Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-27 / 148. szám

6 KÖZÉLET DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, I 994. JÚN. 27. kiintve Gábor, l'ető Iván, Biiky Dorottya és Kóródi Mária a résztvevők között Horn Gyula és Baja Ferenc a kongresszuson Korszakot zártak, korszakot nyitnak Az MSZP és az SZDSZ vezető testületei jóváhagyták a koahciás megállapodást • Budapesten, a Villányi úti oktatási központban vasárnap üli össze az MSZP kongresszusa. amelynek egyetlen feladata volt: dönteni az SZDSZ-szel kötött koalíciós megállapodásról. A napirend és az ügyrend elfogadása után Horn Gyula tartott beszámolót a koalíciós megállapodásról, amely mint hangsúlyozta egyben a kormányprogram alapját is képezi. A dokumentumból kiemelte azt a politikai nyilatkozatot, amely hosszú távra rögzíti a koalfciós partnerek céljait, és törekvéseit. Mint a pártelnök hangsúlyozta: a koalíciós partnerek célja, az hogy Magyarországot a modernizáció útjára vezessék. Utalt arra, hogy a megállapodás létrehozásához vezető kemény és megfeszített munka eredményeként az új kormány július 15-én várhatóan megkezdheti működését. Horn történelmi jelentőségűnek nevezte a megszületett egyezséget. A pártelnök precedensértékűnek ítélte a dokumentumot, s reményét fejezte ki, hogy az példaként fog szolgálni a következő kormányok számára is. Megkülönböztetett fontosságot tulajdonított annak a ténynek, hogy a koalíció létrejöttét egy parlamenti abszolút többséggel rendelkező párt kezdeményezte. Mint hozzátette, erre még európai kitekintésben sem sok péjda akad. Az MSZP elnöke külön is kitért arra: a két párt tárgyalóküldöttségei között teljes egyetértés volt annak megítélésében. hogy a koalíciós kormány a társadalom döntő többségének érdekeit próbálja érvényesíteni. Az MSZP és az SZDSZ szövetségének nemzetközi vonzatait érintve Horn Gyula aláhúzta: Kelet-Közép-Európában először alakul szociálliberális kormány, s ez a példa ösztönözheti más országok erőinek összefogását is. Ugy vélekedett. hogy a külföld kedvezően reagál a megállapodásra. Az új kormány külpolitikai programját érintve hangsúlyozta, hogy a koalíciós kormány nyitott marad Európa és a világ felé: a szomszédokkal való megbékélést szorgalmazza. Leszögezte: a megbékélés nem a határon túli magyarság elárulását jelenti. Beszédében a pártelnök szólt arról is, hogy a mostani koalíciós megállapodás két olyan párt között jött létre, amely 1990 előtt a legélesebben szembenállt egymással. A tárgyalásokon azonban nem a múlttal foglalkoztak, s a szo-cialisták részéről nyilvánvalóvá tették: az MSZP-t nem az SZDSZ teszi szalonképessé, hanem a választók legitimizálták. Horn a tárgyalások légköre alapján egyébként annak a reménynek adott hangot, hogy az alapja lehet egy új politikai kultúra megteremtésének, amelyben nem az acsarkodás és a gyalázkodás, hanem a kérdések tárgyalásos rendezése fog dominálni. A megbékélés jegyében Horn konstruktív együttműködést ajánlott az ellenzéknek, s hangsúlyozta, hogy a normális viszony nem a kormánypártokon fog múlni. Különösen fontosnak nevezte a párbeszéd folytatását a társadalommal és annak csoportjaival. Az MSZP elnöke végezetül leszögezte, hogy a mostani kormányzati együttműködésnek két tétje van: Magyarország a modernizáció útjára lépe, vagy véglegesen leszakad. A másik az a kihívás, hogy az MSZP a kormányban bizonyítsa: megfelel a bizalomnak és az elvárásnak. Hozzátette, hogy az ország és az MSZP sorsa szorosan egybefonódik. A koalíciós megállapodásról folytatott viszonylag rövid vitában a hozzászólók nem kérdőjelezték meg, illetve nem utasították el az egyezséget. Ugyanakkor több felszólaló is hangot adott bizonyos fenntartásainak. Ezekre reagálva, mintegy a vitát a lezárva és a megállapodást megvédve Békési László leendő pénzügyminiszter emelkedett utolsóként szólásra. Leszögezte: példátlan. csak 1867-hez mérhető új esély van a kiegyezésre. Hozzátette, hogy a koalíció létrejötte az első lépés a társadalmi megbékélés felé. Egyes bírálatokra is felelve kifejtette, hogy a koalíció közös kormányzást jelent, nem pedig a két párt programjainak mechanikus összetolását. Külön is hangsúlyozta, hogy a megállapodás kidolgozásakor szocialista részről egyetlen megalkuvó kompromisszumot sem kellett kötni. Utalt mindazonáltal arra, hogy magán a pártprogramon belüli ellentmondások jobban feszítettek, mint a pártprogramok közöttiek. A fő kérdésnek azt nevezte, hogy mire van pénze és mire nincs az új kormánynak. A sikeres kormányzás zálogát Békési a jó gazdaságpolitikában, a jó külpolitikában és a jó törvényekben jelölte meg. Annak a véleményének adott hangot, hogy tisztán szocialista, szociáldemokrata programmal 1994-ben le kellett volna mondani a kormányzás lehetőségéről. Hozzátette azonban azt is, hogy e célokat a párt hosszabb távon megtarthatja. Végezetül óvott attól, hogy egyesek sokkterápiával riogassanak, mert mint mondta, senki sem akar ilyet. Hozzátette, hogy nem lesz „liberális gőzhenger" és pusztító restrikció sem. Az MSZP kongresszus ezután titkos szavazással, elsöprő többséggel hagyta jóvá az MSZP és az SZDSZ koalíciós megállapodását, s ezzel a pártfórum befejezte munkáját. Az Szabad Demokraták Szövetségének rendkívüli küldöttgyűlése vasárnap ugyancsak jóváhagyta az MSZP-vel kötött koalíciós megállapodást. A 659 küldött közül 593-an adták le voksukat, közülük 479en szavaztak igennel, 106-an nemmel és 8-an tartózkodtak. A küldöttgyűlés „Tiszta lap" címmel az alábbi nyilatkozatot fogadta el: „A szocialista és polgári erőket összefogó Horn-Kuncze kormány korszakot zár és korszakot nyit. A választók akaratából az a két párt fog együtt kormányozni, melyek között a múltban a legmélyebb volt az ellentét. Az MSZP elődje, az MSZMP évtizedeken át a diktatúra teljhatalmú állampártja volt. Az SZDSZ elődje, a demokratikus ellenzék másfél évtizeden át nyílt küzdelmet folytatott a diktatúra ellen. A történelem erkölcsi és politikai értékeléséről még hosszú viták fognak zajlani, míg a magyar társadalom feldolgozza a múltját. De ezek színtere most már a sajtó és a nyilvánosság többi fóruma kell legyen. A politikának nem a múltról, hanem a jelenről és a jövőről kell szólnia. Erről szól a két párt között létrejött koalíciós szerződés, erről fog szólni a szerződésben alapuló kormányprogram. Ha lesznek vitáink, az lesz a tárgyuk, hogy miként lehet ezt a programot megvalósítani: hogy mit tehet a kormány a gazdasági fordulatért, a demokrácia megszilárdításáért, az emberi jogok kiteljesítéséért. Az SZDSZ az ellenzék pártjaihoz fűződő viszonyát is új alapokon kívánja rendezni. Az előző parlament legnagyobb ellenzéki pártjaként éles konfliktusokat éltünk át az akkori kormánykoalíció pártjaival, elsősorban az MDF-fel. Most, hogy kormányra kerülünk, nem múltbeli sérelmekkel szándékozunk foglalkozni. Az ország jövőjéről kívánunk párbeszédet folytatni az ellenzékkel. Tisztában vagyunk vele, hogy két párt viszonyáért mindig azt terheli a nagyobb felelősség, amelyik éppen kormányon van, és ebben a tudatban fogunk közelíteni az MDF-hez és a többi ellenzéki párthoz. Az SZDSZ-t az a meggyőződés vezeti, hogy az 1989 utáni Magyar Köztársaság alkotmányos alapjait a mai parlament pártjai együtt teremtették meg. A magyar demokrácia, melyet egymással tárgyalva, vetélkedve és harcolva létrehoztunk, valamennyiünk közös műve. Az ország azt kívánja tőlünk, hogy miközben vitázunk és versengünk egymással, együtt óvjuk ezt a közös kincset. Ezt tartja szem előtt az SZDSZ, amikor a polgári közép pártjaként kezet nyújt az MSZP-nek, mellyel közös kormányzásra készül, és a leendő ellenzék pártjainak, melyekkel lojális kapcsolatra törekszik." m jó kommunista legamm lább olyan érzékeny, ha piszkálják, mint egy mély katolikus pártember. S hogy ne feledjük őket. az SZDSZ liberálisai. ha erre módjuk lett volna, épp úgy egyházi átokkal sújtották volna az akadékoskodó kritikusokat, mint a löttyös indulatokkal nemzetet mentő, és zárórakor mindig akkurátusan kasszát csináló tökös békési gyerekek. Olvastam valahol, hogy hatalomhoz jutni annyit jelent, mint visszaélni a hatalommal. És ahogy visszatekintek, azt látom, ez bizony tradíció minálunk. Illik azonban előlegezni a bizalmat, és olyan alkalmakkor, amilyen például egy kormányváltás, abban bizakodni, hogy most fog ez a rút hagyomány egyszer és mindenkorra megszakadni. Nem a politikusok jóvoltából, hanem annak következtében, hogy a választók kordában tarthatják őket. Mindezt azért mondtam el, tgy előzetesen, hogy ne legyen meglepő ez a néhány szó: politikus uraim, önök nem azért vannak, hogy szeressük önöket. Hanem azért, hogy elvégezzék, amire megbízást kaptak, választóiktól és nem-választóiktól - és eközben ne vegyék zokon, ne telefonálgassanak be a főszerkesztőnek, hanem örüljenek annak, ha kritizáljuk önöket, nem „épltőleg ", azt már ismerjük - hanem szabadon. Tekintsék megtiszteltetésnek. ha mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy önök ne hatalmaskodhassanak el fölöttünk, ne verhessenek át bennünket, már csak azért se, mert hosszú távon önöknek is ez a legjobb. Hosszú távon egyébként az történt, hogy a kommunisták először akkor jutottak hatalomra törvényesen, amikor megígérték nekünk, hogy többet nem lesznek kommunisták. Tehát azok, akik a friss kormánylistán szerepelnek, valójában volt kommunisták, s mint ilyenek, a hatalomra jutás és hatalmon maradás szakértői. Nem mindnyájan. Fodor Tizennégy szolgák összeálltak Gábor sose volt az. Ami a fideszes és volt fideszes - viszonylag csekély létszámú élcsapatra jellemző, azt róla is elmondhatjuk: az iskolapadból rögtön a nagypolitikába jutva, nem jutott ideje rá, hogy élettapasztalatokat gyűjtsön. Volt társai ennek következtében is már megbuktak, Fodor minisztertől azonban azt fogjuk várni, hogy a művelődés- és oktatásügy valamennyi égető szellemi és anyagi gondját, közös örömünkre megoldja. F

odor Gáborhoz képest dr. Vastagh Pál, aki a hetvenes évek elején egyetemi KISZvezetőként kezdett a JATE-n, igazán neandervölgyi bolseviknak számit. Pláne ha azt is bekalkuláljuk, hogy a polpotnak csúfolt Csongrád megyében olyan ütemesen tudta építeni mozgalmi karrierjét, hogy az 1988-as végjátékban már megyei első titkár volt, és gondosan ügyelt rá, hogy az MSZMP reformkezdeményezései meg ne érintsék. Ügyesen kivárva igazolt át 1989 októberében az MSZP országos elnökségébe. Tegnap reggel a Vasárnapi Újságban azonban nagyon mértéktartóan nyilatkozott doktor Vastagh. Elmondta, hogy parlamenti arányaik következtében valóban azt lehetnének, amit akarnának, de ha koalíciójuk „nem azt teszi, amit a társadalom lehetőségei megengednek, óriási hibát követ el, s négy év múlva csúfosan megbukik, mert a törvényhozó szabadsága látszólagos". Megígérte doktor Vastagh azt is, hogy az alkotmánymódosítás ügyében a kompromisszum keresés lesz a filozófiájuk. Meg azt is, Iwgy a képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat nagyon megszigorítják... E gondolatok mélyén az van, hogy az MSZMP utód MSZP-nek önmaga ellenzékévé is kell válnia. Egyszer már nem sikerült ezt megcsinálni. Most majd lesz-e erejük hozzá? Meglepő név a listán Keleti Györgyé is, aki ezredes és sajtókatona volt a HM-ben, s úgy lett képviselő Kisbéren, hogy előrelátó MDF-esek kiszekálták a Honvédelmi Minisztériumból. Neve azért meglepő, mert ő katona, s a rendszerváltáskor úgy döntöttünk, hogy civil politikus lesz a honvédelem minisztere. El tudom képzelni, hogy az agyafúrt MSZP erre azt válaszolja, na de kérem, Keleti elvtárs már rég leszerelt.'... Katona Béla, aki 1984ben, negyvenévesen elérte, hogy kerületi első titkárnak válasszák Pesten a XVIII. kerületben, s most tárca nélküli nemzetbiztonsági szolga lesz, hogy a miniszter eredeti jelentésére utaljunk, milyen jól együtt fog dolgozni majd a melegkonyhás Boross Péter ellenzéki képviselővel, aki a helycserében a nemzetbiztonsági bizottság élére fog kerülni. A két urat ismerve, bizalmamat a nemzetbiztonság második vonalába kell vetnem, ha ezt nem teszem, éjszakánként virrasztani leszek kénytelen. mwem kell hosszú időnek elMW telnie, s megtudjuk, hogy az MSZP meg akarja-e, meg tudja-e tartani az ígéreteit vagy megint taktika és stratégia? Amiről én egészen csúnyákat gondolok. Egy szemléletes példával kimutatnám, hogy mit: megengedik, hogy anyák napján virágot vegyek, de arra kényszerítenek, hogy az állatkerbe a majomhoz vigyem, mert tőle származunk. Ez nem fog menni. Zelei Miklós