Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

Puskás László, a Depó Kft. ügyvezető' igazgatója Húszéves vendéglátós múlt­tal fogott bele 3 évvel ezelőtt az italnagykereskedésbe. 1992­ben háromszázmilliós for­galmával a magánszektorban már kétségkívül a legjobbak között szerepelt. A konkuren­cia erősödésével neki is meg kellett küzdeni, s bár forgalma csökkent, bizakodva néz az új esztendőre „Az elmúlt év legnagyobb eredményének - már ami az üzleti életet illeti - azt tartom, hogy 32 embert folyamatosan foglalkoztattunk. Sikerült meg­őrizni olyan kollegákat, akik természetesnek veszik, ha 10-12 órát kell dolgozniuk na­ponta. Leglátványosabb múlt évi dobásunk kétségkívül a Mars téri sörfesztivál volt, ami a legmerészebb számításainkat is felülmúlta. Szerencsénk volt az időjárással, elfogyott több száz hektóliter sör, jól érezték magukat az emberek. Összes­ségében eredménynek tekin­tem, hogy 3 év alatt sikerült megvetni lábunkat a nagyke­reskedelemben. Megbékéltünk a Juhász Gyula utcai lakókkal, a nagytételes üzleteket az ősz utcába költöztettük. 1993-as forgalmunk 20 millióval el­marad az egy évvel korábbitól, de hát nagyon erős a konkuren­cia. Nehéz már új piacot sze­rezni, no meg időközben rájöt­tem, nem annyira a 'forgalom, sokkal inkább az eredmény számít. Túl vagyunk egy na­gyon erős karácsonyi csúcson, ami a legmelegebb nyári napok terhelését is felülmúlta. Csa­ládi életemben a legnagyobb öröm az elmúlt évben az volt, hogy megszületett kislányunk, Alexandra. 1994-ben alapvető élelmi­szer-nagykereskedést nyitunk a Juhász Gyula utcában, 200 négyzetméteren, vagyis ez pro­filbővítést jelent az ital mellett. Mi sem természetesebb, hogy ismét lesz sörfesztivál, hiszen ha valami jól sikerült, azt meg kell ismételni, hagyománnyá kell tenni." Wágner Emília, a Westel Rádiótelefon Kft. szegedi irodavezetője Szabó Bólaf az Imperial Casino igazgatója, önkormányzati képviselő: Elégedeti az elmúlt eszten­dővel, hiszen nekik is nagy szerepük van abban, hogy or­szágosan negyvenezer előfi­zető veszi igénybe a Westel nyújtotta szolgáltatásokat. A modern kor üzletembere a gyorsuló tempóban hamar el­jutott arra a szintre, hogy a rá­diótelefon státusszimbólumból már vidéken is a mindennapok munkaeszköze legyen. „Tényleg itt lehet leggyor­sabban telefonhoz jutni, hiszen amennyiben valakinek megfe­lelő összeg áll a rendelkezésé­re, fél óra alatt készüléktulaj­donos lehet, és már tárcsázhat is. Ebben a fél órában az a leg­időigényesebb. hogy az ügyfél elballag a postára, és befizeti a csekket. Köztudott, hogy jön majd a 900-as rendszer, ami­hez cégünknek csak annyi kö­ze van, hogy a tulajdonosok ugyanazok. Az természetes, hogy a két rendszer átjárható lesz. A mienk, a 450-es első­sorban a vidéken élő üzletem­berek mozgását segíti, míg a? új, amely várhatóan két év múlva fedi le majd teljesen az országot, inkább a nagyváro­sok telefonja lesz. Az évet jól zártuk, decemberben megug­rott a vásárlás, hiszen a cégek, vállalkozások nálunk még az év utolsó napjaiban is faraghat­ták költségeiket, illetve a hónap végére kiderült, hogy maradt-e pénzük ilyen beruházásra. Egyébként nem valószínű, hogy 1994-ben sikerül annyi új előfizetőt szerezni, mint az el­múlt években, de igyekszünk árban és szolgáltatásban ver­senyben maradni, készülékeink méretét csökkenteni, a még meglevő hibákat kijavítani. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy minden kedves ügyfe­lünknek, és azoknak is, akik csak ezután jönnek be hoz­zánk, boldog új évet kívánjak. Ugyanezt szeretném kívánni családomnak is, elsősorban pe­dig a közeljövőben megszüle­tendő első unokámnak, akit már mindannyian nagyon vá­runk." „Miniszterelnökünk halála volt a legmegrázóbb, fájdalmas eseménye számomra az 1993­as évnek. Minden ellenkező híreszte­lés dacára semmilyen változás nem állt be igazgatói munkám­ban azzal, hogy a közgyűlés el­döntötte: az épület, ahol a Ca­sino működik, kerüljön vissza a Bartók művelődési központ kezelésébe. Természetesen nem az egész épületről van szó, hanem a magasföldszint­ről és az emeletekről. A Casino ezután is ugyanott és ugyanúgy működik, mint eddig. Nem tör­tént más, mint hogy a három éve fönntartott szerződést az élethez igazították. Tulajdon­képpen Schilling úr eredeti szándéka most vált valósággá. Az a legfőbb kívánságom, hogy 1994-ben végre a valódi érték legyen az érték. A de­mokrácia gyermekbetegségé­nek tartom, hogy túl sokan el­hiszik: annak van igaza, aki a leghangosabban kiabál; aki a perifériára szorul és azt kiabál­ja, hogy el van nyomva - elhi­szik neki. Pedig lehet, hogy ép­pen a helyére került. Azt sze­retném, hogy mindenki oda ke­rüljön, ahova való, a képessé­gei, az értékei szerint; és ne,az döntse el a helyét, hogy meny­nyire tudja eladni magát. A választások éve követke­zik, jó lenne, ha összeszedné magát az ország és mindenki megértené, mekkora a tét. Jövőre is fontos lesz szá­momra a szegedi kulturális élét támogatása. A Casino a szín­ház mecénása; 1994-ben 20 ezer márkát fogunk befizetni a szabadtéri alapítvány számlá­jára; a saját képviselői javadal­mamat továbbra is a Csicsay Antal vezette Színi-tanoda tá­mogatására fordítom." HÉTFŐ, 1994. JAN. 3. VÉLEMÉNY 7 Kühn András, a Pick Rt. igazgatója Kühn Andrást, ahogy évek­kel ezelőtt, úgy most sem egy­szerű megtalálni a munkahe­lyén. Nem azért, mert nem dol­gozik, hanem pillanatok alatt változtatja a helyét. Műve­zetőként és üzemvezetőként a termelés minden mozzanatára figyelnie kellett. Most a Pick Rt. húsigazgatója, de fél hetes találkozónk előtt már futott egy kört az üzemben. Hason­lóan mozgalmas napokból összeállt mozgalmas évéről kérdeztem, no meg az elkép­zelt folytatásról. - A szaladozás igaz, de megváltozott minőségben, most a részletekre kevesebb idő jut. Nálunk a két ünnep kö­ze is a céltudatos munkáé. Rá­adásul fel kell készülnünk ara, hogy január 3-án két műszakra állunk át. # Azt hiszem, eltalálta a céget 1993-ban leginkább jellemző kifejezést, a cél­tudatosságot. Enélkül nem sikerülhetett volna az em­bargó ellenére is 12 mil­liárd forintnyi árbevétel, a várhatóan 1 milliárdra rú­gó eredmény és a meglepő­en sikeres tőzsdei megmé­rettetés. - A töretlen folytatás alapjá­nak tekintem, hogy az idén először sikerült szilárd, szerző­déses termelői kapcsolatottal megteremteni a biztonságos alapanyag ellátást. Az értékesí­tés feltételeinek javítására ja­nuártól a szalámit is önállóan exportálhatjuk. Idehaza orszá­gosan is fejlesztjük márkabolt hálózatunkat. Áprilisban hús­diszkontot nyitunk kiskereske­dőknek. A harminc éves szalámis múlt ellenére is létezik magán­élet, ami szintén lendületet tük­röz. A nős, kétgyermekes Kühn András egy átépítést kö­vetően még az idén beköltözik megújított lakásába. A valaha Volán kézilabdás keze alapo­san benne van abban is, hogy Szeged sikercsapata lett az idén már Pick színekben játszó Volán. Ami a sportra, munka­helyre és magánéletre egyaránt igaz: ha van eredmény, akkor van pénz is. Fekete Gizif Jászai-díjas színművész, aki 1993 decemberében megkapta az újonnan alapított Déryné-díjat: „Ez a díj fényt adott az 1993-as évemnek, visszamenő­leg is. Nagyon örültem neki, hiszen azok a színésznők kap­hatják, akik - az alapítók meg­fogalmazásában - a nemzeti színművészet nemes hagyomá­nyait a jelenkor színművésze­tének folyamatos értékgyarapí­tására használják fel. így tehát váratlanul jól fejeződött be ez a számomra egyébként nem kü­lönleges esztendő. Panaszkod­ni nem szeretnék, csak a té­nyeket mondom: mindössze két szerepet kaptam, igaz, szép feladatokat, a Csirkefejben és a Szentivánéji álomban. Elbírnék többet is. Nem mintha unat­koznék, nekem mindig sok dolgom van, ha nem a színház­ban, hát otthon. Ha nem ját­szom, több időm jut a gyere­kekre, a családra. Hogy mit szeretnék az új évben? Ugyanolyan békességet és nyugalmat a családomban, amilyen 1993-ban megadatott. Ezt könnyebb lenne megvaló­sítani, ha némileg biztonságo­sabbak lennének az anyagi fel­tételek. A féljem, Rácz Tibor is színész; mint minden család­ban mostanában, nálunk is föl­fölmerül, hogyan kellene több pénzt keresni. Ki is próbáltunk néhány, a színháztól és színé­szettől meglehetősen távol álló dolgot - nem megy nekünk. Abból szeretnénk megélni, amihez értünk, s az életről való gondolkodásunkba sem igen fér bele, hogy - például keres­kedjünk, mint annyian mások. Ezért azt szeretném, ha a sze­gedi színházban is kiegyensú­lyozottabb lenne a légkör, s a színészek nyugodtabban te­kinthetnének a következő sze­zonokra, abban a tudatban, hogy feladatot kapnak. A na­pokban eldől, kapok-e szerepet a Légy jó mindhalálig, vagy a Chicago című darabban, persze mindkettőben szeretnék. A Tangó címűben főszerepet osz­tottak rám, de nem biztos, hogy egyáltalán előadjuk. Bi­zonyos jelek azért arra mutat­nak, hogy jövőre konszolidál­tabb színházban dolgozhatunk. Bizakodó vagyok." Ormos Pál kutató, a fizikai tudományok doktora, 1994. január l-jétől az SZBK Biofizikai Intézetének igazgatója: „Az 1993-as évben aligha­nem a legemlékezetesebb, mert a legnehezebb döntésem éppen az volt, hogy megpályázzam-e a Biofizikai Intézet igazgatói posztját. Amióta befejeztem egyetemi tanulmányaimat, 1975 óta itt dolgozom, a jelen­legi igazgató, Keszthelyi Lajos akadémikus mellett kutatóként is, az utóbbi néhány évben pe­dig a helyetteseként is. Mó­domban állt tapasztalni, hogy az ő vezetésével miként fejlő­dött az intézet, hogyan tettünk szert gazdag nemzetközi kap­csolatrendszerre és hogyan ala­kult a kutatásban roppant fon­tos, mert inspiráló hatású, jó légkör. A dilemmám éppen eb­ből fakadt: nagy feladat, igazi kihívás átvenni egy jól műkö­dő kutatóhely irányítását, hi­szen ez egy másik szakma. Rá­adásul az akadémiai kutatóin­tézetek helyzete éppen mosta­nában, az új akadémiai tör­vénnyel megváltozik. A kinevezésem 1994. január 1-től hatályos; az új évben te­hát azt várom, elsősorban ma­gamtól, hogy sikerüljön a le­hető leggyorsabban alkalmaz­kodni a változó helyzethez, úgy, hogy közben az intézet és a tudomány érdekeit a lehető legjobban képviseljük. Válto­zás várható az egyéb kutatóhe­lyekkel, különösen pedig az egyetemekkel való kapcsola­taink terén; ezzel egyidejűleg szükségesnek látom, hogy megszűnjön az a már-már megszokott különállás, ami az SZBK és Szeged város viszo­nyát minden jószándékú pró­bálkozás ellenére jellemezte. 1994-ben nyilvánvalóan sokkal nehezebb döntések várnak rám, mint eddig bármikor; azt szeretném, ha jövő ilyenkor elmondhatnám, mindegyik döntésemben az emberekért vállalt felelősség volt a meg­határozó." Az összeállítást készítette Kisimie Ferenc, Kovács András. Panek Sándor, Pataki Sándoi, Sulyok Erzsébet, Gyenes Kálmán, Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom