Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

Nyitott határok - Fogózkodjék meg kezdi olvasónk. - Elmesélem, hogyan jártam meg az Adriai tengerpartig a feleségem útlevelével. Pedig, esküszöm, még csak nem is hasonlít rám. Ha a következő történet pár határral nyugatabbra történik, bizonnyal sem meglepő, sem mulatságos nem lenne. Dehát errefelé mindig is fontos ügy volt az országhatár. Herke István tanár úr egy szeptemberi reggelen benyúl a fiókba, magához kap egy útlevelet, és már siet is: hosszú át áll előtte. Barátait kell gépkocsin elvinnie Rijekáig. Letenyét választják; útlevélvizsgálatkor a magyar határőr átlapozza a paszportokat, csak annyit kér, akinek nincs aláírva, írja alá. A horvát határposzt. Ellenőrzés. Tovább. Jól bent járnak Horvátországban, amikor hősünknek eszébe jut az aláírás. Előveszi az okmányt - a fényképről a felesége mosolyog rá. Mit lehet tenni? Ha tájékozottabb, biztosan visszafordul. De nem tudja, hogy a tengerpartig még (már) jópár határt kell átlépni. Hát nekivág. Maribor előtt ismét vám van. A horvát oldalon fel sem tűnik semmi. Csakúgy a szlovénon. De innentől egy kissé már mintha remegne a keze. Hallani ezt-azt a hírekben. Odamenet még rendben van, de hogyan jön majd egyedül vissza? Rijeka. A szlovénok ismét átengedik, a horvát határ előtt már úgy érzi, baj lesz. Felismerik, vagyis: nem ismerik fel. Azt azonban nemigen tudják, mi ilyenkor a teendő. Jelbeszéd, mutogatás, ahogy ilyenkor lenni szokott. Forduljon vissza, azt mondják. így kérdezi- útlevél nélkül? Megint mutogatás. így. Végre éjjel 11 körül hazatelefonál. Majd a fia utánajön. De nem. Ő is elutazott. Hát akkor isten neki! Vissza. A teljes horvát határállomás azon szurkol, vajon a szlovénokon átjut-e. Átjut. Nézik, forgatják az útlevelet, aztán mehet. Az autópályán még egy rendőri ellenőrzés is közbejön. Tovább. Ismét Maribor, ismét át a szlovénokon s a horvárokon, most már csak a magyar határ van hátra. Hősünket már kettős lázban tartja a kaland. Ahogy a megkönnyebbülés növekszik, növekszik a kíváncsiság is, vajon mit szól a magyar határőr? Ha elkap, megszidom - gondolja. Hát nem kapta el. Letenyénél még a kocsiba is benéznek. Útlevéllapozás, aztán tovább. Nem fordult viszsza, hogy leszidja. De nem is indulna el még egyszer. Csak annyit jegyez meg, miközben önmagára is bosszús, hogy minek a zöld határon sárban, bujkálva szökni? Jó utak vannak erre. Panek Sándor - Elnézést a morbiditásért. - Ó, nem kell, szeretek viccelni, nem vetted észre, hogy valami baj van velem? - Észrevettem, hogy nem a megszokott, távolságtartó nagy művészek közé tartozol, hisz talán ezért is játszol a fiatalokkal, a Bohém Ragtime Banddel. Hogyan találkoztatok? - Ittzés Tamás, a vezetőjük New York-ban járt, telefonált nekem, s én elhívtam beszélgetni. Később pedig mikor Magyarországon jártam a Benkó Dixieland meghívására, intvitáltak a Bohémék is. Szeretek velük játszani, igen jó fiúk. De hadd mondjak valamit. Én kicsit beszélek ugyan magyarul, de igazából amerikai vagyok, anyanyelvem az angol. Mindig érdekes külföldre menni, Magyarországra azonban már nem turistaként jövök. Ekkor megérkezett a rántott gomba sült burgonyával és tartárral, Joe Murányi pedig nekilátott vacsorájának. Kérdésemre, hogy nem szokatlan-e, vagy rangon aluli a gyorsétterem, csak kézlegyintéssel válaszolt. Az étel a fontos, a többi csak körítés. S ezt éreztük félórával később majd' kétszázan a zsúfolásig telt díszteremben is. Vidáman és látványosan muzsikáltak a fiatalok, a Bohém Ragtime Band, majd beszállt Joe Murányi is. Ott állt, egyhelyben mindenféle hókuszpókusz nélkül, s fújta teljesen tisztán, eredetien az „originál rag-et". Ahogy Ittzés Tamás mondta: lélekből játszott a matyó muzsikus. Hiszen szülei Mezőkövesdről vándoroltak ki. T. V. A hét fotója Originál Rag Rántott gomba Joe Murányival Fotó: Hárs László „A világon mindenki egy kicsit magyar" szólásnak újabb bizonyítékára leltem, hiszen még Louis Armstrong utolsó klarinétosa is magyar származású volt. Joe Murányinak hívják a kedélyes urat, s bár rögtön védekezik, hogy rosszul beszél beszél magyarul, nem csak puszta formaságból nyugtatom meg, szó sincs róla. Tavaly tavasszal már járt Szegeden a Bohém Ragtime Banddel, most hétfőn pedig újra jött. A csapat bent próbált a Tanárképző dísztermében, míg ő békésen pihent a Teleki kollégium egyik szobájában. A hangpróba végeztével vacsorázni indultak legények, a jött már természetesen Joe Murányi is. Nem mentek messzire, csak szemben lévő, „Béke" tanszék néven közismert vendéglátó intézménybe, ahol a békésen iszogató törzsvendégek mellé telepdett le, s várta türelmesen a kaját. A pillanatnyi üresjáratot kihasználva telepszem le az asztalhoz, s kiderül, emlékszik rá, hogy egy évvel ezelőtt A Magyar Dráma Napját sajátos világrekord-kísérlettel kívánja emlékezetessé tenni Siposhegyi Péter színműíró: arra vállalkozott, hogy szeptember 23-án egy újságcikk alapján kilenc óra leforgása alatt egészestés színdarabot ír. Ily módon felháborodását is kinyilvánítja, amiért e napon színházaink egyetlen új magyar darabot sem mutatnak be. „Azt szeretném bizonyítani, hogy létezik még magyar dráma" - jelentette ki a szerző csütörtöki sajtótájékoztatóján. A rekordkísérlet lebonyolításáról elmondta: az utolsó napokat vidéken tölti, ahonnan szeptember 23-án reggel taxival érkezik a Rátkai Klubba. Ott a Pesti Riport aznapi, cikkekre szétvagdalt és lezárt borítékokba helyezett levonatából 7.30 órakor nyilvánosan húzzák ki azt az egy írást, amely a dráma témájául szolgál. Amennyiben a kísérlet sikerül, úgy délután 17 órakor már megkezdődbeszélgettük. Papa Joe bár 65 éves, de nem szeret magázódni. - Mi mondtam neked tavaly? - kérdez először ő. - Csupa jót. - Nem volt igaz, biztos hazudtam, vagy elcseréltem az eszemet - majd következik a hamisítatlan, amerikai öblös kacagás. - Meséltél Louis Armstnek a darab próbái Radó Gyula rendező irányításával. Az alkotók reményei szerint este 19.30 órára olyan állapotba kerül a mű, hogy azt a meghívott 16. színész rádiójátékszerűen előadhatja. Az előadást, amelyben neves művészek - többek között Császár Angéla, Béres Ilona, Szabó Sándor, Benkő Gyula és Bács Ferenc - vállaltak szerepet, a Petőfi Rádió élőben közvetíti. A világrekordkísérlet hitelessége fölött közjegyző őrködik majd. Siposhegyi Péter reményei szerint mindez emlékezetessé teszi majd a Magyar Dráma Napját, és egyben ráirányítja a figyelmet a „nyilvánosság hátsó udvarába szorult" magyar színházra. Az író szeretne hagyományt teremteni: úgy tervezi, hogy jövőre valamilyen módon lesz folytatása az „attrakciónak". rongról, vagy ahogy mondtad: Lajosról. Hány évig is muzsikáltál vele? - Majdnem öt esztendőt, utána sajnos meghalt. Én voltam a legutálatosabb klarinétosa... -?? - Pardon, legutolsó - s megint nevet. - Sírba vitted? - Ó hallottam már ezt a viccet. ••••••••••••••••••••• Golf-szindrómd Első ízben érkezett jelentés Franciaországból is az úgynevezett Golf-szindrómáról, az Öböl-háborúban szolgált katonáknál jelentkező rejtélyes betegségről. Az áldozat egy 22 éves fiatalember, aki önkéntesként szolgált a Kuvaitban harcoló francia egységnél. Yannick Tabourrier röviddel szolgálata befejeztével, hazatérte után váratlanul és minden indok nélkül kómába esett. Másfél hónapos kezeléssel sikerült visszahozni az életbe, de azóta is gyakran jelentkezik nála epilepszia, erős fejfájás és idült fáradtság. Ennek okát az orvosoknak eddig nem sikerült megtalálni, de amióta az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában hasonló tünetek jelentkeztek több, az Öböl-háborúban részt vett katonánál, a jelenséget „Golf-szindrómaként" ismerik. Feltételezések szerint lehetséges, hogy a katonák az irakiak által használt vegyi fegyverek áldozatai. Drámaírói világrekord-kísérlet nem létező kukorica Hogyan keressünk 110 milliót? Különösen nagy kárt okozó csalás miatt büntetőeljárást indított a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság egy közelebbről meg nem nevezett kettős állampolgárságú személy ellen, aki hamis fedezettel 110 millió forint hitelt vett fel az egyik országos bank megyei fiókjánál. A gyanúsított a hitel fedezetéül 19 ezer tonna kukoricát ajánlott fel, tárolásáról szerződést mutatott, amelyet egy mezőgazdasági szövetkezet vezetőjével kötött. Mark Palmertől, a korábban Budapesten tevékenykedő amerikai nagykövettől vásárolt helikopterén a szóban forgó bank ügyintézőjét el is repítette a helyszínre, az elkápráztató mellékkörülmények annyira meggyőző erejűek voltak, hogy a kukorica megtekintésére már nem is került sor. A nyomozás során kiderült: a kukoricának nyoma sincs. Ugyan az a személy ugyanennél a pénzintézetnél 200 millió forintra szóló váltót is kiállított egyik magyarországi cége nevében a másik ugyancsak nálunk működő cége számára. A váltóra a bankfiók vezetője kezességet vállalt. Nem rendőrségi forrásból származó értesülés szerint a gyanúsított Nicolaus Peitler neve akkor vált ismertté a régió gazdasági köreiben, amikor ez év tavaszán meg akarta venni a Ringa Húsipari Vállalat soproni üzemét. Húszmilliós foglalót lefizetett, az üzletből azonban semmi sem lett. A gyanúsított előzetes letartóztatásban van, a fiktív tárolási szerződést aláíró szövetkezeti elnököt őrizetbe vették. A két volt banki szakembert pedig hűtlen kezelés bűntettével gyanúsítják. Egyikük szabadlábon van, másikuk kihallgatása folyamatban van. A pénzintézettől természetesen mindkettőjüket elbocsátották. Mezőgazdák a Parlament előtt. (Fotó: Nagy László) Tizenkilencezer tonna