Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

i o ÉVFORDULÓK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, I 994. MÁJ. 3. Dettre lános halálának 50. évfordulóján Dettre János (1886-1944) századunk első felének kiváló szegedi politikusa és közírója volt. Ady egyik első szegedi értője. Juhász Gyula és Móra Ferenc barátja, az őszirózsás forradalom kormánybiztos főispánja, akinek azért, mert 1919. március 27től május 5-éig mintegy két malomkő között őrlődve a francia városparancsnok megbízásából és a munkástanács jóváhagyásával tovább szolgálta városa érdekeit, sok támadásban, meghurcoltatásban, az utókor ítészeitől pedig oktalan félremagyarázásban volt osztályrésze. A kizárások, fegyelmik, sőt életveszélyes fenyegetések elől 1920ban Szabadkára „emigrált", ahol 1925-ben történt kiutasításáig a Bácsmegyei Napló szerkesztőjeként a magyar kisebbségi érdekvédelem és kultúra megteremtésének vezető egyénisége lett. Forradalom alatti tevékenységét itthon sorra igazolták: a Kúria fölmentette az ügyvédi fegyelmi alól (1923), a belügyminiszter főispánként nyugdíjazta (1927), a Közigazgatási Bíróság megtámadott városatyai választását igazolta (1930). Ügyvédi élethivatása mellett különösen két területen jeleskedett: vezető liberális városatyaként másfél évtizeden át tagja volt Szeged törvényhatósági bizottság közgyűlésének és több szakbizottságnak (1929-1944), és állandó vezércikkírója volt a szegedi lapoknak. A forradalmak előtt a fiatal városi tiszti ügyész a Móra szerkesztette Szegedi Napló külső, majd belső munkatársaként a legendássá lett (d. j.) monogramjával jegyezte várospolitikai és békét óhajtó cikkeit (19151918). Hazatérte után pedig a Délmagyarország és a hozzá tartozó Hétfői Rendkívüli Újság foglalkoztatta. Sokat és magvasan írt. Vezércikkeit a városszeretet és a humanizmus hatotta át. Mind életében, mint 1944-ben bekövetkezett tragikus halála után is sok meg nem értésben volt része. Az elmúlt évtizedben városa némileg törlesztette a vele szembeni adósságokat: a Somogyi-könyvtárban a Murbán Józsefné által adományozott emlékekből Dettre-szoba létesült, a rendszerváltáskor kapott egy kis utcát is, majd emléktáblája fölkerült utolsó lakóházának falára (1991). Első átfogóbb pályarajzát pedig Dér Zoltán írta meg máig egyetlen kis kötetének, az Új partok felé (Szabadka, 1979) c. cikkgyűjteményének utószavaként. Magam a róla számos művében megemlékező Péter László biztatására kezdtem foglalkozni e jogásznak is kiváló tragikus sorsú szej^di nagy ember életével. Mártírhaláfának 50. évfordulójára Írtam meg Dettre János és kora cfmű, kiadásra váró monográfiámat, melynek utolsó fejezeteit némi változtatással - előzetesen annak a lapnak a hasábjain teszem közzé, melynek 1926 és 1943 között hűséges és meghatározó publicistája volt. Internálása és halála Shvoy Kálmán 1944. március 31-i naplóbejegyzéséből: „Burger (Bojta Béla) szerint a letartóztatási listán szabadkőműves páholytagok vannak, mint pl. Pálfy, Dettre stb." Elhurcoltatásának fenyegető lehetőségére Dettrét öccse, Béla figyelmeztette is. „Ha hinni tudott volna férjem jólértesültségének - írta Dettre Béláné nem torkollott volna tragédiába az élete. De ő Tukats főispánhoz ment, elmondván neki, mi kering róla, aki kézfogással biztosította ezt a szerencsétlen naiv embert, hogy egy haja szála sem fog meggörbülni. " Dettre János és Korányi Jenő 1944. április elején dr. Tukats Sándor főispánnak bejelentették a törvényhatósági bizottságban - a közgyűlésben és a szakbizottságokban viselt tagságukról való lemondásukat. Dettre lemondólevelét sajnos nem ismerjük, mivel a 19 380/1944. számon iktatott, csak 1944. július l-jén „elintézett" akta helyén csak egy irattári jegy van, amely szerint: „Eredetiben, exp.(ediálás) után dr. Havass tanácsnok úrnak kiadva. " Az igazoló A „család évében", de a 110. évforduló kapcsán is illő megemlékeznünk Szeged első bábaképző és szülészeti intézményéről, az 1884. március 15-én a Londoni krt. 13. szalatt megnyílt Szegedi M. Kir. Bábaképezdéről, annak szervezőjéről és évtizedeken át vezetőjéről, Mann Jakab doktorról. Mann Jakab (Csonoplya, Bács vm. 1848. dec. 18.-Budapest 1923. dec. 3.) középiskoláit Kalocsán, orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ahol 1878-ban orvosdoktori, sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet szerzett. Már egyetemi hallgató korában díjtalan gyakornok volt a szülészeti klinikán, 1878-ban dtjas gyakornok, 1881-ben tanársegéd. 1880 nyarán állami ösztöndíjjal Németország, Dánia és Svédország szülészeti és nőgyógyászati klinikáit látogatta meg, 1882-ben a szülészeti műtéttanból magántanári képesítést nyert a budapesti egyetemen. 1883-ban Trefort Ágoston közoktatási miniszter megbízta a szegedi bábaképző intézet szervezésével, majd vezetésével (tanársegédei: Klein Mór 1884., Kőhegyi Lajos 1884-1888.. Danninger Ádám 1887-1889., majd Kiss Menyhért és Mészáros Károly). A bábaképezde, és képzett vezetőjének eredményes irodalmi és gyógyító tevékenyválasztmány iktatókönyve szerint ott az ügyiratot április 13án iktatták, s 19-én helyezték irattárba. A munkásmozgalom vezetőit és más baloldaliakat Szegedről április 3-a és 22-e között internálták. Dettre Jánost a hónap közepén. Neve a m. kir. államrendőrség szegedi kapitánysága által az 5999/1944. BM res. sz. rendelet alapján „ állambiztonsági szempontból internált egyének" április 15én kelt III. névjegyzékének 29. tételeként szerepel (dr. Dettre János, Bp., 1886., rk„ ügyvéd, Takaréktár u. 3., 1148/1944.). Mivel a rendőrségi iratanyag elpusztulhatott, a levéltárban az internálási határozatot hiába kerestem. Ugyanekkor internálták Berey Gézát is. A „keresztény zsidók" gettóját a Holzer-házban (Kelemen u. 11.) május 13-án nyitották meg. Dettre Jánost Topolyára (Bács-Bodrog vm.) internálták. Halálának körülményei sokáig bizonytalanok voltak. Berey Géza Hitler Allee (1979) című emlékezése szerint Dettre János 1944. április végén vagy május elején a topolyai gyűjtőtáborban megmérgezte magát. E Péter Lászlótól és Dér Zoltántól is tényként elfogadott adathoz a szegedi születésű, Svédorsége nagy rokonszenvet és elismerést váltott ki Szeged nőtársadalma körében. Jól jellemzik ezt a Szögedi Paprika c. élclap 1889. december 15-i számában megjelent apró történetek és a róla készült rajz. Az egyik írást közlöm: „Dr. Mann Jakab. Országos htrü gólya. A gólyaképző intézet nagytudományú professora. Legényemberek persze csak hírből ismerik, ámbátor ők okozzák neki a legtöbb munkát. A kiváló dr. folytonosan a jövő nemzedéket segíti a világra. Nem szereti a reklámlármát, azt lehet mondani visszavonultan él s ez az oka, hogy tudományát véka alá rejti. Ezelőtt néhány hónappal egy idevaló jómódú hölgyet külön kupéban, óriási költségekkel Bécsbe vittek a rokonai egy híres nőorvoshoz. Az megvizsgálta a beteget és így szól: Hm, hm. A baj nagy. Csak egy ember van a világon, a ki segíteni tud rajta. Ki az? kérdezte mohón