Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

HÉTFŐ, 1993. JÚL. 12. HAZAI TÜKÖR 5 • Fizetőprésben, szabálytalanul Parkolni márpedig - kellene • Az üzemeltető a számára ki­jelölt út- és járdafelületen mi­nél több gépkocsit kíván par­koltatni. hiszen ha már belevá­gott, nyerni szeretne az üzleten. A Victor Hugó utcá­ban páldául a parkolóőrök az autósokat arra ösztökélik, hogy • Igazi szenzációval lepi meg olvasóit a kéthavonta megjele­nő, Szegeden szerkezett orszá­gos terjesztésű magazin. Ami még nem fordult elő a magyar történelemben, 1993. augusz­tus 18-án Ópusztaszeren orszá­gos megyegyűlést tartanak az önkormányzatok. Azon egy Nyilatkozatot fogadnak el. Mi ez? Önkormányzatok lá­zadása? Miért gyűlik össze ezer ember ünnepélyes külső­ségek között? Mit akar? Hiva­talosan és baráti beszélgetésen meghányni-vetni múltunkat, jelenünket és jövőnket. Meg­fogadni, hogy 1996-ban, a ma­gyarság 1100 éves jubileumi ünnepségén újra, valameny­nyien eljövünk. A Déli Utakon című maga­Fotó: Schmidt Andrea szabálytalanul - átlósan ­kétharmadnyi járdaszélesség­ben. szinte a „falra mászva" állítsák le járműveiket. A Belvárosban egy-egy par­kolóhelyre több gépkocsi pá­lyázik, s e helyzet a közeljö­vőben aligha változik. A gyalogosok panaszait a gépkocsivezetők, vagy az őket kordában tartani hivatott szer­vek orvosolhatnák. Szabályo­san parkolni azonban Szegeden néha szinte lehetetlen. Aki mégis megkísérli, az az autós­társadalom közutálatának teszi ki magát. Egy öreg Mercedes tulajdo­nosa fél éve veszekszik a par­kolóőrökkel. Még az év elején hosszas utánajárást követően megszerezte ugyan a szegedi piacigazgatóság pecsétjével el­látott városi parkolójegyet, de azt a lakóháza előtti parkoló­ban nem fogadták el. Ráadásul a KRESZ-tábla utasítása sze­rint, rendszeresen az úttal pár­huzamosan, fél tengellyel a jár­dán hagyta kocsiját. Ahányszor ki-, vagy beszált autójába, par­kolóőrök inzultálták. Az ál­landósult okvetetlenkedésüket megunva, a rendőrök segítsé­gét kérte, akik természetesen neki adtak igazat. Telefonon elérte az üzemeltető Park Kft. vezetőjét is, de kérdéseire nem kapott választ. Végül szerkesz­tőségünkhöz jött segítségért. A polgármesteri hivatal közleke­dési osztályán, ahová tanácsért fordultam, megerősítették: a díjszedők gyakran túllőnek a célon, mikor a megengedettnél több járművet próbálnak a par­kolóija préselni. Az is megesik, hogy az ingyenes parkolókban önjelölt őrök szednek pénzt. Esetenként kutyás emberek próbálkoznak ezzel szórako­zóhelyek, diszkók környékén. A parkolójeggyel kapcsolat­ban azt tudtuk meg, hogy az év közben történt változások miatt az egyébként érvényes bérletet a városgondnokságnál - az utcanév feltüntetésével - felül kell bélyegeztetni. (Erről bi­zony senki nem tájékoztatta a panaszosokat.) Aki tehát szabályosan akar parkolni Szegeden, megkísé­relheti, ehhez joga van, de szá­molnia kell az említett kelle­metlenségekkel. Vaiga Déli Utakon zin természetesen ír a Déli Autópályáról is, levonva azt a tanulságot, hogy Tirol felé igyekszünk, de lóháton! Be­mutatja a csődbe jutott mil­liárdost, aki csak széttárja ke­zét és azt hajtogatja: „Nem én vagyok a fekete fenekű". Te­lepüléstörténeti rovatában Kunhegyest veszi sorra. Csem­pészekről, eladó széplányok­ról, s az újra divatos vetkőz­tetésről is szól. Nem marad ki a keresztrejtvény, a sokak ér­Önkormányzatok Ópusztaszeren deklődésére számot tartó, mil­liókat érő tanácsok és lehető­ségek. Különösen nagy szolgá­latot tesz mindazoknak, akik a szabadtéri játékok előadásaira igyekeznek, esetleg a Tisza­parti városban nyaralnak, mert a Déli Utakon-ból kivágott szelvénnyel (tíz márkát ér) díjtalanul látogathatják Szege­den az Imperial Casinót. És mindjárt milliomosok is lesznek. Sí. Lukács A Bölcsészkar haldoklik és fejleszt Elvonási tünetek az egyetemen Ne találgassanak, ezt a tör­ténetet lehetetlen kitalálni. Arról van szó, hogy a spórolás végett már hosszú ideje nincse­nek telefon fővonalak az or­szág második legnagyobb tu­dományegyetemének a bölcsé­szettudományi karán. (Azaz vannak, kettő, az épületben működő dékáni hivatalban ­végtére az adminisztrációnak az utolsó pillanatig élni kell, különben hogyan regisztrál­nák: egyebütt beállt a halál.) - Eredetileg egy asztalkára volt kitéve a dékáni előtt előtt a készülék, de nehezen nyu­godtunk bele: ha valaki vélet­lenül rákönyökölt, nyomban összeomlott. Ezért elhatároz­tuk, hogy építünk egy - nem fülkét, csak olyan fülke-szerű­séget. Meg is lett, most ez előtt állunk sorba, a füzetbe beírjuk, hogy mennyiért telefonáltunk, a rend kedvéért - mondja dr. Szajbély Mihály, az 1. számú irodalomtörténeti tanszék ve­zetője, a kar dékánhelyettese. Értetlenkedem, mi az, hogy a rend kedvéért, nyilván azért, hogy valaki kifizesse a szám­lát... Igen, eredetileg ezért kel­lett a könyvelés, válaszolja a tanár úr, hiszen a tanszékek a saját költségvetésükből fizették a kommunikációs számlát. De most már mindegyik „mínusz­ban van", úgyhogy tulajdon­képpen tökmindegy, mit nem fizetnek. Muszáj­Herkulesek A másik dékánhelyettes és tanszékvezető, dr. Sajti Enikő szobájában ott a csúcstechnika. Meg az egész épületben. A pá­lyázatokon nyert pénzeken az Ady térre is „bement" az üveg­szál, a számítógépeken néhány pöttyintés és máris levelezhet­nek az oktatók - mondjuk a brit nemzeti könyvtárral. Bol­dogok is, hogy Londonnal megvan az összeköttetés, de úgy érzem, valahogy még bol­dogabbak lennének, ha Debre­cennel is meglenne. - Az idén először történt meg, hogy a költségvetési bi­zottságban nem azon vitat­koztak, mire és kinek kellene adni azt a kevés pénzt, hanem azon. hogy kitől-mitől kell el­vonni annyit, hogy mégis mű­ködőképes maradjon minden részleg - tájékoztat a dékán­helyettes. Aztán pedig sorolja, milyen fejlesztések lesznek szeptembertől a bölcsészkari képzésben: a létező „B" sza­kok közül „A " szak lesz a filo­zófia, az altajisztika, a volt szlavisztika „osztódásával" az ukrán, a szerb és a bolgár Az Egyetem utcai - a köznyelvben: Ady téri ­épület egyik nevezetessé­ge a dékáni hivatal előtt felépült „létesítmény". Azért nevezem így, inert ha telefonfülkének mon­danám. nem lennék egé­szen pontos, ha szimplán telefonnak, akkor sem. Nem is a név a lényeg, hanem az. hogy a kar tanszékeinek vezetői (esetleg, néha, ha na­gyon akarják, a nem vezető beosztású oktatók is) e létesítmény segítsé­gével kommunikálni tudnak - mondjuk a bu­dapesti, vagy a debrece­ni vendégoktatóval. nyelv. („A" és „B" között lé­nyegiek a különbségek, a hall­gatók szempontjából az a leg­fontosabb, hogy a „B" szako­kat csak nappalis hallgatók ve­hetik fel, ha már legalább két szemesztert teljesítettek, az „A" szakokra pedig "rendesen" felvételizhetnek az érettségi­zettek.) Tervezik az ameríka­nisztika és az általános nyelvé­szet „A " szakká fejlesztését. A néprajz, az őstörténet „B" szak lesz szeptemberben, a Sajti Enikő vezette. Kelet-európai speciális képzés is előlép „mi­nor" szakká (szerepel az index­ben) és számos uj speciális képzés indul, közöttük a medi­terránummal foglalkozó. Tan­széke, méghozzá Hispanisztika elnevezésű ( tehát nemcsak a spanyol nyelvet, hanem az iro­dalmat, történelmet, néprajzot is oktató) tanszéke lesz az ed­digi spanyol szaknak. És éppen tegnap jelentették be (a minap megírtuk): indul az egyetemi újságíróképzés, „B" szak lesz, a tanszéki csoport Szajbély Mihály tanszékének kebelében dolgozik, szeptembertől. Va banque De hogyan is van az, hogy nem lehet telefonálni, mert költségkímélés esete forog fenn? S ugyanez okból - mint régi diáktüntetésekből tudjuk ­WC-papír már időtlen idők óta nem honos a kari illemhelye­ken. Miért, hogy a tanszéki (nem nagy) „dologi" rubrikák­ba ezidőtájt mínuszjelek után sorakoznak a számok? És ak­kor ezek a fejlesztések! Csak nem a szaporuló hallgatói lét­számra, azaz a fejkvótára ba­zíroznak e hazárd karon? Szajbély tanár úr szavai megvilágosítnak: a hazardíro­zást nem az egyetemiek kezd­ték. Az történt, hogy a kultusz­minisztériumban megállapí­tották, az idén mennyi lehet az egyetemi hallgató kies orszá­gunkban. Közölték az egye­temekkel, hogy mekkora lét­számnövekedéssel számolnak országosan. Hogy miként ju­tottak az adat birtokába? El­képzelni sem merem, hogy osztottak. Mármint a pénzt a jelenlegi fejkvótával. (Infláció? Ez az, amiről nem beszélünk.) - Ha a minisztériumi keret­számokat látva minden más egyetem önmegtartóztató lesz és kevesebb hallgatót vesz fel, csak mi többet, akkor nyerők vagyunk. Ha mindenki na­gyobb arányban fejleszt, akkor nagy a baj, mert csökken a fejkvóta. Meglátjuk, mi lesz ­néz bizakodón a jövőbe a tan­székvezető- dékánhelyettes. A hangulat jó, ám illékony, a ta­nár úr váratlanul fölsóhajt: ­Csak azt tudnám, mi történik addig? A dékán nem írta alá Egyelőre a dékán nem írta alá a meghívott oktatók hono­ráriumáról szóló belégeket; ál­lítólag azért tett ilyen merészet, hogy nem tett kézjegyet, mert előbb látni szeretné - persze nem élőben, csak valamilyen papíron hogy megvan az az öt millió, ami most még nincs meg. Ennyi hibádzik, hogy a kar oktatói decemberben fize­tést kaphassanak. Azért hiány­zik a bér, mert tavaly decem­berben már kiosztották. Ahogy erre a törvény (igen, a közlkal­mazotti) és a fennhatóság köte­lezte őket. Tavaly a törvény­előírta 13. havi fizetésként az idei decemberi bérüket vették fel az oktatók, a minisztérium pedig azt mondta, hogy ezt az idén majd „kigazdálkodja" az egyetem. Ügyesen kigondol­ták. de nem sikerült gazdálkod­ni - eddig. Mert a „dologiból" elvonás történt az idén. ha az inflációról is beszélünk - mert van -, akkor a tavalyihoz ké­pest majdnem 50 százalékkal kevesebb pénz jutott a műkö­dési költségekre. Ezért vannak most mínuszjelek a tanszéki költségvetésekben. És ezért nincs miből kigazdálkodni a decemberi (12. havi) béreket. És ezért nem éri meg a pénzét a milliós infrastruktúra (mond­juk a pályázaton nyert számító­gép); hiszen nem tudnak fes­téket venni a nyomtatóba... Maradt egy kérdés: mért fej­leszt, amikor haldoklik? A válasz - talán - az: hogy mégse haljon meg. Ámen. Sulyok Eizsébet A Dóm tér Aidái Verdi Aidája az 1871-es kairói premier óta a világ nagy szabadtéri színpadjait is meghódította, és talán a nyaranta leggyakrabban bemutatott operává vált. Ha­talmas botrányok és fantasztikus sikerek egyaránt fű­ződnek hozzá, a szegedi szabadtérin legendásan jó előa­dások születtek, így 1939-ben is, amikor először tűzték itt műsorra. Abban az évben volt a háború előtti utolsó nyá­ri rendezvénysorozat. Az előadást Nádasdy Kálmán ren­dezte, Ferencsik János volt a dirigens, Harangozó Gyula készttette a koreográfiát és Fülöp Zoltán a díszleteket. A címszerepre Németh Máriát hívták haza Bécsből, a to­vábbi szerepeket az Operaház művészei alakították: Né­methy Ella volt Amneris, Halmos János Radames, Kóréh Endre Ramfis, Losonczy György Amonasro, Lendvay Andor a király. • A következő szabadtéri Ai­da-bemutató 1962 augusztusá­ban volt. A parádés szereposz­tásban a Milánói Scalá ameri­kai származású szopránja, Margaret Tynes alakította az etióp rabszolgalányt. A többi szerepet is elsőrangú énekesek keltették életre: Luigi Ottolini (Radames), aki banktisztvise­lőből 12 évi kemény tanulás után jutott el a Scala színpa­dára; Zenaida Pally (Amneris) a Bukaresti Operaház mezzo­szopránja, aki 1956-ban Car­menként is fellépett Szegeden; Svéd Sándor (Amonasro), aki a Metropolitan közönségét is meghódította; a kisebb szere­pekben a kitűnő szegediek: Sinkó György, Szalma Ferenc és Turján Vilma. Az előadást Mikó András rendezte, a diri­gens Vaszy Viktor volt. Ez volt a szabadtéri játékok történe­tének addigi leggrandiózusabb előadása, 900 fős statisztéria töltötte be a Varga Mátyás mo­numentális díszleteivel meg­hosszabbított színpadot. A kri­tikusok a bemutatót káprázatos sikerként értékelték, a közön­ség az előadás végén fél órás tapssal ünnepelte a művésze­ket. Azokban a napokban egyébként a harmadik és a ne­gyedik űrhajósok, Nyikolajev és Popovics útjáról szóló hír­adások uralták a Délmagyar­ország hasábjait is: „Nemcsak a szocialista, hanem a kapita­lista hírügynökségek is háttér­be szorítottak minden szenzá­ciót és csak a szovjet tudomány nagyszerű diadalát kommen­tálták. " Akkoriban sokan azt jósolták, hogy a Szovjetunió egy-két éven belül a Holdra is eljuttatja űrhajósait, s ezzel be­hozhatatlanul megelőzi az USÁ-t. A '62-es Aidát két év múlva, 1964-ben felújították, csupán a szereposztást frissí­tették fel néhány vendéggel: Amneris a bukaresti Elena Cernei, Radames a spanyol Alfonso La Moréna. Amonasro az amerikai Edmund Hurschell volt. A harmadik Aida-bemutatót 1968 augusztusában tartották, a címszerepet a kisinyovi ope­ra szopránja, az agronómusból parlamenti képviselővé és éne­kessé lett Maria Biesu alakítot­ta, aki néhány év műlva a moszkvai Bolsoj sztárja lett. A Radamest éneklő Pedro Lavir­gen korábban irodalmat taní­tott, a katedráról került a bar­celonai opera színpadára. Igazi világsztár, Peter Glossop, a Covent Garden baritonistája lé­pett fel Amonasro szerepében. Amneris Komlóssy Erzsébet, a főpap Gregor József, a főpap­nő Karikó Teréz, a király Sinkó György volt. Az előadást ­amelynek díszletei Varga Má­tyás, jelmezei Márk Tivadar tervei alapján készültek - Mikó András rendezte. Az opera főszereplőjének a kitűnő éne­kesek mellett is a karmestert, Vaszy Viktort ítélte a kritika, az előadást pedig a szabadtéri játékok történetének addigi legmagasabb színvonalú és legkiforrottabb produkciójá­nak. Azokban a napokban a nagypolitika izgatta legjobban a szegedieket is, Csehszlovákia körül már sűrűsödött a leve­gő... Verdi remekművét a sza­badtérin legutóbb 1977-ben mutatták be, akkor a nemzet­közi énekesgárdát Pál Tamás dirigálta, az olasz Lorenza Canepa volt Aida, a drezdai opera mezzója, Gisela Schrö­ter Amneris, a spanyol Fran­cesco Ortiz Radames, a szófiai Nikola Szmocsevszki Amonas­ro. A többi szerepet az 1968-as előadás szegedi énekesei ala­kították, és immár harmadszor Mikó András volt a rendező. A jelmezeket ismét Márk Tiva­dar, a díszletet Forray Gábor tervezte. Az idei lesz az ötödik Aida­premier a szegedi dóm előtt. A szombati bemutató lenyűgöző, monumentális díszletei Csikós Attila, a jelmezek Vágó Nelly tervei alapján készültek. A pró­bák a rendező, Nagy Viktor irá­nyításával pénteken kezdődtek el. Fodor Antal koreográfiáját már begyakorolva érkeztek meg az Operaház balett-tánco­sai. Gőzerővel folynak a zenei próbák Piergiorgo Morandi vezetésével. A fiatal olasz kar­mesterről - Patané tanítványa volt - csupa felsőfokokat hal­lani az énekesektől. Aidát Szendrényi Katalin alakítja, új­ra láthatjuk a tavalyi Carmen sztárjait, Gail Gilmore-t Ara­néris-ként, Mario Malagninit Radames-ként. Amonasro Ana­tolij Fokanov, a király Szakály Péter, a főpapnő Erdélyi Erzsébet, Ramfis pedig a Sze­geden rendkívül népszerű Airizer Csaba lesz. H. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom