Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-09 / 57. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1994. MÁRC. 9. CSALÁDI ESEMÉNYEK • Maradványelv Méreg a salátán A fogyasztó fizet, s gyanakszik: vajon van-e valaki, aki ellátja e jóhiszemű fél védelmét. Jómagam a növényegészségügyi állomásra tippeltem, (gy náluk kezdtem a vizsgálódást. Bánkúti Albin körzeti felügyelő magával vitt a nagybani piacon tett szúrópróba szerinti ellenőrzésre. Elsőre belehúztunk, pont annak a Szegeden lakó és Csanyteleken salátázó termelőnek az árujából sikerült mintát venni, amelyik napokkal előtte akadt fenn a pesti kollégák rostáján. Az Opel vontatta utánfutónak el kellett hagynia a piacot, a portéka a pesti átirat alapján ideiglenes növényegészségügyi zárlat alá került. Mint megtudtam. a feloldásról vagy megsemmisítésről szóló döntés az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat dolga. A Mercédes/.es úr a legalapvetőbb követelményt sem tudta produkálni, otthon felejtette a piacozás alapdokumentumát, a permetezési naplót. Ebből, a beírt szer és a kezelés időpontjának ismeretében következtetni lehetett volna, hogy lebomlott-e a vegyszer. így e kérdést utólag dönti csak el a laborvizsgálat. Egyébként a napló hiánya önmagában kétezer forintig terjedő helyszíni bírságolásra jogosítja fel a A harmadik minta egy zsombói kereskedő. Gyulán vásárolt, a BMW-je motorháztetején kínált paprikájából való. A felügyelő felhívta a figyelmét, hogy a viszonteladó felel az áruért, s saját érdeke, hogy számontartsa, kitől vette. Különben nem tudja áthárítani az esetleges követelményeket. S itt be is fejeztük. A költségvetési intézménynek spórolni kell a mintákkal, hogy beférjen a költséges vizsgálatokra biztosított, szűkös keretbe. Az ÁNTSZ-től kapott információ szerint ók is vizsgálnak. Tavaly hajtatott és nyári zöldségekből, gyümölcsökből 146 szúrópróba szerű mintát vettek megyénkben. Egyikben sem találtak szermaradványt, sőt erre utaló megbetegedésekről sincs tudomásuk. Hozzátették, az alapvető garancia csak a termelői felelősség lehet. Ebbe beletartozik, hogy csak engedélyezett, és a szakértelmüknek megfelelő kategóriájú szert használnak, s a termékkel csak az élelmezésügyi várakozási idő leteltével mennek ki a piacra. A növényegészségügyi állomás igazgatóhelyettesével, Suránvi Róberttel e mozaikokat próbáltuk rendszerbe rakni. - El kellene érni, hogy az európai mintának megfelelően, a jó híre érdekében maga a termelő, illetve kereskedő a szabályok betartásának biztos tudatában, csak garantáltan veszélytelen árut adjon ki a kezéből. Az ellenőrzés csak e működő mechanizmus kordában tartására szolgálna. A sok belépő új termelő miatt nálunk még a veszélyes üzem tudatosításánál tartunk. Ezért jelentős a permetezési napló ellenőrzésére jogosult polgármesteri hivatalok szerepe. Utóbbiak a saját lakosságuk érdekében plusz, önköltséges vizsgálattal is megbízhatják az állomást. Hódmezővásárhely évi ötven, Csongrád hat. Mindszent 4 mintát rendelt, a többiek semmit. A felvásárlással foglalkozók közül a szentesi KZR jelentkezett. Vásárhelyen a napló ellenőrzése is rendszeres, el is teijedt a termelők között, hogy ide anélkül kockázatos belépni. A növényvédelmi hatóság igazán megelőzést szolgáló ellenőrzéseit a termőhelyen, s nem a piacon végzi. Talán nem célszerű a mintavételi keretszámot közhírré tenni, de az biztos, hogy elenyésző a piacon résztvevők számához, azok forgalmához viszonyítva. Surányi Róbert szerint számok támasztják alá, többet kellene e célra áldozni. - Tavaly mi nem találtunk szermaradványos terméket, Budapesten hat megyénkbéli termelőt kaptak rajta. A helyszíni bírság összege, a polgármesteri hivatalok elnézően meghozott szankciói nem az elrettentést szolgálják. Míg egy salátára szolgáló vizsgálat 5-15 ezer forint, addig a mások egészségét veszélyeztető pár ezer forinttal megúszhatja. Az idén már most a 11-ik szabálysértésnek minősülő esetnél tartunk. Egy bizonyos tudásszint alatt nem is lehet a felelősségérzetre hivatkozni. A szakember szerint jobban igénybe kellene venni a szaktanácsadók, végzett növényvédösök segítségét. Az árutermelő gazdák mindegyikének el kellene végezni a 80 órás szaktanfolyamot. A zöldség termelésből és kereskedelemből élőknek sem jó, ha a piacon nézelódót nemcsak a pénztárcája, hanem a bizalmatlansága is visszatartja a vásárlástól. Tóth Szeles István Házasság Molnár László és Kis Piroska, dr. Czifra Károly és Csegezy Katalin Zsuzsanna, Missamou Roch-Aimé és Pannonhalmi Csilla, Péterfy László és Róth Andrea Márta, Barna Krisztián Sorin és Müller Mária házasságot kötött. BABA NETT Itt mindent megtalál, ami/e a babának szüksége van, az újszülött kortól 3 éves korig! LEGÚJABB TAVASZI BÉBIRUHÁK ÉRKEZTEK! Szegeden a LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK' f Szeged, Berlini krt. 6. T : 62/313-019. •í-í Ny: fcej).: 9 H h-p.: 9-18-ig, szo.: 9-13-lg. 1 * Születés Dr. Balázs László Gábornak és Szupera Enikőnek Sebestyén, Huszta Andrásnak és Bongó Zsuzsannának Dóra, Kis-Molnár Tamásnak és Csanki Ágnes Jusztinának Tamás, Rakusz Sándornak és Risnyovszky Ildikónak Krisztián Sándor, Csik Zoltán Lajosnak és Horváth Ildikónak Zoltán, Tóth József Attilának és Lengyel Máriának Lilla Mária, Gaudi Tibornak és Kocsi Emesének Martin, Csamangó Zoltánnak és Fehér Ildikó Erzsébetnek Richárd, Takács Györgynek és Szélpál Mária Katalinnak Gabriella, Király Tibornak és Kaszás Andrea Mártának Dávid, Fülöp Gyulának és Kovács Erzsébetnek Tamás, Szabó Antalnak és Gyuris Ritának Rita, Antós Istvánnak és Oláh Ildikónak Kata, Isaszegi Róbertnek és Kelló Erika Andreának Richárd Róbert, Török Lászlónak és Dáni Katalinnak László, Póda Károlynak és Táncos Zsuzsannának Apor Péter, Takács Zsolt Istvánnak és Rácz Andrea Piroskának Dávid, Berkó Attilának és Szávai Ildikónak Vivien, Markó Istvánnak és Abert Juditnak Adél Adrienn, Berzeviczi Istvánnak és Rusvai Katalinnak Hanna, Kosóczky Árpád Györgynek és Balla Edit Máriának Zsófia, Bense József Csabának és Szűcs Gabriellának Krisztina, Sánta Szilveszternek és Kosztoványi Mariannának Tamás, Csányi Péternek és Rozsnyai Anna Katalinnak Norbert, Tóth Attilának és Jakoda Évának Gabriella, Daraki Jánosnak és Nóvák Lidia Teréziának Zoltán, Tóth Nándor Tamásnak és Bognár Ilonának Arnold, Hegyi Jánosnak és TóthKovács Krisztinának Barbara, Szántó Norbertnek és Vincze Judit Ilonának Dániel Norbert, Márkus Gábornak és Csikós Ildikónak Péter, Laczkó Attilának és Nagymihály Editnek Kriszta, Török Péter Pálnak és Kátai-Urbán Gabriella Rózsának Péter, Bárányi Istvánnak és Kormányos Katalinnak Nikolett, Bodó Dánielnek és Marton Gizellának Livia, Hebők Istvánnak és Balog Ilonának Vivien, Pavelka Zoltán Lászlónak és Apró Gyöngyinek Máté, Zsikai Istvánnak és Makó Gyöngyi Magdolnának Zsanett, dr. Lippai Ákos Ferencnek és dr. Nagy Ildikónak Richárd Krisztián, Kondász Imrének és Kucska Mónika Arankának Mónika, Ócsai Béla Attilának és Czinkóczi Gabriellának Bernadett, Fekete Ferencnek és Kucsora Zsuzsannának Ádám Attila, Lugosi Jánosnak és Szabó Erzsébet Évának István, Fazekas Lászlónak és Varga Katalinnak Dávid Róbert, Lengyel Zsolt Lászlónak és Takács Tímeának Dániel László, Jenei Lászlónak és Bense Erikának Renáta nevű gyermeke született. Halálozás Vanyiska Györgyné Rakottyai Erzsébet Piroska, Hatsek Ida Hárinkó Ida, Mahler Ferencné Bojtos Borbála, Gondi János, Mészáros Istvánná Kovács Borbála, Bálint Jánosné Miklós Ilona, Paprika Károly, Szabó Lajos, Szeles Sándor József, Dobrotka György, Miksi József, Kiss Jenő, dr. Szabó Istvánné Várkonyi Margit, Zöldi-Kovács Mihályné Tóth Mária, Hegedűs János Ferenc, Rózsi Jánosné Rácz Ilona, Nagy Jánosné Báncsák Rózsa, Vass Lajosné Papp Anna, Biezók István János, Papp Vincéné Gémes Erzsébet, Vidács János, Bozó Pál, Bernát László, dr. Fodor István, Bérezi Józsefné Mák Mária, Tajti Ferencné Német Katalin, Tóth Géza, Hanácsek János József, Miskolci Kálmánná Gábor Julianna, Fanti Lajosné Mondovits Ágnes Mária, Farkas Kálmán, Lantos Mihályné Bozó Eszter, Lengyel Istvánné Tóth Rozália, Kecskeméti Károlyné Hévizi Ilona, Fodor Géza, Vidács János Istvánné Kócsó Ilona, Hevesi István, Sebó Andrásné Medovárszki Mária, Mészáros Éva, Vörös Éva, Barta-Berényi Ferenc Lajosné Balázs Mária, Liliom Károlyné Péterfy Ilona Margit, Farkas Mátyásné Kószó Julianna, Kabai János, Tompái Pálné Ádámka Mária Magdolna, Jakabovics Józsefné Rózsa Rozália, Farkas Lajosné Balla Mária, dr. Szabó Tibor Jánosné Szobota Anna, Ábrahám Antal, Csonka Ferenc, Balogh Ferenc, Szűcs Józsefné Nógrádi Franciska, Kovács Lászlóné Pap Ida Etelka, dr. Kelemen Béláné Krasznai Margit Veronika, Fiedler Alajosné Kaity Julianna, Fődi József, Erdei Károly, Maul János, Praefort Ferenc, Somogyi Istvánné Temesvári Margit, Révész Mihály, Szőcs Gáborné Tokár Julianna, Makra Lajos, Tóth János József, Kliegl Istvánné Sárközi Rozália, Taskovics Ferencné Vajger Valéria, Fodor Vince meghalt. • Van Csoóri Sándornak egy 1989-es interjúja, mely mindmáig publikálatlan. Ebből egy részlet: „Tudom, hogy a Hajdú-cikket nem Bata Imre, az Élet és Irodalom főszerkesztője rendelte, hanem Aczél György és Knopp Amndrás. Azt is tudom, miért. Aczélnak éppen ki kellett mennie Moszkvába, ahol a szocialista országok ideológiai titkárai találkoztak. Félt, hogy ott ót a szlovákiai magyarokról szóló Duraykönyv miatt elszámoltatják. Aczél György pontosan tudta, hogy friss skalppal kell kimennie. Tehát a cikk időzítve volt. Aztán behívatták a minisztériumba. ott ült Köpeczi Béla, Knopp András és az írószövetség elnöksége. Köpeczi miniszter felolvasta, hogy egyéves szilenciumra ítéltek." Itt a riporter közbekérdez: „ Tudja, hogy az elítélő cikket nemcsak Hajdú János Irta meg?" Csoóri válasza: „Megírta Gyurkó László, Lázár István és Siikösd Mihály. Nem láttam a cikkeiket, de úgy tudom, hogy ők trólársként szóltak hozzá: ha vitatkoztak is velem, költőként elismertek.. Aczélnak ez nem lett volna egyértelmű elmarasztalás. neki kívülálló kelleti, aki nem ismer engem, s akinek vannak céljai, amelyekel el akar érni." Újabb kérdés: ..Most. 1989 ben. amikor annyit beszélünk megbékélésről, nem talál felmentő körülményi a cikkírók és a főszerkesztő számára? Hiszen 1983-ban más volt a helyzet. " Csoóri válasza: „De találok. Akkoriban gyakran kerültek alkotók és főszerkesztők kényszerhelyzetbe. Csakhogy ilyen esetben is érzékeltethető az olvasóval, hogy a lap kényszerhelyzetbe került, s van itt egy tró, akit a politikusok sarokba akarnak szorítani." Erre az utóbbi mozzanatra szeretnék majd a következő számban visszatérni. Ezúttal maradjunk a felkérteknél, akikKutyaszorítóban (Csoóri, Hajdú János ás a többiek) Emlékeztetem az olvasót, hogy a sorozat elsó' részében arról tűnődtünk: vajon miért éppen most, a választási kampányban került az érdeklődés középpontjába Hajdú János, a csongrádi és kisteleki szocialisták képviselőjelöltje? Miért jelennek meg egyre-másra az elhatároló vélemények tíz és fél évvel (!) ezelőtti vitairatáról, amelyet a volt tévékommentátor Csoóri Sándor nézeteinek szentelt? Tegnap, a második részben az került terítékre. hogy milyen helyzet alakult ki Magyarországon 1983 szeptember közepére, amikor a híres-hírhedt dolgozat napvilágot látott. Most azt próbálom megvilágítani, hogy a pártközpont Hajdú János mellett kiket kért még föl az cllencikk megírására. nek kéziratait e sorok írója krimibe illő nyomozás során kerítette elő. Szó szerinti közlésükre nincs lehetőség. Gyurkó Lászlóé ugyan „csak" kilenc gépelt oldal, de már ez sem férne el a Délmagyarország vagy a Délvilág újságoldalán, mert a szerző apró betűs gépet használt. Nem szólva Lázár Istvánról, aki több mint tizenkét oldalt gépelt tele, valamint Sükösd Mihályról, aki nem adta alább tizenhárom és fél gépirat-oldalnál. Kérem tehát az. olvasót, érje be a gondolatmenetek fölvázolásával és néhány idézettel. Gyurkó László Tiltakozás című írása a legérzelmibb jellegű. Akkoriban éppen Kecskeméten csinált színházat a néhány hónappal korábban megjelent Kádár-monográfia szerzője. Mostani fejtegetése így kezdődik: Csoóri Sándor előszava „jelenség, példa, hogyan torzttja el egy ember tehetségét, gondolatmenetét, világképét, ha minden sejtjében egyetlen rögeszme burjánzik el. Súlyos szavak, tudom, vállalnom kell értük a felelősséget. Különösen, mert ifjúkorom legjobb barátjáról mondom." A további gondolatmenetből kiderül: Gyurkó tisztában van azzal, hogy olyasmit ír, amit kevesen olvashatnak, hiszen Duray Miklós Duray Miklós vállalkozása tiltottnak számított Magyarországon. Sajnálkozik; ha „rosszul-hamisan" idézi Csoórit, akkor a hajdani barát bizonyára alkalmat talál arra, hogy kiigazítsa. Kicsit homályosan fogalmaz, de soraiból kihüvelyezhető, hogy nem esne kétségbe, ha a témáról nyilvános vita alakulna ki; a „legfelső bíróhoz" fordul hát, a közvéleményhez. Ezután kifejti ellenvéleményét. Megérti Csoóri Sándor aggodalmát a határon túl élő magyarokért, csupán azt nehezményezi, hogy az trótárs miért feszegeti a magántulajdon kérdését. Védi az egypártrendszert is, a Csoóri sugallta pluralizmussal szemben. Egy jellemző mondat: „Van olyanfokú naivitás, ami nem egyeztethető össze a felelős gondolkoással. " Magyarán: Csoóri Sándor nem tudja, hogy mit beszél, vagy ha tudja is, esetét enyhén kell megítélni. Ő maga fogalmaz úgy, hogy a szocializmusért aggódó írótársként perel az egykori baráttal és a hajdani kommunistával. Lázár István vitacikkét röviden el lehet intézni: a szerző félreértette (vagy félre akarta érteni) a megbízatást. Merre is haladunk? cfmmel meglehetősen unalmas értekezést rögtönöz a mezőgazdaságról, a korrupcióról - egyik példája a lopott sóderre vonatkozik. Elképzelem Aczél György vagy Knopp András arcát olvasás közben: mennyire örülnek majd a fuvarozástani eszmefuttatásnak a csehszlovák elvtársak... Lázár István kilenc gépelt oldalon át „beszél mellé", meg is fogalmazza, hogy a hazai valóság az ö terepe. „Mégis, most lelépek róla" - írja. Azt várnók, hogy a környező országokban élő magyarokról mondja el véleményét, de nem, az emigránsokat osztályozza. Majd váratlanul levonja a szövegéből nem adódó végkövetkeztetést: Csoóri Sándor előszava „az oly csiszolt elme és oly forró indulat szembetűnő megbicsaklása ". Sükösd Mihály egyenesen episztolát intéz az írótárshoz, Levél Csoóri Sándornak címmel. Gondolatmenetét messziről kezdi. A költő új verseskötetét lapozgatja (tiszteletkör az alkotónak), majd azt a nekrológot említi, amely Illyés Gyuláról jelent meg a szegedi Tiszatáj hasábjain. Dicséri a szerzőt, hogy „mintaszerűen" kerüli a nekrológ két kísértőjét: „a lucskos érzelgősséget és a nagyotmondást". (A Tiszatáj-beli másik négy Illyés-búcsúztató közül Pálfy G. István cikkét emeli ki ellenpélda gyanánt.) Hosszas rákészülés után böki ki, hogy voltaképpen a harmadik Csoóri-írás készteti nyilvános válaszra, az előszó. Rögtön leszögezi, hogy miben ért vele egyet. A kisebbségi megaláztatásokat ugyanolyan feszengve, szégyenkezve éli át, mint írótársa, talán még inkább, mert ő nem ismerőshöz-baráthoz látogat Erdélybe, hanem a rokonához. Ezután kifejti véleményét az egypártiság-többpártiság kérdésköréről, az egyházakról és a magántulajdonról - nem Csoóri szellemében. Majd fölteszi a kérdést: „Éppen akkor, amikor Magyarországot barát és ellenség a kapitalizmus némely elemeinek diszkrét visszacsempészéséveI dicséri vagy bírálja?" Eleget tett a feladatnak - írnám a legszívesebben, de nem feladatom az ítélkezés. Idézem inkább Csoóri Sándort a korábban mar említett és mindmáig publikálatlan interjúból: „Mind a négy cikkírót meg tudom érteni. Elképzelhetőnek tartom, hogy akkoriban úgy gondolkoztak. A három írótól azonban elvártam volna, hogy szóljanak nekem. Akkor azt mondtam volna: természetesnek tartom a vitát. Miért kellene mindenkinek egyetértenie velem?" Azt hiszem, ilyen előzmények után visszatérhetünk ama bizonyos negyedikhez: Hajdú János vitairatához. Holnap az is kiderül, miiyen körülmények között jelent meg az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i számában. Zöldi László