Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-14 / 189. szám

minden kórházban hasonlóak az állapotok, mint náluk. Azaz: mélyhűtött tömegsír. S azt is leszögezi, hogy a hűtésért is fizetni kell, különben miért vette volna bérbe a pincét. Vidéken egészen más szokások uralkodnak. A mínusz vagy a plusz négy-öt fok ingyen van, ellenben vidéken drágább maga a termetés. Míg a fővárosban ravatalozás nélkül már 25 ezer forintból elbúcsúzhatnak a hozzátartozók halottjuktól, s 50 ezer alatt nincs temetés, van olyan vidéki vállalkozó, aki 70 ezret is elkér egy ceremóniáért. Igaz, ez az üzletember sokat invesztált abba, hogy a lehető legjobb kiszolgálást nyújtsa a gyászolóknak. A halotti anyakönyvezést is vállalja. Szabolcs-Szatmár megyében történt, hogy a vállalkozó és a megyei temetkezési vállalat közötti piaci vetélkedés politikai síkra terelődött. Éppen egy politikus sétált be a „halottgazdaságba", aki testvérét szerette volna tisztességgel elhantoltatni, de azért úgy, hogy a családnak ne menjen rá mindene a temetésre. Tapasztalatai kiábrándítóak voltak. Kufárok a gyász pillanatában? A megyei tiszti főorvos szerint a vállalkozó, aki ott belépett a korábban monopolizált piacra, a verseny jegyében már a maffiára jellemző módszerek alkalmazásától sem riad vissza: az újságírót, aki a történetet nyilvánosságra hozta, életveszélyesen megfenyegették. A temetkezés vidéken a szabadpiac kategóriájába tartozik, míg a fővárosban az árakat a Fővárosi Temetkezési Intézet szabja meg. Az intézet igazgatója nem is tagadja, hogy vállalkozóellenes, mert szerinte - tisztelet a kivételnek - ezek kihasználják a megrendült hozzátartozókat. Az ügy pikantériája, hogy amit az intézet följebb srófolt a forintokon, azt a vállalkozók is kénytelenek az ügyfélre továbbhárítani. Mi pedig fizetünk. Mert ennyivel tartozunk halottainknak. Szép Zsuzsa TÁRSASÁG* IFJÚSÁG* BŰNÜGY* SPORT Bevezetés a hullagazdálkodásba A boncmester is vállalkozó Hullákkal foglalkozni - jó üzlet, ha nem is mindenkinek. így mondják azok, akik a temetkezésből élnek. Mindenesetre az érdekelt cégek szívesen halásszák el egymás orra elől a halottakat. Az élelmesebbje betelepszik a kórházba, és frissen csípi el a fájdalomtól még kábult családot. A korábban egyeduralkodó helyzetben lévő temetkezési vállalatok szerint a temetkezés kényszerszolgáltatás, s mint ilyen, nem lehet nagy profittermelő. De megjelentek a magánvállalkozók is a terepen, s most úgy tetszik, ebben az „ágazatban" sokan megélnek. Az igazán szemfüles cégek még egyes kórházak pincéjét is bérbe vették. Ott vannak ugyanis az úgynevezett tetemtárolók. A hűtőkamrák, melyekben a halottakat helyezik el. Hogy az elhunytak milyen körülmények között töltik az utolsó útjuk előtti napokat, az intézete válogatja. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Országos Igazságügyi Orvostani Intézetének pincéjébe nem szívesen kerülnék. A boncmester még a séta előtt magyarázkodik. Csak azért érezni szagot, mert esik az eső és nyomott a levegő. A boncmester is vállalkozó, s bevallása szerint profi „tartósító". Előfordult már, hogy távoli országba utazó halottat kellett előkészítenie, s semmiféle reklamációt nem kapott a hozzátartozóktól. Ha kell, áfás számlát ad mindenről. Nála 500 forint egy bemutatás, akkor nem kell öltöztetni, de a temetéselőkészítés pár ezer forint. A boncmester sokat beszél, alighanem azért, hogy a látványról elvonja a figyelmet... A hűtőteremben kocsikon fekszenek egymás hegyénhátán, ruhátlanul az elhunytak. Van olyan „vendég", aki három napja van itt, de akad olyan is, aki már fél éve „várakozik". Plusz 4-5 fokban nem csoda, ha a hosszabb ideje itt heverőnek a teste más színű, mint a többi. Az sem mindegy a halott külleme szempontjából, hogy milyen halállal halt meg. A boncmester szerint a legcsúnyább az, akit a vízből halásznak ki. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tisztiorvosi Szolgálat főorvosa, Kovács Attila szerint náluk elviselhetőek az állapotok. De amit a nyugati bűnügyi filmekben látunk, hogy rekeszekből húzzák elő a halottakat, nálunk még csak a jövő. Kegyeleti okokból persze változtatni kellene a jelenlegi állapoton, ami felér a hullagyalázással. Az egymásra dobált tetemek, amelyek némelyik megyei kórház pincéjéban láthatók, persze kivételnek számítanak, mert a többi intézményben kisebb a forgalom. A szolnoki hűtőkamrákban egyenként fekszenek a tetemek, egy-egy koporsó méretű helyen. A meztelen testek nem érnek egymáshoz. A Hajdú-Bihar megyei intézetben azt mondják, hogy a tetemtárolókat a területileg illetékes tisztiorvosok szokták ellenőrizni. Náluk a hűtőtárolók „olyanok, mint a filmeken" - teszik hozzá. Polcos rendszerben hűtik a boncolásra várókat, illetve azokat, akik ezen az utolsó vizsgálaton már túlestek. Egyik tisztiorvosi intézetben sem sikerült azonban megtudnunk, mikor voltak utoljára ellenőrző úton az „alvilágban". Többen hivatkoztak viszont arra, hogy a főorvosuk engedélye nélkül nem nyilatkozhatnak. S egyáltalán, mi érdekes van ebben a témában?... A fővárosi vállalkozó, aki bérbe vett egy tetemtárolót, határozottan állítja, hogy Férfibánat „A mamám, ha a papa verte, mindig nevetett, hogy ne ijesszen meg bennünket, a családját. Ezzel szemben a mai asszonyok már az első pofon után rohannak a bíróságra." (Egy olasz férj leveléből) Stílusgyakorlat „Egy jó cikket sohase ronts el holmi kellemetlen igazsággal!" (Francia szerkesztő) Nehéz kenyér „Fárasztó heteket, hónapokat töltöttem azzal, hogy • megtaláljam a módját annak, hogy miképpen lehet elhallgattatni egy elnököt, vagy egy királyt." (Az ENSZ volt szóvivője) Világszám „Világszámot ígér a bűvész: felhív a színpadra egy 40 éves nőt, kettéfűrészeli és két darab 20 éves lányt enged ki a skatulyából." (Cirkuszprogram) Szemafor „A színek sajátos üzenetet közvetítenek a női divatban. A fehérnemű esetében például a vörös - tilos, a sárga - várj, a zöld szabad az út." (Madonna) Elszámolás „Jobb veszíteni egyszer három nullra, mint háromszor egy nullra. (Giovanni Agnelli) Büszkeség „Én bizony büszke vagyok az ülepemre. Szexis, modern, praktikus." (Carla Bruni, olasz manöken) Sikerkönyv „Azokat a könyveket, amelyeket a totális rendszerek ellen írtak, haszonnal forgathatják a holnapi diktátorok." (Nenad Popovic, hon/át kiadó) Testre szabott házasság „Élettársammal éppen annyira vagyunk összeházasodva, amennyire nekünk kell." (Tina Turner, amerikai énekes) Titkos fegyver „Ahhoz, hogy semlegesítsünk egy hadsereget, elég, ha a nőket is besorozzuk." (Róbert Barrow, amerikai tábornok) A hét glosszája Az almás óvszer Már jó ideje figyelem azt a pasast a tévében, aki olyan fél tíz tájban gatyára vetkőzik, és aztán bebújik az ágyba egy elérzékenyülésig szép nő mellé. Majd szinte a bebújás mozdulatának folytatásaként kiugrik és azt üvöltözi, hogy ő almdudlert akar. Először meg voltam győződve arról, hogy egy új, a tökéletességig fokozott óvszert vagy gyógyszert találtak fel, amivel végérvényesen gátat vethetnek az AIDS terjedésének. így aztán teljesen megértettem a pasi kirohanását, azt, hogy üvöltve küzd az életéért, mintegy a néző arcába kiáltva a varázsszer nevét, és nem dől be a halálnak a gyönyörön át terjedő trükkös cselvetésének. Csak ahogy többször megnéztem az esetet, akkor fordult meg a fejemben, hogy vajon a nő miért nem kiált, miért nem üvölti ő is a varázsszót, ha egyszer az élete forog kockán egy ilyen esetnél. Kezdett almás lenni nekem ez az óvszeresdi. És mit ád az ég, egy boltban az üdítős polcokon megláttam a varázsszert, az almdudlert, és mit mondjak, teljesen leforrázott a hűvös üdítő; becsapott ember benyomását kelthettem a figyelmesebb emberek szemében. Azóta, ha meglátom ezt az üvöltözős pasast, azt hiszem, joggal, minden férfi nevében gyöngéden szidalmazom. És persze kétértelműén könyörgök: Aggyon mán neki valaki...! Podmaniczky Szilárd ••••••••^•••••••••••ii^HHHnHM A hét fotója Fotó: Enyedi Zoltán Két lábbal négy lovat...