Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 249. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. OKT. 26. • Román parlament Leszavazták az ellenzéket Walesa nem tart a baloldaltól Lech Walesa hétfői lapjelcntések szerint úgy nyilatko­zott, hogy nem fél az új baloldali kormánytól és figyel­meztetett: ha a koalíció megpróbálja megkötni a kezét, új választásokat fog kiírni. A lengyel államfő az El Pais című spanyol lapnak nyilatkozva közölte: szeretné, ha országa minél előbb csatlakozna a NATO-hoz, ám hoz­zátette, hogy a teljes jogú tagságot csak fokozatosan kell elérni. Az indítvány arra szólította fel az államfőt, hogy nevezzen ki új miniszterelnököt. (Az in­dítvány a botrányba keveredett Salcudeanu művelődési mi­niszter esetére is utalt, ő azon­ban a múlt héten, hosszú habo­zás után lemondott). A vita mindkét házban végeláthatatlan ügyrendi és alkotmányjogi érveléssel raj­tolt. A szenátusban ezúttal sem maradtak el a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnökének, Corneliu Vadim Tudornak viharokat keltő általános filip­pikái, amelyekben az 1989-es forradalom pocskondiázása kavarodott az ellenzék ócsárlá­sával, vagy a szocialista mun­kapárti Adrián Paunescu kiro­hanásai. A többórás ügyrendi vita fő témája az volt, hogy az indítvány szabályos-e, alkot­mányos-e, megvitassák-e, mivel tartalma sokban megfe­lel ugyan egy bizalmatlansági indítványénak, de mégsem az (a kormány akkor sem köteles lemondani, ha kisebbségben marad az „egyszerű indít­ványról" történő szavazásnál). A képviselőházban Valér Dorneanu, a parlamenti kap­csolatok minisztere azt fejtette ki, hogy az alkotmány csak a kormány egészének parlamenti jóváhagyását írja elő, nem a kormányátalakításokkal be­kerülő miniszterekét. Az ellen­zék azzal érvelt, hogy ilymó­don akár a kormány egészét ki lehetne cserélni a parlament beleszólása nélkül. A román parlament két háza hétfőn délután külön-külön vitatta meg az ellenzék pártjai, köz­tük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által benyújtott indít­ványt, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy az augusztus 28-án kine­vezett négy új minisztert a parlament megkerü­lésével kooptálták a kor­mányba, és ezzel a kor­mány tevékenységének egésze az. alkotmány ke­retein kívülre került. A szóharc sok esetben eltért a közvetlen témától és álta­lában a kormánypolitika megí­téléséről folyt. Egyelőre nem volt jele annak, hogy a kor­mánypártot kívülről támogató és ezzel számára biztos több­séget nyújtó szélsőséges pártok arra készülnének, hogy cserben hagyják Vacaroiu kabinetjét. Végül ötórás vita után a szenátus úgy döntött, hogy nem tűzi napirendjére a 36 ellenzéki szenátor által be­nyújtott indítványt. A szava­zásban nem vettek részt az ellenzéki szenátorok, összesen 37-en nem szavaztak. A szava­zók közül 66 az indítvány elve­tése, 8 napirendre tűzése mel­lett voksolt, hárman tartóz­kodtak. A többség ilymódon megakadályozta az érdemi vitát a kormány eljárásáról. • Lengyelországot előbb fo­kozatosan kell a NATO-ba il­leszteni, s ezután gondolkod­hatunk az összeurópai bizton­sági rendszer kiépítésén - idézi a Szolidaritás egykori vezetőjét az El Pais hétfői száma. Walesa szerint a baloldal győzelme a szeptemberi vá­lasztásokon elkerülhetetlen volt, hiszen valamennyi nem­zedéknek saját magának kell megtapasztalnia, mit jelent a baloldali kormányzás. - Nem félek a baloldaltól — így Walesa. - Ennek egy na­pon meg kellett történnie ­fűzte hozzá, megjegyezve, hogy a baloldali koalíció bár­milyen, elnöki hatalmának kor­látozását célzó kísérlete ön­gyilkossággal lesz egyenlő, ugyanis ebben az esetben ő űj választásokra szólítja a nem­(Folytatás az 1. oldalról.) Fél órával később az egyik sofőr - Weiszhaupt János - hí­vott fel és megköszönte gyors intézkedésünket. Tulajdonkép­pen egy szabadkai rendőr súgta meg nekik, hogy este hétkor már a Belgrád l-es TV-adó is közölte a hírt és a Kossuth adón is hallották előzőleg. Weiszhaupt úr megerősítette, hogy minden úgy történt, ahogy azt közöltem. Igaz, ak­korra már véget ért bírósági tárgyalásuk. • Mikor tárgyalták az ügyet? - Vasárnap délután négy órakor - tájékoztatott a sofőr. ­A szerb bírónő tanúként csak a kocsiban ülő hölgyet hallgatta meg, mi nem kaptunk szót. • Mi volt a vád? - Testi sértés és garázdaság bűntette. Igaz, kicsit furcsának találtam, mert bennünket ütöt­tek és nem mi ütöttük a rend­őröket. • Hogyan? Ön is kapott a gumibotból? zetet s ezt a baloldal „az elnök elleni ostoba támadása okán si­mán elvesztené". Waldemar Pawlak megbí­zott lengyel miniszterelnök hétfőn délben egyébként átadta kormányának névsorát Lech Walesa államfőnek. Pawlak, miután átadta kormányának listáját az államfőnek, sajtó­értekezleten ismertette az új minisztertanács összetételét. A miniszterelnök helyettesei: Marék Borowski (Demokra­tikus Baloldali Szövetség ­SLD), Wlodzimierz Cimosze­wicz (SLD), Aleksander Lu­czak (Lengyel Parasztpárt ­PSL). A tervek szerint Cimo­szewicz egyúttal az igazság­ügyminiszteri, Luczak a köz­oktatási miniszteri funkciót is betöltené. Egyelőre nem dőlt el a kulcsfontosságú pénzügymi­niszteri tárca sorsa, miután az SLD jelöltje visszalépett. El­képzelhető, hogy Borowski fogja betölteni ezt a tisztséget is, bár ő Henryk Chmielakot javasolta. Az államfői jóváhagyást igénylő tárcák élére Lech Walesa jelöltjei kerültek: kül­ügyminiszter - Andrzej Ole­chowski, nemzetvédelmi mi­niszter - Piotr Kolodziejczyk altengernagy, belügyminiszter - Andrzej Milczanowski. A miniszterelnöki hivatal vezetője Michal Strak, Pawlak egyik főtanácsadója lett. • Vasárnap délután már tárgyalás volt Sofőrverés Szabadkán - Engem csak párszor nya­kon vágtak, meg hasba rúgtak. Amjkor vizet vittem volna sze­rencsétlen társamnak, rámtá­madtak. • Azt beszélik Belgrádban, hogy önök is ütöttek... - Ebből egy szó sem igaz. Öreg róka vagyok, ezen az út­vonalon járok hetente egyszer, tudom, mit szabad és mit nem. Ha mi ütöttünk volna, nem len­nénk most itthon. • A busz utasai látták a történteket? - Természetesen, és tanúsí­tották volna, de ilyen meghall­gatást ott nem terveztek. A bát­rabbak odajöttek az őrszoba elé, ahonnan jól láthatták a fo­lyosón álldogáló sofőrtársamat, aki ha megroggyant, még job­ban ütötték... • Milyen ítéletet hozott a bíróság? - A társamat - Papp Ferenc tázlári lakost - egy évre kiuta­sították az ország területéről és szabálytalan parkolás címén kaptunk négy és félmillió dinár pénzbüntetést, ami ugye meg­felel négy és fél német márká­nak... • A tárgyaláson nem vettek részt az ütlegelő rendőrök? - Nem. Azok - néhány jobb érzésű helyi rendőr információi szerint - krajinai szerbek vol­tak, akiket azért vezényelnek pár hétre Szabadkára, hogy ki­éljék magukat... • Információim szerint Ka­sza József, Szabadka pol­gármestere is a helyszínen tartózkodott. - Ez így igaz, amikor az őr­szobán, a tárgyalás után vissza­kaptuk papírjainkat, elnézést kért tőlünk a történtekért és ígérte, hogy mindenképpen ki­vizsgáltatja az ügyet. • Társa milyen állapotban van? - Nézze, egy huszonkét esz­tendős fiatalembert nagyon megvisel az ilyen dolog. Ször­nyű volt látni, ahogy összeesett és ömlött orrán, száján a vér. Azt hiszem, az utasok sem fe­lejtik el egyhamar ezt az isz­tambuli kirándulást. MÉs ön? Mikor indul újra ezen az útvonalon? - Holnap reggel. • Kedden már útrakél? Nem fél, hogy valamilyen ürüggyel ismét előveszik? Mehetne Románia felé is... - Nehogy azt higgye, ott más viszonyok vannak. Az ilyen dolgok benne vannak a pakliban. Persze most azért szerencsénk is volt. - posztobányi ­A grúz kormányerők bevették Potit • Vajdaság A helyzet sötét és reménytelen • A grúz kormányerők hétfőn délelőtt visszafoglalták Poti kikötővárosát. A grúz államfő sajtószolgálatára hivatkozó jelentés szerint a kormánycsa­patok kiszorították a városból a zviadista csapatok maradvá­nyait. A grúz hadsereg jórészt a folyamatosan érkező orosz fegyverutánpótlásnak köszön­hetően a hét végén egyértelmű • És most? Elfogad egyet? - Igen, köszönöm... • Főtörzs úr, játsszunk nyílt kártyákkal. Az infor­mációk arról szólnak, hogy a rendőrök tették el láb alól a fiút. Tehát ők akasztották fel. - Ez egy hülyeség. A cigá­nyok akasztották fel a fiút. Én úgy hallottam. • A rendőrségi jegyzőköny­vek meg arról szólnak, hogy saját magát akasztotta fel Páli Sándor. - Igen, lehet, hogy (gy van. A rendőrök biztos nem voltak. • Ön hogyan emlékszik vissza arra az éjszakára? - Itt a szomszédos utcában állítottuk meg. Ittas volt a srác. Bevittük a körzeti orvoshoz vérvételre, onnan meg elen­gedtük. • Van, aki látta, hogy két­szer is visszamentek a hely­színre. - Nem, csak egyszer vol­tunk ott. • Egész éjszaka szolgálat­ban volt? - Csak éjfélig. Vagy egy óráig. • Utána mit csinált? - Hazamentem kerékpárral. • És mikor ért haza? - Fél kettő, vagy kettő óra körül. • Mikor hallott az akasz­tásról? fölénybe került a volt elnök csapataival szemben és sorra foglalta vissza a nyugat-grúziai településeket. Egyelőre nem tudni, hogy Szenaki városát sikerült-e bevenniük a kor­- Másnap délelőtt, már nem emlékszem pontosan. De biztos vagyok benne, hogy a két rendőrnek nem volt semmi köze a fiú halálához. • Sokan nem tennék ezért tűzbe a kezüket. Milyen em­ber volt Papp Albert? Ha jól tudom, ő volt a járőrpa­rancsnok. - Rendes, jóravaló rendőr volt. • Mindenki azt beszéli, hogy nagyon ivott, és gyak­ran kötözködött részegen. - A, nem volt olyan az Al­bert. Néha megivott egy-két sört... Esküszöm rá, hogy nem ők voltak. mányerőknek. Korábban ka­tonai források a város bevé­telétől tették ugyanis függővé a Poti elleni támadást. A stratégiai fontosságú ki­kötőváros visszavételével • Beszélt azóta Páli Sándor édesanyjával? - Nem beszéltem vele. Nem is ismerem. • Maga hallott olyan híre­ket, hogy a rendőrök a gyil­kosok? - Ilyent itt nem beszélt sen­ki. Mondom, a cigányokat em­legették, és azt hiszem, azok is voltak. Én arról senkitől sem hallottam, hogy a rendőrök lennének... Várjon már, meg­jött a főnököm. A nagymágocsi őrsparancs­nok fiatalember, amikor Gyar­mati úr bemutat neki, meg­jegyzi: - Tudja, amikor olvastam a Gamszahurdia erői lényegében visszaszorultak a főhadiszál­lásuknak számító Zugdidibe. Megfigyelők szerint ez azt jelzi, hogy beigazolódhatnak Sevardnadze hétfői szavai. A grúz elnök rádiónyilatkozatá­ban arról beszélt, hogy a közel­jövőben sikerül felszámolni Gamszahurdia híveinek ellen­állását. másik gyilkosságról szóló anyagát, meg mertem volna es­küdni. hogy ezt a témát fogja választani. Pedig akkor még nagyon fiatal voltam... Tudják a főnökeink, hogy itt van? Nehogy kellemetlenségünk le­gyen ebből... És persze nem tudták, de nem is akartam már maradni. Gyarmati úr kísért ki. Az ajtó­ban megismételte: - Posztobányi úr, esküszöm rá, hogy nem a rendőrök vol­tak. • Igen, mondta már, a ci­gányok. Maga szerint kit kellene megkeresnem kö­zülük? - Ott szemben lakik az a La­katos. Az még itt lakott akkor. Nagy részük már elköltözött. Tudja, hogy van ezeknél, egyik nap itt vannak, másik nap ott. Talán ő tudna valamit monda­ni, hogy kik lehettek azok, akik a Páli Sanyit felakasztották. És mondom, én akár meg is es­küdnék rá, hogy... • Főtörzs úr, magának tiszta alibije van. Igaz, ak­kor ezt senki nem vizsgálta, de hazament. És erre hivat­kozzon. Ne esküdözzön, mert nem tudja, mi lesz ennek a vége. Hátha talá­lok beszédes embereket. - Jó. hát akkor a Laka­tosékat keresse meg... (Folytatjuk.) Az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja beveze­tőjében arról szólt, hogy a ju­goszláviai rendezés ügye ma­napság teljesen reménytelen és áttekinthetetlen. Példaként a jelenlévő ENSZ békefenntartó erők helyzetét említette meg: most már nem pusztán techni­kai eszközeikben esik szinte mindennap kár, hanem a kato­nák, tehát a kéksisakosok fizi­kai léte is veszélyben forog. Mindez természetesen a szer­bek tudatos törekvése arra, hogy a küldő államok előbb vagy utóbb vegyék fontolóra a csapatok létszámának csökken­tését, illetve a teljes kivonást. Csapody Miklós a továb­biakban elmondta: Kis-Jugo­szláviában kijátsszák az em­bargót, virágzik a hadi- és a fe­ketegazdaság, miközben napi 15-20 százalékos az infláció, és az emberek nagy többsége havonta 6 és 20 német márka közötti jövedelemből tengeti életét, s itt van a közelítő tél, amikor nagyon sok családnak nem lesz mivel és miből fű­tenie. Elszomorító a vajdasági ma­gyarok sorsa is: a szerb kor­mány tudatosan eszkalálja a fe­szültséget, azt sugallva, hogy a magyarok minél előbb, minél nagyobb számban hagyják el az országot. A VMDK vezetői, legalábbis verbálisan, megpró­bálnak ez ellen tenni, ám az eredmény vajmi kevés. Annál is inkább, mivel a tömegkom­munikáció eszközei szinte tel­jesen a Milosevics vezette szo­cialista párt kezében vannak. Nincs paptr, a magyar újságok nem jelennek meg, a hajdani nagy hírnévnek örvendő újvi­déki Magyar Szó kiadásához Az elmúlt hét végén hivatalos látogatáson Belgrádban járt Csa­pody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum par­lamenti képviselője, aki találkozott a Vajdasági Magyarok Demokrati­kus Közössége vezetőivel is. Tapasztalatairól teg­nap sajtótájékoztatón számolt be. havonta mintegy 40 ezer már­kára lenne szükség. A VMDK most a vésztartalékok tartalé­kát használja fel arra, hogy va­lamilyen formában hírforrás­hoz juttassa a vajdasági ma­gyarságot. Ez azonban csak időleges megoldás lehet. Kis-Jugoszláviában de­cember 19-én - még nem dőlt el milyen „mélységben" - vá­lasztásokat tartanak. Ez is tu­datos jelenség, hiszen Milo­sevicsék politikai ellenfeleinek nincs idejük a felkészülésre, így nagy a valószínűsége an­nak, hogy ismét a szocialisták jutnak döntő többséghez a par­lamentben. Egy kérdésre vála­szolva Csapody Miklós kö­zölte, hogy tudomása szerint a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége nem készül a választások bojkottálására. Az MDF országgyűlési kép­viselője befejezésül leszögezte: Magyarország humanitárius segítségére nagy szükség van Kis-Jugoszláviában, de ez jó lenne, ha szervezett keretek között történne meg. Ennek előmozdítása érdekében egyéb­ként a Külügyminisztérium már megtette a szükséges lé­péseket. Nagy Attila • Movember 13-ig a Délmagyarországban imm jjkUíiíj • Egy eltussolt gyilkosság nyomában m Posztobányi László riportsorozata (II.) 1977 szeptemberében történt. A 24 éves Páli Sándor este elköszönt hazulról. Bálba indult. Családja nem látta többé élve. Hajnalban fölakasztva találták egy út menti fán, Nagymágocson. A vizsgálat annak idején ön­gyilkosságot állapított meg. A család szerint megölték. Mi történhetett valójában? Erre keresi a választ riport­sorozatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom