Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-04 / 53. szám

6 VÁROS És ORSZÁG DÉLMAQYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. MÁRC. 4. • Nincs szomszédja a Duna TV-nek Ködben a BP1 adása - Két héttel ezelőtt Buda­pesten, a Média '94 kiállításon lett volna személyes találko­zónk Spischák Jánossal, a BP I televízió beindítójával - meséli a történetet Csábi László, a Kábeltelevízió Rt. ügyvezető igazgatója -, a/onban ez a ran­devú nem jött létre. Spischák hivatalosan ugyan nem mondta le szereplését, azonban a kon­ferencián meg sem jelent, előadását nem tartotta meg. Időközben természetesen nem jelent meg a műholdon a BP 1 televízió adása sem. A szemé­lyes találkozó meghiúsulása Jó hónapja annak, hogy február 7-re ígértük a máso­dik magyar nyelvd műholdas adás indulásának kezdetét. Vége már a februárnak, a BP 1 televíziónak azonban se híre, se hamva. Hová lett, talán egy fekete lyuk nyelte cl a műholdat - tűnődtünk magunkban, majd megkérdez­tük az illetékeseket. után a Magyar Kábelteleví­zióhálózatok Országos Szövet­ségének elnökségi ülésén meg­egyeztünk, hogy felmondjuk az eddigi szerződést. Mindettől függetlenül várjuk a BP I tele­vízió adását, s ha megkezdik a sugárzást, mi beillesztjük a programkínálatunkba. A tervezett televíziónak néhány budapesti telefonszáma ugyan létezik, ám ezek Csábi úr elmondása szerint egytől egyig süketek. Elég nyögve­nyelősnek tűnik a BP 1 indu­lása - már ha elindul hiszen tavaly karácsonykor már volt egy kísérletük. A HVG értesü­lései szerint Spischák János vállalkozása mögött nincs kellő - egyesek szerint semmi­lyen - anyagi háttér. A vállal­kozó mindesetre szándéka ko­molyságát próbálta bizony­gatni, mikor közölte, hogy szerződéseket kötött hírmű­sorok készítésére az Egyenleg Bt.-vei, és tárgyalásokat foly­tatott több alkotócsoporttal, például Friderikusz Sándorral. Az alkotóknak is február köze­pére ígérte a pénzeket. Kérdés, hogy megérkeztek-e... A BP I - a francia Boite Postaié (Postafiók) - televízió az ígéretek szerint az Eutelsat­II F3-as műhold 34 csatornáján adná műsorát. Közvetlen a Duna TV mellett lévő csator­nán. Egyelőre azonban várni kell a szomszédra... T. V. Az APEH üzemanyagárai Megváltoztak az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által elismert üzemanyagárak március l-jétől. A magánsze­mélyek jövedelemadójáról szóló törvény felhatalmazása alapján teszi közzé az APEH a megadott időszakra általa elfo­gadott átlagos üzemanyagára­kat. Ezen az áron számla nél­kül számolhatják el a magán­személyek a gépkocsihaszná­lattal kapcsolatos üzemanyag­költségeiket. Az APEH által elfogadott üzemanyagárak március 1 -jétől a következők: az ólommentes N91 jelű normálbenzin literje 74,5, a szintén ólommentes E SZ95-ös szuperbenzin literje pedig 76,5 forint. Az ólmozott benzinek közül a 92-es ára li­terenként 77 forint, a 98-as szuperé pedig 79,5 forint. A gázolajat január 3-ától lite­renként 61, az AROL-2T mo­torolajat pedig 77 forinttal le­het elszámolni számla nélkül. • Munkaerő kereslet-kínálat 1990-1993 Legyünk optimisták? A gazdasági átalaku­lás első kedvezőtlen mcgnyilnlkozásn teljesen érthető módon a munka­nélküliség megjelenése volt, hiszen a paterna­lista gazdasági szabályo­zást felváltó piacorien­tált gazdálkodás a feles­leges költségek meg­szüntetésével kezdőd­hetett csak meg. A szocialista termelési vi­szonyok között az akkori foglalkoztatáspolitikának megfelelően jelentős tartalékok voltak a munkaerő kihaszná­lásában. A kvalifikálatlan munkaerő létszámleépítése egy időben történt a gazdaság szerkezeti átalakításához - a veszteséges, a piacképtelen termelés megszüntetéséhez — kapcsolódó elbocsátásokkal. Ez utóbbi jelentősen hozzájá­rult a munkanélküliség területi, térségi differenciálódásához. Csongrád megye mindvégig a kedvezőbb helyzetű, az át­lagosnál kisebb mértékű mun­kanélküliségi gondokkal küsz­ködő megyék közé tartozott. A munkanélküliségi ráta évek óta csupán 5-6 - elsősorban du­nántúli - megyében volt kisebb a Csotfgrád megyeinél. Sajátos probléma viszont, hogy a felsőfokú végzettségűek rész­aránya magasabb az országos átlagnál, és a megyék rang­sorában is a legnagyobb. A megyében 1993 végén a regisztrált munkanélküliek száma 26 ezer fő volt. Számuk három év alatt több mint nyolcszorosára emelkedett, bár az utolsó évben - 1993-ban ­700 fővel voltak kevesebben, mint egy évvel korábban. A munkaügyi központok gondjai 1993 márciusáig állandóan nö­vekedtek, hiszen hönapról hó­napra átlagosan 9-10 százalék­kal emelkedett a regisztrált munkanélküliek száma. Ezt körülbelül egy féléves stagnáló időszak követte, majd 1993 szeptemberétől kezdődően állandósult a munkanélküliek számának csökkenése, a havi csökkenési ütem mintegy 2 százalék körüli. A felkínált - még ma is csekély számú - álláshelyek a három év alatt eltérő mérték­ben álltak rendelkezésre. 1991 második felében csupán min­den 19. munkanélkülinek jutott üres álláshely, míg 1990. vé­gén még minden negyediknek. Jelenleg az 1990-hez viszo­nyítva több mint kétszeresére emelkedett - szám szerint 3176 - bejelentett álláshely mindegyikére nyolc regisztrált munkanélküli jut. Az elmúlt három évben az aktív foglalkoztatási eszköz­rendszer elemei - elsősorban a kialakult tartós munkanélküli helyzethez igazodóan - évről évre bővültek. Az eszköz­rendszer változása egyrészt a munkaerő-gazdálkodás haté­konyságát fokozta, másrészt kényszerű lépéseket tartal­mazott a tekintetben, hogy a minden ellátási kategóriából kieső tartós munkanélküliek a támogatás valamely formá­jából némi jövedelemhez jus­sanak. A munkanélküli-ellátásban részesülők részaránya évről évre csökken, és ezzel egyide­jűleg nő a szociális és a jöve­delempótló támogatásban ré­szesülők részaránya. A munkanélküliségi hullám némi időeltolódással vonult végig az ország egyes térsé­gein. melynek köszönhetően a megyében még jobb a helyzet, mint az ország más területein. Sem szociális, sem egyéb, az életszínvonal alakulásával összefüggő gazdasági kérdé­sekben (pl. szolgáltatások igénybevétele), vagy áttétel­esen a bűnözés alakulása terén nem lehet közömbös, hogy mennyien kényszerülnek élni a néhány ezer forintos támogatás valamelyikéből. A megyében egyelőre sokkal kisebb mérték­ben csökken azok aránya, akik kívül maradnak a munkanél­küli-ellátás rendszerén, mint országosan. • Harmadik alka­lommal kerültek bizottság elé az Útalap támogatá­sával építhető ke­rékpárútra benyúj­tott pályázatok. Az 1994. első félévben a Közlekedési, Hír­közési és Vízügyi Minisztérium a Belügyminisztériu mmal, valamint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal közösen meghir­detett pályázatára 90 önkormányzat reagált, s összesen 1 milliárd forintnál Negyedmilliárd kerékpárútra is több támogatást kértek. Az általuk felajánlott helyi forrás értéke mint­egy 300 millió fo­rint. A tárcaközi bi­zottság döntése alapján 56 település részesül összesen 225 millió forint támogatásban, amelyhez az önkor­mányzatok 164 millió forint helyi forrást biztosítanak. Ennek eredménye­ként az idén több mint 90 kilométer kerékpárút épül Magyarországon. Ennek köszönhető­en 1994 végén ha­zánkban már csak­nem 900 kilométer elkülönített kerék­párút szolgálja a biztonságot, az egészség megőrzé­sét és az idegenfor­galmat. • Több mint 23 kilogramm heroint találtak egy hazánkba látogató macedón állampolgár BMW típusú személygépko­csijában a gyulai vámhivatal pénzügyőrei. A pénzügyőrök a gépkocsivezető úticéljára, tar­tózkodási helyére vonatkozó magyarázatát zavarosnak talál­ták, ezért döntöttek az átla­gosnál szigorúbb vámvizsgálat mellett. Mint kiderült, gya­nújuk nem volt megalapo­Heroin a BMW-ben zatlan, mert a jármű speciáli­san kialakított rejtekhelyeiről 45 csomag heroin került elő. A gyulai vámhivatal feljelentése nyomán a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság a „tu­ristát" őrizetbe vette. • A CGE folytatja a fejlesztéseket Szegedi fórum kompról, telefonról „A tápai komp kálváriája", „Telefonhelyzet Tápén és Petőfitelepen" e két címmel jelölte meg Rózsa Edit or­szággyűlési képviselő a teg­napra összehívott lakossági fórum témáját. A szegedi Petőfi Sándor Altalános Iskola földszinti tanterme igen szűk=. nek bizonyult: még el sem keződött a megbeszélés, de már csak állóhelyeket lehetett szerezni... A nagy érdeklődés okát a helybéliek így fogalmazták meg: „elhanyagolt, elfelejtett városrész vagyunk, a telefont is csak ígérgetik, de sokan tíz évnél is régebben várnak." Éppen a legjobbkor tartották a megbeszélést. A „telefon­helyzet" ugyanis néhány napja alapjaiban változott meg. Hét­főn hirdették ki a helyi tele­fonszolgáltatás jogáért kiírt verseny eredményét, amely szerint Szegeden és Szentesen a francia Compagnie Générale des Eaux veszi át a Matáv he­lyét. A fórumra Rózsa Edit meg­hívta a Matáv, és a CGE kép­viselőit is: a Szegedi Táv­közlési Igazgatóságtól Honti Ferenc osztályvezető jött el, s elmondta, hogy a pályázaton vesztes Matáv leállította 450 millió forintos fejlesztési programját, amelyet majd a CGE folytat tovább. A kéz­zelfogható eredmények fölmu­tatásáig viszont még sok tár­gyalásra, egyeztetésre van szükség. Mivel a CGE képviselőire még várni kellett egy kicsit, a tápai komp ügye került teríték­re. Rózsa Edit elmondta, mi­lyen kitartó munkájába került, hogy a Parlamentben - most már két szálon is futtatva az ügyet - elérhető közelségbe kerüljön a komp problémáját is megoldó törvénymódosítás lehetősége. Mindössze arról van szó, hogy a kompot hivatalosan is a közút részévé kell nyilvánítani. Ha ez megtörtént, fenntartá­sához a központi útalapnak is hozzá kell járulnia. Rózsa Edit reméli, hogy az Országgyűlés hamarosan kedvező döntést hoz ez ügyben. Ezután megérkeztek a CGE képviselői: Henri Piganeau be­ruházási igazgató, és Guy de Rohan Willner, akinek szakte­rülete a távközlés. A kérdésekből és válaszok­ból egyelőre annyi derült ki, hogy a CGE két éven belül megkétszerezi a Csongrád me­gyei telefonvonalak szántát (je­lenleg 60 ezer vopalunk van), tíz éven belül pedig 200 ezerre emelkedik a megyei vonal­szám. Henri Piganeau azt is el­mondta, hogy a bekötés vár­hatóan 30 ezer forintba kerül majd, de az évek haladtával mind olcsóbban, végül pedig akár ingyen is lehet majd tele­fonhozjutni. Ny. P. • A rádiós dolgozók nevében először Borenich Péter, a Köz­alkalmazotti Tanács elnöke szólt, bejelentette tüntetésük csendes, „de nem néma, mert a hallgatókat nem lehet leválta­ni". Bölcs István, a Jel-kép fe­lelős szerkesztője, a demonst­ráció első szónoka hang­súlyozta: nem vitatja, „hogy a rádió is hordozza az elmúlt évtizedek gigantomániáját, hogy karcsúsítani, ésszerű­síteni kell ebben a házban is", de vitatják az időpontot. Bölcs István azt kifogásolta, hogy olyan valaki erőszakolja át az átszervezést, aki maga is poli­tikai érdekek szolgálatában áll". • Tüntetés a Magyar Rádiónál Nem a hallgatót kell leváltani Győri László, a FRÁSZ és a sztrájkbizottság elnöke kifogá­solta: „hogy az átszervezés és a létszámcsökkentés tervei zárt ajtók mögött, szűk körben ké­szültek". Győri László sajná­lattal szólt azokról a régi kolle­gákról, akik „most lelkesen állítják össze listáikat". Jancsó Miklós filmrendező Petőfi saj­tószabadságról írt sorait idézte, Róbert László, a MÚOSZ elnökségének nevében, Kepes András a televíziósok nevében szólt. Ómolnár Miklós ország­gyűlési képviselő, volt rádiós a médiatörvény hiányát emlí­tette. Borenich Péter végül be­jelentette azt is, hogy informá­cióik szerint szombaton a 168 óra című műsort már nem Mester Akos szerkeszti és pén­tek reggelre 45 rádiós kollégát „hívtak meg a tanácsterembe". Hogy miért, az majd pénteken kiderül - mondta a KT elnöke. A rádiós dolgozók tüntetés­ét, mint a demonstráción el­hangzott, szóban és írásban is támogatta a Független Rendőr­szakszervezet, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Hivatásos Határőrök Szakszer­vezete, az Idegenforgalmi Dol­gozók Országos Szakszerve­zeti Tanácsa, a kispesti polgár­mester, a Köztársaság Párt, a Közgyűjteményi és Közmű­velődési Dolgozók Szakszer­vezete, az MSZP Sajtóta­gozata, az MSZOSZ, az Orszá­gos Sportszakszervezet, a SZÉF, a Pedagógusok Szak­szervezete, az SZDSZ, a Nyil­vánosság Klub. • 1989 óta a különféle gaz­dasági szabályzók, valamint a - hol kisebb, hol nagyobb arányú - forintleértékelések hatására eltérő mértékben ala­kultak az ágazati termelői árak. a külkereskedelmi csereará­nyok és a fogyasztói árinde­xek. A gazdaságot legjobban megterhelő inflációs növeke­dés 1991 és 1992 között követ­kezett be, amikor az ipari ter­melői árnövekedés több mint 30 százalékkal nőtt, a mező­gazdasági felvásárlási árak nem érték el az előző évi szin­tet, és a külkereskedelmi forgalom cserearánya több mint 10 százalékkal romlott. A fogyasztói áremelkedések minden évben meghaladták a termelői vagy felvásárlási árak ütemét, ami az általános for­galmi adó bevezetésének és a Az infláció és a lakosság teherbírása Az elmúlt öt évben a piacgazdaságra való áttérés ke­retében különösen nagy figyelem irányult az árak ala­kulására. Egyfelől a - mind szerkezetében, mind tulaj­donviszonyaiban - teljesen átalakuló gazdaságban kulcs­kérdés volt, hogy sikerül-e az inflációt elfogadható mér­téken belül tartani, másfelől pedig a lakosság teherbíró­képessége. életszínvonalának alakulása voltak a pozicio­nális kérdések. jórészt privatizált és egyre nö­vekvő árréssel működő kis­kereskedelmi tevékenység eredménye. A lakosság fo­gyasztásának egyes cikkcso­portjai közül a háztartási ener­gia ára emelkedett legnagyobb mértékben. Ezt követte az üzemanyag, a szolgáltatások. majd a fogyasztási szerkezet­ben legnagyobb súllyal szerep­lő élelmiszerek árának növeke­dése. A háztartások (a családok) életszínvonalának alakulásában meghatározó az alapvető élel­miszerek árainak alakulása. Ezek közül az átlagosnál lé­nyegesen nagyobb arányban emelkedtek az egyes hús­féleségek, a sertészsír, az ét­olaj, a normál kristálycukor, a házi jellegű kenyér, a tej és a liszt árai, ahol az átlagárak kö­rülbelül négyszer lettek ma­gasabbak öt év alatt. A bruttó keresetek növek­ménye (ugyanezen időszak alatt) elmaradt az árakétól. A bérből élők reáljövedelme átla­gosan több mint 10 százalékkal lett alacsonyabb. Az elmúlt öt év első három évében a fo­gyasztói árak növekedése jóval meghaladta a bruttó keresete­két, míg az utóbbi két évben már a keresetek növekménye volt magasabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom