Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-26 / 96. szám

KEDD, 1994. APR. 26. INTERJÚ, RIPORT 7 Görgey nyomában Végh Ferenc tábornok levele a Szeged dandárnak Tisztek, Zászlósok, Tiszthelyettesek! Tisztesek, Honvédek! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Honvédség 3. Katonai Kerületparancsnoksága és a magam nevében tisztelettel köszöntöm önöket a műszakiak napja alkalmából. Április 25-én a magyar műszaki katonákról emlékezünk meg. Azokról, akik történelmünk során számos nagyszerű tettet hajtottak végre, de azokról is, akik ma korunk elvárásainak tesznek eleget magas fokú szakmai tudással. A műszakiak napja nevezetes eseményhez kötődik. 1849. április 26-án Görgey vezetésével Damjanich és Klapka hadtestjei a komáromi hidászok és hajóácsok által készített dunai tutajhídon átkelve felmentették Komárom védőit, és szétszórták Windischgratz 30 ezres, a várost ostromló seregét. Az esemény a honvédsereg műszaki katonáinak és Komárom város polgárainak hazaszeretetét és áldozatvállalását példázza, azokét, akik 25-én az ellenség heves ágyúzása ellenére 24 óra alatt felépítették a hidat a Dunán, biztosítva a felmentő honvédcsapatok sikeres átkelését. (...) Engedjék meg, hogy az ünnep kapcsán kifejezzem önöknek a Katonai Kerület vezető állománya őszinte elismerését és tiszteletét. Magas szakmai felkészültségüket, az új iránti fogékonyságukat jól tükrözi a műszaki csapatok törzsei és alegységei által végrehajtott, az új védelmi elvekhez kapcsolódó szakfeladatok, gyakorlatok egész sora. Arra kérem önöket, hogy Komárom védőinek nagyszerű példáján lelkesülve, a kor elvárásainak mindenkor legjobb tudásuk és lehetőségük szerint feleljenek meg. Cegléd, 1994. április 23. Végh Ferenc vezérőrnagy parancsnok íjászverseny: magyar módra Leendő katonák és kíváncsiskodók. (Fotó: Révész Róbert) Az építés: a legbonyolultabb feladat Beszélgetés Darák József dandárparancsnokkal • Kérem, kápráztassa el a szegedieket! Mit tud a dandár? - A 60. Szeged Műszaki Dandár utász, felderítő, zártelepítő, út- és hídépítő, valamint más speciális és kiszolgáló alegységekből, összesen három zászlóaljból áll. Zártelepítő eszközöket már bizonyára sokan láttak, rendelkezünk viszonylag korszerűnek mondható aknatelepítőkkel, ezek gépi vontatásúak, a föld felszínén, illetve a föld alá helyezik el az aknákat. • Mint a krumplit? - így is lehet mondani. Eszközeinkkel húsz perc, vagy inkább rövidebb idő alatt már tekintélyes kiterjedésű aknazárat telepíthetünk. Műszaki katonáink természetesen jártasak a robbantási technikákban, minden ilyen természetű feladatot meg tudnak oldani. Célpontjaik utak, hidak lehetnek, olykor a rombolás is a katonai tevékenység része, csakúgy, mint az építés: ez a legbonyolultabb feladat. Technikai eszközeinket ma közsz emlére tettük, nagy teljesítményű buldózereink, út- és hídépítő gépeink vannak. • Elárulná az olvasóknak, mit jelent a név előtt a 60as szám? Netán van még legalább 59 ugyanilyen dandárunk? - Ez csupán egy hadrendi szám, nincs 60 dandárunk. A Szeged nevet 1991-ben vettük fel, amikor a műszaki dandár és a 113. út-és hídépítő ezred fuzionált, a város pedig megengedte, hogy mi is viseljük ezt a nevet, s csapatzászlót is adományozott. • Mi indította önöket arra, hogy ne a kerítésen belül, zárt körben ünnepeljenek, hanem meghívják ide a város lakosságát is? - A város az idén, a Széchenyi téri katonai eskü napján, úgy érezzük, befogadott bennünket. A jó kapcsolatokat pedig ápolni kell, laktanyánkban nincsenek titkok, szívesen megmutatjuk, hogyan élünk mi, honvédek. Megmutatjuk körleteinket, gépeinket, eszközeinket, a kiállításon és a filmvetítésen pedig mindennapjainkat. • Önök hagyományt teremtenek, ez az első műszaki nap. - Más testületeknél, fegyvernemeknél, szakcsapatoknál már működik ez az intézmény, ha nevezhetjük így. Sárkányölő Szent György a rendőrök napja, a Flórián-nap a tűzoltóké, a tüzérek Szent Borbála napján ünnepelnek. 1848. április 26-án a magyar hidászok és hajóácsok olyan hőstettet vittek véghez a komáromi csatában, biztosítva a felmentő honvéd csapatok átkelését a Dunán, hogy méltán választhattuk e napot a műszakiak ünnepévé. 0.1. •MMHi (Folytatás az 1. oldalról.) Ezúttal egy nagyon kedves üzenetrögzítőtől kaptunk ujabb számot, a 06 60 382 654-es rádiótelefonét, de ezt újra csak a Szuperinfó szerkesztőségében vették föl. Körünk így bezárult, és információhoz jutottunk is. meg nem is. Mert azt is megkérdeztük volna Teszáry Gábortól, hogy menynyiért jutott a Szuperinfóhoz? Hárommillióért? Kétmillió nyolcszázezerért? Vagy tényleg csak hatszázezret keílett kifizetni a lapért, ami nem is oly rég tizenkét-tizenhárom millió forint fejében lett a Szegedi Nyomda tulajdona, ahol még most is az ugyancsak MDF-es kapcsolatairól ismert Perényi Ottó a főnök. Esetleg azt is megtudtuk volna, hogy Teszáry magányosan vásárolta föl a lapot, vagy felebarátok is vannak a buliban? Persze, minderről az impresszum is regélhetne nekünk, de az nincs a lapban. Ami persze szabálytalan, de kit érdekel az ilyen apróság, amikor a nemzet érdeke forog kockán? Tele is van a Szuperinfó az MDF politikai hirdetéseivel ki tudja mennyiért? Olcsón? Drágán? Mindkét megoldásban van logika. Békén sapkáinak? Ahhoz képest, hogy a Szegedi Nyomda privatizációja befulladt, a cég szépen fogy. Holott Perényi Ottót azért helyezték a nyomdához, hogy privatizálja a vállalatot. Nem sikerült. Á választások előtt az ÁVÜ már azt se tette meg, hogy elengedje a nyomda cirka kétszáz-kétszázhetven milliós adósságát. Ami persze korántsem az összes „sár", de ennyit tehetett volna értük a Vagyonügynökség. Pedig a dolgozók nagyon bíztak a fölső hatalmak jóságában. Negyven éve sincs más dolguk, mint hogy bízzanak, és dolgozzanak. Tanulságos és tanúságos, hogy annakidején az MSZMP tette oda a maga emberét egyes számú vezetőnek, azután pedig, a sokrétű Perényi Ottó alakjában, az MDF erőssége lett a főember. Egy mérnök-közgazdász, akinek esetleg még az is eszébe jut olykor. Fölszámolják a Szegedi Nyomdát? A rendszerváltás nem jótékonysági akció hogy pénzt kellene csinálni. De hogy miképpen leh'etne ezt a nagy ötletet keresztülverekedni a valóság tüskebokrain, arról szakmai elképzelései nem igen lehetnek, hiszen nem nyomdász. Odalettek a nyomda tartozékai, az Officina, a Midipack, a Printshop, a Borgisz. És most a hirdetési újság, a Szuperinfó, ami olyan ötmilliós árbevételt hozott a Szegedi Nyomdának, enyhítve a likviditási gondokat, amelyek viszont vannak. Mi lesz most? A dolgozóknak fogalmuk sincs erről. Ők „sapkázzák", kötik a könyveket, ívre vágják a papírost, nyomják a hirdetési meg a nem hirdetési újságot a nyomda Makkosházi körúti új, és most már szinte egyetlen egységében. Hétfőn, a reggeli órákban, amikor ott jártunk, és terepszemlét tartottunk a műhelyekben, a csöndes fényszedőben, ahol talán csak a hódmezővásárhelyi bt embere ügyködött teljes magányban, a fénytelen képernyők között, nem láttunk sehol jókedvű arcokat. A munkahely nem vidámpark, sőt egész Magyarország se az. Pénzhiány van a Szegedi Nyomdában, emiatt nem tudnak papírt, festéket venni, emiatt elesnek munkáktól, amiből megint pénzhiány Lesz. Találkoztam Erdődi Zsuzsa gondnoksági és rendészeti vezetővel, aki egyúttal a szakszervezeti elnök tisztét is betölti. meg Varga Zoltánnal, a montírozó csoportvezetőjével. Megtudtam, hogy nem sokat tudnak. Hogy nemcsak a pénznek, az információnak is híjával vannak. Perényi Ottó föláll? A kérdésre: „Mi lesz most?" - tőlük választ nem kapunk. Ők úgy vélik, hogy azt a pénzt, ami a napi fönnmaradáshoz szükséges, ki tudják termelni. És abban meg biztosak lehetnek, hogy a tavaly nyári csődeljárás során részvénytársasággá alakult Szegedi Nyomda fölgyűlt adósságát nem tudják kezelni. Mennyi ez az adósság? Ha egy kicsit rendszerezetten emlékezünk, nem reménytelen az összegzés. A tavaly nyári csődegyeztetésre mintegy száz hitelező volt hivatalos, huszonheten jelentek meg a tárgyaláson, ekkorra kétszázmillió forintnyi adósság már lejárt. A csődegyeztetésen megegyezés született, hogy nyolc év alatt, 2001-ig, minden hitelező hozzájut a pénzéhez. Az első fizetési határidő azonban már két és fél hónap múlva bekövetkezhet. Miből fog fizetni a kánikulában a Szegedi Nyomda körülbelül százhúsz milliót? Perényi Ottó politikai kapcsolatai kamatoznak-e annyit, hogy állni tudja a cehhet? Vagy jobb lett volna betartani a „rendszerváltás" ígéretét, és a politikát valóban kivonultatni a gazdaságból?! Abban, hogy ez nem történt meg, egyaránt bűnös a jobb oldal, a bal oldal, és a közép. Ne mutogassanak tehát egymásra az urak, meg az elvtársak. Ha válasz nincs, keressünk feleletet az életben. Mi szokott ilyenkor történni? Többnyire az, hogy megkezdődik a felszámolás. Ha a Szegedi Nyomda felszámoló biztosa megjelenik a színen, Perényi Ottónak emberi számítások szerint föl kell állnia, és minden egy éven belül kötött szerződésért akár bíró előtt is felelnie kell. Persze nem tudhatjuk, hogy az ő aláírása milyen papírokon van rajta. Vajon alárendelti szignókat fognak-e látni a kutatók a dokumentumok alján? Ha a fölszámolás megkezdődik, akkor az összes tartozás lejárttá válik. A régiek is, meg az is, amit az ÁVU-től hitelezett az új korszak régi típusú embere, az MRP-t kudarcra vivő Perényi Ottó. És együtt az összes tartozás akár a félmilliárdot is meghaladhatja. Ingyen csalt Ha a fölszámolás elindul, megkezdődik a Szegedi Nyomda értékesítése. A dolgozók, ha tudnak eredményesen termelni, kapnak fizetést, ha nem tudnak, fizetés sincs. A pénztár malma a végkielégítésüket fogja járni. Az értékesítésből befolyó többi pénzből először a jelzálog jogosultak kapnak, azután a kishitelezők. Valószínű, hogy ők lesznek azok, akiknek egy vas se fog már jutni.És véget ér egy történet. Ehhez a történethez képest szinte csekélység a Szegedi Nyomda termelési és kereskedelmi igazgatóhelyettesének. Cseri Gézának a sztorija. Ő ingyen csalt. Legjobb tudomásunk és saját állítása szerint itt Szegeden nem, hanem amikor a székesfehérvári Vörösmarty Nyomda üzemvezetőjeként a fehérvári nyomdában alakult vállalati gazdasági munkaközösség közös képviselője volt 1984. júliusától 1987. végéig. Egy keveset már Szegeden is tudnak az ügyről, itt azonban afféle hősi ének kering Cseri Gézáról, mint olyanról, aki a szocializmus sokfonatú gazdasági szabályai között gúzsba kötve táncolta át a nehéz éveket, és korát megelőzve, a hatékonyság érdekében lazított a jogon, és az igaztalan meghurcolás elől menekült külföldre. Ha paródiát akarnánk írni az esetből, azzal kezdenénk, hogy a postarabló Sztálin se volt bűnöző, hiszen a pártnak fosztott. Ehhez hasonló Cseri Géza ügye is, csak fordítva. Neki az átlagembernél alaposabb ismeretei lehettek arról, hogy a szocializmus tarthatatlan rendszer, hiszen az MSZMP-n belül igazibb információkhoz lehetett jutni, mint kívül. Fölerősödhetett a meggyőződése, minél több az elégedetlen dolgozó, a „rendszer"-nek annál hamarabb annyi. Ezért a dolgozni vágyó csöndes többség elégedetlenségét hat rendbeli, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalással fokozta. Ezenkívül a Székesfehérvári Városi Bíróság l.B. 1817 - 1988 - 7. számú, 1990. február 23-án jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek találta még hét rendbeli sikkasztás bűntettében, valamint egy rendbeli folytatólagosan megvalósított magánokirat hamisítás vétségében. (A jogban járatlanabbak kedvéért: az ügyszámban a „B" a büntetőügyet jelenti. A polgári perek „P" jelűek.) Elég gyenge ítélet született: Cseri Gézát egy évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Sokat kell lopni! 1984. július 21-én Székesfehérváron kelt társasági szerződéssel Cseri Géza és a Vörösmarty Nyomda más dolgozói VGMK-t alakítottak, az egyik gazdasági hetilap előállítására.Négy év alatt a VGMK összes bevétele közel hétmillió forint volt. Ennek a pénznek kellett fedeznie a költségeket, az adókat és VGMK-tagok jövedelmét. A fekete alkalmazásban állók is kaptak pénzt. Ebből jutott a sikkasztásra is: 875.234 forint „az az összeg olvashatjuk az ítélet indoklásában -, amellyel Cseri Géza vádlott nem számolt el a VGMK tagjai felé, ezt az összeget saját részére megtartotta ". Két módon tűnt el a kezén a pénz: aláhamisította beosztott kollégái nevét, illetve velük íratta alá a bérjegyzéket, de utólag - például 1987. májusában - a hatezer, illetve ötezerhatszáz forintok elé egy 1est írt, s így tízezres nagyságrenddel megnövelte a kivehető pénzeket. A vizsgálat megindulása után, 1988. január 21-én Cseri Géza feleségével együtt elhagyta Magyarországot, távollétében ítélték el, vagyis a bűnügyi költség az állam nyakán maradt. így csalt ingyen. Fizettek azonban kollégái. Ugyanis Cseri az adó be nem fizetésekkel is manipulált, 1985-1989 között több mint ötszázezer forint adóhiány keletkezett. A fehérváriak kérték, hogy engedje el nekik a hivatal: méltányossági alapon négyszázezer forint maradt rajtuk. Amit a fehérvári nyomda kifizetett, majd dolgozóitól havonként vonogatta. Az időközben kilépettekre eső pénzt is a helyben maradtaktól kasszálva be. Számukra, az utolsó részlet levonásától számítva, alig fél éve, hogy végetért ez a „régi-régi" ügy. Hétfőn reggel megkérdeztem Cseri Gézától a makkosházi telephelyen, hogy miután hazajött Németországból, megpróbálkozott-e azzal, hogy cserben hagyott fehérvári kollégáival a kapcsolatot fölvegye, kártérítgetés okából. Nemleges választ kaptam. Azt mondta, hogy az az ügy egy olyan láncolat, amiért bármikor megkaphatja az elmarasztalást, s ha most, ötven évesen, innen, a Szegedi Nyomdától kinyírják, nincs a szakmában hova mennie. Cseri Géza szegény, kishal volt a gazdasági figurázás magyar tengerében. Ezért faragott rá. Ha elrakott volna kétszázmilliót, most ő is váltaná a rendszert. Nem apróra... A Szegedi Nyomda tönkretételének lesz-e majd „tettese"? Zelei Miklós