Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-02 / 77. szám

10 VÁLASZTÁSOK ELŐTT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. ÁPR. 2. Fotó: Schmidt Andrea A tér építészei • Az egykori Templom tér beés körülépítésére legelőbb létrehívták az Erzsébet (Wittelsbach, 1837-1898) királyné védnökségével a Szent Erzsébet Egyletet, majd 1890ben a Fogadalmi Templomépítő Bizottságot, és kiírták a tervpályázatot, amelyre összesen 34 pályamű érkezett, a legkülönbözőbb stílusok megjelenítésével. Az első díjat nem adták ki. A második díjas a PAX jeligéjű, a harmadik az INRI. A PAX pályaterv tervezői: Aigner Sándor - jeles Schulek-tanítvány - és a szegedi születésű Rainer Károly <1875-1951) építész, Cziglerés Hauszmann-tanítvány. Közös tervük alapján építették fel 1905-ben a rókusi templomot, a Szabadkáról ide került építész, Raichl J. Ferenc kivitelezésében. A harmadik díjas Foerk Ernő és Sándy Gyula munkája lett. (És mégis mit hoz a szerencse, a bronzos terv valósult meg, „bearanyozva".) Érdemes Tenne egyszer körbegyalogolnunk a további 32 pályatervet - ennyi idő távlatá ból -, annál is inkább, mert Foerk tervét elsőként Csernok János bíboros-hercegprímás javasolta. Az ünnepélyes alapkő-letételre 1914. június 21-én került sor, de a bokrétaünnepélyt csak 1923-ban tartották meg, majd Szeged-Csanád egyházmegye 900 éves jubileuma alkalmából avatták fel Angelo Rótta érsek, pápai nuncius jelenlétében. A hatalmas neoromán templom együvéalkotási munkálatait Ottovay István (1877-1945) szegedi építésztervező és -kivitelező fogta össze, számos mestere nbert, szakmai vállalkozót irányítva. Ez a hatalmas építmény Magyarország egyik legszebb terének éke, szakrális életünk és építészetünk figyelemre méltó alkotása. Rerrich Béla zseniális mérnökember centenáriumi emléktáblájának avatására készültünk 1981-ben, amikor voll. tanítványai közül sokakat sikerült még megtalálnom, többek között Virágh Pált is. A nagy mesterről írt levelében így vallott: „Egy éven át dolgoztam a Dóm tér tervezésén. Minden kovácsoltvas ablakrács, lámpa, zászlótartó az én tervem alapján készült, nem szólva a kőfaragómunkákról. Ifjan - és dús hajzattal - ma is látható vagyok a püspöki árkád közepén lévő kapu feletti Ohmannféle supraport egyik oldalán, a Rerrich-iroda többi tagjával egyetemben, amint áhítattal hallgatjuk Szent Ágoston tanítását. Máig is örömmel gondolok vissza erre a felejthetetlen tanulóévre. Kétszeresen és többszörösen is kötődök ahhoz a zseniális városhoz, Szegedhez, annál is inkább, mivel a Rerrich tér kialakítását személyes érdememnek is tekintem: én terveztem azt a teret lezáró épületet, a Békeépületet, amit 1952-re fel is építettek." A Dóm téri épületegyüttes zsenialitása és csodálata abban rejlik, hogy Rerrich Béla olyan megoldást talált, amellyel az alkalmazott anyag és színhatása olyan keretet ad a fogadalmi templomnak, amelynél jobb és szebb el sem képzelhető. Az árkádok oszlopainak merész megoldása feledtet minden merevséget, amelyet a templom monumentalitása parancsol a térre. Rerrich kivitelező iparosai voltak: Thék Endre, Seenger Béla budapestiek, és a szegediek: Bille János, Kónya János, Kocsis Ferenc, Lengyel Lőrinc, Takács János és Erdélyi András. Stampay Jánosnak (1903-1983), a Rerrich-iroda vezetőjének több mint száz vállalkozóval kellett foglalkoznia, és a pallérokon is folyton rajta tartotta szemét. Stampay János az építkezések befejezéséig maradt Rerrichnél, majd itt nősült és telepedett le. Tervei szerint valósult meg a rendőrség Kossuth Lajos sugárúti épülete (1943), egy Zerge (ma Batthyány) utcai csodálatos lakóház, egy kiskörúti bérhák, a vasutas sporttelep, a Hangya Szövetkezet malomépülete, a mai Autóklub háza, a Kunsági Szövőgyár (Dorozsma). Kivitelező építője volt a Vellitz-Pollákháznak (kiskörút), a Tóth-féle szanatóriumnak (ma fogászati klinika), a deszki szanatórium épületeinek stb. Az emlékünnepség kapcsán felvettem a kapcsolatot a Kertészeti Egyetemmel is, mivel jogelődjének, a Kertészeti Tanintézetnek Rerrich Béla 1908tól tanára, haláláig igazgatója volt. Az akkori rektor hatalmas elismeréssel emlékezett Rerrich életpályájáról, a régi magyar paraszti kertek érdekében kifejtett munkásságáról. Áz egykori Rerrich-tanftvánnyaí és munkatársával, Szilágyi Dezsővel szintén 1981-ben kerültem levelező viszonyba, és szép megemlékezése professzoráról a Somogyikönyvtári műhely 1982/3. számában megtalálható. (Tényleg szép lenne, ha a város egyik legszebb parasztkertjének, Bálint Palkó Pálét az újszegedi Ligetben megvalósítaná!) Rerrich Béla fiával, a melbourne-i olimpia magyar párbajtőrcsapat tagjával - aki Stockholmban telepedett le 1957-ben ugyancsak ekkor ismerkedtem meg, és számtalan élményt mesélt apjáról. A tér és tervezőinek sorában az első három helyezettet Panek Sándor a Dóm tér történetéről megjelent írásaiban említi; a negyedik díjat Thomas Antal kapta, aki igen artisztikus, bár lehet, hogy Szegedtől idegen tervet nyújtott be. A templomtervező Foerk is nyújtott be tervpályázatot a tér körű lépítésére, de csak az 5-6. helyre sorolták, így hát meg is sértődött. Az 1927-ben kiírt tervpályázatra 18 munka érkezett be. Amint Habermann Gusztávtól tudjuk, a 18. helyezést egy nagyon tehetséges fiatal építész, Lehoczgy György (1901-1979) érte el, aki úgy járhatott építész tudományával, mint Zombory Lajos, kiábrándulva sikertelenségeiből - bár épületei ma is állnak Miskolcon, Lillafüreden, Budapesten -, inkább festőművész lett Nyugaton, először Bregenzben, majd Saarbrückenben. Külföldi festői munkássága óriási, amelyet itthon alig ismerünk. Rerrich terve valóban csak felében valósult meg annak idején, a tér csak szakaszosan épült be. Előbb a SZOTE oktatási épületével, majd a Somogyi-könyvtár és Levélpár új palotájával, az üveg- és vasbeton architektúrával, de a klinker építőművészet törekvéseit is tiszteletben tartva vált a tér jelen elképzeléseink szerint teljessé. Bátyai Jenő Ezen utolsó Írásával búcsúzunk régi külsői munkatársunktól, akit tegnap helyeztek örök nyugalomra a Belvárosi temetőben, a város által adományozott díszsírhelyen. Májusban eldől, hogy érettségi lesz, vagy csak ballagás" A hipnózis szakértője a 99 pszichofegyverről99 Fgyik laptársunk nemrégiben „Titkos orosz pszichofegyver?" címmel beszámolt bizonyos különleges moszkvai kísérletekről. A bizonytalanságra nemcsak a címbeli kérdőjel utal; a cikkből kiderül, hogy egy orosz újságíró nyomozási eredményeire támaszkodik a feltételezés; a nagypéldányszámú hetilap munkatársa összefüggésbe hozott egymással bizonyos tényeket, s arra a következtetésre jutott, hogy rádióhullámok, vagy infrahanghatások révén tömeges „agyátprogramozással" kísérleteznek orosz katonai-tudományos körök - „egyelőre szerény méretekben, lokálisan". A beszámoló az orosz kolléga legfőbb aggodalmával zárul: a pszichofegyver könnyen kerülhet illetéktelen kezekbe. Miről van szó? Bulvárlapi szenzációbajszáról? Valódi veszedelemről? Van- e tudományos háttere-alapja egy ilyen feltételezésnek? Ezt kértdeztük a hipnózis szakértőjétől, dr. Boncz István pszichiátertől (SZOTE, Pszichiátriai Klinika); s ha már a rádión keresztül végrehajtható tömeges „agyátprogramozás" került szóba - óhatatlanul a jelenlegi magyar rádiós-tévés kormányzati sikerpropaganda lehetséges hatásai is. • Ki voll Vlagyimir Behtyerev? - Orosz akadémikus, komoly tudós, híres ideggyógyász. A szakma jól ismeri, de a laikusok is tudhatnak róla, mindazok, akik hallottak akár a róla elnevezett betegségről, a Behtyerev-kórról, akár arról a ma is működő intézetről, amely őrzi a nevét. A század elején működött, 1927-ben halt meg, különös körülmények között. A sztori szerint egy tudományos kongresszuson baráti társaságban kérdezték töle, hol késett, mire azt találta felelni: egy kacskakezú paranoiást vizsgáltam. Aznap este a professzor rosszul lett. három nap múlva a hamvait vitték a családjához... • Sztálin orvosa volt? - Persze. A sok közül az egyik. • Azt írja az újság, hogy Behtyerev élete utolsó két évében sikeres kísérleteket folytatott: a vezetékes rádiót használta fel arra, hogy hallgatóságát hipnotikus állapotba hozza. - Rádióhullámokkal nem lehet hipnotizálni. De a rádión keresztül - a beszéddel - elérhető szuggesztió. Az a baj, hogy a laikusok általában nem jól használják a szavakat. A szuggesztió: éber állapotban közvetített ajánlás, netán parancs. Ilyen például a reklám. Ha egy filmben a szereplők folyton Coca Colát isznak, az emberek a szünetben ott fognak tolongani a Cola-árusnál. Ha elég gyakran ismétlik a reklámszövegeket - legyünk stílszerűek. például ezt: „Üde fogsor, tiszta száj, reggel-este Délmadár" -, akkor az emberek előbb-utóbb késztetést éreznek, hogy kövessék az ajánlást és Délmadárt olvassanak... A hipnózis - az más. Sem nem éber, sem nem alvó, hanem sajátosan megváltozott tudatállapot, amelyben rendkívül fogékony az ember a szuggesztiós hatásra. • Kizárhatjuk tehát, hogy az éber rádióhallgató hipnotizálható? - Igen. De az imént említett megváltozott tudatállapot mellett léteznek egyéb pszichés állapotok is, amikor megnő a fogékonyság a szuggesztiós ráhatásra. Például, amikor az ember nagyon fél, vagy nagyon boldog, amikor valami miatt tartósan feszültségben él. Nem nehéz elképzelni, hogy a 20-as évek Oroszországában, amikor nemcsak egy Sztálint sértő elszólás, hanem kisebb „bűnök" miatt is pillanatok alatt urnában találta magát bárki tömegek éltek félelemben. • Az sem lehet egészen véletlen, hogy mostanában kerülnek elő Behtyerev egykori vizsgálati feljegyzései és egyéb baljós jelek gyűjthetők össze - tömegszuggesztiós kísérletekre. - Mindannyian a bőrünkön érzünk itt, a világ keleti tájain egyféle „várakozási feszültséget". Ez minden átmeneti korban és átmeneti társadalomban így van, sokkal nagyobb feszültség terheli az embereket, mint a konszolidált társadalmakban. Magyarországon sok minden eldőlt az utóbbi négy évben; lettek olyanok, akiknek most jól megy, mégis okuk van a feszült kételyre: vajon ezután is jól fog menni? Mások azért élnek feszültségben, mert rosszul, vagy rosszabbul megy nekik és a leszakadás rémével viaskodnak. Szakmai alapszabály, hogy a hipnózis nem a rendelőben kezdődik, hanem már a várószobában. Labilis, változékony társadalmi viszonyok és életkörülmények között szuggesztibilisebbek az emberek, mint konszolidált viszonyok között. Nem megváltozott tudatállapotról van tehát szó, „csak" felfokozott várakozásról, bizonyos készenléti állapotról, feszültségről. Ez kétségtelenül érzékelhető napjainkban. Magyarországon is. • Hasonló társadalmi feszültségeket használtak ki a diktátorok is? - A legteljesebb mértékben. Ugyancsak a 20-as években működött a francia tudós, Gustave Le Bon, aki A tömegek lélektana című művében olyan szemléletesen írt a témáról, hogy érdemes röviden idézni: „A legmélyrehatóbb megfigyelések azt látszanak bizonyítani, hogy az olyan egyén, ki sokáig működésben levő tömeg közé volt szorulva, olyan különös állapotba jut, - az ót körülvevő áramlat vagy valami ismeretlen ok következtében, hogy ez az állapot nagyon közel jár ahhoz az igézethez, amelyet a hipnotizáló a hipnotizáltra gyakorol... Szuggesztió befolyása alatt ellenállhatatlan erő ragadja bizonyos tettek elkövetésére. Ez a hév a tömegeknél még ellenállhatatlanabb. mint a hipnotizált alanynál, mert a mindenik egyénre egyformán ható szuggesztió növekszik azáltal, hogy kölcsönössé lesz." A diktátorok ismerték, jól megtanulták ezt a leckét. • A „várakozási feszültségek", a társadalmi készenléti állapot kihasználható a tömegkommunikációs eszközök révén? - Az elektronikus sajtó, a rádió és a tévé, valamint a hallgatók-nézők viszonya sajátosan egyoldalú. Nem áll módomban visszaszólni. Köteles vagyok befogadni. Olyasmi ez, mint a prédikáció a szószékről. A hatást növeli, ha az információt többszörösen megerősítik, ha karizmatikus egyéniség, vagy számomra hiteles, szavahihető ember közvetíti. Függ a hatás a közlés tartalmától is. És a befogadó személyiségétől. Ez utóbbiról elég beszédes egy néhány évvel ezelőtti tapasztalatunk: mindenki emlékezhet rá, hogy Magyarországon a tévésorozat hatására gyűjtés indult szegény Isaura felszabadítására... Hogy a kérdésre adandó választ közelítsem: ismert az a tény, hogy nálunk tíz polgár közül heten nem olvasnak rendszeresen újságot; ez azt is jelenti, hogy Magyarországon tömegek hagyatkoznak a rádió és a tévé közléseire. • Ha a kommunikátorok ismerik a szuggesztibilitás feltételeit, a hatást növelő tényezőket és ezeket tudatosan alkalmazzák, akkor elképzelhető, hogy tömegek gondolkodását „állíthatják át" az általuk kívánt módon? - Ez roppant kényes kérdés. Egyfelől ismerjük Gustave Le Bon nézeteit a tömeg viselkedéséről és erkölcséről, illetve erkölcstelenségéről; másfelől ismerjük a hipnotherápiás tapasztalatból, hogy az ember hipnózisban nem csinál „énidegen" dolgokat. • Mi az „énidegenség"? - Lechner professzor hallgatói közül hipnózisban csak azok gyújtottak rá a krétára használták cigarettaként a krétát -, akik egyébként dohányoztak; a lányok csak a bokájuk fölé húzták a szoknyájukat a parancsra - megfelelően a kor viselkedési normáinak. A példákat lehet szaporítani, a lényeg az, hogy azonnal „kiugrik" a hipnózisból az egyén, mihelyst a saját erkölcsi normáival ellenkező parancsot kap. A psziehoterapeuta a hipnózist a beteg gyógyítása érdekében. a viselkedésének a megváltoztatása céljából alkalmazza; de nem lehet „az agyakat átprogramozni". Az eredeti kérdésre azt tudom mondani: a mai Magyarországon a médiának lehet erős befolyása a tömegekre; de az emberek - a napi valóságból, az életkörülményeikből leszűrhető elemi tapasztalatai ellene hathatnak még egy professzionális módon megtervezett és véghezvitt kormányzati sikerpropagandának is. A választások előtti tömegkommunikációs befolyásolás „eredményét" nem lehet megjósolni; majd májusban eldől, hogy érettségi lesz, vagy csak ballagás. Sulyok Erzsébet