Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-05 / 104. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁJ. 5. MÉG 4 NAP 5 • Kampánycsend előtt Mi vár az új kormányra? • Kampánycsend lesz. Jól jön, mert a végére mégiscsak eldur­vult a választási kampány. Si­került eldurvítani. Államkölt­ségen. A kampánycsend pedig arra jó, hogy eszébe juttassa mindenkinek: vannak fonto­sabb dolgok is, mint a hatalom színe, jelvénye, megíszemé­lyesítője, s hogy a hatalom mi­nősége nem a pártoktól vagy a személyektől, hanem a demok­rácia fejlettségi fokától függ. Egy szempontból közömbös, hogy ki kerül hatalomra. A helyzet szempontjából, mely manapság nem fokozódik ugyan, csak bizonytalan, de megoldatlan súlyos problémák sokaságával várja az új politi­kai vállalkozókat. Rövid leltár azokról a dol­gokról, amelyek fontosabbak, mint a hatalom színe: az állam­háztartás, a privatizációs politi­ka, az adórendszer, a bank- és pénzügyi rendszer, a mezőgaz­daság. az egészségügy, a kultu­rális gazdálkodás, a tájékoz­tatási rendszer, az adósságke­zelés és a szomszédságpolitika. A leltár fontossági sorrend is lehet. Az államháztartás re­formja annyit jelent, hogy mint Ronald Reagan amerikai elnök hirdette tíz-egynéhány évvel Levél a szeged-alsóvárosi, belvárosi, móravárosi, kecs­késtelepi, szentmihályteleki, klébelsbergtelepi, gyálaréti ön­kormányzatok képviselőihez. Barátaim! Olvastuk felhívásukat a Dél­magyarország ápr. 29-i számá­ban, melyet Szeged II. számú választókerületének képviselő­jelöltjeihez intéztek: mit tenné­nek a Városért? Ami a jelöltek személyét il­leti, avatott kézzel válogattak, némely képviselőjelöltet ugyanis a „futottak még" ro­vatba soroltak, így természete­ísen nem is hívták meg őket a gyűlésükre. Ez minden bi­zonnyal előrejelzés volt az Önök részéről, vagyis a meghí­vott urak a favoritok, a többiek nem számítanak. Társaim nevében, felha­talmazásuk nélkül is kijelent­hetem; nem sértődtünk meg, s bármelyikőnk éppen úgy min­dent meg fog tenni ezért a gyö­nyörű városért - ha megvá­lasztják -, mint az Önök jelölt­jei. Mert ez a Város a mienk is, mindannyiónké! Meglehet, ami az aktív önkormányzati mun­kát illeti, mi néminemű hát­rányban vagyunk, ám van egy óriási szellemi többletünk: az emberi hitelesség. Megkockáz­tatom: a mi táborunk - értve alatta a meg nem hívott jelöl­teket - biztos előnyt élvez e te­kintetben egy-két favorizált, meghívott jelöltjük ellenében. S hogy a választók mindezeket hogyan méltányolják, nos, ez még nyitott kérdés, mindazo­náltal, mint föntebb is mond­tam. mi úgyszintén lelkesen, aktívan tenni akarunk a Váro­sért: Tömörkény, Móra Ferenc, Bálint Sándor városáért, a ben­ne élő szegedi emberekért, s nagyon sajnáljuk, de nem fo­gadjuk el. hogy Önök szerint ez várhatóan csak néhány. ezelőtt, le kell venni a kor­mányt a nép válláról. Se a kor­mány, se a Parlament ne költ­hesse ellenőrizetlen eleganciá­val az adófizetők pénzét. Az aktuális hatalom elszámoltat­hatósága fontosabb, mint a tör­ténelmi árnyékbokszolás és ka­zamata-keresés. Még akkor is, ha a diktatúrában a kormány még szabadabban szórhatja a más pénzét, mint egy mégoly fejletlen demokráciában. Békési László kifogásolja, hogy „ma szűkebb a kormány­zási mozgástér, mint 1990-ben volt". Lehet, de a kormányzási mozgásteret tovább kell szabá­lyozni, ami nem azonos a szű­kítéssel. Az államháztartás re­formja olyan feltételek megte­remtését jelenti, amelyek kö­zött nem ismétlődhet meg az elmúlt néhány esztendő rém­álomszerű pénzpocsékolása, melynek javadalmazottai az éppen hatalmon lévő kormány ideológiai és gazdasági klien­sei, továbbá a kliensek kliensei voltak, akik között a régi rend­szer számos gazdasági vezetője is ott van. A kliens és a kliens kliense közt az a különbség, hogy az előbbi ideológiai ala­pon jut közvagyonhoz, az utób­bi gazdasági alapon. A priva­Önök által kiválasztott jelölt privilégiuma. Tisztelettel: Molnár György a Független Kisgazdapárt képviselőjelöltje, Szeged II. sz. választókerület tizáció azonban haszontalan, ha nem áramlik új vér, új alkotóerő a gazdaságba, azaz ha kizárólag kliensekkel fo­lyik. Arról nincs szó, hogy a mi­niszterelnök biciklivel jáijon a piacra, mint a dán király és családtagjai szokták, de arról már igen, hogy nálunk képvi­selők döntenek a képviselői fizetésekről, az önkormányza­tok az önkormányzati fizeté­sekről, a televíziós elnök a televíziós elnöki fizetésekről és így tovább. Minthogy koráb­ban minderről egy ember dön­tött, az új rend még demokrati­kusnak is tűnhetne. Ha nem tudnánk, hogy mind a képvise­lők, mind az önkormányzatok, mind az állami médiamogulok a költségvetésből merítenek. Némelyek állítótólag hatszáz­ezret havonta... Ez tehát a for­dítottja annak, ami az igazi tő­kés rendszerekben van, ahol a magánvállalkozó úgy gyarap­szik, ahogy tud és úgy fizeti meg az embereit, ahogy tudja, Talán még Te is emlékszel a gyermekkorból a felnőttkorba vezető első lépéseidre, amikor az állami költekezésnek szi­gorú korlátai vannak. Nálunk a vállalkozói költekezésnek van­nak szigorú korlátai. Az államháztartás reformjá­nak célja a takarékosabb és ha­tékonyabb kormány. Enélkül a többi fontos feladat sem meg­oldható. Az adórendszer elke­rülhetetlen reformja nem első­sorban azon múlik, hogy átté­rünk-e a családi adóztatásra, hogy lesz-e ilyen vagy olyan adó. Ezek is fontos dolgok, de lényegesebb, hogy a gazdaság­nak és a költségvetésnek ki kell bírnia egy gazdaságösz­tönző adórendszert, vagyis az adóbevételek ideiglenes csök­kenését. Ez viszont csak a piaci vi­szonyok szabadabb érvényesü­lése esetén lehetséges. Ez első­sorban a pénzügyekre vonatko­zik. Magánbankok, jelzálog­kölcsönök, használható hitel­konstrukciók nélkül sosem lesz pénz, sosem lesz tömeges be­ruházókedv vagy lakásépítke­zés. Eddig ezen a területen is a először mentél egyedül isko­lába, boltba, orvoshoz, először utaztál egyedül vonaton. kormány diktált, aminthogy lé­nyegében a kormány döntötte el azt is, hogy mit játszanak a színházak és miből. A kulturá­lis alapítványok körül folyó buzgó intrikák és hatalmi viszályok rögtön meg fognak szűnni, ha a színházak, a filme­sek, a zenészek és a könyvki­adók működésének fő forrása nem a költségvetés, hanem a magánmecenatúra, a siker és a profit lesz. Lám, mennyi fontosabb tennivaló van itt, mint a sajtó, meg a benne zajló médiahá­ború, mely annyi figyelmet és energiát emészt fel, amíg eze­ket a fontosabb dolgokat a kor­mány, vagy a Parlament nem meri „kiszűrni", mert nem érez erőt az elkerülhetetlen lépések­hez. Hiszen akkor a sajtóval kerül szembe. Netán az önkor­mányzatokkal kerül szembe. A munkanélküliekkel is, a lak­bérfizetőkkel is szembekerül. Meg a termelőszövetkezetek­kel, meg a termelőszövetkeze­tek sírásóival is. Talán emlékszel Te is arra a büszke pillanatra, amikor átvetted életed első személyi igazolványát. Akkor kezdted érezni, hogy nemcsak a csalá­dodhoz és barátaidhoz tartozol, hanem egy nagyobb közösség­nek, a társadalomnak is tagja vagy. Azóta felnőttél, fokozatosan Ebben az országban egy pil­lanatig sem sikerült megszaba­dulni a szocializmus alapelvé­től: mindenki képessége sze­rint, mindenkinek munkája szerint. Ez egyébként nem rossz elv. Sajnos, azonban azt, hogy kinek milyen képességei vannak és ki mit teljesített, még mindig túl gyakran a hi­vatal dönti el a piac helyett. A mezőgazdaság, az élelmi­szeripar, az egészségügy kü­lönleges területek. Az állam mindenhatóságát ezeken lehet­ne gyakorolni. A mezőgazda­ság a nemzetközi piaci helyzet miatt, a nyugdíjas, a beteg em­ber, saját kedvezőtlen helyeze­te miatt a szabad verseny előre kiszámítható vesztese lenne. Minden más tekintetben éljen a szabadság. Ja igen, a hatalom­nak sem kell több szabadságot adni. Ha majd a kormányzás kevesebb pénzt, hatalmat és több kötelezettséget jelent, nem lesznek durva választási kampányok. • Bokor Pál téve meg azokat a lépéseket, amelyek során megtanultad, hogyan irányíthatod önállóan az életedet. Nagykorú lettél, ami nemcsak azt jelenti, hogy tetteidért már magadnak kell vállalnod a teljes felelősséget, hanem azt is, hogy jogaiddal szabadon élve csak rajtad áll, merre kormányozod sorsod hajóját. Ám az utolsó lépés még hátra van! Még van egy jogod, amivel eddig nem élhettél, s amivel most élned keM, ha érezni akarod, hogy végre Te is a fel­nőtt társadalom teljes jogú tagja lettél, és végre nemcsak alkalmazkodnod kell hozzá, hanem magad is beleszólhatsz alakulásába. Talán unalmasnak találod a politikát, de nem maradhatsz közömbös Te sem, hiszen most dől el, hogy milyen lesz a jövő, amelyben majd élned kell. Végre egy meccs, ahol nem­csak szurkolhatsz, hanem labdába is rúghatsz, és este a tv-képernyőn villódzó száma­datokban és oszlopokban a ma­gad voksát is láthatod! Amikor szavazólapod ­amely Tiéd és csak a Tiéd - a ládába dobod, érezni fogod, hogy talán életedben először nemcsak magadért, hanem országodért, fiatal demokrá­ciánk erősítéséért is cselekedtél valamit. Tedd meg az utolsó lépést! Szavazz! Bácsi Zoltán József Attila Tudományegyetem biológus szak másodéves hallgató Mit ne váltsunk és mivel ne Válasz dr Lippai Pál (Fidesz) polgármester állításaira Kockázatos vállalkozásba fogott városunk napilapja, amikor, napokkal az ország­gyűlési választás előtt kiemelt terjedelmű interjút közölt városunk polgármesterével (DM. május 4.). Készült ugyanis, önkor­mányzati megrendelésre egy közvéleménykutatás a nemré­giben, amely szerint a polgá­rok többsége városunk pol­gármesterét MDF-esnek tud­ja, és a város közgyűlésének többségét szintén az MDF ne­vével jelöli meg. Ha ez így van, nyilván a helyi média is mindent elkö­vet annak érdekében, hogy tisztázódjanak a félreértések. Jó alkalmat kínált (volna) hozzá Tandi Lajos soros szer­kesztő interjúja. És sajnál­nánk, ha polgármesterünknek közismert állításai mellé még az MDF nevét is a nyakába varrná valaki. Ezért, felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy: Dr. LIPPAI PÁL nem a Ma­gyar Demokrata Fórum kép­viselője: nemcsak fiatal de­mokrata, de annak idején a FIDESZ támogatásával került a polgármesteri székbe. A polgármester úr - sajá­tos stílusban (olykor nem is jogászi érvekkel) megfogal­mazott nézeteit nem először hozza Szeged polgárai, a lap­olvasók és a TV-nézők tudo­mására. Ezért és minden to­vábbi félreértés elkerülése céljából a DM olvasóit kíván­juk tájékoztatni az alábbiak­ról: 1. Szeged működő ország­gyűlési képviselői - szemben a polgármester úr megismé­telt állításával - folyamatosan felvállaltak helyi ügyeket, és a város érdekét az ország pénztárcájával nemegyszer konfliktusok árán egyeztetve eredményekről adhatnak szá­mot. Erről tudósítottak a helyi lapok, és számot adnak a vá­lasztókhoz elküldött Hírleve­leink is. 2. Meglehet, a polgármes­ter úr nem vagy nem folya­matosan értesült minderről. Utal erre az is, hogy legelő­ször 1994. január 13-án tar­totta fontosnak megbeszélés­re összehívni a Szegeden megválasztott ill. lakó or­szággyűlési képviselőket. Mindazonáltal működik a „szegedi lobby", amiről (ha már így nevezzük) nem egy miniszter, államtitkár tudna beszélni. Kár, hogy a polgár­mester úr nem kérdezi őket. 3. Ami a „pártkatonaság" vádját illeti, mi valóban részesei voltunk „bűnös" cse­lekedeteknek. Elhittük, hogy az 1990-ben 43%-ban megvá­lasztott egyik kormányzópárt tagjaiként beleszólásunk lehet az ország dolgaiba. Mi - el­Szomorú viszontválasz Szomorúan és megdöbbenéssel olvastam az MDF-es kép­viselő urak reagálását, melyet a tegnap velem közölt interjú váltott ki belőlük. Megdöbbent, hogy elvitatják: saját véle­ményem lehet s ezt nyilvánosságra is hozom. A sorok mö­gött igyekeznek olvasni, a szavak mögött keresik, mibe köt­hetnek bele. Legszívesebben csak annyit mondanék: olvas­sák el figyelmesen a velem készült interjú minden sorát, majd a képviselő urak szőrszálhasogató reagálását. S ítélje­nek Önök, olvasók! Nem volt szándékom megbántani senkit, még akkor sem, ha minden megnyilvánulásom mögött politikai ellenfeleim időzített bombákat feltételeznek. Vádjaikra tudnám sorolni az ellenérveket, de nem tartom elegánsnak. Egyet viszont büszkén jelenthetek ki: soha nem voltam és nem leszek az MDF1 képviselője még ha egyesek ezt hitték is rólam. Dr. Lippai Pál lentétben másokkal - meg­szavaztuk Antall József mi­niszterelenökségét, a kárpót­lási és igazságtételi törvénye­ket, és támogattuk a privati­zációt. Mi gondoskodtunk ró­la, sokszor hajnalig nyúlif szavazások során és a módo­sító indítványok tengerébe, hogy költségvetése legyen az Országnak/Újévre. Nem mi ajánlottunk 20.000 forintot mindenkinek, börtönviseltnek és verőlegénynek, mint az SZDSZ tette; az meg, hogy felejtsünk el mindent, és nul­lázzuk le az életet éppenség­gel a FIDESZ szónokai han­goztatták. így azután kelet­kezhetett még egy hibánk: a mi képviselőink nem átallot­ták „emlegetni a pufajkáso­kat" és szorgalmazták a I1I/I1I. ügyét. 4. A szerkesztő úr egy he­lyen a „paradicsomi állapo­tokról" kérdez, és elővetíti „a pártoktól független" szegedi lobbysta ideális képét. Be­valljuk, ez minket megbor­zongat, mert olyan rendszer ­meglehet naiv - nosztalgiáját és a lenini népfrontos gondo­lat újraköltését idézi, amely ellen épp a szegedi polgárok - az Önök olvasói - szavaz­tak 1990-ben. Maradunk tisztelettel: DR. BRATINKA JÓZSEF és PÓDA JENŐ országgyűlési képviselők POLITI KAI HIHDETES, POLITIKAI HIRD POLITIKAI I—I I F=t O I * DE-ri DR. MÓZES ERVIN 1. választó­kerület ROZSA EDIT 3. választó­kerület DR. KOHÁN JÓZSEF 2. választó- Mi értékálló nyugdíjat kerület akarunk! Kuncze Gábor az SZDSZ, miniszter­elnök­jelöltje Szabad Demokraták Szövetsége Futottak még... HANGPRÓBA Először Választó Társain!

Next

/
Oldalképek
Tartalom