Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

II. GAZDASÁGI MELLÉKLET Egi á&ÜK SZERDA, 1993. AUG. 25. Brüsszeli nem Az EK belga elnöksége nem tartja szükségesnek, hogy rendkívüli tanácskozásra hív­ják össze az Európai Közösség mezőgazdasági minisztereit, miként azt Németország kí­vánja - közölte a belg," mező­gazdasági minisztérium szó­vivője. Brüsszel szerint egyelőre nincs biztos jele annak, hogy az úgynevezett „zöld ECU", a mezőgazdasági termékek kö­zöspiaci elszámolási egysége jelentősen módosulna az EK pénzügyi rendszerében nemré­giben eszközölt változtatások miatt. A bonni kormány szer­dán jelentette be, hogy a márka és a „zöld ECU" árfolyamának változása miatt a mezőgaz­dasági miniszterek rendkívüli összehívását kéri, és ez ügyben már fel is vette a kapcsolatot Jacques Delors-ral, az EK bizottságának elnökével és Jean-Luc Dehaene belga kor­mányfővel, akinek országa jelenleg az EK soros elnök­ségét is ellátja. A szóvivő kö­zölte, hogy a mezőgazdasági miniszterek következő, soros ülése szeptember 20-án lesz Brüsszelben (a külügyminisz­terekkel együtt). A dolgok jelenlegi állása szerint semmi­féle rendkívüli ülésre nincs kilátás az említett dátum előtt. Transit haszonjárművek A Capitol autószalonban Minden évszaknak megvannak a maguk autótípusai - vallják a szegedi Capitol autószalonban - legalábbis azoknál az autó­kereskedőknél, akik olyan sokféle autótípust kínálnak a vásárlók­nak, mint a FORD hivatalos márkakereskedők. A nyár vége a Capitolban a haszongépjárműveké; ilyenkor a vásárlók többsége a Transitokat mustrálgatja. A tavaly megnyitott FORD autó­szalonban legalábbis (gy volt, a szeptemberi-októberi eladási listákat a Transitok vezették. Most augusztus vége felé ugyancsak mintha megismétlődne az egy évvel ezelőtti gyakorlat. Nos, megkönnyítve a haszongépjárművek iránt érdeklődők helyzetét, nem árt összefoglalni az új generációs Transitok valamennyi előnyét. A szalonban is kapható kisteherautók; alváz platóval és szimp­la kabinos alvázak. Választhatók rövidebb és hosszabb tengely­távolságban és hasznos terhelhetőségben 1,0 és 1,9 tonna között. Változó a tetőmagasság is (3 méretben gyártják), s ennek meg­felelően a rakodótér is 6,0 és 10,0 köbméter között. A Transitokat ugyancsak háromféle dízel (70-től 100 LE-ig), illetve kétféle benzines motor (88 és 97 LE hajtja), s a jár­műveket kézi, valamint automata sebességváltóval szerelték föl. Említésre méltó még a független kerékfelfüggesztés és fogasléces kormányzás és nem utolsósorban a kiváló vezetői környezet a biztonsági kormányzással és magas üléstámlákkal. FORD Autószalon és Szerviz Szeged, Dorozsmai út 12. Tel: 62/325-587 Nyitva hétköznap este 6-ig, szombat-vasárnap 15 óráig. A megye zöldségtermelése 1992-ben 180 ezer tonna volt, az előző évinél közel egyharmadával, az 1986-1990. évek átlagánál 27 százalékkal kevesebb. Ilyen mértékű csökkenést a piaci felhozatalon nemigen lehetett érzékelni, mivel a visszaesést a tömeget adó ipari feldolgo­zásra kerülő paradicsom és fűszerpaprika visszaszorulása okozta. 1991-ben a piacait elvesztő feldolgozó vállalatok fizetéskép­telensége miatt jelentősen szűkült a ke­reslet, a termelők - a 40 százalék fölötti banki kamatok idején - igen megkésve jutottak pénzükhöz, és ez érthetően elvette termelési kedvüket. Mindez, párosulva a kedvezőtlen időjárással, azt eredményezte, hogy a következő évben paradicsomból az előző évinek miridössze az egyhetedét, fűszerpaprikából alig valamivel több, mint egynegyedét takarították be. A kistermelőknek - kézimunkaerő igényesség emiatt - hagyományosan döntő szerepük van a zöldségtermelésben; az utóbbi években az összes termés mintegy négyötödét (országosan közel kilencti­zedét) az ő földjeikről takarították be. A zöldségfélék többségénél még ennél is nagyobb a részesedésük, az utóbbi két év­ben pl. zöldborsót, zöldbabot csak ők termeltek (ellentétben az ezeknek a nö­vényeknek feldolgozására szakosodott konzervipari kapacitással rendelkező megyékkel, ahol emiatt a gazdálkodó szer­vezetek szerepvállalása is nagyobb), a nagyüzemek elsősorban a vöröshagyma termelését részesítették előnyben. A zöldségfélék héttizedét szántóföldön takarították be - országosan csak hattize­dét -, a többit kertekben és más művelési ágban termélték. A szántóföldi zöldségte­rület megközelítette a 12 ezer hektárt, a megye szántóterületének 4,4 százalékát. Ez a terület az 1986-1990. évek átlagánál 15 százalékkal - több mint 2 ezer hektárral Bizonytalan feldolgozóipari háttér Csongrád, a zöldséges megye Fotó: Somogyi Károlyné Elmegy. Zóna, töltött paprikának. - kevesebb. Az egyes zöldségfélék területe azonban differenciáltan alakult: a korábbi évekénél lényegesen kisebb területen termeltek pl. fűszerpaprikát, zöldbabot, és különösen paradicsomot, amelynek a területe az ötödére csökkent. Növekedett ugyanakkor pl. - a megyében mindig is kisebb jelentőségű - zöldborsó, görög­dinnye, fejes káposzta területe. 1992. aszályos év volt. Bár öntözéssel ­amely nélkül a tavalyinál csapadékosabb években sem érdemes zöldségtermeléssel kísérletezni - némileg csökkenteni lehetett a kiesést, a kedvezőtlen időjárás mégis meglátszik a hozamokon; a zöldborsó, zöldbab kivételével az átlagtermés rendre alacsonyabb az előző évekénél. A leg­nagyobb - az országosnál nagyobb - mér­tékű csökkenés (56 százalékos) a fűszer­paprikánál volt, de a paradicsom hektárja is fele annyit termett, mint az 1986-1990. évek átlaga. Nagyobb területe ellenére görögdinnyéből, fejes káposztából is kisebb termést takarítottak be a korábbi évekénél. A megye az ország zöldségtermelésé­nek növekvő hányadát adja: az 1981­1985. években átlagosan egytizedét, a kö­vetkező öt évben egykilencedét, 1992-ben egynyolcadát. Ezen belül a megye termeli meg a fokhagyma legnagyobb részét, a vöröshagyma négytizedét, a fűszerpaprika háromtizedét (egy évvel korábban még négytizedét). Bár a paradicsom termelése 1992-ben országosan is csökkent, a me­gyében jóval az átlagot meghaladóan, melynek következtében Csongrád megye részesedése e zöldségféle termesztésében a korábbi 11-12-ről 3 százalékra esett visz­sza. Pálfalvi Zsoltné KSH Az eredeti tervekhez képest öt hónappal korábban, már 1994 áprilisában átadják a forgalomnak az MO-ás autóút újabb szakaszát. Ezt tartalmaz­za az a szerdán aláírt megál­lapodás, melyet a kivitelezők ­a Magyar Aszfalt Kft., a Híd­építő Vállalat és a Betonút­építő Rt. -, valamint a közle­kedési tárca vezetője, Scham­schula György írt alá. Az április végi átadás után még folytatódni fog az épít­kezés, ugyanis a teljes szakasz csak októberre készül el. A forgalombahelyezés úgy válik lehetővé, hogy néhány hidat. Korábban lesz MO-ás továbbá az autóút burkolatának legfelső rétegét csak a nyári hónapokban lehet megépíteni. Ez a forgalmat ugyan némileg zavarni fogja, ám környezet­védelmi szempontból óriási előnnyel jár, hogy a nyári csúcsszezonban a nehéz forga­lom immár elkerülheti Buda­pestet. A gyorsított, szakaszos átadás mintegy 300 millió forintos többletköltséggel jár. Az MO-ás autópálya 6-os út és Ml-es autópálya közötti szakaszának kivitelezése 1991­ben kezdődött meg. Az Autó­pálya Igazgatóság beruházásá­ban végzett építési munkák összköltsége 9 milliárd forint, melynek 35 százalékát a Vi­lágbank által biztosított köl­csön fedezi, 20 millió ECU-vel pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is hozzájárul a munkálatokhoz. A fennma­radó összeget az Útalapból kell biztosítani. A 13,9 kilométeres négy forgalmisávos autóúton a Szív Ernőt egy júniusi napon, 1993 forró, aszályos évében személyesen látogatta meg a halál. Perzselő hőség volt, és valami felfoghatatlan természeti botrány miatt szerte a városban kiégtek a füvek, fácskák száradtak el, könnyű szandálokra vadászott a megolvadt aszfalt, és forró, ragadós port kavart a házak közé tévedt szél, s ezekben a nyomasztó napokban, június közepén, hatalmas nyári vihar is tombolt Szív Ernő városában. Késnagyságú jegek hulltak az égből, és százéves platánok és virágzó hársak törtek derékba, és a rettenetes szélben négykézláb másztak az emberek, akár a kutyák, és nevetve sírtak, és káromkodtak és imádkoztak a tehetetlenségtől. A halálnak ehhez a viharhoz nem volt köze. A halál gyermek képében jött el Szív Ernőhöz. Hat esztendős korában lehetett a hírlapíró ilyesmi fiúcska, kékszemű, gonoszkodó és túlérzékeny. Ám a halálnak csak a formája volt gyermeké, a halál ettől függetlenül maga a nagybetűs Halál volt. A hírlapíró előtt ült, s kicsiny, kékerű kézfejével törölgette gyöngyöző homlokát. - Ertem jöttél - mondta halkan Szív Emő, és máris érezte, milyen ostoba megjegyzés volt ez. A gyermek szótlanul bámulta a hírlapírót, aztán előrehajolt és megérintette a karját. - Jó húsban vagy - mondta és elmosolyo­dott. Szív Ernő nem szólt, mert az utóbbi egy-két évben tényleg hízott néhány kilót. Jaj, amikor hízik a test. Mert hiszen a hízás is micsoda. Halálfélelem. Eszik, meg iszik az ember, mert szorong. Eszik az ember, hogy benne, a (estében legyen, ami kint van, mert ami már bent van, amit belerejt testének labirintusaiba, kanyargó belekbe, lüktető vérerekbe és burjánzó agytekervényekbe, hát az mind az övé, azzal ő rendelkezik. És néha annyira fél az ember, hogy megenné, magába rejtené az egész világot, holott az egész világot csakis a halál eheti meg. Ez így van kiszerkesztve. És amikor a halál megeszi a világot, nem marad más csak ő, a Halál, és akkor a halál maga­magát eszi meg, és akkor nem lesz halál. - Butaságokra gondolsz - mondta a halál. Csönd volt a szobában, csak egy riadt szív dobogott. - Azt akarom mondani - hunyta le a szemeit a gyermek, aki a halál volt -, hogy elegem van belőled. Szív Emő. Szív Emő hallgatott. Ilyenkor nehéz bármit mondani. Amikor a halál is a fészkes fenébe kívánja az embert. Az már valóban a végső leromlás. - Bárhová megyek - folytatta a halál -, folyvást a te nyavalygásodat hallgatom. Hábo­rúk dúlnak szerte a világban, igazán hatásos, jól működő járványokat szerkesztettem, van éhínség is, sáskajárvány, aszály és vízözön is van, ezrek és ezrek koporsóján kopog minden másodpercben a göröngy, ordítoznak a sirató asszonyok, lobognak a halotti máglyák, és nekem mégis a te lágyékfájdalmaiddal, orrodon a dudorral, az emésztési zavaraiddal... - A szájamon a piros folttal - mondta a hírlapíró. - ...a szájadon a piros folttal...kell foglal­koznom - ismételte a halál és elhallgatott. Egészen dühösnek látszott. - Bocsánatot kérek - mondta halkan Szív Emő. - Unlak - mondta a halál, miközben kalimpáltak zoknis, szandálos lábacskái, melyek nem értek le a székről. - Én már mindent megpróbáltam - mondta Szív Emő. - Felejts el egy kis időre. De tényleg. Sztornó - boszankodott a halál. - Ül melletted a nő a vonaton, nézed bokáján az ereket, szeretnéd megsimogatni azt a bokát, miközben arra gondolsz, hogy ő is meg fog halni. Az a lány meg mit sem sejt, és mosolyog rád. Ez árulás. A kollégádra nézel, és azt látod, hogy ő is meghal. Anyád, a nőd, a legjobb barátaid, mind, mind az én árnyékomban járnak miattad. De még egy csavargó kutyáról is én jutok az eszedbe. Én a Halál mondom neked, Szív Emő, hogy elárulod az életet. Szív Emő hallgatott. Hiszen éppen ő szenvedett a legjobban, a rettegéseitől, a félelmeitől, az éjjeli felriadásoktól és a délelőtti kék döbbenetektől, melyeknél nincs iszonytatóbb, amikor a nagypark fái alatt bicsaklik meg a láb, és nyomban le kell rogyni egy padra, és sikoltozni kell hangtalanul és mozdulatlan szemekkel, hogy semmi baj, » semmi baj, semmi baj! - Hallod, amit mondok? - kérdezte a halál. - Hallom - mondta Szív Ernő és a szőnyegpadlót nézte. - Én senkinek a halálát nem kívánom. - Egy beteg áruló vagy, Szív Emő - mondta a halál és leugrott a székről. Odalépett a hírlapíróhoz, s egészen közelről bámult az arcába. Aztán megfogta a hírlapíró arcát, ahogy a nő arcát fogjuk meg, nyitott, óvatos tenyérrel, mind a két oldalról finoman tartva. Csaknem összeért az orruk. Mintha langyos, távoli szél fújt volna a szobában, remegtek a gyermek szempillái. - Én is azt hiszem, hogy beteg vagyok ­mondta Szív Emő. - Beléd fáradtam - suttogta a gyermek, és ez a mondat mégis úgy hangzott, mint valami megbocsátás. És a halál a testével is közelebb húzódott. A hírlapíró megérezte édeskés illatát. Fenn a kéknek lehet ilyen illata, miután átvonultak rajta a madárcsapatok. környezet védelmét 8200 méternyi zajárnyékoló fal, közel 1000 méter zajárnyékoló töltés, valamint 970 ezer négy­zetméter védőerdő telepítésé­vel oldják meg. A szakaszosan forgalomba helyezett útvona­lon a várható napi forgalom elérheti a 10 ezer járművet, ennyivel tehermentesítve a Petőfi hídon átvezető tranzit­forgalmat. A teljes szakasz a végleges pályaszerkezettel 1994. október végéig készül el. Ezáltal autóút szintű össze­köttetés létesül az országon átvezető főbb tranzitautó­pályák - az Ml-es, az M7-es és az M5-ös - között. Vendégsarok =j - Az öledbe ülök - mondta fáradtan a halál. - Igen - mondta Szív Emő. És Szív Ernő hírlapíró felemelte és ölébe vette a halált, aki gyermek képében jött el hozzá. És mintha a sajátja lenne, simogatta és becézgette Szív Ernő a gyermeket, és talán még ringatta is kicsinykét, és ez a halálnak nagyon jól eshetett mert, lehunyta a szemeit, elernyedt a teste, s némi idő után valóban úgy tűnt, elszunnyadt. De még szólt utoljára. - Ne türelmetlenkedj. Ennyit mondott a halál Szív Emő karjaiban és tényleg elszunnyadt. Nem lélegzett, mert a halál kicsi gyermekként sem lélegzik. Csak a szoba csöndje volt olyan, könnyű és megmásíthatatlan, mintha a végső csönd végtelen akváriumában lebegtek volna, ahol egymásba érnek, de már nem érzik egymást a lelkek. Szív Emő nem mozdult. Csak a fények mozdultak a szobában. Lassan a polcokra, könyvekre, virágokra úsztak az ámyékfoltok. És Szív Ernő karjai között a gyermek egyszerre nőni kezdett. Finoman, meg­megremegve nőtt a gyermek, aki a halál volt, előbb a feje, majd a végtagjai, aztán a lörzse is, nőtt, meg-megremegve növekedett a halál, aki pedig gyermek képében jött el Szív Ernőhöz. És Szív Ernő egyszercsak egy felnőttet tartott a karjai között, egy sápadt arcú, csimbókos hajú, merev testű, bizonytalan életkorú férfit, akin már kiütköztek a bomlás szederjes foltjai, és a lesett állon keresztül Szív Emő beleláthatott a száj sötétjébe, látta a csorba fogakat, a tömések és a húzások helyét, és látta a nyelvet, ami már többé nem ad hangokat, nem könyörög és nem káromkodik, és akkor, abban a pillanatban, ahogy Szív Emő rádöbbent a nyelv végső mozdulatlanságára, nos akkor Szív Ernő felismerte a férfit. Szív Emő, aki élt még, a halott Szív Ernőt tartotta a karjai között. S mivel a hírlapíró áruló volt, nagyon, nagyon sokáig maradtak így. Darvasi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom