Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-21 / 92. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. ÁPR. 21. MÉG 19 NAP 5 Startvonalban a 4. lista: Agrárszövetség & AGBÁnszövrrsÉa Dr. Nyári Károly 2. választókörzet • Az Agrárszövetség, mint a vidék pártja ígéretének megfe­lelően időben letette a prog­ramját a társadalom asztalára. Nyugodtan mondhatjuk, hogy koalícióképes program. Azóta erről a szakemberek és érdek­lődők meggyőződhettek. Az Agrárszövetségnek a társada­lom minden területéről, min­den szeletéről van programja. Az Agrárszövetség a ma­gyar polgárosodás és moder­nizáció pártja vallja: A vidék polgárosodása nélkül nincs nemzeti felemelkedés. Mit ajánlunk esetleges kormányzati erőként ennek érdekében? A tulajdon sérthetetlenségét. Esélyegyenlőséget a vidéki polgárnak. Tiszta és hatékony privatizációt. A kárpótlás gyors, végleges befejezését. Biztonságos élelmiszerellátást a fogyasztónak. Védelmet, belső piacot a termelőnek. A vállalkozásokat segítő hitel- és adórendszert. Stabilitást és hozzáértést a mezőgazdaság­ban. Munkahelyeket az agrár­ágazatban, munkahelyteremtő megrendeléseket az iparban. Értékálló nyugdíjakat, rugal­mas nyugdíjkorhatárt. Ren­dezett tulajdonviszonyokat, korlátozások nélküli társadalmi szerepvállalást az egyházak­Kovács László 4. választókörzet Dr. Csikai Miklós 5. választókörzet Csatlós János 6. választókörzet Az Agrárszövetség a polgári agrárpárt nak. Sokszínű iskolarendszert, nyitott felsőoktatást. Átgondolt környezetgazdálkodást gyer­mekeinkért. Közbiztonságot az állam polgárainak. Korlátozott terjedelem miatt egy kicsit bővebben azokról, amelyek különösen jellemzőek az Agrárszövetség program­jára. Kitörési pontok a nemzet­gazdaság számára! Az Agrár­szövetség - mint pragmatikus, gyakorlati célokat követő politikai párt - megalakulásá­tól kezdve azt az álláspontot képviseli, hogy az ország sorsa a gazdaság ésszerű átalakításán és lendületbe hozatalán áll, vagy bukik. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, meg kell talál­nunk azokat a - növekedés esélyével rendelkező - ágaza­tokat, amelyek erőteljes fej­lesztése lehetővé teszi a ma­gyar gazdaság kilábalását a válságból. Mivel erőforrásaink korlátozottak, fel kell ismer­nünk, hogy a gazdaság mely területei jelenthetnek kitörési pontot, és ezeket gazdaságpo­litikánkban prioritásként kell kezelnünk. Ilyen lehetséges kitörési pont az agrárszféra. Magyarországon a mező­gazdaság és az élelmiszeripar területén jelentős technológiai hagyományok halmozódtak fel, melyek alapját képezhetik a minőségi termelésnek. Fon­tos szempont az is, hogy ebben a szektorban a befektetett tőke gyors megtérülése várható. Ezért az agrárágazatban olyan támogatásra van szükség, melyek egyrészt serkentik a beruházásokat, megnövelik a vállalkozókedvet, másrészt megteremtik a vállalkozások infrastrukturális feltételeit. Az agrárágazat fellendülése a gazdaság más alrendszereire dinamizáló hatást gyakorol, a növekedési folyamat beindu­lása után mint megrendelő lép fel a gazdaság más ágazatai­ban. A szabad munkaerő lekö­tésével fontos szerepet játszhat a szociális feszültségek csök­kentésében. A másik fontos kitörési pontot a felhalmozódott szel­lemi erőforrások jelentik. Látható, hogy az elmúlt idő­szakban csak azok az országok produkáltak gazdasági sike­reket, amelyek komoly befek­tetéseket tettek az oktatás és" kultúra területén, s így kielé­gítették a szakképzett munka­erő iránt egyre fokozottabb igényt. Mindebben a felsőok­tatás fejlesztése kiemelt sze­repet játszik. A tudástőkéhez való hozzáférés már ma is köz­vetlenül befolyásolja a fiatalok boldogulási esélyeit. A fel­sőfokú szakképzés rugalmassá válása tenné lehetővé, hogy az oktatás a gazdasági „megren­delők" igényeinek jobban meg­feleljen. Fontosnak tartjuk, hogy a kormányzati politika tudatosan segítse a vidéki felsőoktatási intézményeket. Ebben a szektorban - a költ­ségvetés egészéhez képest ­csekély összegek befektetésére van szükség, melyek hosszű távon bőségesen megtérülnek. Egyedül így teremthetjük meg gazdaságunk világpiaci ver­senyképességét. Az Agrárszövetség, mint a vidék pártja, nagyon fontosnak ítéli a környezetvédelmet. Mindennapos tapasztalat: szennyezett vizet iszunk, egészségtelen élelmiszereket fogyasztunk. Nagyvárosaink­Szép kis demokrácia! A tényeket hiába tagadnánk. Bizony sok ember van, aki nem repes az örömtől, látva, hogy a szocializmus exponen­sei a kapitalizmusnak is papjai lettek. Példaként említsük csak a Horn, Szűrös, Nagy Sándor, Lehmann stb. neveket. Ez a visszás helyzet különösen jel­lemző a közép- és alsó szintek­re. Joggal fél a védtelen kisem­ber azoktól, akik őt a puha dik­tatúra kifinomult módszeréivel gúzsba kötötték. Képviselőjelölt barátom (aki korántsem baloldaliságáról is­mert) elárulta nekem, miként kapott ajánlási szelvényt egy munkatársától a szabad Ma­gyarországon, négy esztendő­vel az állítólagos rendszer­váltás után: „Én neked adom a cédu­lámat - mondta az ajánló -, hi­szen veled értek egyet, de bent a cégnél nehogy elmondd ezt valakinek!" Mitől fél még ma is a politi­záló állampolgár? Nem akar munkanélkülivé válni? Retor­zióra számít? Hiába vonult ki nagy csin­nadrattával a munkahelyekről az egypárt, hiába oszlatták föl a párthadsereget, hiába távo­zott a megszálló nagyhatalom. A kiszolgáltatott kisemberek félelme megmaradt. Évtizedes dresszírozással kialakított ref­lexeit nehéz megváltoztatni. Barátom még azt is elmesél­te, hogyan járt egy kisközség semleges, pártatlan vezetőivel. Betért az önkormányzathoz, h°gy a kopogtatócédulák gyűj­tésével kapcsolatban hirdetést tegyen közzé a hangosbemon­dón keresztül. Az ügyintéző annak rendje és módja szerint átvette a szöveget, és bevéte­lezte a hirdetési díjat. Egy ilyen hirdetésben tulajdonkép­pen nincsen semmi különös. A képviselőjelölt tudatni akarja, kinek és hogyan adják le az ajánló cédulákat. A szöveg be­olvasására mégsem került sor. „Sajnálom - mondta más­nap az alkalmazott - én ma­gam sem értek egyet az intéz­kedéssel, de fölsőbb szinten úgy döntöttek, hogy a hirdetés sértené a kampány tisztaságát." Érdekes! A városokban ugyanez nem sért semmit? Akaratlanul is egy középkori mondás jut az ember eszébe: „A városi levegő szabaddá tesz." A mi képviselőjelöltünk könnyen belenyugodott az el­utasításba, nem is reklamált. Egy keserű kézlegyintéssel el­intézte a dolgot. Csak később, utólag morfondírozott magá­ban: „Manapság ezrével közöl­nek éles, súlyos politikai tartal­mú hirdetéseket a rádióban, televízióban és a lapokban. Teszik, mert demokrácia van, és szólásszabadság. Miért pont az én egyszerű, technikai és szervezési jellegű hirdetésem a tilalmas dolog?" Igazat adok a barátomnak. Nem beszélhetünk itt semmi­féle demokráciáról, ha még mindig a félelem tesz lakatot a szájakra. Kövér Károly Magasabb életnívó, de vajon miből? Ismételt hatalomra jutásunk után a lakosság életszínvonalát jelentősen emelni fogjuk ­hangzott el a rádióban néhány hete ezt a szívet melengető szöveg. Ránkférne, sóhajtanak fel bizonyára sokan. Méghogy jelentős életszínvonalemelés. Miért nem emelték az elmúlt közel négy év alatt, mondjuk egy icipicit? Vagy legalább miért nem hagytak meg többet azokból a szociális értékekből, amelyek az elmúlt évtizedek során létrejöttek? Akkor talán nem került volna Sor arra, hogy jelentős tömegek süllyedjenek le a nélkülözésbe, hovatovább a nyomor szintre. Tisza sor: a szűkös anyagi körülmények nem tették lehe­tővé a lakosság életkörülmé­nyeinek javítását. Kellett a pénz a politikai rendszervál­tásra, a burjánzó állami hiva­talokra, az elképesztően magas jövedelmekre, a milliárdokra rúgó végkielégítésekre, az állami pénzből finanszírozott, de valójában magáncélú alapít­ványokra, na meg a ki tudja hányadik kárpótlásra, az igaz­ságtételre. A milliárdokból jutott a nyugatra szakadt arisz­tokratáknak, sőt mi több, közel 2 millió Haynau-leszárma­zottnak. A nép rovására zajló politikai presztízsfogyasztás, a korrupció, a milliárdok elher­dálása nem ismer határokat. Közben lépésről lépésre bonta­koznak ki a kapitalizmus „ál­dásai", a szegénység és gaz­dagság latin-amerikai vadhaj­tásai. Egy állandóan gazdago­dó réteggel és több millió sze­génnyel. Ez utóbbival együtt a hajléktalanok növekvő számá­val, Róbert bácsi meleg levest osztó konyhájával, meg az em­berpiaccal. Kukáznak, turkál­nak a szemétben sokan. Az idős embereknek nincs pénzük gyógyszerre, a pályakezdő fiatalok javarészt nem jutnak álláshoz, önálló lakáshoz. Az élelmiszerárak pedig folyton-folyvást csak emelked­nek. Szinte hihetetlen: 3-4 évvel ezelőtt 1 kg kenyér 12,50, egy liter tej 12,80 forint volt. Sokan - mert enni kell ­nem bírják kifizetni a csillagos égig növekvő közüzemi díja­kat. Az emberek jelentős része (egyes értelmiségi rétegek is) ban lassan megfulladunk a füsttől és csak elkeseredetten szemlélhetjük a visszafordít­hatatlanul pusztuló természet szomorú látványát. Az Agrár­szövetség olyan természeti és civilizációs környezet kialakí­tására törekszik, ahol a polgá­rok otthon érzik magukat, a következő nemzedékek egész­séges körülmények között nő­hetnek fel. Az Agrárszövetség mint a modernizációért küzdő párt nem feledkezik meg a hagyo­mányok tiszteletéről és ápolá­sáról. A kultúra, a művészetek terén is a sokféleséget, az érté­kek egyenjogúságát támogat­juk, a másságot értéknek te­kintjük. Fontosnak tartjuk a nemzeti kulturális értékek ­ezen belül is elsősorban tradi­cionális falusi kultúra és a tájegységek értékeinek meg­mentését, az élő hagyományok ápolását. Feladatunknak tekint­jük, hogy támogassuk a vidéki közművelődés hagyományos intézményeinek (önképző­köröknek, kulturális egyesü­leteknek) újjászervezését, fej­lesztését, a helyi szokások és az ünnepek megtartását. itt Szegeden a Cserepes sori „KGST-piacról", meg a bálás butikokból ruházkodik. Milyen rendszer az, amely ilyen helyzetbe sodorja a polgárait? Mitől „Népjóléti" a Surján úr által vezetett minisz­térium? Egyáltalán, mi írható ennek az állami hivatalnak a javára? A lepusztult egészség­ügy? Az alulfizetett orvosok és ápolók? Az omladozó falú kór­házak állaga, belül pedig a gyógyszerek, kötszerek, ágytá­lak hiánya? A hatalmon lévő MDF pedig a következő négy évben is kormányozni akar, 20 száza­léknyi szavazatra számít. Előt­tem talány, hogy ugyan mire alapozhatják ez a túlzott maga­biztosságukat. Betették a fü­lünkbe a darazsat az életkörül­mények jelentős javításának ígéretével. Magasabb életnívó, de vajon miből? A jelenlegi és Szanyi Sándor 7. választókörzet Helyszűke miatt ennyit programunkról. Nem oly régen szakértő ku­tatócsoport állapította meg, hogy az Alföld társadalmi po­zíciói relatíve is romlottak. Mi is ebben a környezetben élünk. Az Agrárszövetség mint a vi­dék pártja azért politizál, hogy ezen javítsunk. Tisztelt Választók! Az Ag­rárszövetség mint egy modern polgári demokrácia pártja a kö­telezettségének eleget tett azzal, hogy programját a vá­lasztópolgárok elé tárta. Önö­kön a sor, hogy milyen ítéletet alkotnak a programunkról. Ha a programunk jó, abból annyit lehet megvalósítani, amennyi bizalmat (szavazatot) adnak nekünk. Tisztelettel kérjük a nyugdíjasokat, középkorúakat és a fiatalokat, a választás nap­ján a sok gondjuk közepette szakítsanak időt a szavazásra. Jöjjenek el szavazni és keres­sék a listán az Agrárszövet­séget és keressék a szavazóla­pon az Agrárszövetség jelölt­jeit. Legyünk mi az ország gaz­dái! Ha ránk szavaznak, Friss Erőt küldenek a Parlamentbe! Köszönjük az irántunk tanú­sított bizalmat és a hozzánk eljuttatott ajánlószelvényeket. ki tudja meddig tartó válság­ban? Amikor az ország gazda­sági teljesítménye, jövedelem­termelő képessége a mély­ponton van, amikor a jövő ter­hére vállalt kötelezettségek nagyságát a jó isten tudja csak. Nem nehéz a jövőbe látni, a laikus állampolgárnak sem. Hatalomváltás esetén egy tiszta szándékú politikai csoport, egy tehetséges szakembergárda sem tudhat rövid pár év alatt csodát tenni, a jelenlegi hely­zeten lényegesen javítani. Nincs értelme szerintem a bajok takargatásának, a nü­ansznyi eredmények feltupíro­zásának, enyhén szólva a nép­ámításnak. Nem lehet a ma­gyar embert még egyszer „pa­lira venni", a médiumok útján átlátszó mesékkel megetetni. Takács lózsef Szeged • Az MSZP lemondj* a kampányfőnök-találkozót Minek van értelme? Az MSZP lemondja a csü­törtökre javasolt kampányfő­nök találkozót, mert nem látja értelmét a megbeszélésnek azután, hogy a négy liberális párt külön .fordul a televízió vezetéséhez a választási vita­műsorok ügyében. E pártok döntését az MSZP azért tartja különösen sajnálatosnak, mert így nyilvánvalóan nem lesz változás a műsorokban. Hisz ahhoz, hogy a televízó más­képp szervezze a választási vitákat, a 15 országos listát állító párt konszenzusára és egységes fellépésére lett volna szükség - közölte Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke. A szocialisták kam­pányfőnöke hozzáfűzte: a fel­keresett 15 párt közül többen pozitív választ adtak a megke­resésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom