Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 20. Algyőn is volt Tisza sor, nemcsak Tápén, de Algyőn már nincsen. Elvitte az árvíz 1970-ben. Ki emlékszik már arra? Embernyi fölnőttek lettek azóta, akik legföljebb szóból tudnak róla. A hirtelenjében lebontott szélső sor akkori lakói az úgynevezett árvizes házakba költöztek. Szeretném fölidézni a tragédia napjait, hogy megértsük következményeit. írtam egyik folyóiratunknak, el is fogadták, sőt ki is szedték, a kefelevonatot is ideadták ja­vításra, mégse közölték. Az jutott kibúvóként eszükbe, hasonlít veretes írónkéra, azért. Való igaz, övé is riport volt, meg az enyém is, az Ls az árvizes Tiszáról szólt, meg ez is, más közös vonást azonban azóta se lődöztem föl a kettőben. Most a kefelevonatból csípek ki egy darabkát. • Pályázat, feltételekkel Falugazdászok kerestetnek • ...Legtöbb víz a szegény­soron fakad. A legtöbb könny is. Sárból rakott házak állják utolsó óráikat a part alatt. A víz magasabb a szelemennél, beláthat az udvarokra. Bújócs­kát játszik a gát alatt, meg­mossa a házak lábát. A száz éve kiszáradt föld olyan, mint a mindig szikkadt torkú ember. Addig iszik, amíg össze nem rogyik. Öreg házakban öreg embe­rek. Most jobban hasonlítanak egymáshoz. A ház ablaka em­beri szem, fölötte a fala hom­loka lett: ráncos, gyűrött, de itt a ránc százágú repedés. Ria­nás. Bentről gerendák tá­masztják a tetőt, hogy legalább az meg ne bomoljon. Az em­berét meg lehet támasztani? Seregestül jön a segítség. Műanyagból való fehér lepe­dővel takarják be a gátat, ne engedjen több vizet. Az utcá­ból zsákutca lesz, de nem a KRESZ szerinti, hanem való­ságos zsákokból csinált utca. Költözik a kredenc, a sifon, kemenceajtó, csak az asszony nem megy. • Hová menjek? Mi lesz velem? Ott a rokon, a lány, vő, uno­ka, mind hívja, de hová menjen ő innen? Itt közel van a piac, a templom, a temető, innen ő el nem mehet. Fakadnak a könnyek. - Édes jó Istenem, mi lesz énvelem? Csak annyit mond­tak, menjen, akinek van hová. És akinek nincsen? Arra rádül­het a ház? Azt megeheti a fe­ne? • Mire a víz átlépi a kü­szöböt, biztosan lesz szál­lása. Stabilizálódhat a mezőgazdaság? Az idei esztendő a stabi­lizáció éve lehet a magyar mezőgazdaságban, az agrárium ugyanis - az élelmiszeriparral együtt - az idén minden ed­"digit meghaladó támogatásban részesül. A támogatás hozzá­vetőlegesen mintegy 25 száza­lékkal haladja meg a múlt évit. Az idén a mezőgazdaság köz­vetlen költségvetési támoga­tása több mint 57 milliárd forintot tesz ki - jelentette ki Medgyasszay László, a Föld­művelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, nyilat­kozva az ágazat 1994-es lehe­tőségeiről. - Azt maga honnan tudja? Küldték, vagy ingyen pré­dikál? Aki tudná, az most nem jön ide. Az csak kiadja, me­neküljön, aki tud. És a többi? Minek született bele ebbe a keserves világba? Gumicsizmás emberek, me­zítlábas asszonyok jönnek, szóra várva. Ömlik belőlük a keserűség. Menjen, í?i merre lát? De ki fogadja be azt, aki magától megy? - Annak én nem mond­hatom, hogy egy éjszakára jöttem, vagy tíz évre. Honnan tudjam, mikor lesz nekem még egyszer hajlékom? Minek építették ide ezt a homok­zsákot? Szivárgott a víz eddig is, ha játszott velünk a Tisza, • 1992 októberében 26 fővel alakult meg a Kisteleken a Nőegylet. Mára mintegy negy­ven taggal működik. Az elnök­asszonnyal, Végh Józsefné Ilonkával a kis közösség cél­jairól beszélgettünk. - Sokféle elkézelésünk van, szeretnénk az egészséges élet­módot népszerűsíteni a kis­teleki nők körében. Neves szakembereket hívunk, akik a korszerű táplálkozásról, az egészségnevelésről tartanak előadásokat. Érzékenyek va­gyunk a szociális problémákra, különösen a nagycsaládosok és az idősek nyomasztó helyzetén szeretnénk - a lehetőségeink­hez mérten - segíteni. Tavaly például két nehéz körülmények között élő többgyerekes csa­ládnak és egy idős nyugdíjas házaspárnak adtunk karácsonyi ajándékcsomagot. Egyébként politikától mentes társadalmi szervezet vagyunk, bevételeink a tagságtól beszedett évi 300 forintos tagdíjakból és a ren­dezvényeinkből származnak. 1993-ban működésünket 20 ezer forinttal támogatta a kisteleki önkormányzat. Foly­matosan segít bennünket ­anyagilag is - a Filó Katalin de el is folyt. Az ember nem ürge, hogy kiöntsék! • Azt hallottam, azért kell a szorítógát, hogy a nagyot el ne vigye a folyó. - Mi vagyunk nagyon útban mindenkinek! De megtudom én, ki rendelte el, ha addig élek is, verje meg az Isten! Min­denki csak azt mondja, ő nem tudja, nem ő a felelős. Hát ki? Tönkreteszik a házakat, és még azt se tudjuk, ki rendelte el? Micsoda világ ez? Vigasztalnám mindegyiket, külön békítgetném, de nem megy. Nem ismernek, az én szavam gyönge. Pedig de szé­pen mondom, hogy mögöttük áll az egész ország. Ez a víz nem siet, türelem, ki lehet elnökletével működő Haza és Haladás Alapítvány. Ebben az évben lesz Budapesten a Nők Világtalálkozója, amelyre 36 ország küldötteit fogadja Ma­gyarország. A szervezők sze­retnék megmutatni a vendé­geknek az Ópusztaszeri Nem­zeti Emlékparkot, ennek le­bonyolításában nekünk is sok tennivalónk lesz. A következő világtalálkozóra - még nem tudjuk, melyik ország rendezi meg - mi is szeretnénk eljutni. • Hogyan működik a Nő­egylet, milyen rendszeres­séggel találkoznak? - Nagy gondunk, hogy társadalmi szervezetként hiába igényeltünk helyiséget a Pol­gármesteri Hivataltól, egyelőre nem kaptunk. így minden összejövetelünk előtt először megfelelő termet kell keres­nünk. Ha lenne saját ottho­nunk, akkor minden hónapban, akár többször is összejö­hetnénk, pezsgőbb egyesületi várni. Segítenek, biztosan se­gítenek. Egy egész üdvhad­sereg vigasza kevés lenne ide. • Biztosan... Maga köny­nyen beszél, az a biztos. Fakadnak a vizek. Bent megint mondják, intéz­kednek már, lesz hajléka min­denkinek. Engem se tudnak megnyugtatni. Nem a vesze­delem a legnagyobb itt, hanem a félelem. A bizonytalanság. Nincs egy ember, aki végig­menne az egész soron, és reményt hintene? - Itt intézkedni kell, nincs idő lelkigyakorlatra. Nyugod­jon meg mindenki, meg­mondtuk már. Ne keltsünk pánikot! Ezt kéne megmondani, de nekik! Ez az, ami nem megy távirányítással. Mondhatna annyit a hangszóró is, hogy nyugalom, emberek, most tizenegy óra van, és délben megkezdjük a kitelepítést. Itt kap mindenki helyet a faluban, holmija se vész el. Ennyi kellene. Az elnök intézkedik, a titkár bent vigasztal. Most jött a távmondat, mit kell csinálni. Aki a távmondatot megírta, előbb innen kérdezte meg, mit tegyen bele. Aki géphez fér, névsort ír mindjárt, kinek kell mennie először. Aki mozdulni tud, mind dolgozik. Kár, hogy onnan nem látszik. Kár, hogy az az egy ember hiányzik, aki kimenne a szegénysorra. Pedig tud beszélni a hangszóró, tíz évvel ezelőtt is tudott, a téeszszervezéskor, amikor pléhkurvának nevezték el. Mozgósítani tud, vigasztalni nem? Nem tudni, mije fáj annak, aki bajban van. Az előbb még azért sírt az ereszet asszonya, hogy ő itt veszhet, mégse törődnek vele, most meg azért, mert viszik. O nem megy! - Hogyan lehetnek ennyire értetlenek? Este jön haza az uram, ki főz annak vacsorát? • Lesz annak vacsorája, édes nénikém, szállása is, ott, ahol a magáé. Rajta van a listán. - Rajta van? Akkor se me­gyek. • Muszáj! - Ha csupa idáig jön a Tisza, egészen a nyakamig, akkor se. • Mu-száj! - És ha éjjel elszabadul a bika? • Megkötjük két kötéllel! - Maga? Bikát se látott éle­tében! Az, ha kijön, szétszólja a fél utcát előre menet, a másik felét meg visszafelé..-. (Folytatjuk.) Horváth Dezső • k életet élhetnénk. Legnépsze­rűbbek a természetgyógyászati előadások, a jóga, a fény­adások. Úgy gondolom, nagy szükségünk lenne a gyakoribb találkozásra, beszélgetésre. Kezd kialakulni egy összetartó közösség, sokat tanulhatunk egymástól, vannak sajátos asszonyi problámák, amelyeket kötetlenül meg tudunk vitatni. Filó Katalin javaslatára most épp arra készülünk, hogy A pályázatot a Földmű­velésügyi Minisztérium hirdeti meg, a kormány 1994. január 13-i döntése alapján. A Csong­rád megyében kialakított kör­zeteket térképünkön közöljük. Az érdekeltek a Csongrád megyei Földművelésügyi Hiv­atalhoz (Szeged, Rákóczi tér 1.) 1994. február 4-ig nyújt­hatják be pályázatukat. Ki pályázhat? 1. A helyi gazdaközösségek, a falugaz­dász személyének megje­lölésével; 2. Szakemberek, egyéni pályázat révén. Mik a falugazdász főbb feladatai? - Ismerje a kormány agrár­gazdaságot érintő rendel­kezéseit, a hatályos törvényi jogszabályokat, hogy hathatós segítséget nyújtson a körze­tében induló, avagy működő vállalkozások beruházási, fejlesztési, termesztési, te­nyésztési stb. elképzeléseinek szakmai megalapozásához, iil. a pályázatokra benyújtandó tervek, elképzelések elké­szítéséhez; - képes legyen a fontosabb termékpiacok követelmé­nyeinek közvetítésére, ugyan­akkor ismerje a helyi termelői szándékokat, az esetleges piaci feszültségeket; - segítse a gazdák és a megírjuk azt a dolgot, ami az életünkben a legjobban sike­rült. Egy szakácskönyv össze­állítását is tervezzük. • Ön már nyugdíjas, hon­nét mégis ez a nagy ener­gia, amivel a nőegylet ügyeit is intézi, és ter­mészetgyógyászattal is fog­lakozik? - Húsz évig íróasztalnál ülve dolgoztam, az AFOR-nál voltam ügyintéző. 1989-től mezőgazdasági szaktanács­adási tevékenység közötti, a kölcsönös bizalomra épülő kapcsolat létrejöttét. A munkakör betöltésének feltételei: Egyetemi, főiskolai végzett­ség; mezőgazdasági gyakorlat; döntési, szervező-, tárgyaló- és kapcsolatteremtő készség; gépjárművezetői engedély és személygépkocsi; lakjon a megpályázott körzetben. A pályázathoz mellékelni kell: Rövid szakmai önéletrajzot; három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt; ameny­nyiben a körzetben működnek, gazdaközösségek javaslatát; rövid, egy-két gépelt oldalas elképzelést a körzetet érintő jövőbeni munkáról; a körzetből legalább egy önkormányzat ajánlását. A pályázatokat a Csongrád megyei Földművelésügyi Hivatal bírálja el, a beérkezési határidőt követő 15. munka­napon belül. Az eredményes pályázókkal a hivatal 1994. december 31-ig köt szerződést. A megbízási szerződést, a feladat teljesítése esetén, az FH automatikusan meghosszab­bítja. Bővebb felvilágosítás ugyanott kapható. vagyok nyugdíjas. Amióta megismerkedtem a jógával, szinte megfiatalodtam. Lá­nyom 1984 óta szklerózis multiplexben szenved, ez motivált, hogy egyre alapo­sabban megismerjem a termé­szetgyógyászat különböző területeit. Budapesten a híres természetgyógyásztól, Dr. Oláh Andortól tanultam a talpmasszázst, reflexológiát. Később elvégeztem az agy­kontroll-tanfolyamot, kéz­ápolást és fényadást is tanul-> tam. Nemsokára testmasszázs­ból vizsgázom. A lányom álla­pota sokat javult az évek során, nekem pedig megváltozott a világszemléletem. Lelkileg és fizikailag is egészségesebb lettem. Szeretném, ha ezekkel a dolgokkal a nőegyletünk tagjai is megismerkednének. Persze a legfontosabb célunk az, hogy erős közösséget te­remtsünk. Legközelebbi na­gyobb rendezvényünk egy bál lesz, amit Gyümölcsoltó Bol­dogasszony ünnepének tiszte­letére márciusban rendezünk. H. Zs. • Oyümölcsoltó Boldogasszony napját bállal ünneplik Nőegylet Kisteleken

Next

/
Oldalképek
Tartalom