Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-05 / 104. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁJ. 5. Érdekes dolog ez az embargó. Míg az ország gazda­sága milliárdos veszteséggel számol, addig pár ezren busás hasznot húznak belőle. Szemfiilesnek áll a világ, tartja a közmondás, és van belőlük bó'ven. Naponta százezerliterszámra gördül át a déli határon az üzem­anyag, ami ugye embargó alá esik. Csoda hát, ha a vámosok is bűnbe esnek? Februárban hármat is letar­tóztattak közülük, akik mindössze ötezer márka fejében, szabad utat engedtek az embargó alá eső, áruval teli kamionoknak... • „A tarifát mindig a szükség szabja meg...99 Napi három forduló a tűréshatár Fotó: Nagy László • Hajnali egy óra. Ébred a déli határszél. Felbőgnek a még este teletankolt személyautók motorjai, és megindul az az­napi szállítási roham. Amikor a nyájas olvasó azt hallja, hogy a tompái és röszkei határát­kelőnél négy óra a várakozási idő, biztos lehet benne, hogy jó az aznapi benzinárfolyam. A tarifát mindig a szükség szabja meg. Ha telítettek a túloldali felvevőhelyek, két márka alá esik az árfolyam. Ha viszont van pénzük déli szomszéd­jainknak benzinre, gázolajra, akár 2,1 márkát is megadnak literjéért, sőt volt olyan idő­szak, amikor még ennél is ma­gasabb áron lehetett eladni odakint. A nyolcvanliteres tar­tállyal megáldott Audik és Mercedesek egy fordulón há­romezer forintot hoznak tisz­tán, ezért látni jobbára ilyen kocsikat a határon ácsingózni. A kisjugónak is megéri, még ha le is kell tennie azt a fránya tíz márkát az átlépéskor, hiszen a dupla tank dupla pénzt hoz a konyhára. Apropó, dupla tank... Kétféle értelmezés. Vagy be­szereltetnek még egy Uzem­anyaghordozót, vagy csupán egyszerűen felfúvatják a tan­kot, azaz megnagyobbítva állítják üzembe. Vannak, akik csak ezzel foglalkoznak. Van ezen a placcon munka tisztes­ségesen. Mindenki másképp csinálja Gyanúsan nézegetik az űj szállítót, hiszen hónapok óta a megszokott arcok forgolódnak, de nincs harc: aki beáll a sorba és kivárja az idejét - azaz leg­alább így tisztességes - eltűrik. Hiszen nincs olyan mennyiség, amit át ne vennének odakint. Csomagtartó fel, vámos bete­kint és int, irány a túloldal. Na­gyon is jól tudják, mire megy a játék. Csak megszokásból el­lenőriznek, gépiesen. A kis­jugoszláviai oldalon egy másik legyintés jelzi - a csomagtartó fedelének felnyitása után -, hogy tőle akármerre mehet, csak innen el, de azonnal. Leintek egy srácot csak úgy találomra, hiszen mindegy, itt mindenki üzemanyagot szállít: Nem tudnál segíteni abban, hogy hol veszik át az üzem­anyagot? - tettem fel a szá­mára látszólag elég hülye kér­dést. - Most hozol először naftát? - vigyorodik el -, oké, gyere utánam. Talán háromszáz métert autózunk, és megállunk egy ház előtt. A kapu nyitva, leg­alább öt kocsiból „szippantják le" egyszerre az üzemanyagot. Várni kell. A srác bemutat a házi benzinkutasnak, akinél rögtön mentegetőznöm kell: - Jaj, még csak kezdő va­gyok, alig van benzinem ­sopánkodom -, csak a piacot jöttem felmérni, mert szeretnék szállítani. - Rendben van, jöhet bár­mikor - így a naftás -, akár éjszaka is, itt állandóan üzeme­lünk. Sajnos csak ötvenliteres a gépkocsija tartálya, jobb lenne, ha másikat is felszereltetne ­mondta, és láthatóan rosszal­lóan csóválta a fejét. - A többiek hogyan oldják meg ezt? - fordultam újdonsült szállító ismerősömhöz. - Nézd, mindenki másképp csinálja. Vagy a dupla, vagy a felfújt tartály a jó. A legjobb bolt, ha legalább nyolcvan­száz litert tudsz szállítani egy­szerre. Vagy tégy be az ülések közé két kannát, és ha sze­rencséd van, nem veszik észre - sorjáztak a jó tanácsok. A biznisz árnyékos oldala Azért itt sem minden fené­kig tejfel. A túloldali zsaruk nagyon is jól tudják, milyen üzlet reményében tódul át naponta a gépkocsiáradat. Igen gyakoriak a magyar rendszámú kocsiellenőrzések, és ha netán hiányzik az elakadásjelző há­romszög vagy az égőkészlet, a büntetési tétel a 80 márkát is elérheti. A határmenti restiben találkoztam olyan fiúval, akitől a szerb zsaruk vették meg a teljes benzinkészletét. Literen­ként két márkát ígértek. Aztán miután lecsorgott a nafta, ke­zébe nyomtak két darab egy márkást, majd elzavarták... A határon túli romák is élik mindennapjaikat. Gyakran le­állítják a gyanútlan idegent, és gyakran három márkát is ígér­nek tankja tartalmáért. Ezek a tranzakciók az erdőben végez­tetnek el és a vége az, hogy örülhet a gyanútlan magyar, ha ép bőrrel megússza a leeresz­tést, mert hirtelen előkerülnek a fenyegető szerszámok, ami­ből odalenn most van bőven... Ezért van az, hogy mostanság kisebb konvojokba tömörülnek az illegális benzinszállítók, így védekezve az esetleges táma­dások elleg. Alkalmi ismerő­söm is így'fogalmazott: - Ha beindul a szállításod, mindig ugyanarra a helyre hordjad a naftát. Ha baj van, már az utca elején leintenek, nincs lebukás­veszély. Három kanyar után pihenő Az embargó sújtotta déli országot a szomszédjai tartják el üzemanyag tekintetében. A házi benzinkutas ismerősöm szerint ha nem érkezne ennyi utánpótlás, már megállt volna az élet. Az, aki nem unja meg a határszéli ácsingózást és bö­csülettel hármat fordul napon­ta, hayonta megkeresi a száz­ezret. Ami adómentes termé­szetesen... Lehetne többet is keresni, csak van egy íratlan szabály. Ha aznap már harmadszor fordul, a vámos korholni kezdi: - Mára talán elég lesz a fuvar­ból - szól a sokat látott klien­séhez, és az ért a szóból. A határ innenső oldalán három miskolci illetőségű úrba bot­lottam. Ecseteltem, mi járatban vagyok. - Mi kivettünk itt egy al­bérletet - dőlt hátra a srác egy hanyag mozdulattal a presszó­ban -, két kocsival járunk felváltva. Az Audimnak száz­húsz literes tartálya van - di­csekedett anélkül, hogy meg­kérdeztem volna. - Azért a legnagyobb üzletet, eláruljam, kik bonyolítják? - Kíváncsivá tettél... - Az itteni benzinkutasok. Ezek eleinte minden szemetet el tudtak adni. Csak mostaná­ban vált komolyra a dolog, mióta odakint ellenőrzik a naftát. - Micsoda? - néztem kér­dően rá - megnézik, milyen minőségű anyagot hoztál? - Hát persze. Mert ezer­hektószámra vitték ki a sava­zott gázolajat, mígnem ott is ráuntak erre a moslékra ­mondta zárszóként, majd fel­hörpintette a maradék kávéját, és megbökte a mellette bó­biskoló társát. - Na, menjünk még egy kanyart. A határhoz legközelebbi benzinkutaktól percenként gör­dül ki egy teli tankos személy­gépkocsi. Pontosan ki van szá­molva, hány liter és hány deci­liter kell egy kanyarhoz. Feles­legesen nem tesznek meg egy métert sem. A két határszakasz közötti részen úgy tolják járműveiket. Minden cseppért kár, hiszen kemény valutával fizetnek érte. Ha feloldják az embargót, pár ezer embernek munka után kell néznie. Akkor meg miért is kellene hábor­gatni ezt az üzletet? Ennyivel kevesebb a gond... - elp ­Mérföldkő" a Mars téren ft (Folytatás az 1. oldalról.) Az előzményeket dr. Márton István őrnagy, a városi rend­őrkapitány helyettese vázolta: - A Nagykörűt - Kossuth és Kálvária sugárutak övezte körzet megbízottja az egykori Délép szálló - amelyet ma a JATE birtokol - egyik garázsá­ban székelt. Az egyetem törvé­nyes határidón belül felmon­dott, s amikor a kereskedők, Csonka vásárigazgató úr és csapata ezt megtudta, kapott az alkalmon, s felajánlotta: köl­tözzünk a Mars térre. Ez a le­hetőség mérföldkő, mivel a piac ügye évek óta állandó tanácskozások témája. Azt is elárulhatom: ha a rendőrség önállóan kezdeményezne ha­sonló lépést, nehezebben való­síthatná meg. A mi szempont­jainkat a magas bűnügyi ada­tok is alátámasztják, hiszen minden huszadik állampol­gárnak volt valamilyen gondja a téren. Az állandó rendőri je­lenlét hatékonysága számokkal is igazolható lesz néhány hó­nap múlva, figyelembe véve a polgárokkal és a piacrendé­szettel való állandó kapcsolat­tartás lehetőségét. Csonka Gábor, a Szegedi Vásár és Piacigazgatóság ve­zetője azt taglalta, milyen védelmet biztosít az iroda a zsebesek, valutázók és feke­teárusok által sűrűn látogatott téren. További terveikről szól­ván, elmondta: - A rend és gördülékeny üzemeltetés végett körülbelül két hónapon belül a Mars tér piaci területét bekerítjük. Üzemi rendszabályokat foga­natosíthatunk, nyitvatartási renddel. Ily módon bizonyos csoportok kiszűrhetők e terü­letről, s megoldható a tisztaság fönntartása. A kereskedőknek is előnyére szolgál majd, mivel a pavilonokat rendészeink jobban védhetik. A hatósági jogkörrel felru­házott Ződi Mihály főtörzsőr­mester, a körzeti megbízott hétfőn és szerdán 17-19 óra között tart fogadóórát. Nyil­vánvaló, hogy nem tartózkodik állandóan az irodában (legin­kább 6-14 óra között), ahol különben állandó kapcsolatot tarthat a vásárigazgatóság ren­dészéivel, hiszen egy fedél alatt dolgoznak, konkrét bűn­esetekben a kapitányság ügye­letes nyomozócsoportja intéz­kedik. A piac mindennapi élete nyitott könyv lehet számukra... S hogy a Mars térről ne távozzunk életízű történetek nélkül, fellapozzuk mi is e nyitott könyvet, közreadván a csarnok két, közszájon forgó „csemegéjét". Az egyik tör­ténet áldozata jóízűen fala­tozott a lacikonyha mellett, amikor óvatlanul letett pénz­tárcáját elemelték. Tolvajt kiáltva rohant a tettes után, aki gyorsabbnak bizonyult. A „nézők" sem segítették... Mire visszatért, a csomagja is el­tűnt... A másik: a DM „Csö­rög" rovatába is betelefonáló hölgytől két zsebes pénztárcát lopott - a rendőrségi fénykép­tárolóban felismerte az asszo­nyokat. Az előzetesből egyi­kőjüket azonban egy bíró sza­badlábra helyezte, azzal az elfogadható indokkal, hogy „kiskorú gyermekeit gondoz­za". Ami viszont feltűnő, azóta is sűrűn megfordul a Mars téren. Remélhetőleg, a leg­közelebbi tettenérésig. A körzeti megbízotti iroda léte remélhetőleg kevesebb alkalmat ad hasonló „történe­tek" megszületésére. Pataki Sándor II Corvina Alapítvány New York-i bemutatkozása A New York-i főkonzulá­tuson bemutatkozott a nyilvá­nosság előtt a magyar egyete­mek támogatására alakult Con'ina Alapítvány. Az amerikai magyarok által létrehozott alapítvány célja elősegíteni, hogy „újra virá­gozzék a magyar tehetség, és olyan kivételes személyisé­gekkel járuljon hozzá az em­beriség haladásához, mint Bartók Béla. Kodály Zoltán. Neumann János, Wigner Jenő, Szentgyörgyi Albert és Teller Ede". Az alapítvány kuratóriumát Richárd Quandt, a Princeton Egyetem matematikai profesz­szora mutatta be. Újjééé! Megnyílt DISZKONT Szegeden a Retek utca 18. alatt megnyílik a legújabb diszkont áruház, 1000 m2 alapterületen, 2000-féle élelmiszer- és vegyiáruval! Ezt látnia kell! Ne is próbáljon ellenállni! A 20-as és 21-es buszok vonalán, már Szegeden is Jééé Diszkont! Jééé Mennyi! ^ És csak ennyi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom