Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-05 / 104. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁJ. 5. Vajdasági művészek tárlata Csongrádon KULTÚRA 7 Szerdán, délután öt órakor a csongrádi Tiszai Galéáriában nyílt meg két vajdasági festőművész: Zdravko Mandic és Grujica Lazarevics kiállítása. A megnyitón Losonczi Zoltánná polgármester kiemelte: újabb nagy élménnyel gazdagodik - ezt a kiállítást megtekintve - a város művészetpártoló lakossága. Csongrád és a vajdasági művészek között a kapcsolat nem újkeletű, hiszen a művészeik gyakori vendégek Csongrádon. Tapasztalatai szerint a művészet ott is él, s a művészet a Vajdaságban is átitatja az embereket. Megnyitójában Sava Stepanov újvidéki művészettörténész a tájfestészet kimagasló képviselőjének nevezte a kiállítókat, akik tavaly részt vettek a Baja fölötti Veranka szigetén lévő művésztelep munkájában, s az ott született festményeket hozták el Csongrádra. A tárlat május 22-éig látható! (Korom) Kínevezések Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter - az országos intézmények vezetői tisztségére kiírt pályázatok elbírálására összehívott társadalmi bizottságok javaslata alapján - ötéves időtartamra 1994. május elsejei hatállyal a következő megbízásokat adta ki: a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Gedai István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója Bereczky Loránd, az Országos Idegennyelvű Könyvtár igazgatója Juhász Jenő, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója Király Gyuláné. Zsuráfszky Zoltánt ugyanakkor hároméves időtartamra a Budapest Táncegyüttes igazgatói teendőinek ellátásával bízta meg a miniszter. Ezt a művelődési tárca sajtóirodája szerdán közölte az MTI-vei. Kedd este az alsóvárosi ferences templomban rendezték meg a konzervatórium orgona szakos növendékeinek hangversenyét. Mindamellett, hogy ez a koncert az egyházzenei rendezvények része volt, a Collegium Musicum sorozathoz is kapcsolódott, mintegy „ráadásként". Szegedi egyházzenei napok Orgona tanszaki hangverseny A kiadott műsortól eltérőn, az egyik előadó betegsége miatt ezúttal nem hallhattunk a konzervatóriumi orgonahangversenyeken megszokott Bachművet. Helyette Packebelt egyik kompozícióját játszotta Ágost Gabriella nemes egyszerűséggel, biztos szólamvezetéssel. A műsor további részében romantikus és XX. századi alkotások szólaltak meg. Papp Szilvia Mendelssohn szonátájának játszásakor elvezetett minket a Miatyánk imádságos világába. A nehéz technikai megoldásokkal tarkított darab komoly felkészülést igényel előadójától, melynek a konzervatórium növendéke maradéktalanul eleget tett. Még ennél is maradandóbb élményt nyújtott azonban Liszt Ferenc Évocation című művének megszólaltatásával, melyben az orgona színgazdagságát kihasználva, még híres előadóművészektói is ritkán hallható mélységgel és átéléssel formálta meg a darab mondanivalóját. Réz Lóránt a szívbe markoló, fájdalmas, ám mégis boldog Franck-i világot tárta föl nekünk a „Piéce héroique" előadásakor. „Nagy falat" ez a mű, de Lóránt számára - időnként érezhető viszszafogottsága ellenére - nem jelentett problémát azonosulni vele. Ágost Gabriella a komor nagypénteket idéző Koloss-mű szuggesztív megszólaltatásával mindannyiunkban nem is olyan régen átélt élményeket elevenített föl. Ennek feloldásaként Mai és holnapi programok Május 5., csütörtök: 19 órakor a Honvéd téri református templomban: A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Kardos Pál Női Karának hangversenye. Műsoron: Gallus - Haec est dies (vezényel Suda Magdolna): Lassus - Adoramus; Palestrina - Adoramus; Kodály 150. genfi zsoltár (orgonán közreműködik Kővári Réka), Jelenti magát Jézus, Ének Szent István királyhoz. Semmit ne bánkódjál; Mendelssohn - Három motetta op. 39: I. Veni Domine, II. Laudate pueri (vezényel Pekáry Andrea), III. Dominica post Pasca. Szólót énekel: Miks Adrienn, Márkus Hedvig, Pleskó Rita, Kerekes Bernadett. Vezényel: Ordasi Péter. 18 órakor a Rókusi római katolikus templomban: a szentmisén énekel, majd rövid hangversenyt ad a Liszt Ferenc Kamarakórus. Műsoron: Bellini - Messa in Sol Minor; César Franck - Panis angelicus; Handel - Halleluja kórus a Messiás című oratóriumból. Közreműködnek: ének - Wischner Valéria, Katona Judit. Bárdi Sándor, Kenesey Gábor; kürt - Kazuhiro Ogasawara; orgona Csanádi László. Vezényel: Illés Mihály. 17.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: J. S. Bach - G-dúr fúga BWV. 557. Orgonán előadja Krizmanich Edina. Május 6., péntek: 17.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: Marin Maran - Fólia. Gordonkán előadja: Csányi Ildikó. következett Oláh Piroska magával ragadó sodrású játéka. Ő J. Alain Litánia című művét adta elő, melyben töretlenül végigvezette a hallgatót a ritmikus dallamtöredékek állandó ismételgetésével felépített és az extázis felé tartó kompozíció teljes vonulatán. Záró műsorszámként Barna Mária előadásában hangzott fel M. Dupré g-moll preludium és fúgája. A nagyszabású mű méltó befejezése volt ennek a nem mindennapi koncertnek, és Barna Mária fölényes technikai biztonsággal és teljes átéléssel megszólaló játéka után megérdemelt tapssal jutalmazta a lelkes közönség az összes közreműködő növendéket. Meg kell még említenünk a GEM cég 3 manuálos, 42 regiszteres elektronikus orgonáját, mely szép hangjával és gazdag regisztrációs lehetőségeivel lehetóvé tesz mindenfajta stílusban való orgonajátékot, és végül, de nem utolsósorban, a diákok felkészítő tanárát, Csanádi Lászlót, aki hozzáértéssel és szeretettel ápolja „művészpalántáit". B. A. Szegedet nem hagyom el Születésnapi beszélgetés dr. Kedvessy Györggyel Ma délután az orvosegyetemen ünnepi tudományos ülést rendeznek dr. Kedvessy György gyógyszerész, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár 80. születésnapja alkalmából. A gyógyszerészeti tudományok doktorával, a hallei Martin Luther Egyetem díszdoktorával, több külföldi gyógyszerészeti társaság tiszteletbeli tagjával, Kedvessy professzorral az ünnep előestéjén beszélgettünk. • Professzor úr, huszonöt évig volt a SZOTE Gyógyszerésztechnológiai Intézetének tanszékvezetője, négy évig az egyetem rektorhelyettese, tizenkét évig a Gyógyszerészeti Kar dékánja, tankönyvekel irt, egészségügyi kiadványokai szerkeszteti, közel háromszáz tudományos publikációja jelent meg, számtalan előadást tartott külföldön Portugáliától Norvégiáig. Közben tanított és tudományos kutató munkát végzett. Hogyan bírta mindezt energiával? Honnan merített erőt? - Nekem nagyon sokat jelentett a szülői ház, ahol édesanyám és édesapám keresztény erkölcsre és munkára nevelt. Ez kihatással volt egész életemre. Polgári családunk nehéz körülmények között élt Budapesten a nagy gazdasági világválság idején, éppen ezért már gimnazista koromban korrepetáltam a gyengébb tanulmányi eredményű diákokat, s már ekkor megtanultam, mit jelent a munka. A későbbiekben a feleségemből, a két gyermekemből és az öt unokámból merítettem erőt és energiát. Feleségemmel, aki egyébként a tanítványom volt, negyven éve élünk együtt jóban és rosszban. • 1914. május 25-én született. Átélt két háborút, s több politikai és társadalmi változást... - Úgy is lehet ezt mondani, hogy nyolcvan évemmel áthidaltam az egész XX. századot. Szemem előtt mindig egy dolog lebegett bármily' korban éltem: megmaradni a becsület és a tisztesség útján. • Hogyan lett gyógyszerész? Hogyan alakult a pályája? - Unokabátyámnak volt egy kis gyógyszertára Tolna megyében. A család elgondolása szerint én örököltem és vittem volna tovább ezt a patikát. A körülmények azonban másként alakultak. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szereztem jeles gyógyszerészi diplomát. Az egyetem Gyógyszerészeti Intézetének vezetője meghívott munkatársnak. Ez szép dolog volt, de egy árva pengő fizetéssel sem járt. Igaz, hogy majd' két évig nem kaptam fizetést, viszont lehetőségem volt tudományos kutatómunkára. Úgy hiszem, ezt ma már nehezen tudnák elképzelni a fiatalok. Voltam díjtalan gyakornok, fizetéstelen tanársegéd, adjunktus, 1944ben megszereztem a magántanári képesítést, majd később a docensi címet. A harmincas évek végén magyar és német folyóiratokban publikáltam tudományos eredményeimet. Sőt, 1939-ben bejártam Nyugat-Európa gyógyszerészeti intézeteit és gyógyszergyárait. A háború után elsók között lettem tagja az Egészségügyi Minisztérium és az MTA Gyógyszerészeti és Gyógyszerkönyvi Tudományos Bizottságának. 1947-ben megírtam első könyvemet, Gyógyszervizsgálat címmel. • Aztán jött Szeged, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem. Hogyan került a Tisza partjára? S itt hogyan fogadták? - 1959-ben neveztek ki a szegedi Gyógyszerészeti Intézet élére. Úgy jöttem el Pestről, hogy ott megmondták: visszavárnak. A szegedi intézetet rendkívül elhanyagolt állapotban vettem át. Mást ne mondjak: nem volt laboratóriuma. Pedig az általam mívelt gyógyszertechnológia laboratórium nélkül elképzelhetetlen. Szerencsére nagyon sok segítséget kaptam az egyetem akkori rektorától. Munkatársaim, akik átvették a munkatempómat, fokozatosan fejlődtek. A fogadtatás szívélyes volt, gyorsan kialakultak baráti kapcsolataim. Dékáni működésem alatt lefektettem a gyógyszerész oktatás és tudományos kutatás nemzetközileg is elismert alapjait. A gyógyszertechnológia, magyarul a gyógyszerkészítés, korábban csak a receptek készítésére korlátozódott. Én ezt alapvetően megváltoztattam. Létrehoztam az elmélet és a gyakorlat egységét, s azt tudományos alapokra helyeztem. így lett a Gyógyszerészeti Intézetből Gyógyszertechnológiai Intézet. Hozzáteszem: ilyen névvel és programmal csak egy intézet működött akkor Európában. A második a Tisza partján jött létre. 1963-ban megírtam az első gyógyszertechnológiai könyvemet, ami öt kiadásban jelent meg. Kapcsolatot teremtettem a hazai gyógyszergyárakkal, amelyek különféle kutatási feladatokkal bíztak meg bennünket. De együttműködtem nyugat-németországi gyógyszergyárakkal is. Utóbbiak, nagy örömünkre, különböző gépeket és műszereket adtak az intézetnek. MÉs mi lett Budapesttel, ahová visszavárták? Nem vágyott vissza a szíve a fővárosba? - 1962-ben Szabó Zoltán egészségügyi miniszter rá akart beszélni arra, hogy menjek vissza Pestre. Katedrát ajánlottak az egyetemen. Én azonban, megköszönve a lehetőséget, közöltem vele: nem hagyom el Szegedet. Akkorra ugyanis már megtaláltam munkatársaimat, s olyan formára alakítottam az intézetet, amilyenre szerettem volna. 1963ban több évre meghívtak Nyugat-Németországba gyógyszertechnológiát tanítani. Tizenöt egyetem közül választhattam Fotó: Nagy László volna. Sót, még azt is felajánlották, hogy végleg maradhatok. Nem fogadtam el a meghívást, mert egyrészt sajnáltam volna itthagyni az intézetet, másrészt a munkatársaim még nem voltak olyan szinten, hogy bármelyikükre rá lehetett volna bízói 2-3 évre az intézet vezetését. így, maradtam továbbra is Szegeden. - Professzor úr milyen kapcsolatban állt a hallgatókkal? - A hallgatóimat mindig arra neveltem, hogy - európai szintű oktatásban részesülve hasznára legyenek a magyar gyógyszerészeti tudopánynak és gyakorlatnak. Világéletemben nagy ambícióval tanítottam a diákokat. Úgy érzem, jó hatással voltunk egymásra. Egymásból éltünk, egymástól vettük - s itt visszatérnék arra, amiről az elején beszélgettünk - az energiát. Szerettem a hallgatóimat. Ha úgy éreztem a szemükből, hogy nem értenek valamit, akkor másként, máshogy próbáltam érvelni. Jó példa a diákokkal való kapcsolatomra, hogy aktív működésem utolsó másfél évtizedében soha sem tartottam katalógust előadásaimon, ennek ellenére tömve volt a terem. Nagyon szerettem tanftani. A vizsgákon szigorú voltam, de igazságos. Emlékszem, 1984 májusában, az utolsó előadásomon amikor befejeztem a mondanivalómat -, kérték a diákok, hogy maradjak a katedrán. Először nem értettem, miért. Aztán szép sorban elvonult előttem az egész évfolyam, s minden diákom letett a katedrára egy szál virágot. Megható volt. Úgy érzem, ez a szeretet és tisztelet megnyilatkozása volt. • A nyugdíjazása óta tartott az egyetemen előadást? - Nem kértek fel, s ezt fájlalom is egy kissé. Nem gondolok én rendszerességre, csak néhány témára. Jó lenne még a diákok elé állni. • Kik azok a pályatársak, akikre szívesen emlékezik? - Erdei Grúz Tibor, Mozsonyi Sándor, Petri Gábor és idősebb Issekutz Béla. • Miben változott az egyetemi légkör az idők során? - Úgy érzem, a hatvanashetvenes években valahogy más volt az egyetem, famíliárisabb. A személyes kapcsolatokon túl a családok is találkoztak. Összejöttünk egymásnál, és jót beszélgettünk, hasznos eszmecserét folytattunk. • Apropó, légkör. Profeszszor úrnak mi a véleménye a legújabb botrányról, ami Fráter Loránd rektor körül robbant ki? - Ne haragudjon, de erről netn szívesen nyilatkoznék. Szabó C. Szilárd Ma, 15 órától a SZOTE Oktatástechnikai Központjának tantermében (Dóm tér 13.), az egyetem Gyógyszerésztudományi Kara és a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Csongrád megyei Szervezete rendezésében, dr. Kedvessy György nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár 80. születésnapja alkalmából ünnepi tudományos ülést tartanak. Az ülést dr. Stájer Géza dékán nyitja meg, a megjelenteket dr. Fráter Loránd rektor köszönti. Előadást tart dr. Rácz István és dr. Selmeczi Béla.