Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-09 / 57. szám

SZERDA, 1994. MÁRC. 9. KÖZÉLET 7 Nemcsók János 1949-ben született Budapesten. 1967­ben érettségizett Budapesten a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. 1967-ben felvételt nyert a JATE Termé­szettudományi Karának biológus szakára. Biológus oklevelet 1972-ben szerezett. 1972-1979 között az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben dolgozott központi ösztöndíjas gyakornok, tudományos segéd­munkatárs, majd későid) tudományos munkatárs mun­kakörben. 1979-ben visszahívták a JATE Biokémiai Tanszékére azzal a feladattal, hogy szervezzen meg egy környezetvédelmi biokémiai munkacsoportot. 1979-1981-ig tudományos munkatársként dolgozott, majd 1981-ben egyetemi adjunktusnak, 1986-ban egye­temi docensnek nevezték ki. Ugyanebben az évben megbízták a Biokémiai Tanszék vezetésével. 1993. május l-jétől a Bay Zoltán Alkalmazott Ku­tatási Alapítvány Szegedi Biotechnológiai Intézetének igazgatójává nevezték ki, tanszékvezetői állása mellett. • Nézem a legnagyobb kor­mánypárt országos gyűléséről a Magyar Televízió tudósítá­sát. Az elnökség felett Antall Józseftói egy idézet áll: „Ke­resztény Magyarországot akar­tam, csak ennek van jövője." Másnap reggel (február 19) a Délmagyarország 5. oldalán Balogh László tollából „Külde­téstudat és dacos magyarság­féltés" címmel egy rövid mo­nológot olvasok. A két címtói nem tudok szabadulni. Elké­pedek rajtuk, majd elkesere­dem, röviddel ezután félni kezdek. Most már reményke­dem. Reménykedem, hogy a kiválasztott idézetet és az új­ságcikk címét félreértettem. Vagy ha nem, és aggodalmam jogos, akkor az nem a nyugodt erő pártjára 1990-ben leadott voksolók szándékát tükrözi. A „keresztény" szóból még az „y"-t is kirekesztették, a felirat alatt a szelíd mosolyú pártinkvizítor a másik Ma­gyarországról szónokol, akik­kel együtt kívánja megvaló­sítani ködös lázálmait. Koráb­ban egy kalap alá véve leku­tyaházizza a magyar prog­resszív erők jelentős részét. Közöttük sommásan a liberá­lisokat, a szakszervezeteket, a szociáldemokratákat. Sanda szándékkal elfelejti, hogy Kuncze Gábor számos vallásos érzelmű társával egyetemben hívő keresztényként egyházi iskolában érettségizett, a szak­szervezeti mozgalom jelentős számú keresztény lelkületű szimpatizánssal rendelkezik, a szocialisták és szociáldemok­raták olyan európai mértékű géniuszokkal rendelkeznek, mint Horn Gyula és Király Zoltán. Ez utóbbiak nem alá­merülve, vagy IU/III-ként élték meg az elmúlt évtizedeket, hanem önmarcangoló szem­benézéssel találtak a szociál­demokrácia eszméjére. Tevé­kenységüket és tetteiket a haladó Európa nem felejti. Nevük még akkor is fenn­marad, mikor a legkevésbé keresztényi erényekkel ren­delkező harcos magyar Mikló­sokra már senki sem fog em­lékezni. Jelen sorok írójának mind­ezek kritikájára az ad alapot, hogy életvitele ma is az euró­pai keresztény eszményen és erkölcsi alapokon áll. Egykori MSZMP tagként volt benne elég civil kurázsi, hogy családi hagyományát követve katoli­kus szertartás szerint több száz főnyi falubelije előtt egyházi esküvőn házasodott. Három gyermekét az antivilágban nyilvánosan megkereszteltette. Mindezek mellett a 68-as lázadó nemzedék tagjaként egy életre elkötelezte magát a baloldali gondolkodásmóddal. Ennek összeférhetőségét szá­mára 11. János Pál egyik leg­újabb erről szóló elméleti mun­kája támasztja alá. Nem ke­vésbé és nem többé érzi magát utódpártinak, mint Kulin Fe­renc, az MDF parlamenti frak­ciójának vezetője, akivel 1988­ig egy pártnak, az MSZMP­nek soraiba tartoztak. A szelíd mosolyú pártink­vizítor nézetei mérgezik Ba­logh László nézeteit is, akivel sok dologban egyetértek. Én is - sok százezer hozzám hason­lóan gondolkodóhoz - örültem, hogy a rendszerváltozáskor megszűnt a párttitkárok ural­ma. Annyiban azonban vitat­koznék vele, hogy ez így glo­bálisan nem valós. A párttitkár uralma több helyütt - ahol a körülöttük dolgozók nem „alámerültek", hanem ellen­álltak ellenvéleményükkel, okos kritikával - már korábban is jelentős mértékben korláto­zódott. Csurka István sem állítja már, hogy az egykori MSZMP-tagok és a mostani baloldaliak mind gazemberek, és velük a „másik Magyaror­szágnak" globálisan fenntar­tásokkal kell élni. A helyzet komikuma? veszélyessége! az, hogy Csurka pontosan kiszá­mítható, nem lavíroz, azt csi­nálja, annak szellemében él, amit mond. A szelíd tekintetű pártinkvizítor és követői a legelítélendőbb keresztényi bűnök egyikét követik el so­rozatban: vizet prédikálnak és bort isznak. Keresztényi Ma­gyarországot akarnak. De ki­rekesztőlegeset. Benne nincs helye lassan az „y"-nak sem, és a más nemzetiségűeknek sem (németnek, szlováknak, románnak, zsidónak, ateistá­nak, nemzetellenesnek minő­sítik az egész liberális - szo­cialista - szociáldemokrata baloldalt.) Én ebből a nézetből, ebből a kirekesztő ideológiából több millió polgártársammal együtt nem kérek. Reményeim szerint a legnépesebb kormánypárt és a szó nemes értelmében vett nemzeti konzervatív körök szimpatizánsai sem kérnek belőle. A jelenlegi állás tehát az, hogy amíg a józan nemzeti konzervatív erők nevében ­azok véleményét figyelmen kívül hagyva szájalók a „másik Magyarország" melletti más­ként gondolkodókat ki akarják rekeszteni mindenhonnan, adclig a baloldal reális alter­natívát, jobb gazdaságpolitikát, esélyegyenlőséget az anya­giakban és szellemiekben, ideológia-mentességet kínál valamennyi honfitársunknak, beleértve a „másik Ma­gyarországához tartozókat is. Van jel arra, hogy az iga­zán elkötelezett keresztény párt(ok) felismerté(k) ennek a hangoskodó jobboldalnak ká­ros hatásait. A feladat nagy. az idő rövid: ha a jobboldal az irreális erőket kiveti magából, vagy elszigeteli ezeket a fő hangadókat, akkor esélye le­het, hogy a választásokat követően konstruktív ellenzéki alternatívát hirdessen annak reményében, hogy újabb 4 év múlva ismét választás lesz. Ha ezt nem teszik meg, akkor tartósan holtvágányra kerül­nek, úgy ahogy ezt vezérhol­lóik károgják. Ez azonban nem a baloldali összefogás, vagy kedvenc retorikájuk szerint a baloldali demagógia miatt kö­vetkezik be, hanem azért, mert honfitársainknak elegük van bármiféle „küldetéstudatú" pártból. 1990 után sokan csalódtunk a nyugodt erőben. Most és az ezt követő választáson pedig valamelyik másik erőre fog szavazni az állampolgárok döntő többsége. Honfitársaink jelentós része szavazataival le fogja váltani ezt a kormányt, így működik a demokrácia. 0r. Nemcsók János • Két hónappal a választások előtt Startra készen a megye Di. Günther Béla megyei lő jegyző tájékoztatója • Javaslatoki FEjra-feHratok Dr. Günther Béla me­gyei főjegyző tájékozta­tása szerint a választási előkészületek túljutottak technikai szakaszukon. A Csongrád megyei tele­pülési jegyzők kialakí­tották a 473 - száz-ezer­kétszáz fős - szavazó­kört, felálltak a területi és egyéni választóke­rületi választási bizott­ságok, elkészültek a név­jegyzékek. Ezeken szere­pel minden nagykorú Csongrád megyei állam­polgár, ha nem áll gon­dnokság, börtönbüntetés vagy büntetésvégrehaj­tásban elrendelt kény­szergyógykezelés alatt, illetve nincs eltiltva a közügyektől. A névjegyzékek tíz napra ki vannak függesztve a települési jegyzői irodákban, amennyiben valaki kimaradt, vagy a név­jegyzékben jogellenes szerep­lést fedez fel, március 16-ig emelhet kifogást. Megtörtént a felvételi értesí­tés: a kopogtató-cédulák és az ajánló (biankó) szelvények kiküldése (ez utóbbit gyűjtik a jelöltek). Aki nem kapott, a települési jegyzőhöz fordulhat pótlásért. Egy választópolgár egy ajánlást tehet. Az ajánlá­sokért ellenértéket kérni és adni tilos; az ajánlószelvények­kel nem érdemes fondorkodni - a Btk. ugyanis ismeri a vá­lasztási bűncselekmény fogal­mát, a maximális büntetés há­rom év lehet. Nem szabad gyűjtést rendezni a munka­helyeken, közforgalmi jármű­veken, egészségügyi intézmé­nyek betegellátási részlegei­ben, szolgálatban lévő rend­őrök körében. Hétszázötven ajánlást szük­séges begyűjteni - legkésőbb április 8-án 16 óráig - az egyé­ni választókerületi jelöltetés­hez; a pártoknak legalább két egyéni választókerületben kell jelöltet állítaniuk, hogy megyei listát nyújthassanak be, mini­mum hét megyei lista után ál­líthatnak országos listát. Az 1994-es választásokon* négy évvel ezelőttihez képest más módon lehet igazolásokkal szavazni. A belügyminiszteri rendelet szerint lakcímváltozás esetén az új lakóhelyen kell leadni a voksokat, akik ideig­lenes tartózkodási helyükön óhajtják ezt megtenni, azoknak az első fordulót megelőző napon 16 óráig kell igazolást kérniük, s megjelölniük; ezt az első fordulóra vagy a máso­dikra vagy mindkettőre kérik-e; két forduló között már nem lehet igazolást kérni. A március 2-i Magyar Köz­löny etikai ajánlást tesz a köz­tisztviselőknek (a miniszterek és a politikai államtitkárok nem azok, de a közigazgatási államtitkárok, főosztályveze­tők értelemszerűen igen) és polgármestereknek, amennyi­ben indulnak a parlamenti választásokon, a kampányidő­szakra - erkölcsi támadhatat­lanságuk érdekében - vagy menjenek szabadságra, vagy tartózkodjanak közhatalmi­munkáltatói jogaik érvényesí­tésétől. • Ha a nyomda független és szabad ördöge TEJFA-nak (ti. „teljes elnöki jogkörre fel­ruházott alelnök" - lásd a Magyar Hírlap korábbi számai­ban) szedné a FEJFA-t; ha valaki azt állítaná, hogy a sajtószabadság nem megfelelő részletességgel szerepel az alkotmányban; rendkívüli módon felhá­borítónak tartanám a történ­teket. Az ördögre nem haragud­nék, mert hiszen csak a dolgát tenné, ám rögtön idéznék az alkotmányból, s egyidejűleg javasolnám, hogy ha a szabad sajtó maghal, fejfáira ezeket jó mélyen véssék bele, majd a fejfákat a földbe verés helyett kb. szemmagasságba akasszák fel, hogy a rajtuk lévő szöve­gek az egyenes tartással járók számára jól olvashatók le­gyenek. (Akik görnyedt derék­kal, szemlesütve kénytelenek járni, azokon úgysem, vagy legfeljebb ideig-óráig segít­hetnek a FEJFA-szövegek.) A sajtószabadság kérdés­köre ugyanis megfelelő rész­letességgel szerepel az alkot­mányban, hasonlóképpen pl. a tömeges elbocsátás kifejezett tilalma is - ám, sajnos, nem a Magyar Köztársaság Alkot­mányában, hanem pl. Görögor­szág 1975-ös, Portugália 1976­os, Spanyolország 1978-as alaptörvényeiben a következő­képpen: Görögország 14. cikk. (1) Mindenkinek szabad a törvények megtar­tásával a gondolatait szóban, írásban és sajtó útján is kifejezni és teijeszteni. (2) A sajtó szabad. A cen­zúra, mint minden más pre­ventív intézkedés, tilos. (3) Újság és más nyom­datermékek lefoglalása, akár megjelenésük előtt, akár után, tilos. Kivételesen megengedett a lefoglalás az államügyész rendelkezésére: a) a keresztény és minden más ismert vallás megsértése miatt, b) a köztársaság elnöke személyének megsértése miatt, 15. cikk (2) A rádió és televízió az államnak köz­vetlen felügyelete alatt állnak és feladatuk az információknak és híreknek tárgyilagos és elfogulatlan közlése, az iro­dalmi és művészeti termékek közvetítése. Ennek során meg kell őrizniük adásaikban a társadalmi rendeltetésüknek megfelelő minőségi szintet, hogy az ország kulturális fejlődését előmozdítsák. Portugália 37. cikk. (1) Mindenkinek joga szóban, írásban vagy bármely más módon kifejezni és szabadon hangoztatni gon­dolatait, ugyanúgy, ahogy joga informálódni akadályoztatás vagy diszkrimináció nélkül. (2) Ezen jogok gyakorlását nem akadályozhatja meg, illetve nem korlátozhatja sem­milyen fajtájú vagy formájú cenzúra. (3) E jogok gyakorlásának megakadályozása a törvény büntető rendelkezései alá esik, mely annak kivizsgálását bíróság hatáskörébe utalja. 38. cikk (1) A sajtó sza­badsága garantált. (2) A sajtószabadság ma­gában foglalja az újságírók és irodalmi munkatársak szólás­és alkotási szabadságát, vala­mint a nem az Államhoz, po­litikai pártokhoz vagy vallási csoportokhoz tartozó informá­ciós szervek ideológiai orien­tációjába való beleszólásukat, anélkül, hogy a dolgozók bár­mely más rétege vagy csoport­ja szabad tevékenységüket cenzúrázhatná vagy megaka­dályozhatná. (3) A sajtószabadság ma­gában foglalja az újságírónak azt a jogát, hogy a törvénynek megfelelően felkutassa az információ forrásait, védje a szakmai függetlenséget és a titkát, valamint megválassza szerkesztőségi tanácsadóját. (6) Semmilyen adminisztra­tív vagy pénzügyi szabály, hitel, vagy külkereskedelmi, politikai meggondolás nem akadályozhatja direkt vagy indirekt módon a sajtó sza­badságát, és a törvénynek biz­tosítani kell a sajtó függet­lenségének a politikai és gaz­dasági hatalommal szembeni megvédéséhez szükséges esz­közöket. (7) A televízió nem lehet magántulajdon. 39. cikk. (I) Az állami és más közintézmények tömeg­tájékoztatási eszközeit vagy azokat az intézményeket, me­lyek direkt vagy közvetett módon azok gazdasági ellen­őrzése alatt állanak, úgy kell működtetni, hogy megóvják függetlenségüket a Kormány­tól és a közigazgatástól, és biztosítani kell a különböző vélemények kifejezését és összevetését. 40. cikk. (3) A választási időszakban a konkurens poli­tikai pártokat meghatározott és egyenlő adásidő illeti meg. 53. cikk. A dolgozók szá­mára a foglalkoztatás biztonsá­ga garantált, és tilos a valós ok nélküli vagy politikai, illetve ideológiai okból történő elbo­csátás. 58. cikk. (3) A tömeges elbocsátások tilosak. Spanyolország 20. cikk. (1) Mindenkit meg­illetnek az alábbi jogok: a) a gondolatok, eszmék és vélemények szóban, írásban vagy a kifejezés bármely más módján történő szabad kifejté­se és teijesztése; b) az irodalmi, művészeti, tudományos és technikai alkotás szabadsága; (2) Ezeknek a jogoknak a gyakorlását nem korlátozhatja semmiféle előzetes cenzúra. (3) Törvény szabályozza az államtól vagy az állami intéz­ménytől függő tömegtájékoz­tatási eszközök szervezetét és parlamenti ellenőrzését, és biztosítja, hogy a társadalmi pluralizmus elvét és Spanyol­ország nyelvi sokféleségét tiszteletben tartva, a jelentő­sebb társadalmi és politikai csoportok használhassák eze­ket az eszközöket. Persze, ha a szabad sajtó életben marad, nincs szükség egyetlen TEJFA-ra sem! Dr. Tóth Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom