Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 20. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 Magunkról: A Zöld Alternatíva egy választási szövetség, egy olyan párt, amely Magyarországon összefogja az európai zöld eszmék néven ismert eszmerendszert és ezeknek szeretne a Parlamentben, illetve a politika síkján is érvényt szerezni. Ki ne észlelte volna környezetének romlását az utóbbi évtizedekben? A szemét elönti utcáinkat, egyre kevesebb a zöld felület, füstös levegőt szívunk, erdőink állapota romlott. talajaink termőképességét alig lehet fenntartani, és állatvilágunk is veszélyben van! S mindez a „legmagasabb rendű" lény, az ember „tevékenységének" köszönhető! Köszönjük? Ha e tendencia folytatódik, az ökológiai katasztrófához vezethet. Vajon meg tudjuk-e állítani ezt a folyamatot? A zöldek szerint erre van lehetőségünk! Bízva a tudomány eredményeinek környezetkímélő felhasználásában, az emberek ez irányú szemléletének megváltozásában, minden reményünk meglehet erre. A zöld pártok mindenütt a világon azért jöttek létre, hogy ezt az eszmét vallva ráébresszék embertársaikat a fenyegető veszélyre, és késztessék őket mielőbbi cselekvésre. A zöldek nem szeretik a politikát, de kénytelenek „beszállni" a politikai arénába, mert minden fő kérdés, ami a környezetünkkel kapcsolatos, sajnos ott dől el, és mi, zöldek, Földünkért érzett felelősségünk teljes tudatában szeretnénk beleszólni annak jövőjébe. Kik vagyunk? - Azok vagyunk, akik megelégelték, ahogy társadalmunk magunk és utódaink jövőjét veszélyeztetve „bánik" természetes környezetünkkel; - azok vagyunk, akik szerint az etikus A Zöld Alternatíva választási kampány- és pártprogramja magatartás magában foglalja az élet tiszteletét, az egyéni élet védelmét; - azok vagyunk, akik szerint a többség joga nem előzheti meg a kisebbség jogait, hanem azokat biztosítani kell; - azok vagyunk, akik tudjuk, hogy problémáinkat magunknak kell megoldanunk, és a világméretű válaszokat is csak helyi cselekvéssel oldhatjuk meg. Más kárán tanuljon az okos! A Zöld Alternatíva háta mögé sorakozott a régi Magyarországi Zöld Párt tagjainak azon része, akik az európai zöld eszmékkel értenek egyet, valamint a társadalmi környezetvédő szervezetek tagsága és magánszemélyek is. A zöld tábor nagy eredménynek tartja, hogy sok európai ország parlamentjében a zöld pártok jelentős politikai tényezőkké váltak a döntéshozatalban. A fejlett államokban viszont a fogyasztói társadalom életének mellékhatásaiként súlyos környezetszenynyezések léptek föl, a természet hatalmas károkat szenvedett, aminek következtében a környezet- és természetvédő mozgalmak felerősödtek és képviseletük is szükségszerűen megjelent a politika színpadán. Sajnálatos viszont, hogy KeletKözép-Európában a viszonylag elmaradott országok zöld mozgalmai nem erősödtek meg annyira, hogy a nép tudatában kellő hangsúllyal jelentkezzenek a zöld eszmék, amivel párhuzamosan a környezet sem Lesüllyed-e szenvedett minden téren olyan erős károsodást. Haladási irányunk hasonlósága: sőt a nyugati minta utánzása miatt, a megelőzéshez, az azonos hibák elkerüléséhez szükség van a zöld mozgalom politikai-parlamenti képviseletére! A környezetet védő, féltő gondolkodás a magyar lakosság körében is megtalálható (Bős-Nagymaros). Az egészséges életmód iránti igény is egyre nagyobb hangsúlyhoz jut az emberek gondolkodásában. Sajnálatos, hogy az első demokratikus választáson, kevéssel 4 százalék alatt ugyan, de nem került zöld képviselő a Parlamentbe. Most viszont bízunk abban, hogy ezt sikerül elérni. Nem értünk egyet a Parlamentbe kerülés határának 5 százalékra való felemelésével. A zöld eszemrendszer egyik alapvető tétele a kisebbségek védelme, képviselete a parlamenti demokráciában, mert hiszünk abban, hogy a kisebbségek nézetei (nem a szélsőséges kisebbséget!) erőteljes szerepet kell kapjanak a Mert ha nem, hát...!? Ma már nálunk is megeshet /hosszú szünet után/, hogy megéhezvén veszünk egy banánt az utcán. Sajnálatos, hogy a héját gyakran eldobjuk, Ennél is sajnálatosabb, hogy az efféle szemetelés láttán közömbösen szemet hunyunk. Eltompult erkölcsi érzékünk és a belénk oltott félelem lakatot tesz a szánkra. Ilyen viszonyok között szinte hihetelen, amit egy trolimegállóban láttam. Gimnazista korú fiú színlelt naivitással megszólított egy hölgyet: „Kérem szépen! El tetszett veszíteni valamit!" És maga elé tartotta a földről fölvett banánmaradványt. „Semmi közöd hozzá! Ez az én magánügyem". - válaszolt első reagálásként a hölgy, majd saját álláspontját felülvizsgálva kikapta a fiú kezéből a corpus delictit,, és a közeli szeméttárolóba dobta. Ez az apró kihágás „Happy end„-del végződött, de városunkat borító hulladékhalmok azt bizonyítják, a szemetelőknek, parkrongálóknak, petárdásoknak, garázdáknak lényegében semmitől és senkitől nem kell tartaniuk. Büntetlenül folytathatják kisebb és nagyobb űzelmeiket. Sem az „új" rendőrség, sem a közömbös, semleges közvélemény nem képes föllépni ellenük. Az emberek gyáván szemet hunynak. Mindenbe beletörődnek. A balesetek színhelyéről például gyorsan elsündörögnek, hogy ne kelljen tanúskodniuk. Hagyját, - mert ehhez szoktatták őket - hogy a „hátukon fát vágjanak". Bizony eltompított, megfélemlített, elkedvetlenített társadalom a miénk. A szabadságától, vagyonától, önbecsülésétől megfosztott, megtört gerincű ember elveszítette tartását, nem képes lefogni az álnok huncutok kezét, csak lapít, sunyít, sumákol. Önállóság helyett egy felsőbb hatalom gyámkodását igényli. Ilyen mentalitással, félreneveltséggel egyszerűen önámítás az az óhaj hogy a Nyugat technikai, szellemi és gazdasági szintjére emelkedjünk. Föl kell szabadítani az egyént a gyámság és a szellemi egyoldalúság hatalma alól, hogy megérezze az alkotás, a szabad önmegvalósítás mámorát! Igazi gazda kell, mert ma még a termelő eszközök ötven százaléka állami /konzervatív!/ tulajdonban van. Maradéktalanul érvényesíteni kell a kiemelkedő egyéni teljesítmények és a tulajdon szentségének elvét. Álreformok helyett gyökeres szemléletváltásra van szükség. Lépten-nyomon tapasztaljuk annak jeleit, hogy a fejekbe többség véleménye mellett! A mostani választás egyik fő jellemzője az is, hogy a kis pártok esetében, az anyagi és egyéb feltételek nincsenek meg ahhoz, hogy egyenlő eséllyel induljunk a mai vezető pártokkal. Igazi nagy kampányhadjáratra nem lesz lehetőségünk, ezért sok embert mozgósító akciókat szeretnénk szervezni, amelyre szeretnénk kérni a lakosság minél nagyobb részvételét. Mi nem használjuk a hagyományos, nemzetközi értelemben vett pártpolitikai eszközöket, ezért nem kívánunk vitába bonyolódni semmiféle izmusról vagy ehhez hasonló eszmerendszerekről a parlamenti pártokkal. Számunkra a lényeg más: az ember túlélése, az emberi lét természeti és társadalmi feltételeinek megőrzése, így tehát mi nem egy növekedésközpontú program karácsonyiájára szeretnénk zöld díszeket aggatni, hanem egy új, a többi politikai programtól alapvetően eltérő, a XXI. századba való átmenetet biztosító túlélési programot vázolunk fel. Mi a mai fogyasztói társadalom kritikáját fogalmazzuk meg. Ez a társadalmi felépítés, amely felé mi is haladnánk, azt eredmékivakarhatatlanul bele égették a „mindenki egyenlő" című agyrém tévtanait. A hazánkban tapasztalható álhumanizmus és szociális demagógia nem a nép, hanem csak egyesek érdekeit szolgálja. Egy történelmi zsákutcából kikekrülve most már pártszempontoktól függetlenül minden magyar érdeke, hogy mielőbb megtörténjen a nagy váltás a termelésben, fegyelmezettségben, és a gondolkodásban egyaránt. Egy határozott, erőskezű, /de nem „népi demokratikus"/ államvezetésre van szükség és egy pozitív közvélemény kialakítására. Enéikül az alkotás erői nem tudnak diadalmaskodni a garázdaság, cinizmus és szabadosság fölött. Ebben az értelemben kell a nemzeti összefogás, nem pedig a tüntetések szervezésében. Közeleg az Expó éve, amikor a világ jön vendégsébe hozzánk. Nem mindegy, hogy mit látnak a szőnyeg alatt és a homlokok mögött. A közelmúltban volt alkalmam széjjelnézni ott, ahová a külföldi látogató először érkezik, a vasútállomásokon. Bizony balkáni /ázsiai/ állapotok uralkodnak, még ezeken a frekventált helyeken is. nyezi, hogy a természeti erőforrásainkat erősen kiszipolyozza, a keletkező melléktermékeket pedig nem vezeti vissza a rendszerbe. Ezzel tehát a környezetét szennyezi, szemben a természettel, ahol minden körfolyamatban működik, tehát a keletkező melléktermékek lebontódnak és viszszakeriilnek a folyamatba. A zöldek alapvető gondolkodásmódjukat is a természet működésének folyamataiból merítik. A fogyasztói társadalom viszonylagos jóléte a mesebeli cethal hátán kialakult pámaligethez hasonló, s e képzeletbeli, ugyanakkor nagyon is valóságos cethal lesüllyedése bármelyik pillanatban várható. Olyan, az egész Földre kiterjedő kihívások hosszú sorával kell szembenéznünk, mint az éghajlat felmelegedése, az ózonpajzs elvékonyodása, az óceánok elszennyeződése, az energiaforrások kimerülése, a bioszféra pusztulása, a túlnépesedés és az eltorzult szociális jelenségek széles skálája. Ezekben a kihívásokban a mostani fejlett fogyasztói társadalom viszi a prímszerepet. A zöldek a gazdaság problémái megoldásának első lépéseként megfogalmazták az ökoszociális piacgazdaság rendszerét, amely azt jelenti, hogy a környezet védelme egyúttal az ember védelmét is szolgálja, és a kisebbségek és szegények védelmében szociális intézkedéseket hoz, ugyanakkor pedig piacgazdaság formájában működik. Alapvető célkitűzésünk tehát az emberi élet minőségének jobbítása, az emberi élet minőségéhez szükséges alapvető értékeknek a védelme. Azt szeretnénk, ha a társadalom gazdasági és szellemi szférái ilyen értékközpontú, értékmegőrző szemlélet jegyében működnének! Az emberi élethez hozzátartoznak az egészséges környezet és az emberi kultúra értékei is. Stratégiai kérdés szamunkra a népiólét az egészségügy, a környezet- és természetvédelem, a művelődés, oktatás és kutatás, az emberhez méltó lét alapját képező jogrend, kül- és belső biztonság. Végül: Mit akarunk? - Tartós, kiegyensúlyozott létezést egy harmonikus világban, egy fenntartható társadalomban: erőszakmentességet, békét, a szembenállás megszüntetését az egyes nemzetek, az egyes emberek, az ember és a természet között; - az egészséges környezethez való jogot és - egészséges környezetet, (szennycsatornák helyett folyókat, szennyező gázok helyett tiszta levegőt); - a humán kiteljesedés biztosítását, alkotó szabadságot, a tudás megbecsülését; - természeti erőforrásokkal való egyidejű gazdálkodás és megőrzés politikáját; - az eltérő nézetek kinyilvánításának jogát, azok igazságos társadalmi megmérettetését; - értékőrző és értékteremtő kultúrát. Zöld Alternatíva elérhető: Csütörtökönként 18 órától az Ifjúsági Irodában. (6720 Szeged, Arany János u. 7.) Levélcím: Golyha József 6701 Szeged, Pf.: 1268. A Keleti pályaudvar várótermébe lépve nevéhez illően keleti nyomor szele csapott meg. Az áporodott levegőjű ,juh-hodályra" a kosz és a szemét volt jellemző. A padokon hosszában horkoló részegek feküdtek. Torkukból a savanyú bor „illata" áradt. A székek lekvártól és zsírtól ragadtak. Tiszta ruhában itt leülni vétek. Az utasok feje fölött /bent a teremben!/ röpködő galambok és verebek hullatták szennyes tollaikat. Bőségesen találtak ételmaradékot a padló kövezetén. A madarak láttán egy profán könyvelői bölcsesség jutott eszembe: „Ahol bevétel volt, ott kiadás is van". Az állatok ugyanis szorgalmasan potyogtatták anyagcseretermékeiket, hogy gusztososabb legyen a váróterem. Nesze neked Magyarország! Nesze neked világkiállítás! Ha 1996-ra rendet akarunk tenni ebben az országban, amelyet 40 éven át a külső és belső megszállás sújtott, akkor minden erőnket össze kell szednünk, hogy igazi gazdaként, valódi tulajdonosként ki-ki a maga portáján nyugati szabvány szerinti viszonyokat teremtsen. Ez egyfomán érdeke mindenkinek. Közügy. Az állampolgári fegyelem terén nagyon hátul kullogunk ma még. Ennek egyik oka: a túl enyhe büntetőszankciók. Sajnos, ma még csak annyit mondhatunk, „Tedd a jót, mert ha nem, hát... semmi bajod nem lesz belőle". Kövér Károly • Hol van már a tavalyi? Január a politikában Egy év elmúlt - énekelte Koncz Zsuzsa. Jeles napokon - születésnap. Szilveszter - eszmélünk rá, hogy megint elsuhant felettünk egy esztendő. Mennyi minden történt, és mégis, mintha most lett volna. Amenynyiben eseménydúsán telt, akkor különösen röpke időnek tűnik. Ha valahol, hát a politikában ugyancsak zajlanak az események. Mintha most lett volna, hogy lemondott Gombár Csaba, a Rádió és Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke. Pedig már egy éve ennek. Nem jószántukból döntöttek így. Úgy érzeték, lehetetlen helyzetet teremtettek az általuk dirigált intézmények pénzügyeinek a miniszterelnökséghez való rendelésével. Göncz Árpád a miniszterelnökkel háromnegyed évig csatározott, de nem írta alá a két elnök elbocsátó szép üzenetét. Maguk döntöttek, elejét véve a további taku-vakuzásnak. Azóta történt egy 's más a közszolgálati médiumok házatáján, de maradjunk egyelőre a 12 hónappal ezelőtti történéseknél. Mi történt még '93 januátjában? Bár csak májusban került nyilvánosságra, vált kínossá az ingyen kapott pártszékház elpasszolásának botránya, valójában januárban adott rajta túl másfél milliárdért az MDF és a Fidesz. A volt tiszti kaszinóért a Magyar Külkereskedelmi Bank fizetett, mint egy katonatiszt. Hogy a két szóban forgó párt etikailag ráfizetett, valószínű. Amúgy törvényesen jártak el, csak emígy nem volt rendjén minden. Később az MSZP is „kabátlopás-ügybe" keveredett, ezzel némileg elterelődött a figyelem az előbbi eseményről. Nagy érdeklődés előzte meg tavaly januárban az MDF országos gyűlését. A kérdés az volt, hogy a párton belüli erők mozgása hová vezetnek. A tanácskozás előtt Csurkáék feltolt rostéllyal rohantak Antall Józsefnek, döntsön, a kormány vagy pártja első embere kíván lenni. Egy ember egy lovon lovagoljon. A demokrata fórumon belül keltett feszültés nagymestere, Csurka István elegánsan, ötödik legtöbb szavazattal jutott be az újjáválasztott elnökségbe. Akkor még nem tudták, amit mi már igen, hogy néhány hónapra rá az írót - nem csak őt - kiebrudalják a pártból. De ez már tényleg nem olyan régen volt. Egyelőre csupán a tavaly januári eseményeket idéztük fel. ¥. F. S.