Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-15 / 38. szám

12 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. FEBR. 15. IS OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ. PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Mi van a pénzekkel? Hivatkozással az 1994. február 8-án, a Hágiban megtartott nyilvános beszélgetésről megjelent cikkükre, melynek egyik vendéglátója Perényi úr, a Szegedi Nyomda jelenlegi igazgatója volt, néhány gondolatot fűznék és az arra Illetékesek szíves figyelmébe ajánlanám. Két hónap alatt több cikk jelent meg a vállalatnál történt pénzügyekről (deficit - „ráfizetés" - ingatlanrészek eladása, kft.sítés, létszámleépítés, stb.), melyekről a cikk szerint a fenti alkalomból sem történt említés. Semmit nem tudni a hiány felderítéséről, annak okairól és okozójáról, vagy okozóról, pedig arra személyesen és korábbi újságcikkemben is kértem felvilágosítást az Igazgató úrtól. Vajon az új hitel, melyet hiteltörlesztésre kapnak, mire fordítódik, ellenőrzi ezt az arra illetékes? Mert ma már nagyon kíváncsiak vagyunk, - nem túlzok, ha azt írom, több millióan az országban - olvasva az újságokban, hallva a rádióban a több tíz-, százmilliós és ma már milliárdos jogtalan közpénz felhasználásról, mely az adófizető állampolgárok pénze. A pénzeket kezelő tisztségviselők az eddig elhangzott nyilatkozatok szerint nem vonhatók felelősségre, megfelelő •l törvények hiányában. Kérdem, ezek hiányáén kik a felelősek? Talán nincs törvényelőkészítő bizottság, nincs törvényhozás, vajon kiknek az érdeke, hogy ne szülessenek végrehajtható törvények és rendeletek, állítom, hogy a „Népnek", akinek minden körülmények között ki kell és ki kellett kemény munka és lemondás árán izzadni a jogtalanul eltékozolt hatalmas összeget. Zárszóul csak annyit, a húszas és a harmincas években akik jogtalanul nyúltak mások, továbbá közpénzhez, állásukból azonnal felfüggesztették, hogy ne tudjanak okmányokat meghamisítani, vagy eltüntetni, bíróság elé állították és bűnösség esetén keményen meg is büntették. (Lecsukták.) Bizonyára kerültek akkor is olyan esetek, hogy megfelelő pártfogók esetén elsimítottak egy-két ügyet, de nem ennyit és ilyen súlyos eseteket. Pártvezetők, Képviselőnők, Képviselő Urak! A fentiekre, mint Illetékeseknek, várom és gondolom, írhatom többes számban, az elfogadható mielőbbi válaszukat. Állampolgári tisztelettel: Hlaváthy László nyugdíjas táros kisasszony föltelefonált bizonyos Manyikának (ig. hely.), aki nem engedélyezte a kifizetést. Követeltem, hogy mutassák meg az időpontot, amely sem az újságban, sem a kártyán nem volt feltüntetve, ugyanis akkor úgy mentem volna fel. A válasz többszöri telefon le-és felkapcsolása után is az volt. hogy nem fizetnek. Nagyon sajnálják, de a Népszavában benne volt az időpont. Kértem ekkor, hogy személyesen beszélhessek egy illetékessel, egy ekkora szerkesztőségben csak van valaki, aki emberségből is megért. Felajánlották a telefont, de ismét csak Manyikával tudtam volna beszélni. Ezt megköszöntem, és tétlenül várakoztam. Ez idő alatt a fülem hallatára szóltak le: ha valaki jelentkezne még, már ne küldjék a pénztárba, nincs kifizetés. Tehát amíg én ott voltam, akkor született az intézkedés. Akkor engem és a szintén ott várakozó kalocsai sorstársamat miért nem fizették még ki? A boszszúságot, az elveszett napomat, a felutazás költségeit ki téríti .meg? A nyereményért csak személyesen lehetett elmenni. Kérték az előfizetési nyugtát és a nyereményszámot. Rokkant nyugdíjas vagyok és három kiskorú gyermekem van. Ezzel a reklámmal sok előfizetőt nyertek, de engem elveszítettek. A pénz letétben van a jogásznál. Ez esetben hová lesz az a sok ezer forint amit nem vehettek fel? Ki fizeti meg a káromat? Csupán az a vétkem, hogy nem vettem Népszavát? Hogy én csak a helyi újságot, a Délmagyart járatom? „Egy elkeseredett olvasó" Ismét az újszegedi építési tilalmakról On nyert - én vesztettem Húszmillió nyereményalap. A Vico Rt. hirdetése: Ön nyert 20 ezer forintot, ha - novemberben előfizet a színes RTV újságra, - szerencseszáma az 50. heti újságban az 1.000 szám egyike... Történt egy szegedi lakossal, aki valóban előfizetett, és rátetkintett a szerencse. Alig hittem a szememnek: a kártyán lévő szerencse szám egyezett az újságban felsorolt számsor egyikével. Nagyon örültem, mindaddig, amíg fel nem utaztam Pestre a II. ker. Vico Rt. Törökvész út 30/A székházába. A recepciónál, a portán jelentkeztünk, ahonnan elküldtek a pénztárba. Ott a legnagyobb meglepetésemre közölték velem, hogy már nem fizetnek, csak 17-éig fizettek. (Ami péntekre esett, szombatvasárnap szünnap.) Én hétfőn, 20-án jelentem meg. Erre közöltem, még viccnek is rossz, alig találtam ide és Szegedről utaztam Pestre emiatt. A pénzA napokban Koha képviselő úr kezdeményezésére Utkossági fórumot tartottak az újszegediek részére. Ismét terítékre került az építési tilalmak felülvizsgálatának igénye a lakosság részéről. Az előzményekről annyit, hogy a közgyűlés határozata értelmében még két évre építési tilalmat rendeltek el a Fő fasori telkekre, mintegy 35 családot sújtva ezzel a döntéssel. A lakossági fórumon, körbejárva a témát, kiderültek a következők: ad. 1. Eleve elhibázott tervezés közintézeteknek fenntartani ezeket az értékes telkeket: a.) a kertváros jellege miatt, b.) a híd áteresztő képessége miatt, c.) az egyetemnek sem lenne szerencsés külön centrumot kialakítani a külvárosban. Tehát elvárjuk a régi és új főépítészek értelmes, tényszerű indokait, miért ragaszkodnak a 30 éves elképzeléseikhez? ad. 2. Kiderült, hogy a JATE-n belül is csak személyes presztízsből ragaszkodó rektoron múlik a tilalomról való lemondás. Mert a tények azt bizonyítják, sem most, sem a jövőben semmilyen forrásból nem lesz az egyetemnek pénze ilyen szintű fejlesztésre. Ebből kifolyólag még reális tervük sincs, mit kezdenének ekkora területtel. ad 3. A város költségvetése szintén nem engedi meg, hogy az egyetemet ilyen mennyiségű és értékű telekkel támogassa. Következésképpen hibás tervezés miatt a JATE-nak ígért területeken pénz nélkül alkudozik, a mi magántulajdonunkon a város és a JATE. Sajnos, a közgyűlésen ezt nem látták át a képviselő urak, vagy ha átlátták, akkor még rozsszabb rájuk nézve, és ezért szavaztak az új szegediek hátrányára a magántulajdon ellenében. Kérjük és követeljük, hogy még tavasszal újra vegyék napirendre ezt a témát (jogi alapja is van), és ne halogassák a rendezési tervre hivatkozva a választások utánra az új közgyűlésre a felszabadítást. Felajánljuk a rektor úrnak és a polgármester úrnak, ha addig nem találkoznának, hogy osztozkodjanak a telkeinken, szívesen összehozzuk őket egy ilyen lakossági fórumon, persze csak akkor, ha elébünk mernek állni. Fő fasori lakosok (Név és cím a szerkesztőségben.) Újabb vélemények iskolaügyben Dóc: hatfős önáfló osztály! Szükségét érzem, hogy újságjuk február 1-jei számában „Öndicséret vagy elismerés" címmel megjelent cikkre, melyet Mihály Sándorné Sándorfalván lakó óvónő írt, néhány gondolattal reagáljak. Idézet a cikkből: az új iskola megnevezés nem helytálló... " De igen, mert nemcsak újonnan épült, hanem a jóváhagyott alapító okirata szerint (kelt: 1993. november 29.) Általános Iskola és Óvoda néven részben önálló új intézmény. Idézet: a 4 tantermes iskolába zsúfolták a felső tagozatot is..." Ez sem igaz, mert egy osztály az óvoda épületében, egy pedig a művelődési házban van. Egyébként ezek a „zsúfolt" osztályok 6-13 fősek és igen kényelmesen elférnek. nem minden dóci gyerek jár a helyi iskolába..." Ez igaz. Egy fő Sándorfalvára, két testvér Szegedre, tagozatos osztályba jár. Az összes többi viszont ide. csak az a kérdés, a pénzügyi manőverek valóban a közösség érdekét képviselike?..." Egy Sándorfalván élő óvónő nem hiszem, hogy túl sokat tudhatna a dóci „pénzügyi manőverekről", feltéve. ha ebből a rendkívül szűkre szabott költségvetési keretből - amivel ma általában az önkormányzatok kínlódnak egyáltalán sok „manőverezési" lehetőség lehetne. Nincs is ilyen lehetőség, mert a pénzek felhasználásáról a képviselőtestület dönt folyamatosan. Esetleges módosítás is közös döntés eredménye. Ha mégis „menőverezgetnénk", akkor ez a világ egyik legtisztességesebb és emberibb manővere lenne, melyek végeredménye egy önálló község új iskolája. „... a fiatal pedagógusok a nehéz körülmények ellenére helytállnak... " Az osztályok 6-13 fősek és mind önállók! Az idősebb városi kollégák mit nem adnának, ha valaha 6 fős önálló osztályt taníthatnának... Az épület vadonatúj, automata gázkazánnal fűtött, a fiatal kollégák szakmai önállósága maximálisan biztosított. Az új közalkalmazotti fizetéseket, megfelelő pótlékokat mindenki zökkenőmentesen megkapta. Ami nehézség, az a Szegedről kijárás, mivel kb. a nevelőtestület fele Szegeden élő pedagógus. Jelenleg mit nyújtunk? (Nem a teljesség igényével): - saját iskolabusszal 10 kilométeres körzetből naponta háromszor szállítjuk díjtalanul a 35 tanyán élő diákunkat, - 4. osztálytól angol nyelvet oktatunk, - a szakos ellátottságunk 95 százalékos, - saját iskolarádió adásaink, iskolaújságunk jelenik meg a diákönkormányzat jóvoltából, - 12 komplett számítógéppel, szintetizátorral, audiovizuális eszközökkel rendelkezünk, stb... Kár. hogy Mihály Sándorné óvónő kifelejtette a cikkéből, hogy korábban ő volt a dóci óvoda vezetője, mely beosztás pályáztatva lett és az elbíráló bizottság nem őt javasolta. A szülők pedig 22:3 arányban, nyílt szavazáson demokratikusan - leszavazták! Rummal József mb. igazgató Lapjuk február 1-jei számában megjelent „Öndicséret vagy elismerés?" című cikkükhöz szeretnék a tisztánlátás végett egy-két dolgot megírni. Szívem szerint, és az emberi jó érzés azt diktálja, hogy az a cikk inkább rágalom és hazugság címen lenne valós! Ehhez viszont ismerni kell az előzményeket! A január 14-i számban Rummel Józsefné tanítónő írt egy cikket az iskoláról, ami szépen és valósan tükrözi az ottani helyzetet. Ő valóban az igazgató úr felesége! Hát itt kezdődött a baj! Miért pont ő írta ezt meg? Ha a szülők nem volnának megelégedve az iskolával, biztos tollat ragadtak volna! Véleményem szerint azt is vitatni lehet, hogy ilyen negatívumokkal teletűzdelt levelet, mint ami a február 1 -jei számban olvasható, miért pont egy volt vezető óvónő ír? Ugyanis az iskola igazgatója kiírt egy belső pályázatot a vezető óvónői állásra. Sem ezt a pályázatot, sem pedig a szülők tetszését nem nyerte el. sőt még az óvoda személyzete sem ragaszkodott hozzá. Az iskoláról viszont úgy érzem, igen is szólni kell, hisz ott semmi takargatnivaló nincs! Büszkélkedni lehet vele! Az, hogy ez az iskola új. vagy felújított, szerintem nem lehet vita tárgya. Egy a lényeg: sok helyen csak szeretnének ilyen iskolát! Tudjuk, hogy reggel fél 8-tól délután fél 5-ig jó helyen van a gyerekünk. Budai Istvánné SZMK-vezető Könyvtár A tanár - értelmiségiek volnánk - olykor olvas is. Persze csak a könyvtárban, de ennek is örül ebben a mai, közalkalmazotti állapotban. Meleg van, világos van, egyedül van. A folyóiratok mostanában nagyon jók. Mindenki oda menekülZf.,, Szóval olvasgatunk... És ekkor belép a nő! Nő?! A már álomként is elfojtott álom. Haja mint a búzamezők, szeme mint a tenger, arca mint a rózsa. (Jó... jó", ez a tanár nem költő.) A hibátlan testen... rendőri egyenruha. Igen, itt a filozófia könyvtárban, a negyediken. A tanár lelke megnyílik. Hát mégis!... Csak megértük ezt is!... Nem volt minden hiába! Kicsit kezd szégyenkezni előítéletei miatt. Végül is ez a természetes. Ha már nem a filozófusok rendezgetik a világot, legalább a rendőrök filozofáljanak. (Ha ezt Platón megérhette volna!) ...Ugyan mit fog olvasni? Fehér Ferencet a Holmiban... Karnairól, Kiss Jánosról?... Hajnal István... Valóság? Talán az Almási esszét az erotikáról? ...Kónya Imi, Kónya Imi...! Micsoda rendőrésgünk lesz! Kezdi úgy érezni, mintha kopaszodó feje búbján kis pihék kéredzkednének a felszínre. Elfelejti, hogy esténként titokban a lánya krémjeivel kenegeti a szeme környékét. Azzal az erotikáról írt cikkel sem ért egyet, annyira mint tegnap. A világ rendje helyreáll..., mégiscsak érdemes élni...! ...A nő igazolványt vesz elő, ...valami múlt heti lopásról kezd beszélni... de ez már nem az igazság, hanem a valóság és a tanárt egyáltalán nem érdekli... Mészáros Csaba Könnyűvérüek a szegedi utcákon A római jog prostituáltnak nyilvánította azt a nőt, aki nyilvánosan, válogatás nélkül, pénzért adta magát a férfiaknak. Ezt az ősidők óta ismert mesterséget csupán szűk keretek között űzték a szocialista társadalmakban, így hazánkban is. Az utóbbfcidők változásai a nemi erkölcsök szabadabbá válásához, a prostitúció széles körben való elterjedéséhez vezetett. A nagy szállodákban úgy Budapesten, mint a vidéki városokban széles lett a választék a legkülönfélébb szexuális szolgáltatások terén. De lépten-nyomon magukat felkínáló hölgyekkel találkozunk, ha az E75-ös nemzetközi főúton Budapest felé haladunk. Sokszor olvashattunk róluk a szegedi sajtóban is. Arról viszont talán még kevesen tudnak, hogy a legősibb női mesterség közkatonái befészkelték magukat Szeged belvárosi utcáiba is. A Kálvária téren az utóbbi időben lépten-nyomon az autókat az egyezményes jelekkel megállásra buzdító lányokat figyelhetünk meg. Elgondolkoztató az utcai prostitúció ilyen mérvű terjedése városunkban, figyelembe véve, hogy számolnunk kell az ilyen tevékenységekkel együttjáró bűnözés, csalás, erőszak gyakoribbá válásával is. A folyamat megállítására közös összefogásra van szükség városunk polgárai és a hatóság részéről. Lépjünk fel együttesen! T. I. (Név és cím a szerkesztőségben) A lelki egészségre káros termékek forgalmazásáról A Kermi ellenőrzi a kereskedelembe kerülő termékeket. Betiltja a hibás, balesetveszélyes árukat, ugyancsak a romlott lejárt szavatosságú vagy az egészségre káros anyagokat tartalmazó élelmiszereket. Döntéseit nem önkényesen hozza, mögöttük tudományos vizsgálatok sora áll, ezek eredményeit alkalmazza, érvényesíti. Vajon a lélekre, a személyiség érésére, egészségére káros játékok, filmek, zenék esetében ez miért nem érvényesül? Mindazon szórakoztató ipari termékek esetében, melyek kártékonyságát tudván tudja és hirdeti pszichológia és pedagógia egyaránt. Ilyen veszélyes anyagok a számítógépes butító, vadító, személytelenítő játékok, játékautomaták, horror- és pornófilmek vagy az agyvelőmasszázsérzéketlenítő rock zenék. Mindezek kétséget kizáróan károsítják - végső soron - az emberi szabadságot és méltóságot, a lelki egészséget. Szabad forgalmazásuk a szabadság ellenségeinek a szabadságát biztosítja. Ha a dohányárukra kötelezően föl kell írni. hogy a dohányzás káros az egészségre, akkor a legkevesebb, amit a horror- és pornókazettákra, vad-rock lemezekre, kazettákra, játékautomatákra, számítógépes fogd el, lődd szét nyomkodókra föl kellene tüntetni, hogy VIGYÁZAT, HÜLYÍT! Zatyko László Ha a fák élete veszélyben van... A fák is a környezetünk részei, élőlények, akárcsak az ember. Ha egy fának az ágát téped, vagy kérgét kaparászod, olyan, mintha saját embertársaidat bántanád. A városok területén sok a beton. Fáknak alig marad hely! Iskolánkat védelmezni kell a rongálóktól, a fapusztítóktól. Szombatról hétfőre egy fát késsel megcsonkítottak, kérgét lehántották! A szemtanúk szerint fiatalok tették... Milyen régen volt, amikor virágok nyíltak az udvarán, az iskola medencéjében fürödni lehetett. Kóborló emberek tönkretették a medencét. Mi, természetvédők sokat dolgozunk az iskola rendjéért, de munkánkat idegenek tönreteszik. Létre kellene hozni ebben a városban olyan környezetvédelmi ligát - amelynek a feladata a védelem megszervezése lenne. Mi is szívesen segítünk egy járőrszolgálat megszervezésében az iskolák és a parkok körül. Ha elpusztulnak a növények, az ember is elpusztul... a fák adják nekünk az éltető oxigént! Iskolánk területén működhetne a köfnyezetvédelmi liga. Üzemek, vállalatok, magánszemélyek segítségét kérjük. Csongor Téri Általános Iskola környezetvédő csoportja