a beteg környezete. Mire az orvos így felelt: Mann dr. Szegeden." A nagykörúti bérházban elhelyezett bábaképezde és kóroda két osztálya hét helyiségben 25 ággyal rendelkezett. Évente átlagosan negyven szágban élő 76 esztendős Lányi (Landesberg) György 1986. július 12-én Huddingeben kelt levelében fontos kiegészítő megjegyzéseket fűzött. Mladen Vrtunski Kuca uzasa (A borzalmak háza) című, Belgrádban 1970-ben kiadott krónikájának Dér Zoltán közvetítette anyagából ismeretes, hogy Topolyán 1941. május 29. és október 5. között a honvédség „101 -es mozgó, gyűjtő és elosztó tábora" működött, melyet azután „a Magyar Királyi Rendőrség kisegítő toloncházának neveztek ". Lányi György e háborús közigazgatás kreálta intézményt „a budapesti toloncház kisegítő toloncházának" titulálja. Dér Zoltán több jeles magyar és szerb munkásmozgalmi vezetőt is említett a tábor lakói között. A láger 1944. március végére gyakorlatilag kiürült: csupán két szerb férfi és öt gyurgyevói asszony maradt ott. Április 17. és május 15. között mintegy 3000 személyt internáltak ide, majd vitték őket tovább: a halálba. A tábor április végéig a magyar rendőrség felügyelete alatt állt, gyakorlatilag azonban az SS volt az úr. A bánásmód durva és kegyetlen volt. Lányi György Dettrével együtt a közé a 308 liberális bábát képeztek ki, akiket működési oklevéllel láttak el. Az intézetben nagy számmal vévagy szocialista internált közé tartozott, akiket a Gestapo a német megszállás után fogott össze. Kívülük eredetileg gyanús szerbek, a fegyverfogást megtagadó adventisták, sőt utcanők is voltak ott. Ezeket azonban a zsidók „begyűjtésekor" ismeretlen helyre szállították. Csak a két szerb kocsis: Gyuro és Valent maradt ott. A forma szerinti parancsnok egy általa megnevezni nem kívánt, később elítélt magyar rendőr ezredes, magyar rendőrlegénységgel volt, a tényleges irányítást azonban szerinte a német Sicherheitsdienst (SD) Sturmmscharführere, a Szabadkán elítélt és 1946. március 20-án felakasztott August Rosendahl gyakorolta, öt SSlegényével, közöttjik két magyarral. Emlékezete szerint a „válogatás" 1944 májusának első hetére esett. A foglyoknak az udvaron fölállított asztal elé kellett állniuk, ahol egy írnok szorgoskodott kitöltött és kitöltetlen kartotékokkal. A német parancsnok a foglyokat három csoportba osztotta. Az asztaltól jobbra és balra két nagyobb, mögötte pedig egy kisebb csoportot alkottak. Á baloldali csoport visszakerült a gettóba, a jobboldalit deportálták. (Berey szerint 180 és 1600 emberről volt szó.) Az geztek szülészeti műtéteket is. Mann doktor ebben az időszakban írta meg négy kiadást utóbbiaknak cinikusan azt mondták, hogy munkára viszik őket „Waldsee"-ba. Lányi György részese s közvetlen megfigyelője volt az eseményeknek. A német parancsnok Dettre Jánost balra intette, mire a mellette asszisztáló magyar ezredes a német zubbonyának ujját meghúzva, tört németséggel ezt mondta neki: „1919 war er Statthalter und Mitglied des Direktoriums." Magyarul: „1919-ben helytartó (kormánybiztos!) és a diraktórium tagja volt." Erre a német Dettrét visszahívta, és a jobboldalon álló, a halálba küldendő csoportba sorolta be. Dettrét ez teljesen összetörte. Lányi, aki apja révén régtől ismerte, hiába próbálta vigasztalni. Berey szerint Dettre idegösszeomlását az a hír okozta, hogy feleségét gettóba szállították. Mindketten említik a felesége hímezte kispárnát, amely utolsó otthoni tárgyi emléke maradt. Másnap a deportáltakat gyalogmenetben a mintegy 3 kilométerre lévő vasútállomásra irányították, ahol bevagonírozásukat a német parancsnok személyesen ellenőrizte. „Lehet - írta Berey -, hogy Dettre ebben a pillanatban vette be a luminált. Az azonban biztos, hogy a vagonba már nem került be. Állítólag a topolyai zsidóiéért Szülészeti műtéttan, orvosok és orvostanhallgatók számára. Bp. 1884. c. első magyar gyakorlati bábakönyvet, és 1895-ben jelent meg Szegeden A szegedi m. kir. bábaképezde 1884-1894. című terjedelmes kötete. Szakmájába vágó jelentős értekezéseket is írt hazai és külföldi folyóiratokba. 1889-ben titokban kijárta a minisztériumnál, hogy szülészeti poyklinikum létesülhessen a városban. Orvosi működésének, operatőri talentumának sok száz nő köszönhette súlyos betegségekből való menekülését. A Bábaképezde 1898-ban a Fodor utca 9. szám alatti épületbe költözött. Kibővítésével nagyobb számmal, kedvezőbb feltételek mellett végezhette bábaképző és gyógyító tevékenységét. Szülőosztálya, szülészeti klinikuma, nőbetegosztálya és ambulanciája jelentős oktató-gyógyító feladatot látott el. Az öregség testi-lelki gyöngeségeitől Mann Jakab se menekülhetett, s ezek hozták tragikus következményű összeütközésbe családjával, majd munkatársaival, s ez vezetett az 1921. évi emlékezetes, nagy sajtó- és társadalmi visszhangot kiváltó pörre. Az apa és leánya, valamint a tanársegéd metőbe vitték (...)" Lányi György kétségbe vonta ezt, bár maga sem tartja kizártnak, hogy megtörténhetett. Gyúró, a kocsis - aki mellett Lányi istállófiúként szolgált - visszatérve az állomásról, szomorú hallgatásba burkolózva nem említette az esetet. A német parancsnokot homokfutón szállító, Bácstopolyán vagy környékén keresendő szerb kocsis - ha élne még - lehetne az egyetlen hiteles tanú arra, hogy valójában mi is történt. Fontos életrajzi adalékként jó lenne ezt hitelesen ismernünk, a tragikus véget illetően azonban így sem lehet kétségünk. Lányi György közlésében magam a Dettre János sorsát fatálisan meghatározó, idézett német mondatnak tulajdonítok inkább történelmi jelentőséget. A 7 Nap c. szabadkai hetilap 1989. március 31-ei számában Ismét Dettre János tragédiájáról címmel „további szemtanúk jelentkezésében is reménykedve" már megírtam ezt. Senki nem jelentkezett. Negyvenöt esztendő teljesen elmosta a nyomokat, meg hát sok minden történt 1944 óta a szelíd bácskai tájon... Ruszoly József ••••••••MMHnHHMMHMHHBHMi vő közötti viszony elmérgesedése Mann leányának öngyilkosságával végződött. A szélütött, reszketős, idegileglelkileg megviselt, elerőtlenedett Mann doktor nem volt képes vezetői és orvosi feladatainak ellátására, nem tudta megérteni, hogy múltjának érdemeit csak csendes visszavonulással menthette volna meg. A Szegedi Napló 1919. november 9-i számában Sz. Szigethy Vilmos hosszú cikket írt Mann leányának tragédiájáról, Mann szerepéről, az intézet romló állapotáról. A nyugállományba vonult Mann doktor rágalmazási pert indított Szigethy Vilmos ellen. A minisztériuum 1920. június l-jétől Csohány János doktort nevezte ki a Bábaképző igazgatójává. Mann elköltözött Szegedről, egy ideig Bécsben élt, majd 1923ban, néhány nappal pőrének a Kir. Kúria által történt elutasítása után, Budapesten érte a halál. Intézete ekkor már, mint a szegedi egyetem női klinikája folytatta azt az eredményes oktató-gyógyító munkát, mely Mann Jakab fiatalkori elismert tevékenységét is jellemezte. Di. Szabó Tibor Mann lakab dr. és az első szegedi bábaképezde