Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-21 / 92. szám

6 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. APR. 21. • üfií ér a törvény, ha magyar? Érzéstelenítés nélkül Politikai döntésnek nevezte az egészségügyi reform folytatására szánt pénzek bérpótlékok formájában törté­nő felosztását dr. Andréka Bertalan, a Népjóléti Minisz­térium minap felmondott vagy lemondott államtitkár­helyettese. Az egészségügyi dolgozók hangulatjavítását célzó, igen jól időzített intézkedés arról szól, hogy az egészségügyiek évek óta jogos bérigényét az egészségügy fejlesztésére - következésképpen a betegellátás javításá­ra - szánt pénzből vették el, Nevezetesen a fogászat, a mentőszolgálat és az ügyeleti rendszer reformjára szánt pénzből. • Az alapellátáshoz tartozó fo­gászati ellátás reformjának az eredeti tervek szerint ez év má­sodik felében kellett volna in­dulnia. Az ezzel kapcsolatos tanulmány elkészült, a modell­kísérletek befejeződtek, csak hát az utolsó előtti pillanatban fellépett az egészségügyet jel­lemző krónikus pénzhiány. Egy fogorvos a sajtó ha­sábjain nemcsak szakmailag, hanem etikailag is elfogadha­tatlannak tartotta a fogászati reform elhalasztását. Szegeden egyetlen fogorvos sem tudja, mi a pillanatnyi helyzet a re­formot illetően. A kérdésről dr. Vágó Péter tanszékvezető egyetemi tanárt, az Országos Stomatológiai Intézet orvos­igazgatóját kérdeztük, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely a népjóléti minisztéri­ummal közösen dolgozta ki a fogászati reformot, vezette a modellkísérleteket. A professzor elmondta, hogy a 115/1993-as - a tb pénz­ügyi alapjainak felhasználá­Nagy gondja manap­ság a kórházaknak, hogy nemigen látnak előre, mert mindig csak egy hónap elteltével és az így adódó pontszá­mok alapján kapják meg a működésükhöz szükséges költségeiket. Ugyanakkor a legtöbb intézmény nagy szerke­zeti, gazdasági és szemé­lyi változtatásoknak néz elébe, amelynek okán távlatokban kellene gon­dolkodniuk. Várható-e pozitív változás e téren? - kérdeztük dr. Mikola Istvántól, a Magyar Kór­házszövetség elnökétől. - A legnagyobb problémá­nak azt érzem, hogy óriási a kórházak között a költségveté­si-kondícióbeli különbség. Ma Magyarországon a legszegé­nyebb kórházban az egy főre eső átlagteljesítmény mutatója és az ahhoz tartozó pénzérték 19 ezer forint, a leggazdagab­baké pedig jóval 70 ezer forint fölött van. Emellett a hatalmas különbségek mellett semmiféle egységes rendszert nem lehet alkalmazni. • Mit tehetnek mégis az „örökölt" egyenlőtlenség felszámolása érdekében? Szintre hozni - Azt szeretnénk, ha az or­szágos szorzóval történő szint­rehozás nem nivellálna, hanem alulról kezdődne és a leglesza­kadtabbakat hozná föl egy ma: gasabb szintig. Ha azonban túl magas az erre fordítandó ösz­szeg és egy irracionális gya­korlat áll mögötte, akkor nem kell támogatni az adott intéz­ményt. A szintrehozás több évet vesz igénybe, de utána elérhető, hogy a beavatkozá­soknak egységes díjtételei lesz­nek, azaz az egészségbiztosítá­si pénztár egységesen vásárolja meg ugyanazért a pénzért a szolgáltatást. Ez már a szektor­semlegességnek a kapuja lesz, s jöhetnek majd a különböző tulajdonformák: az egyházi in­tézmények, alapítványok köz­hasznú társaságok, önkor­mányzati intézmények. A fi­nanszírozónak ugyanis teljesen mindegy lesz, hogy mit és hon­nan vásárol meg, hiszen ugyanannyi pénzt kell érte sáról szóló - törvényben sze­repel a fogászati reform beve­zetése, aminek lényeges eleme a teljesítményelvű finanszíro­zás. A fogászat megújhodásá­nak kezdetét 1994. július else­jére határozták meg. Nem is volt kétség az indulást illetően ez év február közepéig, amikor is kiderült, hogy az egészség­ügyiek pótlékára - amit már sztrájkkal fenyegetőzve köve­teltek - nincs pénz. Az EDDSZ, a Népjóléti Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár között megegyezés született - amit a Parlament szentesített - arról, hogy a törvényben rögzített pénzeket másképpen kell felhasználni. Nevezetesen úgy, hogy fedez­ze a pótlékokat. Ennek egyik forrása volt a fogászati reform­ra félrerakott 1,5 milliárd fo­fizetnie. Illúzió azonban azt gondolni, hogy ez egyből mű­ködni fog. • Megeshet, hogy lesznek kórházak, amelyek kiesnek a versenyből, azaz megsem­misülnek. Mennyiben érinti ez a területi ellátás elvét? - Javítani fogja az ellátást. Ugyanis túl sok kórház és 100 ezernél több aktív kórházi ágy van Magyarországon. A nem­zetközi standard összehasonlí­tás alapján elmondható: ha­zánkban 60-70 ezer kórházi ágynál többre nem lenne szük­ség. Több intézmény műkö­dését át kell gondolni a jövő­ben. Tudok olyan megyéről, ahol 9 kórház van és azt is tud­om, hogy ugyanitt, 2 nagy kór­ház, ragyogó színvonalon, az egész megyét el tudná látni. Ezt nem engedheti meg magá­nak a magyar egészségügy, ami nem jelenti azt, hogy az orvosok az átszervezés során munka nélkül maradnak. Csu­pán azt eredményezi, hogy a betegek részére egy korrekt, jobb, magasabb színvonalú el­látást lehet, viszonylag olcsób­ban, kevesebb ráfordítással nyújtani. Nagy reményekre ad jogot, hogy az önkormányza­tokkal is elkezdtük a tárgyalá­sokat. Illúziója persze ne le­gyen senkinek, mert ez egy végtelen történet... Egy refor­mot ugyanis nem lehet meg­csinálni, csak csinálni lehet. Külön igényért fizetni kell • Az egészségbiztosítási pénztár ez esetben állni fogja az utazás költségeit? Ennek az óriási terhét ugyanis már nem bírná el a lakosság. - A tb-nek akkor kell állni az útiköltséget, ha az a szolgál­tatás a kötelező, általános egész­ségbiztosítás keretében, a regi­onális intézményben történik. Ha egy alföldi lakos - mond­juk - Sopronban kívánja kú­ráltatni a hörghurutját, akkor megteheti, de ezért neki kell az útiköltséget állni. Ha azonban a területileg erre fölkészült in­tézményben gyógyíttatja ma­gát, akkor a tb-nek ki kell fi­zetnie az útiköltséget, mert az hozzátartozik a kötelező egész­ségbiztosításhoz. rint. Egy igen friss - április 1­jén kelt - kormányrendelet vi­szont közli: bevezetik mégis a reformot a fogászatban, július l-jétől. De ez még csak próba­időszak lesz, ami annyit jelent, hogy a fogorvosok ekkor kez­dik ugyan jelenteni a teljesít­ményüket, ám az első „éles" • Beszélgető asszonyok gyű­rűjébe helyezkedem el magam is. Mondom, mijáratban va­gyok: sajnálat és tapintat fogja vissza szavaimat. Ha nem szí­vesen beszélnek betegségükről, felejtsék el kérésemet, ajánlom föl, miként az inkognitó lehe­tőségét is. Mindkettőt elhárít­ják, mondván vállalják sorsu­kat, s készséggel beszélnek ró­la a nyilvánosság előtt is: oku­lásért másoknak. Tóth Károlyné intelligens, tiszta tekintetű arcát fehér csip­kegallér díszíti. • Nagyon fiatalnak látom. Mikor, hogyan kezdődött a betegsége? - Annyira fiatal azért nem vagyok, betöltöttem a 43-at ­mondja kissé rekedt hangján. Torokgyulladásra gyanakszom. Hogy tévedek, később derül ki. - A békéscsabai kórházban, az intenzív osztályon dolgoz­tam. Egyik nap, 1991-ben in­fluenza szerű lázzal megbete­gedtem. Annak rendje s módja szerint elmentem az orvoshoz, majd dolgoztam tovább. Csak nem éreztem jobban magam. Egészségügyisként gondoltam: utánajárok a dolognak, lehetsé­ges, hogy arcüreggyulladásom van. • Ezzel a föltételezett diag­nózissal beállított egy másik orvoshoz? - Valahogy úgy. Bejelent­keztem arcüregműtétre. Saját kezdeményezésre. • Egy bennfentes, erősza­kos egészségügyi megtehe­ti... - A vizsgálat során megálla­pították: mindkét arcüregem­ben kocsányos daganatok van­nak. Előjegyeztek operációra: előtte két héttel még alaposan berekedtem. Közvetlenül műtét előtt kiderült, hogy valami van a hangszalagomon. Éppen Pes­ten voltam egy kiegészítő vizs­gálaton... • Mi volt ez a valami? teljesítménymérés majd csak novemberben várható. Ennek teljesítménydíját viszont jövő januárban kapnák meg. A kér­dés „csak" az, hogy jövőre lesz-e erre pénz. A probléma pedig „csak" annyi, hogy a re­formból eleddig kimaradt fogá­szatot a késedelem és az anya­- Mechanikai akadály... Rosszindulatú. Ha mint egész­ségügyi nem vagyok ilyen rá­menős, öt nap múlva megful­ladtam volna. Így azonnal meg­műtötték az onkológiai inté­zetben. Teljes altatásban eltá­volították a gégémet. Ez a be­szédképesség elvesztésével jár. • De hisz mi most gördülé­kenyen beszélgetünk! - Én a nyelőcsövemmel. A hangadáshoz szükséges légosz­lopot a nyelőcsőbe nyelt leve­gő áramoltatásával biztosítom. • Minden mesterséges se­gédeszköz nélkül? - Igen: ehhez csak kitartó tanulásra és sok gyakorlásra van szükség. Megéri, mert a gépi beszédnél árnyaltabban, érzelmeket, indulatokat is ki tudunk így fejezni. Egy 75 éves volt beteg. Török Simon tiszteletdíjasként foglalkozott az onkológián a műtöttekkel, magam is az ő tanítványa va­gyok. Szegeden, a Napforduló szolgálatnál pedig már én is gi bizonytalanság fokozottabb mértékben sújtja, mert mindig is rosszabb helyzetben volt a többi szakágnál. A pénzátcsoportosítás miatt elmarad a mentő-reform is. Csongrád megye mentőfő­orvosától, dr. Simon Mariann­tól megtudtuk, hogy a mentő­sök szakmai kollégiuma immá­ron négy éve (!) benyújtotta azt a tervezetet, amelynek lényege a mentés és a betegszállítás fi­nanszírozásának szétválasztá­sa. Ez azvjelentené, hogy a sú­lyos esetekben kivonuló ro­hamkocsik kilométerpénzének - ami pillanatnyilag 1000 fo­rint/kilométer - költségeit az állami kassza, a betegetszállító mentők kilométerpénzét pedig az Egészségbiztosítási Pénztár fedezné. A kétféle szállítást ma egybemosva csak a társada­lombiztosítás büdzséjéből fize­tik, jóllehet igencsak nagy a különbség az orvossal, drága műszerekkel kivonuló roham­kocsi, és a beteget otthonról egy-egy gyógyintézménybe, oktatom a 4-5 fős csoportokat a nyelőcsőbeszédre. Bűnnek tartanám, ha nem tenném. Itt egyébként ezzel együtt lelki és szociális rehabilitációra is tö­rekszünk. • Ön szerint, ha van élet­módbeli oka ennek a beteg­ségnek, mi lehett az? - Jellemző rám a kínos meg­felelni akarás. Olyan alacsony volt a nővérkeresetem - ma is albérletben élek hogy 18-24 órákat dolgoztam az intenzív osztályon, megfeszített figye­lemmel: Magánéleti konfliktu­saim önértékelési zavarhoz ve­zettek, állandó bizonyítási kész­tetésem volt. Emellett erősen dohányoztam. Igaz, már gye­rekkoromban köhögős voltam, 20 éve pedig állandó arcfájdal­mat éreztem, gyakran köny­nyeztem. • A családban nem fordult elő ilyen betegség? - Édesanyám családjában halmozottan, a papa mellékve­serákban halt meg. Félelmetes kezelésre taxizó mentőautó fu­varköltsége között. A mentősök kedvét nem­csak az ő szakmájuk reformjá­nak elmaradása rontja, hanem a most megállapított pótlékuk összege is. A mentőszolgálat munkatársait ugyanis nem a legveszélyeztetettebb egész­ségügyi dolgozók kategóriá­jába sorolták, következéskép­pen 8000 helyett csak 4000 ezer forint pótlékot kapnak. Noha nem lehet kétséges, hogy a mentésben résztvevők vala­mennyien komoly fizikai és pszichés terhelésnek, s .nem ke­vés veszélynek vannak Jdtéve. Úgy tűnik, az egészségügyi­ek táborát a hangulatjavító bér­emelés megosztja, hiszen az egyik tábornak a másik rovásá­ra jutott némi plusz. Az egész­ségügyi vezetés - választások előtti - fináléjának is tekint­hető lépése egyszersmind a négy évvel ezelőtt elkézdett re­formfolyamat megszakítását jelenti. Kalocsai Katalin volt, amikor fiaimmal fölnőtt­ként kellett megbeszélnünk ezt. A nagyobbik egyébként, aki rettenetesen féltett engem, csodálatosan dolgozta föl az egészet. Ő, aki a legnagyobb erőforrásom és vigaszom - or­szágos tanulmányi verseny má­sodik helyezettjeként fölvételi nélkül került be az orvosira - , vallásos közössége segítségé­vel tudta túltenni magát a tör­ténteken. O az, aki kárpótol mindenért. • Milyenek az emberi kap­csolatai? - Most igazán megmérettet­tek. Amelyik kristálytiszta volt, megmaradt. Fájt, hogy munkahelyemen nem rehabili­táltak. De amikor az utcára is alig mertem kimenni, erőt adott, hogy a sarki boltban a lányok lesték minden szavamat és együttműködőn segítettek. Ma már Gyulán is dolgozom nővérként, mindenhova uta­zom, ahol segíthetek. • Erős lélekkel? - És tudatosan. Tudom, hogy egészségkárosodott va­gyok, de azt is, ezzel együtt le­het teljes életet élni. • Mit üzenne az oly töré­keny egészségű mindannyi­unknaknak? - Mindenki igyekezzék időben fölfedeztetni betegsé gét! Ezzel nem csak az életéi mentheti meg, hanem megóvja magát a sugárkezelés és a ke moterápia kellemetlenségeitől is. És nem szabad soha föladni. Amikor megláttam a szövettani eredményt, csak arra gondol tam: ezt túl kell élnem. Hisz nekem még annyi dolgon van... Chikán Ágnes Napforduló Szolgálat a rákbetegekért A szegedi Napforduló Szol­gálat a Rákbetegek Országos Szövetségének területi irodája. A szervezet 1990-ben alakult, feladatául a rákos betegségben szenvedő embertársaink reha­bilitációját, az életbe való visszavezetését tűzte ki. Nem az orvosok helyett, inkább mellettük kívánnak tevékeny­kedni, oly módon, hogy csa­ládtagjaik mellett a gyógyult betegeket is szeretnék bevonni a terápiába. A Napforduló Szolgálat igen hatékonyan oldja meg ezt, három megyé­ben 11 irodájuk működik. Szegedi irodájuk nemrégiben új helyre, a dr. Boros József ut­ca 3. szám alá költözött. - A Napforduló Szolgálat három éves működése után bő­vítette a szolgáltatásait. Bács­Kiskun, Csongrád, Békés me­gye emlőműtött betegei most már beválthatják nálunk az évente egyszer vényre kapható szilikonos protézist, s a hozzá tartozó speciális kiegészítőket - újságolja Kakujáné Söszler Gertrúd, az érdekvédelmi szol­gálat vezetője. - A rákbetegek kemoterápiás kezelése miatt szükségessé váló paróka-köl­csönzésre is lehetőség nyílik nálunk, de térítésköteles vény­re ki is tudjuk adni a paróká­kat. A kórházakba a műtétek után önkéntesek viszik az első protézist, amely hihetetlen se­gítséget, támaszt jelent az em­lőműtött nőknek, hiszen a bea­vatkozás után sokan el sem tudják képzelni, hogyan is folytathatnák így tovább az életüket. A rehabilitációt már a kórházi ágy mellett szeretnénk elkezdeni. A tevékenységünk/ attól lesz hiteles, hogy olyan asszonyok igyekeznek segíteni a még ágyban fekvőkön,, akik maguk is hasonló helyzetben voltak valamikor. Őkfa bizo­nyítékai annak, hogyágenis tel­jes értékű, normális életet lehet élni, csak Hinni kell benne. In­formációs anyagot viszünk nekik, amelyben a segítség­nyújtás lehetőségeiről tájékoz­tatjuk a/betegeket. Szegeden januártól újfajta szolgáltatá­sunk még a gégeműtöttek reha­bilitációja, amely beszédtanítá­sukból, szociális jellegű prob­lémáik felvállalásából áll. A szolgáltatást, amelyet a Fül­Orr-Gége Klinika támogatásá­val végzünk szeretnénk a ké­sőbbiekben kiterjeszteni a má­sik két megyére is. Szegeden a protézisek, paró­kák kölcsönzése, kiadása kedd­től csütörtökig a délelőtti órákban folyik, a gégeműtötte­ket hétfőnként várják. Kakujá­né Söszler Gertrúd elmondta, terveik között szerepel a sze­gedi emlőműtött hölgyek műtét utáni regeneráló tornájának, il­letve egy szinten tartó csopor­tos foglalkozásának megin­dítása. Komoly gondot okoz a műtét után kialakuló karödé­mások kezelése, amelyet a re­habilitáció részévé kívánnak tenni. A társadalombiztosítás segítségére is számítanak az ügyben. P. T. P. Sok a kórház? Versenyhelyzet az egészségügyben • Nem szabad soha iöladni! A gyorsaság maga az élet A múlt héten rendezvényeken emlékeztünk meg a máso­dik nemzeti rákellenes napról. Amikor a tudós urakat hallgattam e rettegett kór „viselt dolgairól*', a puszta té­nyek, lélektelen adatok hallatán bizony elébb vert gyöke­ret bennem a balsejtelem, a félelem, a kiszolgáltatottság érzése, mint a tudás adta magabiztosság. Ha afféle sta­tisztikáról hall az ember, hogy hazánkban évente egy kis­városnyi lakosság - 30-32 ezer férfi és nő - távozik közü­lünk a rosszindulatú daganatos betegségek miatt, bizony hajlamosabb a mélységes pesszimizmusra, mint holmi gondtalan derűlátásra önmaga, övéi és az ország jövőjét illetően. Szégyenkezni és csodálni valója azonban akkor támad, amikor rákbetegek közé csöppen, miként meg­esett velem is a Napforduló szolgálatnál tett látogatásom alkalmával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom