Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

SZERDA, 1993. JÚL. 7. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Ahol a törzsgárdát még jegyzik .Tévedésből kerültem a Medikémiához" Pálmai Antal (46) az egy évvel ezelőtt részvénytár­sasággá alakult Medikémia elnök-igazgatója. Annak a cégnek az első embere, amely­hez gyártmányfejlesztési elő­adónak vették föl az egyetem befejezése után, 1973-ban. - Már többször elmeséltem, tévedésből kerültem ide ­mondja az elmaradhatatlan mosollyal Pálmai Antal. ­Okleveles vegyészként végez­tem a JATE-n, és átmeneti állapotnak szántam a medi­kémiás állást. De túl jól sike­rült minden, 1975-ben főmér­nökké neveztek ki, 1978-ban pedig elnöknek választott meg a tagság. - Tavaly július l-je óta Ön a Medikémia Rt. elnök-vezér­igazgatója. Úgy rémlik, na­gyon nagy csöndben történt meg ez az átalakulás, a Dél­magyar sem írt róla. Mi volt ennek az oka? - Nem is annyira gazdasági, inkább politikai okok indo­kolták az átalakulást. A Medi­kémiának semmi baja nem volt a szövetkezeti formával, egé­szen addig, amíg a parlament el nem fogadta az új szövet­kezeti törvényt. A honatyák ugyanis minden szövetkezetet egy kalap alá vettek, s a té­eszek ellen indftott támadások bennünket is kedvezőtlenül érintettek. Rájöttünk, hogy jobb a társasági, mint a szö­vetkezeti törvény alá tartozni. - Kik az rt. tulajdonosai? - Kizárólag természetes személyek, ráadásul magyarok: Pálmai Antal. Nincs visszaút (Fotó: Schmidt Andrea) a Medikémia jelenlegi, vala­mint nyugdíjba ment dolgozói, összesen 179-en. Külső tagok is vannak, ugyanis a kárpótlási törvény értelmében rész­tulajdont szerezhettek. Az alaptőke 657 millió forint. Az átalakulás különben igazán nagy változást nem hozott, ha egy cég jól dolgozik, akkor nem a szervezeti forma a dön­tő. A tavalyi eredményünk 38 millió forint volt, s 8 száza­lékos osztalékot fizettünk. - Ennyi év után össze tudná­e foglalni tömören, mi a Medikémia-sikerszéria titka ? - A cég filozófiája mindig is a hosszabb távon való gondol­kodás volt. Ami nem volt egy­szerű dolog, állandóan változó szabályozók, törvények köze­pette. De az emberek mégis érzeték, hogy nem érheti őket csalódás, ha maradnak. A rendszerváltás idején pedig azt mondtuk: kapun kívül min­denki ott politizál, ahol akar, idebent viszont dolgozni kell. Azóta is tartjuk magunkat ehhez. - Az elv tehát a hűség a céghez, akárcsak Japánban? - Valami hasonló. Nálunk még jegyzik a törzsgárda­tagságot is. Nem szégyen, hi­SZcíi jéiéhí valamit a tapasz­talat, hogy ki hány éve műveli a szakmát. A fiatal pedig látja, hová lehet eljutni. A rend­szerváltással megszűntek olyan országos kitüntetések, mint a Kiváló Újító. Ezért kényte­lenek voltunk házon belül bevezetni, hiszen a Medikémia 1992-ben 33 újítással és 10 bevezetett szabadalommal dicsekedhetett. - Pálmai Antal életútja sikeres és, töretlen. Mi ennek a titka? - Talán az, hogy amikor engem elnökké választottak, én is kiválaszthattam a közvetlen munkatársaimat, s azok végig­járták a ranglétra minden egyes fokát. Kevés az olyan vezető, akit az utcáról vettünk föl. - Milyen út áll a cég előtt? - Az rt.-vé alakulással determinálódott a cég sorsa. Nincs visszaút, ettől kezdve a Medikémia már nem alakulhat újta szövetkezetté vagy kft.-vé. Részvénytársasági formában kell nyereségesen működtetni. Olyan, klasszikusan nyugati típusú rt.-vé kell válnia, ame­lyik versenyképes a világ min­den pontján. A harcot külön­ben muszáj fölvenni, most egyelőre a hazai piacon, a múl­ókkal, akik sokkal többet költ­hetnek rekámra, mint mi, és sokkai nagyobb előnyöket élveznek. - Hogy érzi magát Pálmai Antal? - Köszönöm, jól. Az utolsó két évben visszavonultam a politikától, egyéb társadalmi megbízatásaimtól, s azóta ren­geteg időm felszabadault. Rá­jöttem, hogy egy dologban nem csalatkozik az ember, és az a gazdaság. Fekete Klára Gyorsfagyasztott A háziasszonyok az igazi megmondhatói, hogy konyhai munkáik közepette micsoda áldás, jótétemény a műszaki­tudományos haladásnak az a nagyszerűsége, amelv a gyors­fagyasztott termékeket rendel­kezésére adja. Óriási eredmény és siker, a fiziológiás értékmé­rőket is tekintve. A gyorsfagyasztás technoló­giájának lényegét tekintve, úgy járunk el, hogy mélyhűtéssel átfagyasztjuk az anyagot, és mintegy -20 Celsius-fokú hőmérsékleten tároljuk. Ilyen­kor az élelmiszer víztartalma apró kristályokban fagy ki, amelyek nem roncsolják szét a sejtfalakat. így felengedés után a sejten belüli anyag működé­sét ott folytatja, ahol a gyors­fagyasztás előtt abbahagyta. (Óriási felismerés!) Az iparban és a háztartá­sokban az elmúlt 30 évben a legkülönbözőbb hűtőgépek terjedtek el. Az abszorpciós hűtőgépekben a hűtőközeg általában két folyadék elegye. Ma úgy ítéli meg a szakma, hogy a legkevésbé veszélyes a litiumbromid-víz, szemben a freonnal és más elegyekkel. Hazánkban éppen 50 éve, 1943 júniusában a Pozsony melletti Diószegen, a Georgia Mezőgazdasági Ipari Rt. gazdaságában, a konzervgyár és a szeszfeldolgozó üzem mellett létrehozták az első magyar gyorsfagyasztó üze­met. Ez volt az első ilyen létesítmény hazánkban (alig tíz évvel az új tartósító eljárás megszületése után). A termé­keket FRIGELITE márkanév­vel hozták forgalomba. A gyorsfagyasztó alagutat Holle­rung Gábor, a Röck István gépgyár mérnöke tervezte. (Érdekes megjegyeznünk róla, hogy ő tervezte a Városligeti Műjégpálya hűtőberendezéseit !S.) Az ÜZéíii Vezeiője Török Gábor okleveles vegyészmér­nök volt, aki később a Mirelite Mélyhűtőipari Vállalat, majd a KÉK1 (Központi Élelmiszer­ipari Kutatóintézet) igazgatója. Mélyhűtóiparunk a második világháború után csak 1948­ban szedte magát össze, ami­kor az új üzem Csepelen kezd­te meg működését, de már ekkor jelentős gyümölcs- és zöldségfélékkel, félkész és készételekkel jelentkezett. Ezzel együtt 1960-ban közel 12 ezer tonna mélyhűtött árut állítottunk elő, és többet a zöldségfélékből, mint gyümöl­csökből. A hazai mélyhűtőipar atyja Török Gábor (1902-1966) volt, aki vegyészmérnöki dip­lomát szerzett, majd Kossuth­díjat kapott (1955). Számos helyen dolgozott, 1927-től a Krausz-Moskovits, később a Mezőkémia Rt.-nél. 1947-ben irányításával in­dult meg a magyar mirelit gyorsfagyasztó üzem műkö­dése, amelynek létrehozásához és gyártási technológiájának kidolgozásához alapvető kuta­tásokkal járult hozzá, amelyek lehetővé tették nagyüzemmé fejlesztését. Volt közellátási ta­nácsos, kísérleti intézeti igaz­gató. Részt vett az egyetemi mérnökképzésben, és tanított a felsőfokú élelmiszeripari tech­nikumban. Munkásságáért szá­mos magas kitüntetést kapott. Bátyai Jenő A húsz főnél többet foglalkozta­tó gazdálkodó szer­vezeteknél a május havi bruttó átlagke­reset 27 988 forint volt - tájékoztatta a Központi Statisz­tikai Hivatal az MTI-t. Ez az ösz­szeg 31,8 százalék­kal több, mint a Huszonnyolc bruttó múlt év májusában volt. A fizikai dol­gozók átlagkeresete kisebb mértékben, csak 28,8 százalék­ka! növekedett, míg a szellemi dolgozó­ké 33,2 százalék­kal. A KSH adatai szerint a keresetek áprilisban kezdő­dött nagymértékű emelkedése május­ban tovább folyta­tódott, különösen a bányászatban és a vegyiparban volt kiugró mértékű a növekedés. Sáska A baj nem jár egyedül, kézen fogva vezeti a másik bajt. A kettő együtt már katasztrófa lenne, ha a biztosító hajlandó lenne elismerni. De a biztosítónak az a jó, ha nem kell fizetnie, ennélfogva ez a fogalmazás kiradí­rozódik nemzeti szóhasználatunkból. Az egyik baj a ki tudja hányadik éve tartó „hét szűk esztendő", i átok, a másik pedig az ugyancsak bibliai sáskajárás. Csapások tekintetében bibliai időket élünk. Tátva maradt a szám, bevallom férfiasan,; első híradásokat hallottam és láttam a sáskajárásról. Félelmetes, ahogy ezek lerágnak mindent, ami zöld. Ideírnám az idézetet a Toldiból, a tikkadt szöcskenyájak­ról a kopár szik sarján, de már a Toldi is félrevezető lehet. Más a szöcske, és más a sáska. Az egyik zsombói ismerő­söm mondja, azokban a napokban, amikor az ottani sáskajárás tényét hivatalosan megállapították, az egyik helyi honatya állítólag egy hatalmas, zöld szöcskét mutatott föl sáska helyett Baj van tehát a sáska kilétének a meghatározásával is. Ha érdemeket akarnék szerezni, most büszkén hangoztatnám, kora gyermekkoromtól kezdve hadakoz­tam a marokkói sáskák ellen, amikor nyaranként a Hala­gosban horgásztam. Megkaphatnám akár a Nagy Sáska­rendet is. Fogtam marékszámra, és rátűzögettem a gom­bostűből görbített horogra. A bökkenő csak az, hogy hallom a rádióban, nálunk 1952-től honos a marokkói, mi pedig 1949-ben elköltöztünk a Ilalagos alsó partjáról a Halagos forrásához, ahol még nincsen benne horgászható hal. Nagyobb bukfenceket is lehet azonban hallani ennéL Például azt, hogy 1937-ben volt nálunk az utolsó sáska­járás, noha tizenöt évvel későbbtői honos nálunk a marok­kói változat. Káosz van tehát sáskaügyben. Úgy is mondhatnám, mint mindenben, amiből ügy akar lenni. Fontoskodott a tudományos háttér, amikor az első be­vetést tervezték, és hírül is adták, mivel a sáska része ter­mészeti környezetünknek, nem akarják teljesen kiirtani. Örömmel töltött volna el ez a tudományos nagylelkűség, ha elhittem volna egyáltalán, hogy égi és földi módszerek összekapcsolásával is ki lehet irtani még az írmagját is. Másnap már mondogatták, hogy Zsombón, Forráskúton, Mórahalmon és Szentmihályon (ez lett a Szentmihálv­teiekbőÍ!) is jelezték a veszedelmet. Arra nem gondoltam, hogy hirtelen divatba jött, csak arra, hogy nehéz lenne a totális kipusztítás ilyen körülmények között. Úgy tűnt, mindjárt az első napokban, a nagy támadás után, a tudományos alaposság csak a pusztítás és megóvás mikéntjére terjedt ki, arra nem, hogy mit esznek a marhák addig, amíg nem legelhetnek. A vegetáriánus jó­szágot a húsevésre azért se lehet rászoktatni, mert a kéz­nél lévő rengeteg sáskahutla egyébként is mérgező lenne. A baj nem jár egyedül, mondtam az elején, de van nagyobb baj is. Akkor lesz legveszedelmesebbé a sok éve ismerős aszály, és akkor jön ráadásnak a habzsoló sáskafajzat, amikor a legnagyobb szivárványt ígérték jövendőként a két-három hold földet visszakérd, a történelem által agyonsanyargatott szerencsétlen parasztnak. Jégverések, szikkasztó szárazság és sáskarajok rágják el előlünk a szivárványt Mert azt már megtanultuk, ami a parasztnak kudarc, abba az egész ország mindig bele­remeg. Horváth Dezső Elemző tanulmány készült a közelmúltban az ismert szegedi adó, a Partiscum Rádió adásainak lakossági fogadtatásáról. Erről beszélgettünk a szerzőkkel, Hetesi Erzsébettel és Klonkai Lászlóval. - Milyen céllal készült ez a felmérés? - Egy reklámokat is sugárzó kereskedelmi rádiót igencsak foglalkoztat a kérdés, mennyire hallgatják és hogyan fogadják a műsorát. Alapvetően erre irányult a felmérés, de természetesen fog­lalkoztunk a reklámhatékonyság kérdéseivel is. - Mi az eredmény, elég sokan hallgatják-e a szegediek közül ezt az adást? - Egyértelműen igen a válasz, a Partiscum ismertsége magas, a megkérdezettek körében közel 70 százalékos, és az adást ismerők mintegy 85 százaléka hallgatja is ­rendszeresen vagy alkalmanként ­a műsort. Különösen hétvégeken, szombatonként szól sokak ottho­nában a Partiscum Rádió. - Mint ismeretes, a Partiscum a hét különböző napjain eltérő témakörű műsorokat sugároz. A lakosság érdeklődése mennyire differenciált? - Az egyes műsorfajták nép­szerűsége között nincs számottevő különbség. Ugyanakkor a műsor­blokkok zömében a Partiscum Rádió adásai iránti érdeklődés az életkorral növekszik. Foglalkozá­sok szerint általában a középosz­A Represent megvizsgálta Partiscum és reklámhatékonyság tályhoz tartozó rétegek körében népszerűbb a műsor, különösen a vállalkozók között magas a rend­szeresen hallgatók aránya. - Milyen véleményekkel talál­koztak, mennyire elégedettek a hallgatók a különféle műsorokkal? - A válaszadók nagyobb része egyértelműen elégedett, a kifeje­zetten elégedetlenek aránya még a 10 százalékot sem éri el. Termé­szetesen a zenei műsorok, és a legnagyobb hallgatottságú hétvégi szórakoztató jellegű program elégedettségi indexe a legmaga­sabb. Ugyanezt jelzi, hogy a rádió­hallgatók többsége azt kívánja, a műsor struktúrája maradjon válto­zatlan, illetve elég sokan még több zenét, szabadidő-műsort szeretné­nek hallani. - Egy kereskedelmi adó prog­ramjában fontos szerepet töltenek be a reklámok. Hogyan fogadja a közvélemény a reklámokat? - Az adást a reklámok éltetik, a hallgatók viszont nem a reklám kedvéért hallgatják. Elég sokan a reklámok egy része helyett is más műsort szeretnének hallgatni, nem gondolva arra, hogy egy kereske­delmi adó esetében ez képtelen­ség. A reklámnak végső soron az a funkciója, hogy motiválja, befo­lyásolja a vásárlókat döntéseikben. A kapott válaszok szerint a rádió­reklám az átlagosnál erőteljeseb­ben motiválta a nők, a közép­korúak, a diplomások valamint a vállalkozók vásárlásait. Általában nagy arányban figyelemfelkeltő­nek, érdekesnek és színvonalasnak találták a reklámokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom