommunista utódpárti kormány - tehát ez egyáltalán nem magyar, vagy lengyel sajátosság -, az mégiscsak mutatja, hogy a kontinuitás roppant erős. Van az új könyvemben egy írás '93-ból, amiben azt mondom, hogy az MDF-et kétségtelenül le kell győzni; csak hát amit az MDF csinál, az két szempontból nem tetszik az embereknek: nekem azért, mert túlságosan hasonlít a kései Kádár-korszakra, másoknak meg azért, mert nem eléggé. • 1992? - Az egyik legsötétebb esztendő. A magyar demokrácia eddigi életének legrosszabb éve. Október 23. A belügyminiszter által - finoman szól• Itt egy republikánus beszél TGM ós a más világ va - befolyásolt tüntetés a köztársasági elnök ellen. Komoly fenyegetések érték a szólás- és sajtószabadságot, úgy nézett ki, hogy Csurka István befolyása alá kerül a kormánypárt, aztán az ország. Ez volt az az esztendő, amikor kiderült, hogy a demokrácia igazgatásával megbízott politikai erők a demokrácia megszüntetésére törekszenek. Szerencsénkre nem volt emögött igazából koncepció, csak csapkodás. Ma látjuk. Az akarat persze nem hiányzott, csak a tehetség. Megúsztuk, amiben benne volt valamiképpen a magyar nép passzív ellenállása is. • Nagy meglepetés nem érhette, hiszen mindig is tudta, liogy a konzervatív kormány nem azt fogja csinálni, amit ön akar... - Bocsánat, a konzervatív én vagyok, nem ők. Olvassa a könyvemet! Az MDF emberei alapvetően baloldali nacionalisták. Akiknek a történelmi hagyományok iránt annyira nincs érzékük, hogy képesek összekeverni őket. Hogy lehet valaki egyszerre kuruc és mehet el a Horthy-temetésre és barátkozhat a Habsburgokkal? Valaki vagy kuruc, vagy horthysta; vagy kuruc, vagy legitimista. A kettő együtt nem lehet. • 1994? - Bizarrnak ígérkezik. Nekem ez a búcsú esztendeje. Alig voltam itthon. Februárban Kanadában előadókörúton, aztán Chicagóban három hónapig, történetfilpzófiát tanítottam az egyetemen; ősztől pedig Berlinben leszek egy kutatóintézetben. • A Parlament alakuló ülésén mint vendég ült a karzaton; milyen benyomásokat szerzett? - Micsoda tömeg! - ez volt az egyik fő benyomásom. Nagyon sokan vannak a szocialista képviselők. És hát nagyon kicserélődött a Parlament, a legtöbb arcot nem ismerem. • Ambivalens? - Nyilván nem örülök neki, hogy a szocialisták nyerték a választást, de helyeslem a koalíciót, ebben a helyzetben én sem tudnék jobbat kisütni. Nehéz korszak következik, ami csendesebb, nyugodtabb unalmasabb lesz, mint a korábbi. Ránk fér némi nyugalom, főleg mert nagy gazdasági megpróbáltatások jönnek. Az emberek még mindig nem tudják, milyen komoly a helyzet, teljesen alaptanul a legoptimistább várakozások vannak. Döbbenten veszem tudomásul, hogy a különféle ismerőseim, szomszédaim miket beszélnek a személyes tervéikről! Azt gondolják például, hogy jövőre külföldre fognak utazni! Hát ez érdekes. Nyaralni? Az ország egyszerűen nem termel. Az államkassza üres. El vagyunk adósodva. A legnagyobb bajok vannak, a legnagyobb szigorra lesz szükség, minden költekezés visszafogására, minden kellemesség abszolút megszüntetésére. • Akkor nem bánja, hogy nem lesz benne? - Nem ezért nem vagyok benne. A közéletben számos szerep létezik, nekem pedig hiányoznak bizonyos képességeim az operatív politizáláshoz. Rá tudom magam kényszeríteni. de másokban ez a képesség sokkal természetesebben megvan. Azt gondolom, elemző kritikusokra szükség van, pláne olyanokra akiket elég nehéz megvesztegetni. Nem kívánok távozni a magyar közéletből. A politika nem pusztán azoknak a dolga, akik a kormányban, a parlamenti irodákban, vagy önkormányzati hivatalokban dolgoznak, hanem minden állampolgáré. Akik között vannak aktívabbak, mint én is, aki politikai esszéket írok, mert ez testhezállóbb nekem, mint a nagyobb korlátozottságot jelentő pártpolitikusi szerepek. • Különösen, hogy külföldről fogja szemlélni, amint mi itt lemondunk mindenfajta kényelmességekről. - Azt gondolja, nem tudok aggódni? Még sose volt szerelmes olyan olyan valakibe, aki távol volt? Sulyok Erzsébet