Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-26 / 96. szám

8 A HELYZET DÉLMAQYARORSZÁG KEDD, 1994. APR. 26. „Hiszek a realizmus jelenében és jövőjében Beszélgetés Patay László festőművésszel w Patay László festőművész, Munkácsy-dfjas érdemes művész, a Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott egyetemi tanára, a Pápai Aranykereszt birtokosa - ez a legmagasabb kitüntetés, amit világi ember kaphat a szentatyától - volt a Közéleti Kávéház vendége a közelmúltban. A 62 éves mesterrel a rendezvény előtt beszélgettünk. • Hogyan látja a realista festészet jelenét és jövőjét. Nem érzi-e úgy, hogy átértékelődött a realizmus fogalomköre? - Ez egy nagyon kemény kérdés. Erről hosszasan lehetne beszélni. Szerintem, a realizmus sohasem fog megszűnni, mert igénylik az emberek. A realizmus - megítélésem szerint - nem stílus, hanem magatartás. "Helytelennek tartom azt a kategorizálást, amit a művészettörténészek találtak ki, miszerint a realizmus egy a képzőművészeti stílusok közül. A realizmus végigvonul az emberiség történelmén, a barlangfestészettől kezdve napjainkig. Mindent realizmusnak tartok, amit az ember azért csinál, hogy valamit megörökítsen, ábrázoljon, és általa mágikus tartalmakat közvetítsen. S ez az ősembernél ugyanaz volt, mint ma. Nincs különbség. Éppen ezért hiszek a realizmus jelenében és jövőjében. A realizmust rendkívül fontos dolognak tartom a művészi magatartások között. Noha, tudomásul veszem, hogy a kor követelménye bizonyos stiláris dolgokat felvetett már és folyamatosan fél is fog vetni, amelyek mindig más és más irányulásokat követelnek meg, de ez nem befolyásolja a realista magatartást. • Mi a véleménye a műfajok keveredéséről, az eklekticizmusról? -Én azt tartom képzőművészetnek, amit kézzel és anyaggal mfvelnek. Nem komputerrel! A szituációművészetet sem tartom képzőművészetnek. Az valami más. Ameddig festékkel és kézzel készül a mű, addig az képzőművészet. Mondok egy példát. Húsz évvel ezelőtt láttam egy világhírű festőművész tárlatát Koppenhágában, Shol az egyik vitrinben ki volt állítva egy közönséges postai távirat, amire azt írták: Ez az a portré, amit ön kért tőlem. Aláírás. Ez volt a mű! Ez, véleményem szerint, nem képzőművészet. Ez semmi. Ugyanúgy, mint a kiállított Fotó: Gyenes Kálmán üres képkeret. Tudom, hogy a XX. században minden elképzelhető, s a művészetbe is belefér már minden véglet, de ez - úgy gondolom - már nem tartozik a mesterségünkhöz. • Az első biblikus témájú falfestményét tizennégy évvel ezelőtt a szegedi Dómban alkotta... - Igen. Udvardi püspök úr bízott meg a munkával. Legnagyobb sajnálatomra hamarabb ment nyugdíjba, ezért nem tudtuk megvalósítani közös álmunkat, a kupolafestést. • És most? Nincs rá lehetősége? - Horribilis összegbe kerülne az állványozás, hiszen negyven méter magasan van a kupola. Arról nem is beszélve, hogy több száz négyzetmétert kellene megfesteni. Ehhez én már öreg vagyok. Majd a fiatalok. Egészségi állapotom sem a régi. Tavalyelőtt például le akarták vágni a bal lábamat, azóta is különböző gyógyszereken élek. Nekem ekkora magasságba fölmászni már istenkísértése lenne. • Mi köti az Alföldhöz? - Amikor főiskolás voltam, akkor Vásárhelyen olyan hallatlanul gazdag, eleven és pezsgő szellemi élet alakult ki, amiben kitüntetés volt részt venni. Ott ültünk nyaranként a művésztelepen és egymást hallgattuk. Nem kinyilatkoztatásokat hallgattunk, hanem egymást. Ez nagyon fontos! Jómagam azóta sem tapasztaltam olyan szellemi légkört, mint amilyen Vásárhelyen volt. Ebbe az alföldi mezővárosba kötöttek a kiállítások, a kollégák, barátaim és osztálytársaim. Németh József és Szalay Ferenc, akik a főiskola után Vásárhelyre költöztek. Ez a rendkívül erős érzelmi és szellemi szál azóta sem szakadt el. Szegeden Hamvas István alsóvárosi plébánossal, aki azóta sajnos már meghalt, kötöttem örök barátságot. Ő szervezett be a Dóm munkálataiba, ő vitt el később Gyulára Bjielek Gábor plébánoshoz. Bjielek Gábort egyébként - aki eddig három munkát készíttetett el velem: kettőt Gyulán, egyet pedig Békéscsabán - méltán nevezhetem a mecénások mecénásának. Szabó C. Sziláid • Pályázatot nyújthatnak be elsősorban gyermek- és ifjúsági közösségek, de pályázhatnak programot szervező intézmények is. A pályázat célja: a gyermekés ifjúsági korosztályok történelemismeretének, nemzettudatának, kulturális, hagyományőrző és egészségmegőrző tevékenységének, valamint kulturális szabadidőtöltési feltételeinek fejlesztését szolgáló helyi kezdeményezések (pályázat jele: IKTA „A"), a helyi ifjúsági szervezetek alsó- és középszintű vezetőképzésének (pályázat jele: IKTA „B"), a gyermek- és ifjúsági korosztály részére a gyermek- és ifjúsági szervezeti élettel kapcsolatos Ismerjük meg történelmünket! Az Ifjúsági Közösségeket Támogató Alapítvány (IKTA) pályázatot hirdet nem politikai, helyi gyermekés ifjúsági közösségek, valamint a gyermek- és ifjúsági célokért tevékenykedő egyéb szervezetek részére. helyi tájékoztató kiadványok megjelentetésének, illetve beszerzésének, valamint a tevékenységükhöz szükséges eszközök megvételének (a pályázat jele: IKTA „C") anyagi támogatása. Támogatásként maximum 150 ezer forint adható. Támogatás nem adható: politikai tevékenységre, bér és bérjellegű kiadásokra, nyereségérdekelt vállalkozás támogatására. Egy szervezet azonos pályázati kategóriában csak egy pályázatot nyújthat be. Pályázatot benyújtani külön űrlapon kell, amely beszerezhető az IKTA titkárságán (1055 Budapest, V., Kossuth tér 4. I. e. 3., 1357 Pf. 2. Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkárság) munkanapokon 14-16 óra között, illetve postai úton felbélyegzett válaszborítékot mellékelve igényelhető a fenti címen. A kuratórium az 1994. május 10-ig beérkező pályázatokat bírálja el. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást a titkárság munkatársai munkanapokon 14-16 óra között a 268-3168-as telefonszámon adnak. • Elhúzódó jegyesség Kárpótlási végelszámolás A gyakorlat azonban kevésbé támasztja alá, hogy mindezt komolyan gondolták. A kárpótlási jegyeket késve kapta meg a jogosultak zöme, előtte hiába kezdődtek az árverések, a múlt nyár végéig föld alig kelt el. Az erre szakosodott pénzintézet sem kapkodta el a szövetkezetek járandóságának átadását. Eközben a privatizált élelmiszeripari vállalatok színe-java elkelt. Jó üzletnek látszó. más privatizációs ügyletekből is kimaradtak, hisz a vásárlásnál a jegyek eredeti tulajdonosai kaptak elsőbbséget. Miközben telt az idő, a mezőgazdaság általános piaci és pénzügyi válságában egyre többen kényszerültek arra, hogy „napicikkekre" váltsák szép reményeiket. A szegedi József Attila Szövetkezet konkrét példáján jól lehet követni e mozzanatokat. Szitás Ágoston még pikáns fűszerezést is adott a történetnek azzal, hogy már egy végelszámolás alatt lévő gazdaság elnökeként a kárpótlásról és végkielégítésről egy fogalomkörben szólt. Dorozsmán '92-ben annak rendje és módja szerint kijelölték és átadták a területük felét kitevő, réttel együtt ezerötszáz hektár, 32 ezer aranykoronányi kárpótlási földalapot. Itt a város szélén volt is keletje, s a földbérletet is nehéz lett volna ott nyélbe ütni ott, ahol például egy 20 hektáros táblára 42-en jelentkeztek. Errefelé régen is kisbirtok volt. A tagi részarány kimérésekkel együtt az oda vezetett, hogy a szövetkezet nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas föld nélkül maradt. Mivel adósságuk nincs, úgy látták jónak, hogy legalább a vagyont megmentik, s új alapokat teremtenek a termelés megindításának. A közgyűlés a végelszámolás mellett döntött. Önállóan működtethető vagyonegységeket - például a tejház vagy a takarmánykeverő - alakítottak ki, hogy a termelésre koncentráló tulajdonosok csoportja üzletrészével válthassa meg azokat. Arra számítanak, hogy a tehermentesen 130 millió forint értékűre taksált épületek és gépek felét ily módon lehet hasznosítani. Főleg az agrárértelmiség az, amely ezen értékpapírok megvvásárlásával már a kezdetben a tulajdon koncentrálására törekszik. A kimaradó eszközöket és létesítményeket nyilvános értékesítés keretében kívánják eladni. Ebből az összegből A kárpótlás forgatókönyve szerint a szövetkezetektói nem vették el a földjeiket, hanem a múlt rendszer hőskorában elszenvedett sérelmeikért kapott kárpótlási jegyeikkel azok vásárolják meg az e célra kijelölt tábláikat, akik elmennek a licitekre. A gazdaságok az összegyűlt jegyeikkel részt vehetnek a privatizációban, s elsősorban az élelmiszeripar azon cégeiben szerezhetnek tulajdonrészt, és beleszólási jogot, melyek eddig monopol helyzetben diktáltak nekik. A megszorult téeszek áron alul túl is adhatnak értékpapírjaikon, ha pénz híján nem tudnak, vetni, aratni, vagy a jószágnak takarmányt adni. Magukra vessenek, ha ezzel épp biztató jövőjüket adják fel. azokat fizetik ki, akik nem jelentkeztek egyik csoportba sem. Általában az idősebbek jönnek itt számításba. A végelszámolás együtt jár azzal, hogy felmondtak a dolgozóknak, így a felmondási időt és végkielégítést mielőbb ki kellene fizetni. Ezt a visszakapott kárpótlási jegyeikért kapott pénzből tudnák teljesíteni. Figyelembe véve, hogy a '92 őszétől '93 augusztusáig lezajlott árverések ellenértékét csak ez év februárjában kapták meg - értelemszerűen!?) kamat nélkül - a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt.-től, nem sok jóra számíthatnak. Ezt az összeget adósságaik kitisztázása vitte el. Most a végelszámolóvá vedlett elnök a november 18-i utolsó árverés ellenértéke után nyomoz. Sem az itteni kárrendezési hivatalban, sem a pénzintézetnél nem találják a jegyeket. Megkérdeztem errről a hivatal vezetőjét, aki állítja, hogy időben továbbküldték. Fontos lenne, hogy meglegyen, hisz a késlekedés az új alapú gazdálkodás elképzelt menetrendjét boríthatja föl. Mindenesetre érdekes, hogy ami egyszer elkelt, azt miért olyan sokáig tart kifizetni a törvényei kényszerített eladónak. A tisztességes üzlet törvénye nem ezt kívánná. Tóth Szeles István DÉLMAGYARORSZÁQ csonokAd Mtaru firlcap ÍALADI NYEREMÉNYSZELVÉNYEK E heti tét: 25 000 Ft ÍGY JÁT: N! • Hogyan töltse ki a szelvényt? A: születési év utolsó két száma, B: születési hónap száma, Cs a születés napja, DS a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Természetes, hogy a kisebb gyerekeknek még nincs személyi igazolványuk. Ők az utolsó, D rubrikába a szülők bármelyike igazolványának két utolsó számát beírhatják. Természetesen a szelvények külön játszanak, egymás számaiból nem lehet kicsipegetni! Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvényét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöjjön be szerkesztőségünkbe, a Sajtóházba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyertesek jelentkezését a nyerőszámok megjelenése utáni hét hétfőjén, 1 2 és 15 óra között várják munkatársaink. A megyében lakók a Délvilág városi szerkesztőségeiben: Vásárhelyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Makón, a Deák F. u. 2. (városi könyvtár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy postán utaljuk ki, vagy személyesen vehető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer forint. A nyereményadót a cég fizeti. Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten senki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehet, ha megvették a HDS & Délmadár a heti számát. Legyen szerencséje a H0R0SZ -KAL! A B A I, játékos B C D C I, játékos D NÉV: NÉV: A 1 játékos B A 1, játékos B C 1 játékos D C 1, játékos D NÉV: NÉV: Az e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Délmadár családi lapunkban találhatják! LEJLDS Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési csoportnál Tel.: 62/481-281, Németh Andreánál. i Megvásárolható a megye összes településén a hírlapárusoknál, rikkancsoknál és az élelmiszerboltokban. Gyere, vár a Papagáj, élelmiszer-mesevár! A Szabadkai úton, a műjégpálya mellett. Nyitva: 0-24 óráig, a hét minden napján. Tel.: 62/321-370