Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

HÉTFŐ, 1993. NOV. 1. RIPORT 7 • Éreztem, hogy valami fog­lalkoztat, csak kutatok, kuta­tok. Ekkor vettem észre a su­gárérzékenységem és végez­tem el egy radiesztétiai tan­folyamot. A tanfolyam után egy alkalommal valaki említet­te, hogy nemrég jelent meg a Nulladik típusú találkozások című lapban egy Atillával kap­csolatos cikk. Miért nem kere­sem meg Atilla sírját? - kér­dezte. A régi tanulmányaimat felelevenítettem és elkezdtem kutatni. Először js Magyaror­szág térképét vettem elő és az ingámat. Ez az inga csodálatos dolog. Mindenre választ ad. Ha igen a válasz akkor jobbra ke­ring, ha nem akkor balra. Sze­ged fölé helyeztem és megkér­deztem: itt van-e Atilla sírja? Balra keringett. Akkor merre keressem? Az ország minden megyéje fölött megkérdeztem. Mikor elérkeztem Szolnok vármegyéhez, az inga jobbra fordult. Minden vármegyében az inga kilengése irányában vonalat húztam, és a vonalak Gyomaenrdőd, Szarvas és Mezőtúr háromszögében talál­koztak. Itt van Atilla sfrja. • Hol pontosan? - Megtettem ugyanezt egy nagyobb léptékű helyi térkép­pel. Akárhonnan indultam el, az inga vonalai egy helyen fu­tottak össze: Gyomaendrőd ha­tárában, Szolnok megye csücs­kében, azon a területen, ame­lyik 1992-ben a Kiskunsági Nemzeti Park birtokába került. Ennyit elárulhatok, közelebbit természetesen nem. Voltam azon a helyen, és az ingával pontosan megkerestem a sírhelyet. Biztosan állíthatom, hogy Atilla sírja ott van, két és fél méterrel a föld alatt. „Egyszerűen kiröhögtek" • Nem fél, hogy bolondnak hiszik? Szakértő látta már? Nem orvosra, muzeológus­ra gondolok. - Orvos is látott már és megdöbbent, amikor az ingá­val pontosan megmértem a vérnyomását. Voltam a Nem­zeti Múzeumban és a Dam­janich Múzeumban, Szolno­Vérnyomás, koleszterin, inga és Atilla Megint megtalálták Atilla sfrját - szaladt ki a számon a mondat, amikor Trogmayer Ottó múzeumigazgatót, hun kori régészeti szakértőt kértem az alábbi furcsa kutatás véleményezésére. Egész Atilla-dossziénk van ­jött a válasz. Nos, Persányi István budapesti lakos, nyugalmazott iskolaigazgató kutatásaihoz hasonló aligha van a dossziéban. Ő ugyanis „sugárérzékenysége", no és egy sárgaréz inga segítségével fedezte fel a hun fejedelem eddig Szeged környékén hitt sirját. Persányi úr nem megszállott. Legalábbis a szó hagyományos értelmében nem az. Ezt két és fél órás beszélgetésünk alatt logikus gondolkodásával és történelmi ismereteivel bizonyította. Igaz, közben ingával mért vérnyomást és koleszterin­szintet. Mint mondotta, azért jelentkezett lapunknál, hogy Szeged ne ringassa magát abba a tévhitbe, hogy területén fejedelmi sír áll. • Évente öten fedezik fel Atilla sírját Szeged fölött az inga... kon. Mindenütt otthagytam a kutatásaim eredményét. írtam Nemeskiirty Istvánnak. Nem is válaszoltak. A múzeumoknál nem veszik komolyan, amit mondok. Nem hisznek benne. Volt, ahol egyszerűen kiröhög­tek. Én azonban kilencvenki­lenc százalékra merem állítani, igazam van. A földön minden tárgy jellegzetes sugarakat bocsát ki. Aki érzékeny ezekre a sugarakra, az fel tudja fogni. Az én tudatalattim fogja a su­garakat, az inga pedig a mu­tatóm. • Fel akarja táratni a te­rületet? - Nekem nincs pénzem hoz­zá. Viszont frtam a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságának és ők a válaszban tájékoztattak, hogy az Atilla-sír megtalálásá­val kapcsolatos jogaimat a ha­tályos törvény szerint tisztelet­ben fogják tartani. Munkásdelegáció Atilláért Persányi István a szegedi Móra Ferenc Múzeumban még CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS g HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, | ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉR! 5 481-444, 7-i9-ig | 320-239, 7—15-ig Q 318-999 8-12, 14-17-ig Fehér-tói daruköszöntő... Talán ez a páros cím is elég volna e rövidke hír teljességéhez. Hiszen csak azt láthatjuk-hallhatjuk, hogy városunk közeli, távoli rónáin a darumuzsikás­krúgató, örvénylő-keringő darucsapatok szántják a kéklő égboltot. Végre szétáradt a horto­bágyi több tízezres tömegük, s megjöttek hozzánk is, a dél-alföldi rónák, halasta­vak madárszállóiba. S ilyen­kor, amikor az ég kitárul, időt, tért érezve, szárnyai nőnek az emlékezetnek... kru-kru: erősödik a kórus, s már a tó fölött örvénylik a csapat. Éjszakázni jöttek, inni, s megpihenni. Muzsi­kájuk végigsuhan az aranyló nádas fölött, s viszi az em­lékezést azon a varázssző­nyegen, amit egy-egy régi dal­lam terít elénk ritka pillana­tokban. Az ember évtizedeket repül vissza a múltba, újraél elfeledett boldog perceket. De a Fehér-tói daru dal­lamába kapaszkodva így le­beg vissza az ember sosem­látott, nemzedékeket kiszol­gált zsindelytetők, vén bolt­hajtások árnyaiba. Avarba hulló nemzedékek gyermek­ágyába, pipatórium kérges­kesernyés füstjét érzi, s ki­nyújtja kezét a sublót illatos piros almájához— Odakünn pedig a kertekben, pusztá­kon, nádasok közt rejtelmes nagy titkok várnak. Szól, szól a darumuzsika, s égnek fordított arccal hall­gatom. így jobban hallom a gyermekkor visszajött dalla­mát, az ősök halk motozá­sát. Leszállt már a sok csa­pat, sok száz madár felelget­ve kurrog, nem értik, hogy az égi telihold alatt miért táncol a szatymazi dombon Virág Vince körösztje alatt az a sok emberszlvnyi gyer­tyaláng... Csizmazia György nem járt. Pedig a megtalálók jegyzéke alighanem itt a leg­vaskosabb. Trogmayer Ottó igazgató szerint évente öten­hatan jelentkeznek. Különböző korú, foglalkozású és végzett­ségű emberek. A Tisza medré­től kezdve a Boszorkány-szi­getig, Szőregig, Kétegyháza környékén, Nagymágocs kör­nyékén, Atilla mindenütt van. Trogmayer Ottó már harminc­hetedik éve dolgozik a mú­zeumnál, és mint mondja, az elődeit is rendszeresen mace­rálták ilyesmivel. • Milyen módszerekkel dolgoznak a felfedezők? - Csak néhány példa. Volt, akinek álmában jelent meg Atilla. Bejött, hogy sürgősen hozzunk búvárokat, mert csak egy maghatározott napon fog a koporsó a Tisza medréből ki­emelkedni, látta is a fényt, ahogy megcsillan a vízen. Az illető a kendergyárban dolgo­zott, és akkoriban, a hatvanas évek eljött hozzám egy mun­kásdelegáció, hogy miért nem • A Szeged együttest eddig is jó hírűnek tudtuk, de azt még a dicsekvésre nem hajlamos Nagy Albert is elismerte: meg­tisztelő volt, hogy a japán fél kívánságára - kórusokat, zene­karokat, balett- és néptánc­művészeket felvonultató fesz­tiváljukra a magyar szervező iroda által kiválasztott együt­test kérnek - a Szeged Tánc­együttest ajánlotta az Interkon­cert az egy hetes, október 12­tól 20-ig tartó szereplésre. Hogyne vállalták volna - pedig ugyancsak a Kárpát-medence folklórjának követeiként köz­vetlenül előtte egy belgiumi meghívásnak is eleget kellett tenni. Egy 800 ezer lakosú város­ban, Moriokában rendezték azt a felnőtt szereplőket felvonul­tató fesztivált, amelyen a sze­gedi együttes Guzsaly csoport­ja is fellépett. A másik feszti­vált ifjúsági kategóriában ren­dezték, a 700 ezres Kitakarni nevű helységben, és önálló estet is szerveztek a szegediek­nek, Koriyamában. Mezőségi, kalotaszegi, méhkeréki, szat­mári, széki, cigány és termé­szetesen dél-alföldi táncokból kétszer 40 perces koncertmű­sort vittek a felkelő nap orszá­gába, s mindhárom fellépésen nagy tetszést arattak a közép­európai folklór reprezentáns táncaival. Az élménybeszámolóban a japán szívélyesség, a vendég­látás kifogástalan szervezett­sége mellett a megtapasztalt Persányi István ingája nemet mond Szegedre (Fotó: Schmidt Andrea) szerzek búvárokat. Nota bene: tél volt és zajlott a Tisza. Egy­szer pedig kaptam egy levelet. Azt írta, kellene egy halott, nem baj, ha férfihulla, de női Jobb volna, mert ő hiteles ha­lottfeltámasztó mester, és meg tudja mondani, hol van az Atil­la. Csak a halottat a múzeum legyen szíves szállítani. Ezek megtörténtek, nem én találom ki őket. Mese és valóság • Miért foglalkoztatja ennyire az embereket Atilla sírja? - A hármas koporsó le­gendája a múlt századi Gár­donyi-regényen keresztül vált közismertté. Réveteg kincs­keresőkről van szó, azzal jön­nek, hogy a múzeum ássa ki, aztán felezünk. Ez egy legen­da, mese. A hunok nem így te­metkeztek. Kevés hun előkelő­ség sírját ismerjük a Kárpát­medencéből, de egyik sem így van eltemetve. Móra azt (rta, „akkór hiszem el a hármas ko­porsót, ha a római pápát lovon ülve egy halomba temetik el". Körülbelül igaza van. A kopor­sólegenda egy későbbi, való­színűleg avarkori hagyomány­ból került át a mitológiába. A nyugati történetírók minden keletről jött népet hunnak ne­veztek, így az avarokat is. Egy bizánci történetíró írja: jöttek a hunok, akik avaroknak nevezik magukat. Mindezt Atilla után bő száz esztendővel, amikorról a hunokra vonatkozó forrá­saink általában megjelennek. Jordálesz ugye ekkor (rja le Atilla temetését. De tessék ne­kem megmondani, mit tudnánk mi az aradi tizenháromról, ha nem volna sajtó, csak szájha­gyomány? Ez a helyzet az Atilla-forrásokkal is. Marad­junk abban, hogy valahol él­temették, de hogy hol és ho­gyan, arról fogalmunk sincs. • El tudja képzelni, hogy valaki ráhibázzon? - Ezek a természetfölötti dolgok tőlem oly mértékben távol állnak, hogy szerintem még foglalkozni sem szabad velük. Egyébként minden véletlent el tudok képzelni. Azt nem tudom elképzelni, hogy valaki hármas koporsót talál, amire rá van Írva: Atilla. Tes­sék belegondolni, mennyi sír lehet az Alföldön. Ezer gene­ráció az 30 ezer év, az Alföld körülbelül azóta lakott. Nos, hogy a sok millió strból egy egyszerű ember kiszúrja, me­lyik Atilláé, miközben még a sír gazdagságáról is csak sejté­seink vannak - ez szinte le­hetetlen. Panek József A japán kapcsolat Fesztiválokon szerepelt a Szeged Táncegyüttes Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek egész életükben emlékeznek a most szerzett élményekre - mondta Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes vezetője. Néhány napja érkeztek haza Japánból, ahol az ottani ifjúsági ala­pítvány, illetve az Interkoncert szervezésében két fesztiválon is felléptek, önálló koncertműsort tartottak és megnézték Tokyót. életforma dicsérete kapta a legtöbb szót. Nagy Albert azt is elmondta, hogy némi irigy­séggel vegyes csodálattal fi­gyelték, mennyi figyelem és pénz jut a távoli országban a kultúrára. A mostanihoz ha­sonló fesztiválokat évente megrendezik, és vándoroltatják a nagyobb helységekben; a külföldi vendégek teljes uta­zási és ellátási költségét a nem­zetközi hálózattal rendelkező ifjúsági alapítvány fedezi, amely állami támogatással mű­ködik. A képviselőjük minden­hova elkíséri a vendégeket és lesi a kívánságaikat. A fellé­pések helyszínein - színházak és sportcsarnokok - a modern technika segítségével a min­dent tudó szcenikusok hada bármilyen extrém kívánságot pillanatok alatt teljesít. A fesz­tiválprogramokat felveszik a televíziós állomások; e művé­szeti események társadalmi rangját mutatja, hogy a hely­színt adó város vezetői, élükön a polgármesterrel, minden alkalommal megtisztelik jelen­létükkel a programot, fogadják a fellépő együtteseket és aján­dékokkal halmozzák el az elképedt külföldi vendégeket. A japánok magyar kultúra iránti érdeklődése kitüntető; a szegediek két szigetországi együttessel is szorosabb barát­ságba kerültek, egy különleges, 14 tagú dobegyüttest és egy felnőttekből álló hagyomány­őrző együttest szeretnének idővel Szegedre hívni. Minden reményük megvan, hogy hosz­szú távra szóló cserekapcsolat alakulhat a Szeged Tánc­együttes és a most megismert japán művészeti együttesek között, de még arra is, hogy ­az önkormányzat készségétől függően - a városok között más területekre is kiterjedő együttműködés kezdődhet. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom