Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

HÉTFŐ, 1994. FEBR. 7. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 • Az elmúlt választások eredményeképpen a szocialisták Szegeden is csupán elenyésző mértékben lehettek hatással a közügyek alakulására. Annyira azonban jelen voltak, hogy legalább tapasztalatokat gyűjthettek. E tapasztalatok, valamint a párt országos elképzelései alapján fogalmazták meg programjukat. E programot a tárgyszerűség és a konkrétság jegyében állították össze, hiszen a helyi politizálás legnagyobb negatívumát éppen ennek hiányában látják. Nagy kudarcként kellett ugyanis megtapasztalniuk. hogy az ún. nagypolitikai szembenállás, a parlamenti párt- és frakciószerkezet már-már karikaturisztikus utánzása vált uralkodóvá, s ez alapján születtek döntések akkor is, amikor arról kellett volna határozni, hogy mi hatékony, vagy kevésbé az. E tárgyszerűség jegyében ugyanakkor elismerjük a tiszteletreméltó erőfeszítéseket, a jó irányba való elindulásokat, s az eredményeket is. Az erre való törekvéstől ugyanakkor azt is reméljük, hogy megóv bennünket a most következő időszak legnagyobb veszedelmétől, a gátlástalanul ígérgető demagógiától is. A szocialista párt országos elképzeléseivel összhangban először is nagyobb játékteret kívánunk kiküzdeni a helyi politizálás számára. Mindenképpen kezdeményezzük az önkormányzatok működési feltételeit meghatározó törvények újraalkotását, s ennek során olyan megoldásokra törekszünk, amelyek nagyobb gazdasági lehetőségekhez juttatják az önkormányzatokat. Ez többek között célszerűbb adómegosztást, a privatizációból befolyt jövedelmekből való garantált részesedést jelent. Az általunk elképzelt tagoltabb rendszerben jelentősen csökkentenénk a kormányhivatalok számát és hatáskörét a területi önkormányzatok javára (a köztársasági megbízotti intézmény kizárólag törvényességi felügyeletként maradhatna meg), s a régi megyei jogú városok között kitüntető szerephez, juttatnánk Szegedet is. Amikor ezt mondjuk, nem a szűkkeblű bezárkózást kívánjuk dicsőíteni. Szeged ugyanis számunkra megkerülhetetlenül a Dél-AIA Magyar Szocialista Párt szegedi programjának vázlata föld központja, s bizony komoly feladat lesz a város szűkebb és tágabb környékét, annak valóságos érdekeit is megfogalmazó regionális gondolkodásnak a mindennapokban való érvényesítése. Bizonyos, hogy ez nem megy konfliktusok nélkül, de az egymásrautaltság középpontba állításával elkerülhető a jelenlegi, áldásosnak semmiképpen sem mondható helyzet. A játéktér bővülése lehetőséget adhat helyi kezdeményezések Jcibontakoztatására a gazdasági élet területén is. Az országos gondokat is tetéző helyi nehézségek közismertek: a déli határ közelségének kedvezőtlen hatásai, a környék infrastruktúrájának viszonylagos fejletlensége, s hogy mindezekkel összefüggésben a kormányzat térségünket nem tekinti kiemelkedően támogatandó övezetnek. Mindezek, valamint az élelmiszergazdaságban és a könnyűiparban mégiscsak meglévő lehetőségek ugyanakkor indokolttá teszik, hogy a szegedi térség további gazdasági visszaesésének megakadályozására a szegedi szocialisták kistérségi fejlesztési program megindítását kezdeményezzék. Mivel a magyar termékek ismételt megjelenése a keleti piacokon a szocialista párt fontos gazdaságpolitikai célja, ez a helyi iparra és mezőgazdaságra építő kezdeményezés összhangba hozható az országos elképzelésekkel. Ennek egyik feltétele persze, hogy mind a föld. mind az üzemek privatizációja lezáruljon. Fontos feltétel továbbá, hogy ennek keretében egy szegedi székhelyű, állami és önkormányzati tulajdonú befektetési és fejlesztési pénzintézet, valamint regionális hitelgaranciaalap jöjjön létre. Ezek jelentősen hozzájárulhatnának a kisés középvállalkozások megélénkítéséhez. Ez is mutatja, hogy a jelenleginél jóval aktívabb részvételt képzelnénk el a helyi gazdaság válságának kezelésében, amely a vállalkozói magatartás kiemelt támogatását, a munkahelyteremtés progresszív kezdeményezését éppúgy felölelné, mint a közT MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT munkaprogram szervezését és beindítását a helyi infrastruktúra néhány aggasztó területén (közcsatornahálózat, peremkerületek fejlesztése). Ám az sem lehet kétséges, hogy elkerülhetetlen a város belső erőforrásainak feltárása is. Ennek során új alapokra kell helyezni a város üzemelését biztosító önkormányzati vállalatok és intézmények működését, át kell alakítani az ingatlan- és lakásgazdálkodást. Mindezekben a város érdekeit néző racionalitás és hatékonyság lehet az egyedüli irányadó. Az a közhely, hogy Szeged fejlődése elképzelhetetlen oktatási intézményei színvonalának megőrzése nélkül, komoly feladatokat jelent. Az ismert módon felbolydult helyzetben is megoldást kínál azonban, ha egy pillanatra sem tévesztjük szem elől, hogy az iskolai képzés célja és lényege a gyermek, s legfontosabb garanciája a mindennapos megmérettetést vállaló pedagógus személyiség. Ezért semmiféle öncélú szerkezetváltozást nem támogatunk, nem törünk lándzsát egyik oktatási szerkezet mellett sem. s nem bombázzuk új, kiérleletlen elképzelésekkel az iskolákat. Talán (gy ártunk legkevesebbet, talán így alakulhat ki a képzési formák olyan sokszínűsége, amely választási lehetőséget ad. Mert természetesen úgy gondoljuk, hogy a teljes körű óvodai ellátást 3 éves kortól biztosítva azon kell lennünk, hogy minél többen jussanak el egészen a diploma megszerzéséig. Ez azt jelenti, hogy a színvonalasnak bizonyult általános iskolák, szaközépiskolák és gimnáziumok számára kell biztosítani lehetőséget új férőhelyek létesítésére. A szakmunkásképzés esetében a szakmacsoportos képzés ösztönzésére, a gyakorlati képzési lehetőségek adókedvezményekkel való megteremtésére gondolunk. Kulcskérdésnek tartjuk, hogy a közoktatás minden területén a pedagógusok kezdeményezéséből létrejövő szakmai érdekvédelmi szervezetek jussanak döntő szerephez. Ezek lehetnek a pedagógusok szakmai kontrolljának letéteményesei is. Természetesnek tartjuk ugyanakkor a diák érdekvédelmi szervezetek létrejöttét. Távlati célunk, hogy az iskolaszékek képesek legyenek az intézményvezető megválasztásában aktívan közreműködni. El kell ismernünk, hogy a rendszerváltozás egyik fontos hozadéka, a felsőoktatási intézmények autonómiájának tiszteletben tartása, Szegeden is érvényesül. Ezen nem kívánunk változtatni. Reagálni kell azonban arra, hogy az országosan egyre szaporodó új intézmények immár, kézzelfoghatóan versenyre késztetik a szegedi egyetemeket és főiskolákat. Ezért politikai támogatásban kell részesíteni minden olyan törekvést, amely az azonos feltételek közötti versenyhelyzet kialakulását szorgalmazza. Ennek próbáját ugyanis kiállják az itteni intézmények, de lehetetlen helyzetbe kerülhetnek, ha az űjabb alapítású egyetemek jóval kedvezőbb lehetőségeket kapnak. Másfelől az infrastruktúra fejlesztésével kell hozzájárulni a versenyképesség növeléséhez. Ezen belül különösen hatékony segítséget kell adni a kollégiumi férőhelyek számának növeléséhez. Az előbbiekkel, s országos programunkkal összhangban ellenzőnk ugyanakkor minden kívülről erőltetett integrációt éppúgy, mint azokat az elképzeléseket, amelyek egy felületes racionalizálás jegyében a városunkban myködő akadémiai intézeteket, illetőleg kutatóhelyeket veszélyeztetnék. A kutatók bevonását a felsőoktatásba természetesnek tartjuk, de ellene vagyunk magas színvonalú szakmai munkát végző intézmények (pl. SZBK) akár csupán megfenyegetésének is. Vannak elismerésre méló mozzanatok a kulturális élet területén is. Több megnyilatkozás problémaérzékenységről tanúskodott, kivehetővé vált, hogy a város vezetői tisztában vannak a tradíciók, a „megtartó erő" fontosságával. A támogatások felosztásában alkalmazott pályázati rendszerben ott munkál a demokratizmusnak az az igénye, amelyet a szocialisták is magukénak éreznek. Másfelől azonban nem sikerült a nyugodt munka feltételeit biztosítani több fontos intézményben, fgy például a színházban sem. Ráadásul a sikertelenségért nem tehetők felelőssé csupán az intézmények, hiszen a város vezetői több esetben látványosan belenyúltak a folyamatokba. így ma a legfontosabb feladat a kulturális intézmények autonómiájának következetes megvalósítása. Legalább ilyen fontosnak tartjuk azonban a közművelődési intézményhálózat fenntartását, az ennek elsorvasztására irányuló törekvések megállítását. Enélkül elképzelhetetlen, hogy megfelelő kulturális lehetőségekhez juthassanak a város fiataljai. A közöttük létrejött csoportoknak helyet kell adni a művelődési házakban. Az ún. magaskultúra támogatására erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kulturális élet kivételes személyiségei otthonukra találjanak a városban. Ehhez nem csupán • Akkor van esély a választópolgárok megnyerésére, ha a pártok nem egymás utálatával vannak elfoglalva, mert ez teljesen elhanyagolható kérdés az ország gazdasági helyzetéhez képest. Erről kell beszélni, és egy olyan fázist elindítani, melynek eredményeként olcsóbb és hatékonyabb az állam, kevesebb a hivatal, továbbá értékálló lesz a nyugdíj, csökken a munkanélküliség, ugyanakkor a vállalkozót nem szorítja az adóprés! Külügyi munkával, gazdasági diplomáciával elérhető, hogy a magyar élelmiszereknek piaca legyen a volt szocialista országokban, annál is inkább, hiszen a mezőgazdaság talpraállítása az egész ország fejlődésének egyik kulcskérdése. Minden tekintetben ösztönözni kell a gazdasági élet szereplőit, mert csak így képzelhető el az életszínvonal érzékelhető javulása, csak így jut több pénz a kultúrára. az egészségügyre, az oktatásra, a sportra és a lakásépítésre. Jelenleg 330 milliárd forintra tehető a költségvetés hánya. Ezért tartós az infláció, ezért magasak a hitelkamatok, ezért használja fel az állam a lakosság megtakarított pénzét, ezért nincs versengés a bankok kij; zött. Ez megengedhetetlen. • Kuncze a fellendülés receptjéről Szentesen: Tönkremegy az ország, mert valakik szeretnek miniszterek lenni! Színültig megtelt érdeklődő közönséggel a szentesi zeneiskola nagyterme, ahol szombat délelőtt Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnük-jelültje tartott politikai fórumot, és válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. mert a mi pénzünkről van szó: ha máról holnapra mindenki kivenné megtakarított forintjait az OTP-ből, az látványosan megszűnne. Tűrhetetlen, hogy a gazdaság alkalmatlan pártkatonák búvóhelye, akik milliókat vesznek fél végkielégítésként! Ennek megállítására parlamenti javaslatot nyújt be a jövő héten az SZDSZ-frakció. Azt sem nézhetjük tétlenül, hogy tönkremegy az ország, csak azért, mert hozzá nem értő valakik szeretnek miniszterek lenni. Aki szakember, érti a dolgát - mindegy, melyik párttal szimpatizál -, az maradjon a helyén, aki viszont csapnivalóan dolgozik, az - ugyancsak függetlenül politikai hovatartozásától - távozzon! A szónok kiemelte: erőteljesen folytatni kell a privatizációt az egészségügyben, de az átalakulás idején nem romolhat az ellátás. Európában vállalkozásokba forgatható vagyonnal rendelkeznek a biztosítótársaságok, a gyógyuláshoz mindenkinek joga van, viszont az ellátás színvonala „/ egyéni befizetésektől függően változó. A bűnözés, valamint a korrupció ellen keményen fel kell venni a harcot, úgy, hogy a tisztességes állampolgárok biztonságban érezhessék magukat. Aktivizálni kell a rendőrségen belül azokat, akik közvetlenül foglalkoznak a bűnüldözéssel. Ide kell átcsoportosítani az anyagi erőket, mert jelenleg a nagy pénzek a rendőrség felső apparátusában koncentrálódnak. A jogrend igazodjék a bűncselekményekhez, a büntetés pedig legyen visszatartó erő. Most ne foglaljunk állást a halálbüntetés kérdésében, de méltó-e az életre például az olyan ember, aki fcépes tízéves gyermeket meggyilkolni? Robbanásveszélyes térségben élünk, gazdasági okok és nem minden.téren korszerű katonai eszközeink miatt nem tudjuk magunkat megvédeni. Szükségünk van a NATO védernyőjére, azzal együtt: nem tudjuk, mikor kapunk ide bebocsátást? A szabaddemokratákat gyakran vádolják egyházellenességge), mely hangok messzebbre hallatszanak, mint az igazságé. A teljes lelkiismereti és vallásszabadság elveit valljuk, és fontosnak tartjuk az egyház szerepét. Viszont az egyházaknak anyagilag is el kell válniok az államtól, Olaszországban ezt példaszerűen oldották meg. - Ismerkedjenek meg más pártok programjával is! Ha pedig döntöttek, akkor Szentesen és térségében támogassák az SZDSZ parlamentiképviselőjelöltjeit! - fejezte be nagy tapssal jutalmazott beszédét Kuncze Gábor. Szentesi programjának végeztével Kuncze Gábor Csongrádra is ellátogatott. Sz. R. pénz szükséges, hanem annak belátása is, hogy erős egyéniségek nélkül nincs felkavaró kulturális élet. Elengedhetetlen az e tekintetben hagyományosan rossz szegedi mérleg javítása. A szocialista pártnak talán nem kell bizonygatnia, hogy érzékeny a szociális kérdésekre. Ezért részletesen kimunkált szociálpolitikai programunkból itt csupán egészségügyi elképzeléseink némelyikéről teszünk említést. Az ezen a területen kialakult helyzetet ugyanis rendkívül súlyosnak tartjuk, s sajnos az önkormányzat aligha adhat számot itt eredményekről, legfeljebb arról, hogy erőfeszítéseket tett a műszerpark hiányosságainak feltöltésére. A legfontosabb feladatok a következők: először is véget kell vetni a mostani kapkodó koncepciótlanságnak. A demokratikus döntési elvek tiszteletben tartásával haladéktalanul megegyezésre kell jutni a privatizációt kívánó egészségügyi dolgozókkal. Az infrastruktúra megőrzésében elsőbbséget kell adni az épületállomány megőrzésének, s az informatikai rendszer fejlesztésének. Az egyes hiányterületeken ösztönözni kell nonprofit vállalkozások létrejöttét. Az egyházakkal való tárgyalás alapján meg kell teremteni az egyházi egészségügyi munka városi feltételeit. El kell kezdeni a jelenlegi kórházi szerkezet racionális átalakítását. Meg kell szüntetni az ellátás kiáltó egyenlőtlenségeit, s e tekintetben megegyezésre kell jutni a környező települések önkormányzataival is. E rövidített program keretében csupán ennyit tudtunk közölni. A jelenleginél részletesebben kimunkált elképzeléseket fogalmaztunk meg az itt csupán érintett területeken is. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy ezt a türelmes vitákat követelő munkát nem szabad befejezettnek nyilvánítanunk. Ezért várjuk mindazok véleményét - bírálatát is -, akik érdemesnek tartanak bennünket arra, hogy szóba álljanak velünk. HANGPRÓBA Pártállamiság, demokrácia es Lapjuk január 29-i számában olvasom, hogy dr. Mózes Ervint eltávolították a Köztársasági Megbízotti Hivatal kabinetirodájának éléről. Nem alaptalanul: egy ellenzéki párttal kacérkodott. Ugyanennek a számnak a 9. oldalán négyhasábos élménybeszámolóból megtudhatjuk, hogy Boross Péter, jelenlegi miniszterelnökünk 1971-ben pártonkívüliként a Délpesti Vendéglátó Vállalat igazgatója lett. Hát kérem! El lehet meditálni a pártállamiság és a demokrácia lényegéről az önkényuralom és a demokrácia megjelenési formáiról. Balázs Alajos