Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

KEDD, 1994. JAN. 25. INTERJÚ 7 • Alpolgármester Asszony! Kézenfekvő módon azért választottam önt beszélgető­társul, mert mindenekelőtt a kultúráról szeretném faggatni abban a városban, amely a közvélekedés (és a valóság) szerint is az ország egyik művelődési-oktatási központja. Budapest után talán a legvonzóbb nagy­bolygó. így véli ön is? - Természetesen. Szeged évszázadok óta elismert diák­város. Az egyetemek idetele­pülése óta a magyar tudo­mánynak is egyik fellegvára. Szent-Györgyi Albert és a szegedi matematikus-iskola országhatárokon túli híre, a biológiai kutatások jelene és bizonyosan fényes jövője ugyancsak figyelmet érdemel. Emellett itt vannak a kultúra nagyobb és kisebb műhelyei (Szegedi Szabadtéri Játékok, több tagozatú színház, szimfo­nikus zenekar, folyóiratok, ön­tevékeny csoportok, kiváló kó­rusok stb.). Mindezeket számí­tásba véve elmondhatjuk: óriá­si felelősséget vállal, aki ilyen értékes örökség megőrzésére vállalkozik, de új kezdeménye­zések szárba szökkenését is szolgálni akarja. • Szolgálat! Megüti a szó a fülemet, mert ezt csak igen kevesen és igen szemérme­sen szoktuk kimondani. Az ún. „új elitről" éppen az hírlik, hogy uralkodni és harácsoni tanult meg leg­előbb, ebben is követve köz­vetlen és régebbi elődeit. Megmondhatom immár: választásom másik oka az volt, hogy önt, kedves Éva asszony, nem hallottam még durva rágalmakat szórni, hírét se vettem, hogy éles pártharcokba kevere­dett volna. Ahogyan én sem arról vagyok ismert, hogy harsányan „lehazaáruló­zom" politikai fellenfelei­met. Ez a - mondjam így szelídebb, vagy toleráns ­politizálási stílus ön szerint célravezető ebben a lármás világban? - Szerintem csak ez lehet célravezető. Mert mi is a cél? Akár az Országgyűlésben, akár a helyi önkormányzatokban ül valaki, minden bizonnyal a választók, illetve a jó ügyek szolgálata. Ehhez pedig való­ban a szelídebb, kompro­misszumokat kereső politizá­lási stílus szükséges. A hangos szó, az agresszív stílus - úgy tapasztaltam eddig - inkább ri­asztja az embereket. Ideig­óráig talán sikert, népszerű­séget hozhat a felelőtlen han­dabandázás, de nagyon hamar lelepleződik, aki nem szol­gálni, hanem uralkodni akar. A stílus persze egyéni adottság is. Olykor magam is kapok szem­rehányást, miért nem vagyok „harcosabb". De hát ez alka­tomhoz sem illik, a nyugodt po itizáláshoz, közéleti tevé­kenységhez ráadásul nekem szerencsésen hátam mögött áll a kiegyensúlyozott család, a nyugodt környezet, „nem apoMus ArtflTfe CSOPORT TAGJA SÉRÜLT BÚTOROK VÁSÁRA a Kanizsa Márkaboltban 10-20-30-40%-os árengedménnyel. 1994. január 28-ig. Nyitva: 9-17 óráig. Szeged, Dorozsmai út 15-17. Tel.: 324-700. Kampányhólabda A Hólabda-játék jó­voltából a mostani sze­replők egyike (a kérde­ző) került nehezebb helyzetbe:.régi hivatá­sát kell gyakorolnia, ám a korszerűbb újságírás eszközeivel. Nem is mert belevágni, nem kapcsolta be a riporter­magnót, a hagyományos golyóstoll és blokkfüzet fekszik az asztalon, amikor a beszélgetés el­kezdődik. Talán embe­ribb lehet így az eszme­csere. Lássuk hát! (Fotó: Schmidt Andrea) ÜL LMAGYARORSZ/IVÍ I S LAPKIADÓ Kf'T. Szolgálatban, de nem harcosként Ványai Évával beszélget Annus József viszem be" gondjaimat a hiva­talba. Igaz, találok ott eleget... • Melyek a legnagyobb gondok? - Természetesen az anya­giak. Az említett örökség meg­védése, a kultúra egész rend­szerének működtetése igen sok pénzt igényel. " • Szóval ön - velem együtt - kételkedik abban, hogy a piacgazdaság megoldja ezeket a gondokat - mint­egy automatikusan -, tehát az állam és az önkormány­zatok kényelmesen kisétál­hatnak a finanszírozásból? - Nemcsak kételkedem, egyenesen tagadom ezt az elképzelést. Az értékteremtő kultúrának (nemcsak nálunk, de a fejlettebb európai orszá­gokban éppígy) nem alakulhat ki olyan spontán piaca, amely eltartani képes lenne. Ha aka­runk ilyen kultúrát - márpedig bizonyára mindannyian aka­runk -, akkor erre mindenkor áldozni kell. • Igen, igen, de nem csu­pán az elmúlt világban hallottuk, manapság is hallani a régi jó szlogent: „aki fizet, az muzsikáltat". Vagyis: a mecénás (állam, önkormányzat) nem szól bele az általa támogatott műhelyek munkájába? - Felelősen jelenthetem ki: ilyen nem történt nálunk az elmúlt három évben, de remé­lem, a továbbiakban sem törté­nik. • Mi erre a biztosíték? - Biztosíték természetesen az odaítélő bizottságok tisztes­sége lehet. Belátom azonban, hogy ez önmagában nem ele­gendő, kell ehhez biztonságos alapú szakmai hozzáértés js. Olyan kompetencia, amely a tévedéseket kizárja, de lega­lább a minimálisra csökkenti. Ezért töprengek én egy új támogatási formán. OlyatT' kultúra-finanszírozó' áljapí?®?1 ványt kellene létrehozni - s ehhez próbálok szövetségese­ket keresni az önkormányzat­ban, gazdálkodó szerveknél -, amely bizonyos műhelyek és kezdeményezések fölkarolása, támogatása mellett azok mű­ködtetésében is segít. Tehát nem egyszerűen a Szegedért Alapítvány föladatainak a bő­vítéséről van szó. Az megfe­lelő keretek között végzi áldá­sos tevékenységét, működését és profilját kár lenne változtat­ni. Egy másik, az imént emle­getett feladatok ellátására is al­kalmas alapítványra gondolok. • Milyen gondok várják még a hivatalban? Azt hi­szem, ezekben a napokban nem kerülhető meg a közal­kalmazotti törvény végre­hajtásának - sokakat érintő és indulatokat is keltő ­problémája. Mondjuk ki: elsősorban a pedagógusok bérének emeléséről, az ún. „F"-kategória körüli gon­dokról van szó. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a kormányzat itt és most állította leginkább szembe az önkormányzato­kat saját tanáraival, isko­láival. Szegeden milyen megoldás születhet? - A magam részéről a leghatározottabban képviselem azt a követelményt, hogy a törvényt végre kell hajtani. Pénzt kell szerezni minden­képp arra is, hogy a tartósan kiemelkedő munkát végző pe­dagógus megkapja a sokat em­legetett kategóriában bizto­sítható magasabb illetményt. • És megkapja? - Bízom benne. Ez nem csupán az én szándékomon múlik, de ismerem angyira az önkormányzatot, a képviselők szándékait, hogy bizonyos­sággal merem mondani: jók erre az esélyek. Lesz pénz erre, legfeljebb kevesebb, mint amennyit szeretnénk és szí­vünk szerint adnánk. Ahhoz, Hóiy'&eged diák városi hírét­njjrf igan > ~ • •, . rangjat megőrizze, a joszande­kú dicsekvés nem elég, bizony ehhez pénz is kell. S az okta­tás-képzés minden fokán. Mert miként lehetnek olyan gimná­ziumaink, ahol immár kétnyel­vű oktatás folyik, ha az általá­nos iskolákból nem jut föl kellő számú jól képett tanuló? • Tudom, „lerágott csont"- de meg kell kér­deznem, hiszen a Dóm tér környékén megforduló sze­gediek is kérdezik naponta: valóban lesz új nézőtere a szabadtérinak a nyitás napjára? - Valóban többször megerő­sítettük már. De miután már saját szemünkkel is láttuk a színes műanyag székekkel, krómacél korlátokkal ékes új nézőteret, még bátrabban mon­dom: a helyén lesz minden a fanfárok első hangjaira. • Évad végeztével pedig va­lóban gyorsan elbontható lesz a nézőtér? - Igen. ezért vágtunk bele. • S a gyönyörű tér ezután? Csak nem parkoló autók között nézhetjük meg újra a híres kockaköveket? - Nem, nem, sőt: külön pénzt (ne kiabáljuk el, de min­den remény megvan rá, ezért említem) sikerül szereznünk a tér felújítására. Régi szépsé­gében láthatjuk-fényképezhet­jük hát ismét az olaszos hangu­latú teret. • Az árkádok alatti szobrok is távlatosabban szemlélhe­tők így. Azt mondhatnánk: előlépnek a homályból. Vajon többen is lesznek a következő években? - Reméljük. Bálint Sándor portrészobra már ott áll, visszakerült a Klebelsberg-em­léktábla, s további terveink vannak. Egyáltalán: ahogyan mi tiszteletre méltó örökséget vettünk át, ugyanúgy „megne­hezítjük" mi is az utódaink dolgát, mert van mit folytatni. Ahogyan nekünk kedves köte­lességünk megünnepelni és to­vább éltetni a 25 éves szimfo­nikus zenekart, életben tartani a Nyári Tárlatot, a Kortárs Ze­nei Hét, vagy a Nemzetközi Néptáncfesztivál rendezvény­sorozatát, ugyanúgy folytatni kell majd a most születő ha­gyományokat, mint a Szabad Színházak Találkozója, az Egyházzenei Napok stb. • Egy más alkalommal vál­tottunk szót arról, hogy az ilyen (európai értelemben középváros) nagyságrendű település, amelynek gazdag kulturális hagyományai vannak, nem csupán az igazán látványos nagy mű­helyek gyámolításával szerezhet magának hírnevet s teremthet otthont polgá­rainak, hanem a kisebb műhelyek, kulturális vállal­kozások fölkarolásával is. Olykor egy jó vonósnégyes jelentős siker hordozója lehet. - Igen. Ilyen célt szolgálnak a színvonalas helytörténeti kiadványok (pl. a Szeged mo­nográfia sorban megjelenő kö­tetei, a Szeged szobrai és mu­ráliái c. kiadvány), de ezért tá­mogatjuk évente (ha nem is jelentős összeggel, de mindig jó szándékkal) folyóiratainkat az Aetastól a Tiszatájig. A Szeged c. folyóirat kiadását pe­dig az önkormányzat alapítvá­nya segíti megjelenéshez. De támogatandók azok a civil kul­turális kezdeményezések is, amelyek enélkül is működné­nek ugyan (kórusok, tánccso­portok), ám ha segítséget kap­nak, tovább léphetnek művészi színvonalban, stabilizálódhat a helyzetük, olykor még a nem­zetközi porondra is kimerész­kedhetnek. • Mindebből - a dicsekvés szándéka nélkül - következ­tethetünk, hogy Szegednek sikerült megőriznie legfon­tosabb kulturális intéz­ményeit, folytatni legjobb hagyományait. Az országot járva azonban azt tapaszta­lom (s különösen szembe­tűnő ez a fővárosban), hogy a távolabb élők keveset tudnak minderről. Vajon mi ennek az oka? Netán a Pálma fotó MEGNYITOTTA úf fotócikküzletét Szegeden, a Nagy fenő u. I. szám alatt - filmek, elemek, fényképezőgépek, hama-termékek kaphatók. Igazolványkép-készítés, amatórrmunka-kldolgozás. Ny: H-P: 9-18 óráig. Szombat: 9-13 óráig. ROtAL Bútorboltunk új helyre költözött! Új cím: Szeged, Bakav N. u. 22. Tel.: 06-62/311-421 Lakossági és közületi bútorok nagy választékával váijuk kedves régi és új vásárlóinkat, előjegyzés nélkül, azonnalra is! Nyitva: h-p.: 8-17 úráig, szo.: 9-13 óráig. ROYAL BÚTORKERESKEDELMI RT. PULYKÁT SZEGEDEN, A LEGOLCSÓBBAN! Baromfi bolt, Felső Tisza part 26. Pulyka alsócomb: 135 Ft Pulykaszámy: 145 Ft Pulykanyak: 135 Ft Pulyka felsőcomb: 230 Ft Pulyka apróhús: 285 Ft Pulyka felsőcombfiié: 270 Ft Pulyka mellszelet: 350 Ft Pulyka máj-zúza: 235 Ft A Balástyai Móra Ferenc Szövetkezet értesíti üzletrész-tulajdonosait, hogy január 28-án 9 órától gép- és juh­árverezést tart. sajtó, a tömegkommuniká­ció is ludas ebben? - Nem illik ilyeneket mon­dani, de alighanem ebben is van igazság: a lapokat, tömeg­kommunikációs fórumokat a politika uralja. No meg a ren­geteg hirdetés és reklám. Kevesebb figyelem jut a kul­túra kisebb-nagyobb őrláng­jaira a sistergő petárdák köze­pette. De akkor is csinálnunk kell, hiszen a jövő érdekében ez kötelességünk. Évek múltán is büszkesége lehet pl. Al­győnek az a faluház, amely mostanában készül el teljesen. Vagy - az előrehaladott tervez­getés időszakában van ugyan, de nem tudom megállni, hogy ne mondjam el - úgyszólván kötelessége Szegednek egy Szent-Györgyi Albert állandó kiállítás létrehozása és fönntar­tása. Félreértés ne essék: ezek nem az én saját ötleteim és eredményeim. Segítők nélkül az ilyesmi nem menne. Ez utóbbi nemes ügyben például Trogmayer Ottó és Zallár An­dor támogatnak lelkesen és minden erővel. • Megkerülhetetlen a be­szélgetés végefelé a kérdés: milyen jövőt tervez magá­nak? Indul-e például a kö­vetkező választásokon? - Indulni szeretnék, s ugyanott, ahol most önkor­mányzati képviselő vagyok. • S ha úgy alakul a hely­zet, vállalna a mostanihoz hasonló feladatot? - Nem szoktam kitérni a ki­hívások elől. Persze más mun­kától se riadnék vissza. Szak­mámtól nem szakadtam el, hi­szen a kultúra mellett az egész­ségügyi szervezés minden for­télyát meg kellett ismernem beosztásom miatt is. • És a város jövőjét miként álmodná meg? - Élő, eleven kultűrközpont, jól szervezett egészségügyi hálózattal, sikeres iskolákkal, egyetemekkel. És persze bé­kességgel... • Igen, mert bizony ­ahogy az ország - egy város sem élhet elszigetelten a környező világtól. Ahhoz, hogy szeretett városunk a Dél kapuja legyen, hogy hírét-nevét messze földekre elvihesse az utazó, foltétlen szükséges a valódi béke déli szomszédainknál, és minde­nütt a térségben. - Máskülönben végvárrá válunk megint. Nekünk lét­szükséglet, hogy megépüljön az autópálya, jöhessenek nagy rendezvényeinkre (most és majd a világkiállítás idején is) az érdeklődő idegenek. Profán az összevonás, mégis azt mon­danám: béke és jó infrastruk­túra kell, hogy Szeged régi rangjához méltó helyére kerül­jön a magyar városok családjá­ban. • A befejező, kötelező záró­kérdés: kivel beszélgetne szívesen a sorozat követke­ző darabjában? - Ha megbántódnak is a fér­fiak: Rózsa Edittel. • Köszönöm a beszélgetést! Ttfktip- TÉL TOUWST SÍUTAK, ÜDÜLÉSEK, KEDVEZMÉNYEKKEL. AUSZTRIA. SZLOVÉNIA, SZLOVÁKIA. SZEGED, DÁNI J. U. 7. T.: 481-562

Next

/
Oldalképek
Tartalom