Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 5. szám

PÉNTEK, 1994. JAN. 7. Besorolási érdekességek Az alábbi visszásságokat nem az élet, hanem a közalkalmazotti törvény produkálta a város iskoláiban. Nem csak arról szólunk, hogy a módosítás miatti visszasorolások milyen zavarhoz vezettek, hanem arról is, hogy a bérkategóriák ismeretében sok esetben nevetségessé válik a modern felsőoktatás átjárhatósági rendszere. Ki, miért, hová? • H Legfelsőbb Bitóság foglal állást Nincs egységes joggyakorlat A módosított törvény nem engedi meg, hogy a legmagasabb F kategóriába sorolják azt a középiskolai pedagógust, akinek kétszakos, tegyük fel, matematika-fizika szakos egyetemi diplomája van, mellette pedig a főiskolán számítástechnika szakot végzett. A középiskolában ez csupán E kategóriát jelent, mert középiskolai oktatásra a főiskolai oklevél nem jogosít. Ha ugyanez a pedagógus általános iskolába megy tanítani, rögtön jogosult lesz az F kategóriára, és kétdiplomásnak minősül, nagyobb fizetéssel. Többször előfordult, hogy valakinek más szakról van kétszakos egyetemi és egyszakos főiskolai diplomája. Vajon ha ez a pedagógus nem a hagyományos iskolatípusban, hanem a Szegeden is elterjedt hat vagy nyolcosztályos gimnáziumban tanít, akkor a besorolása is változó kell legyen? A közoktatási törvény tudniillik nem iskolastruktúrához, hanem korosztályhoz köti az általános iskola és a középiskola határát, tehát pedagógusunk a nyolc osztályos gimnázium esetében az első négy évfolyamban tanítva az F, a második négy évben pedig már az E kategóriában találja magát. Nincs kisebb bizonytalanság a két egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkező tanárok esetében sem, akik a tantárgyi felosztás miatt csak egyik képesítésükkel tanítanak. Ez E. Ha mindkettővel tanítanának, már F volna, amiből az következik, hogy év elején a tantárgyi beosztás egyben fizetési függőséget is jelent. Ugyanilyen helyzetben találták magukat azok az orosz-egyéb nyelv szakos pedagógusok, akik egy másik nyelvszakon utóbb átképzésre kényszerültek. Számukra az orosz szak immár azt jelenti, hogy F kategóriába kerülhetnek. Az iskolákban általában igyekeztek megadni a törvény értelmezése szerinti legmagasabb kategóriákat, de az igazgató felelősségét jelentette annak megítélése, hogy melyik pedagógus használja vagy nem használja második diplomáját. Amely lehet pedagógiai, akkor rendben. De lehet jogi, zenei, képzőművészeti s amit még elképzelhetünk, mely esetben az igazgató megítélése számít, hogy pedagógusa az iskolai nevelőmunkában emezt hasznosítja, vagy hasznosíthatja-e. P. J. m A bérkategóriákba sorolás vitás kérdéseiről megkérdeztük dr. Cséffán Józsefet, a megyei munkaügyi bíróság elnökét is, aki elmondotta, hogy a közalkalmazotti törvény módosításával kapcsolatban „még nem szaporodtak el a perek a bíróságon", ami bent van, az még a módosítás előtti időszakra vonatkozik. - A törvény egy bonyolult eljárást ír elő, mely szerint előbb egyeztetni kell a munkáltatóval, s csak aztán lehet a bírósághoz fordulni. Arra lehet következtetni, hogy ezek az ügyek még egyeztetési szakaszban vannak, tárgyalásokra megítélésem szerint legfeljebb másfél hónap múlva, február közepe táján kerül majd sor. • Melyek a legjellemzőbb kérdések, amelyekkel önökhöz fordultak? - A legtöbb a besorolással, főként az F kategóriába sorolás mérlegelési jogkörével kapcsolatos. Ez a legérzékenyebb terület. Sajnos a megítélésben egyelőre a bíróságok között *is nézetkülönbség van, és a szakirodalom is vitatkozik. A magam részéről eddig elzárkóztam az idevágó tanácsadástól, mert egységes joggyakorlat még nincs, nekünk pedig nem a jogértelmezés a feladatunk. • Elképzelhető, hogy a bíróságok nem egységesen döntenek? - A módosítás előtti helyzet alapján nem egységes a megítélés, még a megyék között is lényeges eltérések lehetségesek. Ezért én azt mondanám, várjuk meg a legfelsőbb bíróság állásfoglalását. HAZAI TÜKÖR 5 Visszasorolások Kisteleken is A közalkalmazotti törvény decemberi módosítása Kisteleken is nagy megütközést keltett. A Petőfi Sándor Altalános Iskolában eredetileg 7 pedagógust soroltak be az F kategóriába, négyet kötelezően, hármat kiemelkedő munkájuk alapján. Utóbbiakat ideiglenesen vissza kellett sorolni. Mint az iskola igazgatójától, Balogh Lászlótól megtudtuk, ez az újévi meglepetés letaglózta a nevelói gárdát. Van pedagógus, aki a posztgraduális tanulmányainak abbahagyásán gondolkodik, mert a törvénymódosítás alapján az újabb diplomával sem kerül a kiemelt fizetési kategóriába. Az igazgató véleménye szerint az F kategóriát - a B-hez hasonlóan - ketté kellett volna választani, nem pedig egy-két rossz példa miatt a besorolási szempontokat hátrányosan megváltoztatni. NyugatEurópában például általában nincsenek óriási különbségek a legnehezebb alapozó munkát végző tanítók és a középiskolai tanárok fizetése között. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában öt kiválónak minősttett pedagógust soroltak vissza. Végzettsége alapján kötelezően két pedagógus maradt az F kategóriában. Egyébként tavaly az önkormányzat 30 %-os bérfejlesztést hajtott végre a helyi oktatási intézményeknél az eredeti besorolás figyelembe vételével, így bíznak benne, hogy a képviselő-testület január végi ülésén jóváhagyja az eredeti besorolás szerinti költségvetést. A kisteleki középiskolában végzettsége alapján kötelezően egy pedagógust soroltak be az F kategóriába, kiváló munkája alapján ötöt. Az utóbbiakat mivel ez egyiküknél sem járt fizetéscsökkenéssel - a képviselőtestület döntéséig visszasorolták E kategóriába. I. Xs. A módosított besorolási bórtáblázat Fizetési osztályok Fokozatok A B1 B2 C D E F 1. 1,0 1,5 1,7 2,0 2,5 3,0 _ 2. 1,1 1,6 1,8 2,1 2,6 3,1 3. 13 1,7 1,9 2,3 2,7 33 4,0 4. 13 1,9 2,1 2,5 2,9 3,4 43 5. 1,4 2,1 2,3 2,7 3,1 3,6 4,4 6. 1,5 2,2 2,4 2,8 3,2 3,8 4,6 7. 1,6 2,3 2,5 2,9 33 3,9 4,8 8. 1,7 2,4 2,6 3,0 33 4,0 5,0 9. 1,8 2,5 2,7 3,1 3,6 4,1 5,1 10. 1,9 2,6 2,8 3,2 3,7 4,2 53 11. 2,0 2,7 2,9 3,3 3,8 43 53 12. 2,1 2,8 3,0 3,4 3,9 4,4 5,4 13. 2,2 2,9 3,1 3,5 4,0 43 53 14. 2,3 3,0 3,2 ---Minimál illetmény = 1 Beszámított munkaviszony - 1995-től A közalkalmazotti fizetési fokozat megállapítására és az 1992. július elseje előtti munkaviszonyok beszámítására vonatkozó új szabályt nem 1994., hanem 1995. január l-jétől kell figyelembe venni - tájékoztatta Tóth Tihamér a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára az MTI-t. Az államtitkár rámutatott: a törvénymódosítás szerint a fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti törvény hatályba lépése előtti - azaz 1992. július l-jét megelőző munkaviszonyok időtartamát is figyelembe kell venni. Ezt attól függetlenül kell megtenni, hogy a közalkalmazott - e munkaviszonyok fennállása idején - milyen képesítéssel rendelkezett. Ez a változtatás egyes esetekben lényegesen kedvezőbb fizetési fokozat és ennek megfelelően magasabb illetmény megállapítását eredményezi. Mivel a közalkalmazottak illetményrendszerének 1994. január 1jei bevezetése jelentős költségvetési kihatással járna, a törvényhozók az 1995. január 1-jei alkalmazásáról döntöttek. • A hír, amelyik első olvasásra könnyen félreérthető, nem a közalkalmazottak illetményrendszerének 1995. január elsejére való kitolására jelenti. Mint a Munkaügyi Minisztériumból megtudtuk, az értelmezés csak bizonyos szabályokat léptet hatályba a jövő évtől. Ezek jelentenek kedvezőbb fizetést, vagyis munkaidőbeszámítást mindazoknak a pedagógusoknak, akik 1992 előtt munkaviszonyuk egy részét nem iskolában, hanem vállalatoknál töltötték. Négy éve, egy ragyogó májusi napon, miután öreg barátom kilépett a szavazófülkéből, kézen fogta feleségét. Beültek a Trabantba, s a nap nagyszerűségét emelendő így szólt élete párjához: Ma étteremben eszünk! Válassz, ami jólesik! Hosszasan böngészték az étlapot, gyakorta kértek a pincértől „módra"-magyarázatokat. Szinte érezték a húsok fűszeres ízét, a sűrű mártások illatát, a köretek zamatát, a saláták harsogó frissességét... Amikor végigtudakolták a kínálatot, kicsit pironkodva, de azért határozottan szóltak a pincérnek: Választottunk! Kérünk két csontlevest, két rántott húst sült krumplival és káposztasalátával, meg két nagyfröccsöt... Hát én immár kit válasszak?... Életünk teli van választásokkal. Választunk magunknak párt és pártot, hivatást és illatot, választunk az újságok sokasodó kínálatából, süteményt a Virág cukrászda pultjából, ruhafazont a butikban, választunk magunknak kedvenc költőt és persze csillagot... Népművészetünk, szellemi néprajzunk is telis-tele választások boldog vagy éppen sanyarú kényszereivel. A népmesék hármas útja akár modellezhetné a mai pártfelállás leglényegesebb trendjeit. Balra a szocialista eszméket vallók, középen a mérsékelt liberálisok, jobbra a nemzeti konzervatívok. Persze, a sztrádák fő- majd mellékutakká, földutakká és csapásokká keskenyedve elvezetnek a szélsőjobbhoz éppúgy, mint a szélsőbalhoz, a szittyakürtösökhöz és a sarlókalapácsosokhoz. Keresztezik egymást, mint egy érháló, át- meg átszövik ma politikánk térképét. Idézzük egyik legszebb népdalunkat: „Tavaszi szél vizet áraszt, / Virágom, virágom / Minden madár társat választ, / Virágom, virágom / Hát én immár kit válasszak, / Virágom, virágom / Te engemet. én tégedet / Virágom, virágom... Hát én immár kit válaszszak? - vetődik fel egyre gyakrabban a kérdés, s ha most, az év első napjaiban nem is szükséges válaszolni rá, néhány hónap múlva ki kell derülnie, ki az a „Te". Csakhát minek alapján választ majd immár másodszorra szabadon a magyar állampolgár? Fölismeri-e érdekeit, megismeri-e minden hazánkban bejegyzett párt programját, megalapozza-e döntésének hátterét? A szívére hallgat vagy eszére, tapasztalatai szerint dönt vagy reményeit dédelgeti? Több mint hatvan párt és szervezet készül arra, hogy kormányzati tényezővé váljon, több mint hatvan párt és szervezet szeretné nekem bebizonyítani: csak akkor lesz nagyobb darab kenyér az asztalomon, akkor hajthatom fejem biztonságban nyugovóra, akkor lehetek magabiztos polgára ennek az országnak, ha rá voksolok. Nincs, és nem is lehet olyan párt, mely szándékai szerint ne arra törekedne, hogy hatalmi tényezővé nője ki magát. Ha nem is kormányrúdra tör, de legalább a húsosfazék közelébe szeretne kerülni. A zsírosabb falatok is megbecsülendők az újjáéledő népkonyhák és szeretetcsomagok világában. Csak a hatalomra kerülés után derülhet ki: nem is olyan szép a menyasszony. Persze, akkor is okolható a szirénhangokat hallató kéró, a túl jól szabott menyasszonyi ruha, mely ápol s eltakar, vagy akár a násznépnek bőséggel osztogatott olcsó nedű. • Igazából és hivatalosan még nem indult el a választási kampány. Közelesen várható, hogy a köztársasági elnök bejelenti a választások időpontját. Most még mindenki készül. Pozitív kampányt ígér. Nem vájkál, nem mocskol, nem akaszt, nem fenyeget. Önnön értékeit mutatja föl. Ám sejtet, kiszivárogtat, fölhasználva média-előnyeit; ki itt, ki ott, szolidabban vagy ízlésficammal igyekszik ellenfeleit lejáratni. Megtalálhattuk a postaládákban az első fényképes kortesleveleket. Csupa eredménnyel, hősi mosolyokkal, elegáns papíron - profi üzenet. Ez alapján kinyilváníthatnánk: itt van már a Kánaán, s.a hiteles vezető. Van olyan párt, melynek már elkészült a választási programja, akad, amelyik most formálja. Lesz, aki 12 pontot, jelszavakat fogalmaz majd, s olyan is bizonyára, aki vaskos tanulmánykötetben elemzi társadalmunk előrelépésének esélyeit, s ebben pártja szerepét. Elgondolkodom: mint választópolgár, vajon engem milyen programmal győznének meg? Attól eltekintve, hogy - ismerve a legfontosabb pártok ilyen irányú sejtetéseit - a leglényegesebb kérdésekben valamennyi megegyezik - ezt az országot, ezt a népet szeretnék Európába (ez a fogalom már nem oly egyértelműen használható) kormányozni demokráciával, piacgazdasággal, nemzeti szuverenitással. Azt jól tudjuk, az ördög a részletekben rejtőzik. Csakhogy eljutunk-e a részletekig? A vezényszavak, a pontokba szedett szlogenek, a populista retorikák lehet, hogy jól hangzanak a hordók tetejéről, a nagygyűlések nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyér-dombjai mögül, de vajmi keveset mondanak a lényegről, a reális képről, a célhoz vezető út megpróbáltatásairól. A vaskos tanulmányok - legyenek mégoly alaposak és tudományosan hitelesítettek - nemigen győzhetnek meg egy olyan nemzetet, melynek olvasási kultúrájáról a szociológusok nem éppen hízelgően nyilatkoznak. Sejtem, egy mezőgazdaságban dolgozó falusi családot húsba vágóbban érint a pártok mezőgazdasági programja, mint a városlakó művészt, és fordítva. Szükség volna tehát a társadalmi rétegeket is megcélzó részprogramokra? Másként kell fogalmazni a tömegeknek, más módon a különböző médiákban? Más módon a szakembergárdának és a párt tagságának? Fel van hát adva a lecke! • Negyven évig föl sem vetődött az, ami többpártiságunk egyik nagy gyakorlati talánya: a tömegpárt vagy a gyűjtőpárt az életképesebb, az eredményesebb. Azaz, akkor hatékony egy párt, ha tömegek sorakoznak zászlaja alá, ha tíz- és tízezreknek töltik ki a tagsági könyvet, ha pontosan tudható a minimális szavazatok száma, vagy eredményesebb-e az a párt, amely kis létszámú, eszméket képvisel és programot nyújt, s melyhez csupán választások idején csatlakozik a politikai élettől megcsömörlött, de a párt gondolataival mégiscsak szimpatizálók tömege? Az első szabad választások persze még nem dönthették el ezt a kérdést, valószínű, a második sem ad végleges választ, de bizonyára az eddiginél több információval és tapasztalattal rendelkezünk majd. Arra mindenképpen kapunk némi magyarázatot, hogy a most zajló csinnadrattás nagygyűlések szellemi tombolaszelvényeinek vagy a szakmai kerekasztalok jelenléti íveinek nagyobb a vonzereje. Megfigyelhető, hogy a pártok más-más módon ítélik meg választási esélyeiket. Egyiküknek meggyőződése, hogy a választópolgároknak eszmékre, politikai arculatra, programra kell szavazni, mások úgy vélik, a jelöltek személyisége, ismertsége, népszerűsége lesz a döntő. Tehát a pártnak a körzetben kell olyan személyiségeket találni, akik a legvonzóbban tudják propagálni pártjuk programját. Majd meglátjuk... Mind egyértelműbb, a választások nem Budapest belvárosában dőlnek el. S hogy vidéken a pártok programjai, eszméi, gondolatai miként jutnak el a lakossághoz, abban - jól tudjuk - nagy szerepük van a helyi médiáknak. Azt azonban megállapodásban rögzítettük a pártok helyi képviselőivel, hogy lapunk mire vállalkozik, mit ajánl, mit kínál. Bízunk, hogy a következő fél esztendő korrekt együttműködésben telik. Hogy mik az én reményeim? A választások kimenetelét-természetesen nem szeretném megjósolni, csupán azért szorítok, hogy ebben a városban olyan képviselői csapatot válasszon a lakosság, amelynek tagjai pártállásra való tekintet nélkül képesek legyenek képviselni Szeged érdekeit is. Teszem azt, a regionális központok státuszát illetően, a tervezett új déli híd megvalósításában, a kongresszusi-egyetemi-művészeti központ megszületésében, a repülőtér és környékének kialakításában közösen lobbyzva, a város szempontját a nagypolitika szférájában is szolgálÁlmodok egy verőfényes májusi napról. Öreg barátom kilép a szavazófülkéből, kézen fogja feleségét, beülnek (még mindig) a Trabantba, s letelepszenek egy étterem asztalánál. Végigböngészik az étlapot: Nyereg alatt puhított hús pántlika tésztával: Pácolt szelet szegfűgombával; Fiatal szarvas narancsraguval; Európa-tál generálszósszal; Hamisgulyás a'la Róbert bácsi; Rostélyos barnamártással; Friss cipó mézesmadzaggal: Madárkoktél; Fogolypecsenye rácsos burgonyával; Vegyes tál szegedi módra... Hosszú tanácskozás után öreg barátom magához inti a pincért: - Választottunk!... Tandi Lajos