Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08 / 6. szám

TARSASAG* KULTURA* IFJÚSÁG •BUNIIGY* SPORT Farkasházy, nem Pesten Egészséges nyelvi ösztön A legvehemensebb tyúkkaparászati verseny 38 iüuná összökoiorászni hamajában, mennyit vitatkozott ez az ország azon, áru-e a kultúra, vagy nem áru? Csúfondáros feleletet adott rá az élet: árunak áru, de igazi kereslete legföljebb a kultúra álarca mögé bújtatott hitványságnak van. Kiadóink kényszerű nyűglődései röpke hónapok alatt padlóra küldték az igazi értéket, és halomba öntik a hajdani ponyva utódjaként megjelenő utcai árusok asztalára az értéktelenséget. Szinte történelmi múlttal rendelkező folyóiratok szűntek meg, vagy kerültek a létnemlét határán húzódó gazos árkok partjára, miközben szinte elönti országunkat a Fekete Gyula altal időtlen idők óta ostorozott kultúrmocsok. Tudományegyetemünk Bölcsészettudományi Karán szerkesztődik a Nyelvelő, most lépett harmadik évfolyamába. Sajnálkozhatnánk, hogy rossz csillagzat alatt született, amikor az első számok megjelentek, már látszottak a válság jegyei, de nem ennyire egyszerű a dolog. Bár jelszóként régtől létezik a gondolat, hogy nyelvében él a nemzet, azt is kénytelenek vagyunk lépten-nyomon észrevenni, hogy édes anyanyelvünket meglehetős gyatrán használjuk. Megátalkodott kis csoport művelte tudományos alapossággal még a bölcsészkaron is minden hazai tudományok és a hétköznapi érintkezések mindennapi mezejét, a nyelvünket elárasztó rondaságok ellen táplálva egészséges nyelvi ösztöneinket. Szabó József docens vállalta a kiadói felelősséget, H. Tóth Tibor tanársegéd pedig felelős szerkesztőként jegyzi nevét a nagyon értékes időszaki kiadványon, kénytelenek azonban ők is minden számba csekket is tenni, hátha megszánná őket valaki néminemű anyagiakkal. Kik írják ezt a rokonszenves folyóiratot? Az egyetem bölcsészei, és a tanárképző főiskola hallgatói szinte természetes szálakkal kötődnek hozzá, de találunk a szerzők között történelemföldrajz szakost is, gimnazistát is, működő tanárokat is - egyikük mintha éppen állás nélkül lenne tudományos ösztöndíjas is van közöttük, finn lektor is, egyetemi tanársegéd, docens és nyugdíjas profeszszor is, hogy csak egyetlen szám 33 szerzőjét említsük. Ugyanannak a számnak a témáit is vegyük sorra! Több húron zendülő Irodalommal kezdődik a kötet, A literatúráról fejezetcímmel folytatódik - tanulmányok benne a Bánk bánról, és Az irodalmi művek autonóm létéről -, aztán következik a Nyelvrokonaink fejezet, ezt követi a Nyelvészet - filozófiai beütésekkel a Nyelvtörténet, a Nyelvjárásaink, a Névtan, a Leíró nyelvészet, a Filológia, a Nyelv és oktatás, a Nyelvművelés, a Megemlékezés, riport benne emlékek Bálint Sándorról -, Nyelvi játszótér, és végül megjelent műveket szemléznek benne. Érdemes figyelnünk rá. H. D. Párizsi képeslap. (Fotó: Enyedi Zoltán) Farkasházy Tivadar a Virág zöld szalonjában. (Fotó: Révész Róbert) Tegnap délutánra vártuk - csőre töltött kamerák, fényképezőmasinák, magnetofonok tömegeltek a Virágban este érkezett, addigra a többiek elpárologtak, de én nem tudtam megmozdulni a túrótorták miatt, ő is rendelt magának egyet, vártam, evés közben jólnevelt ember nem beszéltet, csak annyit mondtam, egy óra múlva lapzárta, üres az első oldal... Kellemes zongoraszó volt, erről eszébe jutott az esküvője. Anyám elhívta a Berki zenekart, mondta, dacolva a tortával; csak néztek a farmeros belvárosi barátaim, de én mindig szerettem Berkit; odajött hozzám, megkérdezte, mi a kedvenc nótám, égtem, de aztán megkérdeztem a többieket: mi is a kedvenc nótám? A torta itt elfogyott, indult az interjú, az „alany": Farkasházy Tivadar. - Meséljen még a családjáról! - Feleségem Benedek Noémi, a kisbaconl Benedek családból származik. Hegedűkészítő, mint az apja volt, Benedek László. A lakásukban világhírű emberek fordultak meg, Yehudi Menuhintól Dávid Fjodorovics Ojsztrahig nagyon sokan. A feleségemnek azonban - legnagyobb sajnálatomra - abba kellett hagyni a szakmáját, két gyerek meg egy ilyen elfoglalt férj... Gyönyörű szakma pedig, én annyira beleszerettem, hogy ha fiatalabb lettem volna, talán megpróbáltam volna átnyergelni. Ugyanis hegedűkészítő nem olyan sok van; én meg mindig arra törekedtem, hogy olyasmit csináljak, amihez kevesen értenek. - Hány humorista van Magyarországon ? - Kevés. Az ugyanis, hogy az ember mindent fordítva lát, elég ritka betegség. Tanulni ezt nemigen lehet - talán nem sértődik meg a Bandó, ha azt mondom, ő az egyetlen, aki úgy tanulta és azóta is magas fokon űzi. Varázslónak se tanulnak az emberek, se táltosnak, meg trubadúrnak... Ez úgy adódik. - Mégis: hogyan kezdődik? - Egy közösségben valaki meg tudja örökíteni a többieket, s aztán kiderül, hogy megy ez a szórakozás nagyobb közösségben is. De nem kíváncsi a családomra? . - Hogyne lennék! - Két fiam van, Benedek húsz éves, azért Benedek, hogy legalább a keresztnevében őrizze a család szép nevét - ha már a feleségem Farkasházy Tivadarné lett. A kisebbik fiam 13 éves, azért Attila, mert Balatonszárszón született és a József Attila utcában is lakunk. Nem, Siófokon született, mert ott a kórház. Megjegyzem, elég borzasztó, ha belegondol, hogy csupa városnevet kell majd mondani a jövő diákjainak, amikor nagyjaink születési helyét tanulják. Se egy Sztregova, se egy Kiskőrös. Az emléktáblák meg talán a kórházak falán lesznek... Szóval a gyerekek! Egy biznisz iskolába jár Benedek, talán szeretne majd jó üzleteket csinálni, csak az a dizájn nem tetszik neki, amiben a társai járnak, a jaguárszemüveg, a diplomatatáska, a nyakkendőtű, a sárga zakó. Én azt szeretném, ha a gyerekeknek olyan foglalkozásuk lenne, amit ők szeretnek. Mindenhova magammal cipelem őket, sok érdekes emberrel találkozhatnak otthon is, ha semmi mást nem csinálnak, csak figyelnek, ezt egyszer akkor is nagyon jól használhatják. - A szárszói pikniket is a gyerekek miatt rendezte? - Nem, azt azért, mert úgy vettem észre, hogy bizonyos értékeket egyesek ki akarnak sajátítani. A magyar nóta - sokaké; amit Szárszó jelent - az is sokaké. Miért ne mehetnének oda liberális szemléletű emberek? - Az idén is lesz piknik? - Lesz. Sokan telefonálnak, akik ott voltak, hogy ugye megcsinálom az idén is. Tudniillik eredetileg azt hitték, hogy akarok valamit. Aztán tapasztalták, hogy nem akarok semmit, csak közei hozni egymáshoz embereket. Én csak vendéglős voltam - bár ettől még sokra vihetem, lásd a miniszterelnököt... - Mostanában inkább újságírónak vallja magát, mint humoristának? - Mikor, hogy. Olvastam a Ki kicsodában egy statisztikát, a '92-esben, ötszáz újságíró és egy humorista •volt benne, akkor rájöttem, hogy humoristának kell lennem. De mostanában annyit támadnak, mint humoristát, hogy ez megfontolásokra késztet. Például ha a Charta szóvivőjeként mondok valamit, akkor a kormánypárti lapokban azon élcelődnek, jól néz ki ez a szervezet, ahol egy humorista ökörködik. Pedig én ott nem ökörködtem. - Természetes, hogy támadják, ha egyszer a politikai humort műveli. Miért nem nyergel át? - Ehhez értek. - Vannak politikus barátai? - Nem igyekszem, hogy sok jó barátom legyen a politikusok közül, mert ha közelebbről ismerem őket, az erősen befolyásolja, hogy mit írok róluk. Szükségem van a távolságtartásra. - Miért jött Szegedre? - A Rádiókabaré gárdájával csinálunk egy országos sorozatot, Szeged is a tervezett helyszínek között van, de erről most még nem szeretnék többet mondani, korai. - Most, hogy meghatározatlan ideig „le van tiltva " a Magyar Rádióban, vidéken keres fórumot? - Nem szeretem ezt a szót, hogy vidéken, mondjuk azt, hogy nem Pesten; nem keresek semmit, de ha az embert kiparancsolják előbb a televízióból, utána a rádióból, akkor ezt ne vegye tudomásul - így választások előtt. Nemcsak a természetjáróknak lehet megismerni Magyarországot. - Mi lesz a pestiekkel? - Majd nézik a Szuperbolát. - És mi lesz, ha liberális kormány lesz? -„Nekünk további négy évre van szükségünk, hogy bebizonyítsuk", ugyanezt fogjuk csinálni. Kormánypárti humor nincs. Sulyok Erzsébet