Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

KEDD, 1994. MÁJ. 3. INTERJÚ 11 • Beszélgetés a szlovák-magyar viszonyról Elmulasztott lehetőség után Szlovák hetet tartottak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A múlt héten lezajlott program egyik legérdekesebb rendezvénye az a kerekasztal-beszélgetés volt, melyet három szakember a szlovák-magyar viszony 1945 utáni alakulásáról folytatott. A kerekasztal-beszélgetés egyetlen magyar résztvevőjével, Szarka Lászlóval, a Régió című kisebbségtudományi folyóirat főszerkesztőjével beszélgettünk az est után. • Ön a beszélgetésen kifejtette, hogy három alkalommal siklott félre a szlovákmagyar viszony az utóbbi 45 évben. Először, amikor a szovjet modell szerint kitelepítésekkel akarták megoldani a nemzetiségi problémát, mindjárt a háború után. Másodszor, amikor '56-ban bebizonyosodott ennek a kudarca, egy alattomosabb asszimiláló politika került a felszínre. A harmadik módszer napjainkban rajzolódik ki... - Amikor '89-ben a szabadság csatornái megnyíltak, azok a problémák, melyek az előző rendszerben megoldatlanok maradtak, nem olyan módon kerültek a felszínre, hogy lehetőség nyílott volna a higgadt párbeszédre, hanem épp ezek mentén mélyültek el az ellentétek. A szélsőségek megerősödtek mindkét oldalon, pedig most igazán nagy szükség lenne a szoros együttműködésre. • A szélsőségesek persze főként arra alapozzák nézeteiket, hogy a magyarországi szlovákok helyzetét és a szlovákiai magyarok ügyét ugyanolyan szempontok alapján ítélik meg. - Az elvek szintjén mindkét kisebbséget azonos módon kellene kezelni. Itt főként arra gondolok, hogy a mindenkori többségi hatalomnak meg kell hallgatnia saját kisebbségeit, és rá kellene bíznia saját dolgainak intézését. Ebben a kérdésben azonos elveket kellene vallania a magyar és szlovák politikusoknak. A magyar kisebbségi törvény azzal, hogy lehetőséget biztosít a kisebbségi önkormányzatok létrehozására, megteremti egy kulturális autonómia lehetőségét. Más kérdés az, hogy bizonyos kisebbségek szerint, melyek az asszimiláció kapujában állnak, ez a törvény elősegíti a teljes beolvadásukat. • A hazai szlovákok újraszerveződhetnek e törvény segítségével? - Képesnek tartom ezt a kisebbséget arra, hogy a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásával megállítsák, de legalábbis lassítsák az évtizedek óta tartó asszimilációt. • A Szlovákiában élő magyaroknak egészen más gondjaik vannak. - Ha összehasonlítjuk őket a hazai szlovákokkal, látjuk, hogy két egészen eltérő identitású kisebbségről van szó. A kinti magyarok egységes nyelvvel rendelkeznek, a nemzetté válás folyamatán még egy magyar állam keretein belül élték meg, ezért történelmi hagyományaik is erősen hatnak. A szórványokban élő hazai szlovákokról ez nem mondható el, ezért különböznek jelentősen problémáik a kisebbségben élő magyarokétól. • Milyennek ítéli a nemrégiben elfogadott magyar nemzetiségi törvényt? - Alaptétéleiben elfogadhatónak tartom, ám nagy hibája, hogy egyaránt vonatkozik a hazai cigányságra és a jóval kisebb lélekszámú egyéb kisebbségekre. Sz. Gy. • Mi visz egy irodalomtörténészt arra, hogy kiadóigazgató legyen? - Bizonyos értelemben a véletlen, bizonyos értelemben a szükség, másfelől pedig a hajlam. Soha az életben el nem kezdek könyvkiadással foglalkozni, ha még a nyolcvanas évek elején nem jön létre az úgynevezett Történelmi Emlékeink Feltárása, Nyilvántartása és Kiadása című kutatási program, amelynek a Klaniczay Tibor volt a vezetője, aki felkért, hogy a könyvkiadási ügyeket intézzem. Volt 30 millió forintunk, amiből természetesen kevesebb könyvet lehet megjelentetni, mint amennyire évente a tudománynak szüksége van, s ennek egyik oka, hogy drága a kiadás, mert az akkor monopolhelyzetben lévő Akadémiai Kiadó akkora árat szabott, amekkorát csak akart. Nem volt még ekkor semmiféle más kiadó vagy kft., csak a tömény Kádár-korszak. Mi munkafolyamatokra bontottuk a kiadást, kiadtuk különböző cégeknek, s kiderült, hogy például amíg a nagykiadónál 4 millió forint a kötet, addig mi ki tudjuk hozni két és félből. Tehát abból a bizonyos 30 millióból sokkal többet tudunk megjelentetni. Végül az itt felhalmozott tapasztalat tette lehetővé, hogy egy kiadót létrehozzunk. No meg természetesen a szükség. Egyetlen dolgot említve: az Irodalomtudományi Közlemények, az egyetlen múlt században alapított legtekintélyesebb irodalomtörténeti folyóirat nem tudna megjelenni az akadémiai költségvetésből, amennyiben egy nagykiadó jelentetné meg. De nemcsak erről a folyóiratról, hanem könyvek sokaságáról van szó. Szakácskönyvből nem lesz Bonfini-monográfia - mondja Kőszeghy Péter, a Balassi Kiadó igazgatója Az 1991-ben alakult Balassi Kiadó rövid idő alatt a magyar tudományos könyvkiadás meghatározó szellemi műhelyévé vált. Dr. Kőszeghy Péter irodalomtörténésszel, a kiadó igazgatójával beszélgettünk a dúsan megrakott asztal mellett - a minden földi jót ez esetben a könyvek jelentették. • A Balassi Kiadó három éve jött létre, s ma már a legnagyobbak közé tartozik... - Évente 100-140 könyvet adunk ki, ami nem kevés. Ézek között ráadásul olyan terjedelmileg is jelentős munkák vannak, mint mondjuk a Magyar Népzene Tára, vagy a nagyon komoly fordításnak számító Berze János Erdély-története. Több akadémiai sorozatot is átvettünk, egykoron például ott jelent meg - de nem az Akadémiai Kiadóé volt! - a Bibliotheca Hungarica Antiqua, a Kortársaink vagy a Humanizmus és Reformáció sorozat. • Már közhelynek számít, hogy ráfizetéses a könyvkiadás, különösen a tudományos szellemi életet szolgáló kötetek megjelentetése. Mennyire éri meg önöknek? - Biztos, hogy mindenütt a világon ráfizetéses az ilyen jellegű könyvkiadás, de Magyarorszgon még inkább az. Amíg nyugaton teljesen egyértelmű, hogy egy tudományos kötet drágább mint a kommersz könyv, addig hazánkban határt szab az áraknak a fogyasztó réteg elszegényedése, hiszen még egy egyetemi tanáf sem tud tízezer forintot fizetni egy könyvért. Köteteink döntő többsége dotáció segítségével tud megjelenni, csak az a fontos, hogy ez a dotáció összegszerűen jóval kevesebb, mint egy úgynevezett nagy kiadónál. Az a kérdés, hogy meddig és milyen forrásokból lehet ezeket fedezni. Ami engem illet nem hiszek, a keresztfinanszírozásban, abban, hogy egy szakácskönyv bevételéből fedezni tudunk egy Bonfini-monográfiát. Ez két teljesen külön szakma: más az az autószerelő, aki versenyautókat készít fel a Forma l-es versenyekre, és más amelyik kiválóan tudja megbütykölni a Lada karburátorát. Mi nem értünk a kommersz könyvek kiadásához, ezért maradunk az - nyugodtan mondjuk ki - arisztokratikus, egy szűk szellemi rétegnek szóló könyvek kiadásánál. S ezt kell úgy csinálni, hogy elfogadható dotációval önfenntartó legyen. • Bizakodva a jövőben: mivel készülnek a könyvhétre? - Számos kötetet tervezünk; csak néhány közülük: Tandori •MMNHMMMMMMMI • Karrierdiplomatából üzletember lett? Vagy helyesebb azt mondani, hogy kereskedelmi diplomáciával foglalkozik? - Üzletembernek azért nem nevezném magam, inkább kezdő vállalkozónak, aki szinte a nulláról indulva az üzleti életnek egy igen sajátos területén szeretne bizonyítani. • Elárulja, mi ez a sajátos terület? - Az elmúlt két esztendőben részt vehettem néhány magyarországi és közép-kelet-európai üzleti vállalkozásban, amelyek sikerességét, vagy sikertelenségét majd az idő mutatja meg. Emellett időnként a Külkereskedelmi Főiskolán és a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolán tartok előadásokat és szemináriumokat Kelet-Közép-Európa államközi kapcsolatairól. Vagyis a szükségből igyekeztem erényt kovácsolni és olyan területen megkapaszkodni, amit azért alapjaiban ismerek, és amihez az alapképzettségem megvan. • A Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, de ott a Nemzetközi Kapcsolatok szakon, amit a köznyelv diplomataképzőnek nevez, s biztosan nem arról álmodott, hogy a legaktívabb életéveiben kezdő vállalkozó legyen... - Kétségtelenül kényszerűségből változtattam pályát. Eleinte azt hittem és reméltem, hogy a rendszerváltozás után is szükség lesz az 1980-as években jelentősen megfiatalodott, szakmailag felkészült és kellő tapasztalattal is rendelkező diplomaták munkájára, így az enyémre is. De 1991 márciusában - amikor először kértem felmentésemet - egyértelművé vált, hogy az „új diplomácia" sem elveiben, sem gyakorlatában nem olyan, amilyennek véleményem és tapasztalataim szerint lennie kell. Kínlódtam még egy rövid ideig, hiszen nem volt könnyű otthagyni azt az intézményt, amelyhez addigi életem kötődött. Tevékeny résztvevője lehettem a magyar külpolitika egy olyan időszakának, amely bizonyosan kiérdemli a történelmi jelzőt. Talán Kanieidiplomatából „kezdő vállalkozó Szokai Imre Közép-Kelet-Európáról, pénzről, bizalomról nem szerénytelenség azt mondanom, hogy az én munkám is benne volt abban, hogy 198990 fordulóján Magyarország nemzetközi helyzete és megítélése igen kedvező volt, s a külpolitikát mindenki - még azok is, akik ma kisebbíteni akarják az akkori eredményeket sikerágazatnak könyvelte el. Mindazonáltal, amikor rákényszerültem, a múltat igyekeztem gyorsan lezárni magamban, és új életet kezdeni. Hogy ez mennyire sikerült - mármint új életet kezdeni -, ma még nehezen tudnám megmondani. • Milyenek ma a keleti piacok? — Nagyon nehéz általános érvényű megállapításokat tenni a kelet-közép-európai térség országaira, gazdaságára. Az olyan mindenhol jelenlévő gondok, mint a gazdaság jogbiztonsága, a gazdaság teljesítőképessége, az infláció, a munkanélküliség, az eladósodás, a tőkehiány stb., országonként eltérő sajátossággal jelentkeznek. Átmeneti időszakban élünk, még túl sok a bizonytalansági tényező, ami a tőkét és a vállalkozókat, befektetőket igen óvatossá teszi ezt meggyőzően mutatja az elmúlt négy évben a térségbe áramlott működő töke nagysága is. Az átmenet bizonytalanságaival magyarázható az is, hogy a kelet-közép-európai gazdasági életben mind jobban megfigyelhetők a kriminalizálódás jegyei, annak finomabb és durvább változatai egyaránt megtalálhatók - hogy konkrét példát is említsek - a volt Szovjetunió területén éppúgy, mint Magyarországon. A kezdeti lelkesült hangulat után szerencsére - egyre jobban megerősödik a racionális, számító, az előnyöket és a hátrányokat gondosan mérlegelő gondolkodás. Mi már egyértelmű, hogy gazdasági együttműködés csak az érdekek alapján, a haszonelvűség A legalacsonyabb diplomáciai rangban kezdte, s 1991-ben Göncz Árpád köztársasági elnök rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki; elérte, ami egy karrierdiplomata számára elérhető. 1991 márciusában kérte először felmentését helyettes államtitkári beosztásából, majd az év őszén távozott abból az intézményből, abol - saját szavai szerint is - élete igen fontos időszakát töltötte el. Majdnem húsz évig dolgozott a Külügyminisztériumban. Szokai Imre szegedi születésű; már középiskolás korában (Radnóti Gimnázium) diplomáciai pályára készült. 1990-ben Csongrád megyében a Szocialista Párt színeiben indult a választásokon, helyettes államtitkárként párttagságát felfüggesztette. Most az egyik szegedi szocialista párti képviselőjelölt gyűlésére hívták haza; gazdasági témákról tartott előadást. figyelembevételével lehetséges, más esetekben programozni lehet a bukást. Az állami szintű nyugati segély- és hitelprogramok alapvetően nem változtatnak térségünk gondjain, hiszen legalább olyan előnyösek a hitelnyújtónak ha nem jobban -, mint a hitelfelvevőnek. Szinte bizonyosra vehető, hogy térségünk gazdaságának talpraállításához, a saját erőfeszítések mellett, a nyugati államoknak radikálisan át kell értékelniük eddigi magatartásukat, s a jelenleginél jóval konstruktívabb magatartást kell tanúsítaniuk. A gazdasági kapcsolatok erősödését igen erőteljesen akadályozza a túlpolitizáltság, valamint a korszerű információs hálózat hiánya. Akár mulatságosnak is tűnhetne, ha nem inkább elszomorító lenne, hogy pl. egy magyarországi beruházás mindmáig azért nem kaphatott zöld fényt, mert olyan nemzetiségű (hadd ne mondjam melyik) vállalkozói csoportról van szó, amelyik a politikának nem tetszik. Vagy emlttsem azt, hogy pl. Bukarestbe faxot küldeni egy délelőttöt vesz igénybe, mfg ugyanez a művelet New Yorkba két percig tart. Olasz partnerről megbízható, részletes információt egy nap alatt be lehet szerezni, míg a kelet-európai partnerekről szinte lehetetlen. • Az üzleti információk szerzésében mennyire támaszkodik korábbi kapcsolataira? - Korábbi kapcsolataimat főleg az induláskor vettem igénybe. Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy egészen más kört ölel fel a diplomácia, a politika, és egészen mást a gazdaság. A diplomáciai pályán kialakított kapcsolatok a gazdaságban közvetlenül nem hasznosíthatnék, de jól kamatoztatható a hely- és közegismeret, a tárgyalási készség, és bizonyos értelemben az ismertség is. A korábbi kapcsolatok között természetesen és szerencsére vannak olyanok is, akik már régóta a gazdasági életben dolgoznak, s ma már jelentós vállalkozásaik vannak saját országukban. Sokszor meglepődve tapasztalom, hogy a kelet-európai fordulat után hová nem kerültek velem egykorú diplomaták. Hadd említsem meg például, hogy nem oly régen Tiranában találkoztam egy korombéli, korábban a jugoszláv külügyminisztériumban dolgozó diplomatával, aki most a Világbank balkáni szakértője. Információimat részben ezen személyes kapcsolatok, részben pedig a különböző intézmények szakmai értékeléseiből merítem. Az utóbbi abban segít, hogy a térség egészét és az általános helyzetet naprakészen ismerjem, a személyes információk pedig a közvetlen üzletkötéDezső Hosszú koporsó című „tandorizmusa", egy nagyon érdekes a memoár-regény, visszaemlékezés határterületén lévő írás Vikár György, az egyik legutolsó élő freudista pszichológus könyve, Gergely Ágnes Európa ígéret volt című igen megszívlelendő tanulságokkal szolgáló esszé-kötete, és kiadjuk facsimile kiadásban a Balassi Kódexet. Körülbelül 10-12 kötetet jelentetünk meg a könyvhétre. • Ez tehát adekvát válasz a ráfizetéses könyvkiadás című kérdésre. Azonban jut-e még idő emellett az irodalomtörténészi munkára? - Az a baj, hogy egyre kevesebb. A kiadó mellett két nagyon fontos munkám van és mind a kettőt most szeretném csökkenteni. A Képzőművészeti Főiskola elméleti tanszékének vagyok a vezetője, s éppen szeretném e tanszékvezetést átadni. Valamint a legutóbbi időkig az Irodalomtudományi Közleményeknek is a szerkesztője voltam, de erről is lemondok. Annyi nosztalgia azért még van bennem, hogy szeretnék továbbra is az Irodalomtudományi Intézetben dolgozni, s azt az úgymond normál irodalomtörténészi munkát még el tudom látni a kiadó mellett. Ennél többet azonban már nem vállalhatok. Takács Viktor seket segíthetik. A bizalom ugyanis az egyik legjobb tőke, amelyre nagyon kell vigyázni. A pénzt vissza lehet szerezni, az elvesztegetett bizalmat szinte soha. • Milyennek látja a magyar gazdaság esélyeit? - Magyarország és a magyar gazdaság esélyei jók - bár a helyzetünk rózsásnak egyáltalán nem mondható annak ellenére, hogy az 1989-90-ben elszalasztott páratlan lehetőségek nem visszahozhatok, az akkori jelentős helyzeti előnyünk nem restaurálható. Adottságaink ugyanis kedvezőek, a magyar gazdasági szakembergárda nyugat-európai színvonalon képzett, és jól eligazodik térségünk elég sajátos, a nyugatiak számára még elég hosszú ideig „egzotikus" viszonyai között. Hogy esélyeinket mennyire tudjuk kihasználni, az jelentős mértékben függ a politikától, a majdani kormánytól. Ha a következő kormány meg tud szabadulni a politikai előítéletektől, az ideologizálástól, s lépéseit, intézkedéseit aszerint hozza meg, hogy az ne csak a napi érdekeket szolgálja, és gondosan mérlegeli az előnyöket és a hátrányokat, egyszóval szakszerű lesz, akkor én nem aggódom. Akkor szinte bizonyosra vehető, hogy a kényszerhelyzet ellenére nem kötünk hosszú távra számunkra hátrányos üzleteket a nyugati partnerekkel (s nem veszítjük el saját belső piacaink egy részét), szívós, kiszámítható magatartással, munkával erősíthetjük gazdasági jelenlétünket a keleti piacon (munkahelyeket teremtve ezáltal itthon), mérsékelhetjük az exportösztönzés és támogatás, valamint egy elfogadható adózás révén olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy csak a külföldi versenytársakkal kell megküzdeniük. • Mi a véleménye arról az állítólag nagy versenyről, •••••••••••iHMHMHi ami a hazai gazdasági szereplők között megindult az orosz piacokért, illetve az adósság fejében megszerezhető tulajdonért? - Nagyon jó és biztató jelenségnek tartom, hogy KeletKözép-Európában legerőteljesebben a magyar vállalkozók kezdenek megjelenni nemcsak az orosz, de más államok piacán is. Ezt a jelenséget a kormányzatnak minden eszközzel segítenie, bátorítania kell. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy például melyik az a magyar vállalkozói csoport, amelyik 800 millió dollárnyi megbízható fedezettel rendelkezik. Ha ugyanis ez nincs, akkor majdnem biztosra vehető. hogy az orosz államadósság konvertálásában nem csak gazdasági szempontokat mérlegelnek. Az orosz adósságot (és más államokét) természetesen rendezni kellene, ám fontosnak tartanám, hogy az úgy történjék, hogy élénkítőleg hasson a magyar gazdaságra. • Politizál? Párttag? - Múltamat és baloldai gondolkodásomat soha nem tagadtam. A politikával azonban most közvetlenül nem foglalkozom. A magam lehetőségein belül mégis igyekszem abban segíteni, hogy olyan politikai erők kormányozzák az elkövetkezendő négy évben az országot, amelyek programjuk és képviselőik hitelességével, szakszerűségével szavatolják: belátható időn belül elindulunk a lejtőn felfelé. • Mik a személyes ambíciói? Visszatérne-e a diplomáciai szolgálatba? - Az üzleti életben is szeretnék sikeres lenni. Ennek eléréséhez azonban még némi időre van szükség. A külügyi szolgálatban eltöltött húsz évet - hazudnék, ha mást állítanék - nem lehet kitörölni az életemből. S ha úgy érzem, hogy stabilizáltam a helyzetemet az üzleti életben, minden bizonynyal nem tudnék ellentmondani, ha felkérnének egy testhezálló diplomáciai feladatra. Sulyok Erzsébet