Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

Szemlaktól keletre, a Maros partján Megtalálták Ajtonymonostorát? A hét tárlata Pin tér-képek Hatvanban Pintér József szegedi festőművész 70. születésnapja al­kalmából műveiből gyűjteményes kiállítást rendezett a Hat­vani Galéria. A csütörtöki tárlatnyitást összekapcsolták a szegedi költőházaspár, Polner Zoltán és Katona Judit szer­zői estjével. A Hatvanban rendezett nagy sikerű program megszületésében nagy szerepe van a vásárhelyi kötődésű Moldvay Győzőnek, a Hatvani Galéria vezetőjének. Pintér József retrospektív tárlatán föltérképezi festői életművének legfontosabb állomásait, stílusváltásait, tematikáját. A Sze­geden is látott munkák elismerést váltottak ki a hatvani kö­zönség részéről is. Illusztrációnk Pintér József Ütközés című festménye. Nehéz lenne pontosan behatárolni a felfedezés kezdetét. A pécskaiak ­akik közül sokan halászni járnak a községtől mintegy kilenc kilométerre lévő hely­re, az úgynevezett szemlaki laposra - régóta tudnak a Maros menti „kőgátról". Senki sem tudja viszont, mi­kor és milyen céllal épült... Az utóbbi években a hosszas szárazság miatt erősen leapadt Marosból fa­ragott kövek bukkantak elő. Tavaly nyáron már valósá­gos kiállítást láttam belőlük a pécskai Rabb Attiláék há­zának udvarán. Az egyete­mista fiú nagyapja, valamint több barátja, ismerőse se­gítségével „halászta" ki őket a folyóból. Eljutott a hír egy­kori tanítványai révén dr. Kovách Gézához, az ismert aradi történészhez is. Ta­valy nyáron a tanár úr meg­nézte a leleteket és lelőhe­lyet, s azt mondta: fiúk, alig­hanem Ajtony monostorát találtátok meg, ami az idők során „eltűnt" a történészek szeme elől és máshol, in­nen pár kilométerrel arrább sejtették. Kovách Gézától szerzett tudomást a felfedezésről a szintén egykori tanítvány, a Bukarestben élő, az ottani Művészettörténeti Intézet­ben dolgozó, a kora közép­kori erdélyi egyházi építke­zésekkel foglalkozó Heitel­né Móré Zsuzsa. A szűkebb szülőföldjén régóta kutató művészettörténész rohant haza - és attól kezdve sem­mi fáradságot nem sajnált az ásatási engedély kijárá­sáért. 1993 szeptemberében megkönnyebbülten és bol­dogan beszél: - Első pillantásra bizo­nyos voltam abban, a Ma­rosból kiszedett, nagyon változatos profilú és gazdag faragású, román és kora gó­tikus stílusú kövek láttán, hogy 1200 körüliek. A hely­szín azt sugallta, hogy az építmény körülbelül kéthar­mad része a Márosban, egyharmada a parton van. Minthogy a víz a kanyarban éppen ezt a partszakaszt mossa, a rom ki van téve a víz alá kerülés veszélyének. Erre hivatkozva érveltem a sürgősségi rendszerű men­tőásatásért. Noha ilyesmire mostanában nagyon kevés a pénz - sikerült. A feltárásra az Országos Műemlékvédelmi Bizottság Ajtókeret-töredék (Fotó: Libus András) „Ajtonymonostora, Ahton monustura (...) - a XI. sz. elején a Csanád vezér által levert Ajtony ivadékainak nemzetségi monostora állt itt. A birtokot 1315-ben Károly király visszaadja Ahton Albert fia Jánosnak; 1329-ben Szuhai Simont és Demeter fia Bebét iktatják birtokába, 1352-ben Ószőllőssel határos Szemlaktól , keletre." (Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza) biztosította az anyagiakat, az ásatást idén augusztus­szeptemberben, Heitel Ra­du, a Bukaresti Régészeti Intézet szakembere vezette, munkatársa Axlnte Adrián volt. íme, mit látott a nagy tapasztalatú régész, Heitel Radu: - Régészeti szempontból az egész zóna érdekes, az itteni felfedezés pedig kivé­teles jelentőségű. Az eddigi­ekből úgy tűnik, két, külön­leges építési rendszerű épít­ményt találtunk. A hordalé­kos talaj ellenére a templom (mert minden bizonnyal ar­ról van szó) masszív kő­alapra és nem facölöpökre került, amint az mindenütt szokás, ahol homok, víz van a közelben. A leletek nagy része a XII—XHl. századból való, teljes mértékben jel­lemző a korra, hasonlók Uk­rajnától a Balatonig, Cseh­országtól Bulgáriáig minde­nütt megtalálhatók. E he­lyen erős kolostor állhatott, ami minden bizonnyal vala­milyen kiemelkedő helyre, esetleg szigetre épült. Vala­hol itt kell lenniük a melléké­pületeknek is. Világosan ki­vehetők egy tűzvész nyo­mai, időpontját közelebbről még nem sikerült megállapí­tani. A jelek szerint a (való­színűleg második) épít­ményt lerombolták, még­hozzá tudatosan, s belőle köveket termeltek ki építke­zéshez. A továbblak megál­lapítása részletesebb ásatá­sok feladata lesz. - De lesz-e kővetkező ásatás? Heitelné Móré Zsuzsa, aki végig jelen volt az első mentőásatásnál, gondolni sem mer arra, hogy nem. - Egyértelművé vált, hogy templom nyomaira bukkantunk, aminek a nyu­gati falát tártuk fel. Valószí­nű, hogy egymásra épült egy-, illetve háromhajós templomokról van szó, ame­lyek alaprajzáról, belső be­osztásáról most még korai lenne beszélni a leletek részletes tanulmányozása előtt. Az előkerült oszlop-, oszlopláb és oszlopfődara­bok (a nyolc között van bim­bós oszlopfő három válto­zatban, van akantusz-leve­les, egyszerűbbnek tűnő ge­ometriai formás), azonban nagyon gazdagon tagolt, boltozott belső térre utalnak. Előkerült egy emberkéz nagyságú saskarom-díszí­tés: az adott korban bárhol Európában rangosnak szá­mított volna. Két díszről azt hiszem, XI. századvégiek. Mintegy nyolcvan leletet kell alaposan szemügyre venni, s megkísérelni az építmény rekonstruálását. Mihelyt le­hetőség lesz, feltétlenül folytatni szeretnénk a víz alatti feltárást. Annyit nyu­godtan állíthatok: a gyulafe­hérvári román kori katedrá­listól eltekintve, ilyen gaz­dag kiképzésű kora közép­kori templomot, mint ez, nem ismerek Erdélyben. Nem tudjuk persze, milyen volt a váradi, Szent László alapította székesegyház, vagy a kolozsmonostori templom, amelyekből csu­pán néhány (igaz, rendkívül rangos) kőfaragvány maradt fenn. - Mi lehet az, aminek nyomára bukkantak? - A leleteket az Ajtony­monostorát lokalizáló első ismert dokumentummal (1204) összevetve joggal hi­, hetjük, hogy ezt találtuk meg. Abban a korban e vi­déken ilyen rangos temp­lom, mint ez, nagyon kevés lehetett. Van egy másik el­méleti lehetőség - eszerint a templom felepültekor a Maros tőle északra folyt (ar­ra is van holtág), és akkor a megtalált romot más épít­ménnyel kellene azonosí­tani. Valami azt súgja, hogy ez nem fog bekövetkezni. Jámbor Gyula (Arad) A hét vicce Lakbérfizetéskor - Jöjjön vissza egy óra múlva, akkor már magát is ki tudom elégíteni! Szövegelés Segélyprogram „Az elmaradott országok­nak nyújtott segély annyi, mint elvenni a pénzt a gaz­dag országok szegényeitől, hogy aztán a szegény or­szágokban a gazdagok költ­sék el." (Jósé Artúr, publicista) Látlelet „Amikor fiatal lány voltam, sima volt az arcom, és rán­cos volt a szoknyám. Most az ellenkezőjéről számolha­tok be." (Pauline Cartos, humorista) Államcsíny „Egy államcsínyhez elég 50 százalék hivatásos kato­na és 50 százalék hülye." (Hoffman, afrikai zsoldoskapitány) A többség „Ha az ember a többség­hez tartozik, hülyének kell lenni ahhoz, hogy becsüle­tes maradjon." (Wolinski, publicista) Életszabály „Egyetlen szabályt tartot­tam fontosnak az életem so­rán: ne akarjon őrnagynak mutatkozni az, aki csak őr­mester." (Umberto Eco, olasz író) Mi a bűn? „Manapság a bűn a kö­zös munka gyümölcse." (Stephen Crame) A hét híre Hosszú kolbász Ezernél több szakács vonult fel a Fülöp-szigeteki fővá­ros, Manila utcáin egy kilométer hosszúságú kolbásszal ab­ban a reményben, hogy ezzek bekerülnek a Guinness Re­kordok Könyvébe. A kilométeres kolbászt több mint ötven helybéli és külföldi szakács 850 kiló disznó- és marha­húsból, 45 kiló fűszerből, 22 kiló fokhagymából és 65 kiló cukorból készítette, s 22 kiló súlyú sertésbélbe töltötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom