Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-10 / 58. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁRC. 10. A Hunyadi-ligetben „helyet csinálnak" a/, új, cserjés, fás parknak. (Fotó: Somogyi Károlyné) • Mórahalmi helyzetelemzés Környezetvédelem, szép szé A tennivalók érdekében előbb a helyzetet kell tisztázni. Logikus módon alapos környe­zetvédelmi helyzetelemzést készítettek tehát Mórahalmon, hogy számbavegyék, miben kell és lehet előrelépni. Szá­mos helyen készültek már mélyreható tanulmányok a lég­szennyezés, a vízminőségvéde­lem, a hulladék kezelés álla­potairól, s mellékelték a gya­korta ábránd-szerű messze­ségbe képzelhető, csillagászati összegeket követelő megoldás­módokat. A köznapi ember, a városlakó, avagy éppen falun, tanyán élő polgár ezért kissé szkeptikusan fogadja a környe­• Az első három vitairat nem nyerte meg a magas grénium tetszését. Ha másból nem, abból bizonyosan kiderül ez, hogy a negyedik látott napvilá­got. A három szerző - Gyurkó László, Lázár István és Siikösd Mihály - ugyanis írótársként kezelte Csoóri Sándort. Fel­mondták a leckét - kárhoztat­ták a költő egypártrendszerről alkotott véleményét, a kisebb­ségi kérdésről szerzett tapasz­talatait, az egyházak szerepéről vallott felfogását -, de vi­szonylag lovagiasan kezelték állításait. Különösen a határon túl élő magyarok ügyében bi­zonyultak megértőnek. Éppen abban a kérdéskörben, amely a legnagyobb vitákat válhatja ki a „testvérpártok" közelgő nem­zetközi tanácskozásán. Az utókori megítélés szerint az említett vitacikkekből hi­ányzott az a magatartás, amely viszont egyértelművé tette Hajdú János megnyilatkozását. Szerintem helytelen manap­ság abból kiindulni, hogy Haj­dú János miként mert vitába szállni Csoóri Sándorral? Miért ne fejthette volna ki a nézeteit? Két másik mozzanat jelenthet erkölcsi szempotból gondot. Az egyik: a vitapartner írása nem jelent meg Magyarorszá­gon, kövekezésképpen az ér­deklődők csupán Hajdú János értelmezésében ismerhették meg Csoóri véleményét. A másik mozzanat: a neves kül­politikai kommentátor a költő­politikus nézeteit összefüggés­be hozta a Szabad Európa Rá­dióval és a nyilasnak nevezett emigráns lappal, a Nemzetőr­rel. Ez már akkoriban is olyan közelítésmódnak számított, amely anakronizmusnak hatott. Egyszersmind azonban megfe­lelt a környező országokban zetvédelmi tallózásokat. Ez az oka, vagy sem, esetleg éppen a feltáró környezetvédelmi elem­zés részletező alapossága mi­att, a mórahalmi önkormányzat legutóbbi ülésén a napirendek közül éppen e témánál - túlzás nélkül a legfontosabbnál ­időztek legkevesebbet a tes­tület tagjai. Természetesen ezzel együtt a kérdéskör terítékre került és határozatok is születtek. Ma­radhat mégis az érzés, hogy a problémák gyökereinek feltá­rása még nem vezet egyenes úton a gyakorlati megoldáshoz, márpedig (gy a realitásérzék miatt kissebbedik az elemzés uralkodó egypártok korabeli frazeológiájának. Aki tehát Moszkvában, az ideológiai titkárok tanács­kozásán fölmutatta az elhatáro­ló nyilatkozatot, az tudta, hogy ilyen hagvételű írásra van szükséges. A cikk megjelenése előtt el kellett végezni az utolsó simí­tásokat. A változtatási javasla­tokat rekonstruálhatjuk az ere­deti kéziratból, amely az MSZMP irattárából került elő. Nincs elme és hiányzik a szerző neve. Sok benne a ja­vítás. Háromféle kézírás ismer­hető fel. Az első szálkás betű­jű, fekete golyóstollal való. A második kiírtabb betűjű, hatá­rozott vonású, kék golyóstollú. A harmadik gömbölyded betű­jű, talán nőtől származó, ceru­zás. Ez utóbbi jó stílusérzékről árulkodik; a szerző bonyolult körmondatait kettévágja, egy­szerűsít, pontosít. És enyhít. Eredetileg az olvasható, hogy értéktelen; ceruzával áthúzva és fölé írva: legalábbis vitatha­érdeme-értelme is. Tény azon­ban: a kisvárosi testület nem hagyta annyiban, azaz érin­tetlen rossz állapotaiban a kör­nyezetszennyezés momentuma­it. Az elemzés a helyzet rea­litásai szerint mérlegelve frek­ventált problémaként sze­repelteti a vízminőségvédelmet és a talajszennyezés állapotát. Sajátos helyzet Mórahalmon, hogy az elmúlt évek erőfeszíté­seinek köszönhetően jelentős­en fejlődött a közműhálózat. Furcsa ellentmondás ugyanak­kor, hogy a szennyvízcsatorna hálózat nyújtózását nem kisérte maradéktalanul a használói szándék. Amíg hat-hét év le­ró. Eredetileg az olvasható, hogy gyűlöli; ceruzával áthúz­va és fölélrva: elutasítja. Érzé­keljük a nem is annyira árnya­latnyi különbséget? Sorolhatnám még az enyhí­tés jellegzetes példáit, de fölös­leges. A kinyomtatott változat­ban ugyanis az eredeti szöveg jelent meg. A keményebb. forgása alatt a vezetékes vízhá­lózatra a korábbi fogyasztó kétszerese csatlakozott, addig - ha az arányokkal önmagában nincs is baj, mert hasonlóan duplázódás van - a szennyvíz­csatornahálózatot összesen ke­vesebb, mint négyszáz fo­gyasztó, a vezetékes vizet fo­gyasztók kevesebb, mint ne­gyed része veszi igénybe. A helyben született és immáron a díjmegállapítással helyben megoldható magyarázat: a víz­fogyasztással együtt a jelentős csatornadíjat nem akarják te­herként magukra venni a lako­sok. Határozat emiatt arról szü­letett, hogy a csatlakozást kedvező díjmegállapítással kell elősegíteni. Mindez igen hang­súlyos környezetvédelmi ér­dek, ugyanis a szikkasztók nem jelentenek hathatós megoldást a talajszennyeződés ellen, s számos esetben a lakosok a szennyvíztározók túlfolyóit az utcákon lévő nyílt csapadékvíz csatornákba kötik illegálisan. Alapvetés a megoldásban ­testületi határozattal megerő­sítve - hogy tovább kell bővíte­ni a szennyvízcsatorna hálóza­tot, ugyanakkor ezzel együtt szippantott szennyvíz kezelé­sére szolgáló tárolót is építeni kell, mindkettőt céltámogatás igénybevételével. A külterület lakosságának ugyanis csak a szippantott szennyvíz tároló segíthet, vízminőség és talaj­védelmi szempontból. Nem té­veszthető szem elől, hogy a felszíni vizek Mórahalmon 15­20 méter mélységig szennye­zettek. Nagy gondot jelent a tele­pülési környezet védelmében a kommunális hulladékgazdál­kodás. Ahogyan a hazai telepü­lések majd mindegyikén, meg­oldatlan a szeméttárolás, illet­ve megsemmisítés. A kommu­A fekete tollú főnök kihúzta a cikk utolsó bekezdését, tehát nemcsak a ceruzát bírálta fölül, hanem Hajdú Jánost is. A Hét főszerkesztője ugyanis érez­tem, hogy gorombán fogalmaz, s legalább a végén érintenie kell Csoóri Sándor irodalmi munkásságát. Nos, ez a rész is megjelent. A kék tollú nagyfő­nális hulladékkezelés egyetlen megoldása jeléenleg a szelektív gyűjtés, hogy az újrahasznosít­ható, a megsemmisítést igény­lő, illetve a komposztálható szemetet különítve gyűjthes­sék. Minderre határozott szán­dék mutatkozik a településen. A vegyszerek, növényvédősze­rek és egyéb veszélyes hulla­dékok külön gyűjtése a leg­alapvetőbb, amelyre a lakosság figyelmét külön felhívják. Hosszabb távra megoldást a kommunális szemét tárolásra csak regionális összefogással létesítendő tároló, netán szemétégető jelenthet, jelentős állami támogatást feltételezve a megoldáshoz. Környezetvédelem, szép szó - mondják számosan, akik a gaztól burjánzó gazdátlan föl­dek mellett járnak el, esetleg naponta. Ugyanezt említik a la­kók akkor, ha a kisváros terein, utcáin szemlézni kellene, mek­kora zöldfelület védi és bizto­sítja a település jó levegőjét. A gazdátlan földek művelésére, a parlagfű és más, légúti aller­giás betegséget előidéző gazok kiirtására csak akkor lesz esély, ha a most még homályos tulajdoni állapotok egyértel­műen tisztázódnak. Akkor fel lehet lépni, a környezetvé­delem hivatásosaival együtt Mórahalom tiszta levegője érdekében. Ami a zöldfelületet, a belterületi parkosítást, fásí­tást illeti: készül a központi park rendezési terve. Tovább folytatódik a már megkezdett fásítás is. A Hunyadi-liget, Kossuth park, Ady tér mintegy 5 hektáros területén nemes fákkal és cseijékkel park kiala­kítását végzik. Az elöregedett fák kitermelése és a terület mélyszántása után a csemeték telepítését egy hónapon belül megkezdik. Becsei Péter nök visszaállította az eredeti szöveget. Kié az erősebb szín? Aczél Györgyé? A fekete pedig Knopp Andrásé? A gömböly­ded betűjű, ceruzás írás meg... Nos, erre nincs tippem, min­denesetre a kollektív szerkesz­tés iskolapéldájával van dol­gunk. Az Élet és Irodalom szer­kesztőségébe már a többszö­rösen átírt, oda-visszaalakftott változat érkezik meg. Hogy mikor és hogyan, ez külön tör­ténet, nem akarom untatni az olvasót. A lényeg az, hogy a munkatársak a nyomdában ta­lálkoztak vele, ez a legritkább esetben fordult elő az irodalmi hetilap gyakorlatában. Érdemes elővenni az 1983. szeptember 16-i számot. Mezei András értekezik a szójáról ­az Ilyen gazdagok vagyunk? vita időszakában vagyunk Bertha Bulcsu Jelenségek cfmű rovatában szintén a szocia­lizmus ellentmondásait fesze­geti. Jávorszky Béla finnorszá­gi jegyzeteiben a svéd ki­sebbség egyenjogúságáról szá­mol be, e sorok írója éppen ak­koriban érkezett haza Érdély­ből, egy házsongárdi temetés ürügyén a romániai magyarok megaláztatásait részletezi. Ka­rig Sára, a szibériai büntetőtá­borokban évtizedeket töltött műfordító a kilencven eszten­dős és Amerikában élő Szent­Györgyi Albertről tr, a Páratlan oldalt a közismerten szociálde­mokrata Erdődy János glosz­szája indítja. Simonffy András a korabeli ellenzék egyik ve­zéralakjáról, Dalos Györgyről ír, szerepel még a lapszámban Mészöly Miklós és Pomogáts Béla is. Ebben az eklektikusnak lát­szót, de szemléleti bigottsággal aligha vádolható összeállítás­ban kakukktojás Hajdú János terjedelmes vitairata. Térkép és magazin ­turistáknak, utaztatóknak A Csongrád megyei Idegen­forgalmi Hivatal megbízásából elkészült, s rövidesen megta­lálható lesz az utazási irodák­ban, a nagyobb vendégforgal­mú helyeken a megye ide­genforgalmi kínálatának raj­zos, képes, tájékozódást segítő térképe. A 24 ezer példányban nyomott magyar nyelvű ismer­tetőnek angol és német nyelvű változata is készült. A Csongrád megyei térkép ezúttal részletes tájékoztatást a kempingekről ad, de azt terve­zik kiadói, hogy ha erre igény lesz, a térkép hátoldalán akár a vendéglátó helyek, akár a sza­badidős programok szervezői is közreadhatják kínálatukat. Elképzelhető tehát, hogy az első kiadványt követi több is, s végül egész sorozatnyi tájékoz­tató, ismertető szolgálja majd a megye vendégeinek könnyebb eligazodását. Ugyancsak a napokban lett készen a Magyar Turisztikai Egyesület megyei választmá­nyának Vendégváró Csongrád megye cfmű, 16 oldalas, színes magazinja. A télen megjelent, első számot most követő, tava­szi kiadvány nem csupán vala­mennyi hazai utazási irodához, turisztikai szervezethez jut el, hanem a március végi, buda­pesti Utazás '94 kiállításra is. A tavaszi Vendégváró a csa­ládi üdülés híveinek kedvezve bő terjedelemben ismerteti a falusi turizmus Csongrád me­gyei lehetőségeit - ezek közül a pusztamérgesieket külön is bemutatja. A magazin a három tavaszi hónap kulturális és sporteseményeire is felhívja a figyelmet, s a programszerve­zőknek is számos információ­val könnyíti meg a dolgát. Most már csak az a kérdés, hogy igaza van-e Csoóri Sán­dornak, amikor úgy fogalmaz egy 1989-es interjúban (amely­nek egyébként néhány részlete a tegnapi számban jelent meg először), hogy talál ugyan mentséget a négy szerző és a szerkesztő számára, hiszen „Akkoriban gyakran kerültek alkotók és főszerkesztők kény­szerhelyzetbe. Csakhogy ilyen esetben is érzékeltethető az ol­vasóval, hogy a lap kényszer­helyzetbe került, s van itt egy író, akit a politikusok sarokba akarnak szorítani." Válasz helyett, javaslom, la­pozzuk föl megint az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16­i számát! Hajdú János meg nem ren­delt dolgozata a harmadik ol­dalon kezdődik és a negyedi­ken fejeződik be. A betűtengert illik oldani egy képpel. Tessék megnézni Panner László gra­fikáját! Az olvasó kedvéért le­írom: a téglalap alakú mező jobb oldalán egy kéz, bőrszíjon régimódi órát tart. Középütt, fejjel lefelé, trombita sejlik, alatta talán kalászok. A kép bal oldalán viszont jól felismer­hető egy kabát vagy zakó, ben­ne föltehetően ember, a ruházat ugyanis követi a test vonalát. A rajzot vízszintesen keresztül­hasftja egy fekete, fa- vagy csontmarkolatú kés, látható rajta a vércsatorna is, ezért in­kább tőrnek nevezném. A harc tőr hegye benyomja a zakó­kabátot, a szív és a has között, a legérzékenyebb ponton. Hasbaszúrás - ez a szer­kesztőség véleménye. Holnap a tíz és fél év előtti botrány kirobbanásáról szá­molok be. Zöldi László Kutyaszorítóban (Csoóri, Hajdú János és a többiek) Emlékeztetem az olvasót, hogy a sorozat első részében azt taglaltuk, vajon miért tíz és fél évvel Hajdú János emlékezetes vitacikke, a Csoóri Sándor nézeteit támadó Utószó egy előszóhoz megjelenése utón robbant ki országos érdeklődést kiváltó sajtópolémia? Azt is megk#dezlük: a választási csatározások közepette nem kéne megnézni, hogy 1983 végén valójában miről vitatkozunk? A második részben azt ecseteltük, hogy több mint egy év­tizede milyen körülmények játszottak közre a híres-hírhedt cikk publikálásában. Tegnap pedig azt érzékeltettük, korabeli dokumetumokkal alátámasztva, hogy a látszólag elszige­telt akciót nagyon is megtervezték. Az akkori pártközpont „versenytárgyalást" hirdetett a költő-politikus „semlegesítésére", erre három írót hívott meg (no meg Hajdú Jánost). Ezúttal azt próbálom megvilágítani, hogy végül is miért esett a választás A Hét főszer­kesztőjére és cikke miként jelent meg az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i számában. 4L JH McakaaMcMctojás Legalábbta paafl«t|jében aeiaml jele áincs ennek. Hol­ott a racionális hazafiság elmélyítésére vállalkozni nagyon­vafea ) la költShüz néltí feladatná paklim H l»lj UlrtW»B»TÜ­jíXt innak » Isllanasiaruk i hegy Koeébbi (wl egaulilalú éa­fflilaai ura la mimliij lillilna 1 ni • i naii i i inal pemni ij imliW ja l aalHa akhnr hal"! igarin mé1yh « in<|jai lif'i I ml 11 lm ha j'" ' j I ' • * •...m—rawaa. a. .,, * ^TteiaMLtftatiLee le, Tseeáaaetea, kegy eéaae ennek o-t-erSdéa „ ainhkai a eagyiaekkal la, aki), keiáeainkoii lul éli,el, . Mi -Afca maii „un i .i-Hírli ii imi tii n knii mii n ir;n nmia r,y.E-l- .un - ...I - iarffa.il -k..a. ...éi.i . ,i­hal, akik - , jiniftii -félreér1 LhiLti.i-li.il agyéeaelailtéggel >anII Illádig a iiánir. narni --véreink, 4a a«» henfltéreaánH. Hajdú János eredeti kézirata

Next

/
Oldalképek
Tartalom