Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. JAN. 25. Leomlott a bajai gyakorlóiskola fala • Tudom, hogy ez a falu vá­ros, de azért én falunak mon­dom ezután is. A mostani be­szélgetésben is erősítést kapok. Amikor megtudtam, hogy Molnár Mihály tornatanárként került az igzgatói székbe, szin­te kötelességszerűen ugratni kezdtem. Volt egy osztályve­zető hajdanában a megyei tanácsnál, szintén tornatanár­ból lett, mintha azóta szapo­rodott volna el ez a megoldás iskoláinkban. Az illető még följebb avanzsált, minisztéri­umi ember lett belőle, még in­kább erősödött a törekvés, amíg egyszer csak vissza nem csöppent Makóra. Ne vegye tőlem rossz néven az utókor se, iskoláskorom tor­natanára jut eszembe mindig, akkor is, ha a testnevelés taná­ráról hallok már, ő pedig min­dennek elképzelhető volt, de képességei szerint igen messze esett az igazgatóságtól, még azokban az időkben is. Ked­venc szavajárása volt: fiackám (így!), ha kukoricát zörgetné­nek előtted, röfögnél! Hangos újság kellene ide, hogy kiállha­tatlan hanghordozása is föl­idézhető legyen. Tanárainknak tudniok kell, tanítványaik akár ötven évvel később is róluk íté­lik meg utódaikat. Szóval, a mi tanárunk képessége a tigris­bukfencnél megállt, és ott is maradt, fönn a levegőben, a szekrény fölött. Molnár igazgató úr azt mondja, nem hiszi, hogy a ko­rábbi tanácsi kampány követ­keztében lett volna igazgatóvá, hiszen őt már a tantestület választotta. Fogadjuk el ezt színtiszta igazságnak akkor is, ha tudván tudjuk, éppen az igazgatóválasztások körül dol­goznak még mindig néminemű ősiségi maradványok. Be kell vallanom, hiába akartam be­cserkészni mindenféle fondor­lattal, hátha kiderülne, hogy nekem van igazam, keményen állta a vizsgát. Léphettünk te­hát tovább. Talán a pedagógus ismer legtöbbet faluja embereiből. A tanulók behoznak mindent az iskolába, azt is lehet tudni te­Pótszilveszternek is beillő vidámsággal kezdi az évet a Kincskereső (amire minden oka megvan, 1994. a Kincs­kereső éve, idén ünnepli 20. születésnapját a tizenévesek irodalmi folyóirata). A folyta­tásos regény hősei ezúttal egy „fordított világba" csöppennek, ráadásul olyanba, ahol a fel­nőttek ugyancsak megkapják a magukét, avagy: a „beosztá­sukat"... Mármint a rossz fel­nőttek... Ennek kapcsán persze a szerkesztőség nem mulasztja el föltenni az ide vágó kérdé­sek sorát, s meghirdeti pályá­zatát: Neveljük a felnőtteket! címmel. (Természetes, hogy a pályaművek elbírálásába is bevonják majd a gyerekeket ­a Kölyökidő szereplői, régi és mai Kincskereső klubtagok mondják el a döntő szót a vég­ső sorrendről.) Még a vidám­ságnál maradva: a Lángeszű mókamesterek rovat a halan­dzsák titkaiba avat be, sőt egy halandzsa-verssel is megismer­tet. Tandori Dezső Ef-dúr fonatinája (sic!) egy másfajta, de ugyancsak kacagtató válto­zatát mutatja a költői játékos­ságnak. hát, nemcsak statisztika sze­rint, hogyan él otthon a család. Amikor az igazgató úr még gyerek volt, Algyő népe egy­öntetűbb volt. Magán viselte az egykori cselédsorsot is, a város hónaljában élő parasztok elzár­kózóbb lelkületét, és megfon­tolt bölcsességét is. Meg lehe­tett különböztetni a tápaitól, a szőregitől, a dorozsmaitól és a gyálarétitől is. Most? Amikor beindult az olajme­ző, ezerszámra jöttek az idege­nek. Akik figyeltük kezdetek­től fogva, jól tudjuk, először mindenhová azok jönnek, akiknek a talpa alatt legjobban mozog a föld. Sértés ne legyen belőle, utódaik se tegyenek szemrehányást miatta, de mun­kakerülők, szabadult rabok is voltak közöttük szép számmal. Algyő ugyan nagy falu volt, de ehhez az áradathoz mérten mégiscsak kicsike, ennélfogva a falusi erkölcsi rend egy csa­pásra a feje tetejére állt. Saj­nos, az is bekövetkezett, ami ilyenkor mindig törvényszerű: ha jött máshonnan az aljanép is, kezdett elmenni az itteni java. A férfiak leginkább, közülük is az értelmiségiek. Még tisztességes lány se jutott nekik saját falujukból! (Tu­A költői játéknak egy olyan rendkívüli formájával is talál­kozhat az olvasó, mint a callig­ramme, vagyis képvers, még­pedig olyan kiváló költők tollából, mint Apollinaire, Illyés Gyula, Radnóti, Nagy László, Morgenstern. Tóth Ár­pád Láng című remekét Beney Zsuzsa elemzi a Miért szép? rovatban. Ugyancsak érdemes volna elemezni Áprily Lajos: Két őz című novelláját - arról, hogyan tehet egy sokkoló va­dászélmény egészen más em­berré valakit. A Szülőföldem szép határa sorozatban ezúttal Debrecenbe látogathatunk, kiváló írók, köl­tők kalauzolásával. Földrajzi neveink nyomában érdekes ba­rangolásra invitál Szilágyi Fe­renc az Édes anyanyelvünk ro­vatban. A Rejtvényfejtők klub­ja szintén a földrajzi nevekkel játszik. Szinte kínálja magát magyarórai vagy -szakköri elemzésre Kosztolányi szép verse, a „Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok" kezde­tű. A Könyvek között rovat a Két kicsi hód és az Irodalmi nevek lexikona című újdonsá­gokat mutatja be, a Magyar táj - magyar ecsettel sorozat pe­dig az erdélyi Nagy Istvánt. dom, ezért a kijelentésért pedig a lassan-lassan nagymamakor­ba lépő hajdani menyecskék szednék ki a szememet.) Sokat változott azóta a vi­lág, de a régi Algyő sehol sincs már. Hogyan csapódik le mindez az iskolában? Renge­teg a csonka családból való gyerek. Tudván tudjuk, más­felé is forr a világ, ugyanezek a jegyek szinte mindenhol meg­találhatók, de sokszorosan más az, ha úttörő szerep jut vala­kiknek abban, ami bárhol is egészségtelen dolog. Most hallom a rádióban, valaki kül­földi szerző munkáját ismerte­ti, amelyben az áll többek kö­zött, hogy a sánta társadalmi áramlatok a frusztrált emberek sokaságához kötődnek. A fa­sizmus is, a kommunizmus is. Algyőn, úgy érzem, az olajbá­nyászatot is ide kell kapcsol­nunk. Mert az olajbányász társadalmi rétegként jelent meg mindjárt. Ráadásul jóval vasta­gabban folyt a pénz az olajból, mint mondjuk a termelőszövet­kezetből. Ahol már a téesz is borzalmas fölfordulást hozott, elképzelhetni, mit jelentett ez a másik. Földindulást. Ehhez jött még ráadásnak a Szegedhez való csatlakozás. • Mindig a szolgálatot tartot­tam a legfontosabbnak ­mondja Harmath Istvánné, aki­vel a kitüntetés átvétele után beszélettünk -, amire alaposan felkészített egykori alma ma­terem, hogy a jövő nemzedékét tanítsam és neveljem. Csodá­latos dolog kis gyerekemberek­nek tudást és erkölcsi alapokat adni. Pedagógiai hitvallásom­nak Sík Sándor gondolatát fo­gadtam meg: „Szolgálatára embernek-világnak. Nagy Is­tenemnek - kicsike hazám­nak." Ma, a nagy társadalmi változások idején a szűkebb la­kóhelyen és az egész ország­ban is szükség van a felnőtt társadalmat is formáló értelmi­ség segítségére. Példamuta­tására, felvilágosító munkájára, és ahogyan Gárdonyi fogal­mazta: minden pedagógusnak a nemzet lámpásának kell lennie. Pedagógusként magam és a tanítványaim számára is irány­adónak tartottam Pál apostol mondását: „Az időt jól értéke­sítsétek." Egy igazi pedagó­gusnak a tanítási óra minden percében adnia kell. Ha nem így tesz, akkor joggal lehet lel­kiismeret furdalása, hogy meg­fosztotta kis tanítványait vala­milyen ismerettől, vagy neve­lési többlettől. Nyolc esztendő alatt több ezer órát töltenek el a gyerekek az iskolában. Ha mindig valami nemeset, igazat, szépet kapnak, akkor biztos, hogy képesek lesznek minden tervüket valóra váltani. Ma ezt nem mondjuk ki elég sokszor, és mi, pedagógusok nem köve­teljük meg mindig önmagunk­tól. Nem szeretem a megenge­dő nevelést sem a családban, sem az iskolában. Szintén Pál Szép színjáték volt, az biztos, mindennek megadták a módját, de mindenképpen erőszakolt volt. Most az is mindegy már, hogy alig van valaki, aki ép ésszel a széjjelválásra szavaz­na, ami történt, mégse jól tör­tént. Előjön beszélgetésünk közben Agylő monográfiája is, amelyben Erdei Ferencnek tulajdonítódik a kiinduló ötlet. A Város és vidéke említődik az elgondolás tudományosan mégalapozott forrásának. Bár soha nem istenítettem a szer­zőt, otthon föllapoztam a hivat­kozott mű megfelelő fejezetét, hát ott nem egészen így talál­tam. Három változatot említ Erdei, és éppen a teljes egysé­gesítésre mond olyan jelzőket - többek között igazgatási bürokratákat emitt -, hogy könnyen kitűnik, előtte nem ez a megoldás volt a kedves. „Pe­dig történelmi tapasztalat az ­írja -, hogy minden formális egyesítés és egységesítés több bajt és problémát von maga után, mint a kevésbé szabályos és arányos egységek megtar­tása." Ahogy tanyaügyben kénytelen volt visszatáncolni annak idején, az is elképzel­hető, a három variáció közül megvalósult legrosszabbra maga is azt mondaná, nem (gy gondolta. Tegyük el ez a gondolatot későbbre, biztosan találkozunk még vele. Ott hagytuk abba, hogy a sok idegen alaposan megboly­dította Algyó társadalmi rend­jét. És folytassuk ott, ki tudta-e használni Algyő - vagy akár Szeged hogy ide települt az olajipar? Ne kapkodjuk el azonban ezt se. Hamar kiderül, neki mintha az is elég lett vol­na, hogy lélekszáma és területe gyarapodott, ezzel a városi fej­kvóta megemelkedett, de az olajból fakadó esetleges ha­szon élvezetéig már nem jut­hatott el. Az is lehet, ebben ko­molyabb akadályok támadtak. Minden jónak a haszonélve­zője csak az állam lehetett. (Folytatjuk.) Horváth DezsA MOMMMMMHOBHHHHHHI A Magyar Köztársa­ság elnöke a miniszter­elnök előterjesztésére, négy évtizedes érdemes és eredményes oktató­nevelő munkássága elis­meréseként a Magyar Köztársasági Arany Ér­demkereszt kitüntetést adományozta Harmath Istvánnénak, a kisteleki Petőfi Sándor Általános Iskola nyugalmazott tör­ténelem-földrajz szakos tanárának. A kitüntetést pénteken a Néprajzi Múzeumban Dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter adta át. apostol mondja: „Mindent sza­bad nekem, de nem minden használ." Rosszul szeretjük a gyerekeinket, amikor azt is megengedjük nekik, amiről tudjuk, hogy nem jó irányba viszi őket. Ennek legtöbbször a kényelem van a hátterében. Nincs kedvünk megmagyaráz­ni a dolgokat a gyereknek, in­kább megengedő szülök, meg­engedő pedagógusok leszünk. Ezzel nem készítjük fel őket az Életre, ahol egymás után kap­ják majd a megpróbáltatásokat, nehézségeket. S ha nincsenek rá felkészülve, akkor összeom­lanak. Ránk, pedagógusokra a legdrágábbat bízták. Minden csavart be lehet olvasztani, ha Hétfőn délelőtt leomlott a bajai tanítóképző főiskola gya­korló iskolájának fala. A bajai és a szekszárdi tűzoltók bravú­ros gyorsasággal - alig 18 perc alatt - kimentették az omlás következtében az épületben rekedt 45 tanulót és az iskola gondnokát. Személyi sérülés szerencsére nem történt. A 16 tantermes általános is­kola régi épületének egyik ol­dalfala 15 -20 méteres szaka­szon. kilenc óra tájban, az első óraközi szünetben dőlt ki. Az omlás miatt 15 gyerek volt köz­vetlen életveszélyben, 30 gye­rek pedig közvetett veszély­ben. Utóbbiak az első emeleten tartózkodtak, s a folyosói le­járatot elzárta előlük az omlás. Két érdekes előadással nyil­vános bemutatkozó ülését tartja ma délután a Dugonics Társaság természettudományi szakosztálya. Elsőként az alsóvárosi fe­rences kolostor kutatásai során előkerült több mint 200 kő­faragványról, a művészettör­téneti kutatás eredményeiről, valamint a faragott kőanyag geológiai vizsgálatáról dr. Lukács Zsuzsa művészettör­ténész és dr. Szónoky Miklós geológus, egyetemi adjunktus beszél. A színes diákkal kísért előadásban a művészettörté­nész izgalmas munkájáról, a kőzetek faraghatósága és az építési periódusok összefüggé­séről, a kőzetek mikroszkópi megjelenéséről hallhatunk. Fény derül arra is, hogy a ter­méskő díszítő elemek nagy­részt az erdélyi „sóúton", a Maroson kerültek ide. A haj­dani bányák Erdélyban Déva és Gyulafehérvár között vol­Fotó: Hárs László elrontjuk, de egy emberi életet nem lehet elölről kezdeni. Ezért van hihetetlenül nagy felelősségünk. • Az MDF kisteleki szerve­zetének elnökeként hogyan vonná meg az elmúlt évek mérlegét a helyi politiká­ban? - Kisteleken, mint ahogyan az egész országban, nem tör­tént meg az igazi rendszervál­tás. Azt gondolom, ha valaki két évtizedig kiszolgálta a dik­tatúrát, akkor számot kellene vetnie magával, nem lenne sza­bad az évtizedekeig betöltött vezető pözfcióhoz továbbra is ragaszkodnia. Voltak Kistele­ken olyanok is, akik megértet­Az emeleti szárnyon lévőkkel együtt az épületben rekedt az iskola gondnoka is, akinek si­került megnyugtatni a tanuló­kat, megakadályozni a pánik kialakulását. A tűzoltók lét­rákkal mindenkit kimentettek, sokkos állapot miatt egyetlen gyerek szorult orvosi segítség­re. Az omlás oka egyelőre is­meretlen, de feltételezhető, hogy közrejátszott benne az ál­talános iskola bővítésével összefüggő építkezés. Az önkormányzat a bővítést végző kivitelezőt és tervezőt megke­reste, statikus szakértő bevoná­sával a vizsgálatokat a lehető legrövidebb időn belül meg­kezdik. tak. Az ülés második előadását dr. Kaszab Imre mérnök-ge­ológus, főiskolai tanár tartja „Árvfz" Szeged felszíne alatt címmel. A városunk alatti rétegek értékes talaj vízkészle­tet rejtenek. Az emberi tevé­kenység és a természeti kör­nyezet közötti kapcsolatban a talajvíz minősége szükségsze­rűen megváltozik, elveszíti eredeti természetes tulajdonsá­gait, elsznnyeződhet. Szeged abban a kivételes helyzetben van - mely Közép-Európában egyedülálló -, hogy 1980 óta rendelkezik egy 170 darabb" álló talajvízmegfigyelő kút­rendszerrel. Kaszab Imic előadásából megtudhatjuk, hogy mi történt 1980 óta ezzel a talajvtzkészlettel, és hogyan látjuk ma Szeged felszín alatti „árvizét". A nyilvános ülés ma délután 6 órakor kezdődik a városháza dísztermében. ték, hogy mivel a régi rend­szert teljes odaadással szolgál­ták, ezért okosabb, etikusabb ha visszavonulnak. Ezeket az embereket sokkal jobban be­csülöm. Nem tudom elképzel­ni, hogyan lehet valaki teljes híve a demokratikus viszonyok kialakításának, szolgálatának, tia teljesen más gondolatokkal itatódott át az elmúlt évtizedek folyamán. • Nyugdíjas tanárként is aktív szereplője a helyi politikai életnek. Milyen személyes tervei vannak a következő évekre? - Én a mai Karolina Iskola elődjében, a Miasszonyunk Szegény Iskolanővéreknél keresztény-nemzeti szellemben nevelkedtem, és ezzel az egy gondolatisággal éltem egész életemben. A diktatúrában is, csak akkor nem lehetett egyér­telműen, nyilvánosan megten­ni, hiszen volt három gyerme­kem, s elgondolkodhattam azon, hogy szembefordulha­tok-e a rendszerrel. A magam módján 26 évig a tanyai iskola tanáraként, majd később Kiste­lekre kerülve a történelem és az osztályfőnöki óráimon is a magam hitvallását adtam tovább a tanítványaimnak. A további közéleti feladatválla­lásomról még nem döntöttem, talán önkormányzati képvise­lőként szellemi, erkölcsi érte­lemben eredményesen szolgál­hatnám a helyi fejlődést. H. Zs. Hirdetését feladhatja személyesen Hétköznap 7-19 óráig, Sajtóház, Stefánia 10, Telefax: 481-444 Délmaqyarország A januári Kincskereső • Vallanak az alsóvárosi templom kövei m „Árvíz" Szeged felszíne alatt Nyilvános ülés a Dugonics Társaságban • Kisteleki pedagógus kitüntetése „Egy gondolatisággal éltein egész életemben"

Next

/
Oldalképek
Tartalom